Mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha.
Bölcs 7.7
„Ezért könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke. Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot. A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba; mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít.
Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha.De vele együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, mérhetetlen gazdagság volt a kezében. Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat. „Bölcs7.7-10
Volt egy tündéri pap Barátom, Schupiter Géza atya, aki Aquinói Szent Tamás nagy tisztelője volt és éppen az ő ünnepén került kórházba végzetes balesettel. Másoknak lehet, hogy csak a hibái jutnak az eszébe ha Róla van szó, nekem viszont öröm és hála. Schupiter Géza atya nyugdíjasan került hozzánk a plébániára és kisegítő szolgálatot vállalt gyóntatásban, misézésben.
Én vigyáztam rá és laktam vele együtt a közösségi házban. Hibáival együtt is számomra szent ember és jó papi élet példa volt, akinek remek volt a fűszeres humora és sokat nevettünk együtt.
Egyik reggel hajnalban arra ébredtem, hogy nyöszörögve kiabál a folyosóról. Kimentem hozzá. Ott feküdt a földön és láttam hogy mentőt kell hívatni. Bekísértem a kórházba és ott voltunk reggel a sötétben a kórházi folyosón több, mint két órán keresztül. Egyetlen panaszt nem hallottam Tőle, ellenben mindenből ösztönösen, mesterkéltség nélkül humort kovácsolt. Miután átadtam a reggel beérkező ügyeletesnek hazamentem, mert nekem reggel szentmisém, délelőtt pedig óráim voltak. Délben mentem be meglátogatni, de akkor már átvitték Kecskemétre combnyak műtétre.
Az intenzív osztályon találtam meg. Amikor a Főnővérnél a személye után érdeklődtem megkérdezte, hogy ki ez az ember, mert amióta bent van reggel óta, halálra nevetteti az összes intenzíves beteget. Mondtam neki, hogy Géza bácsi katolikus pap.
Bementem hozzá. Műtétre várva feküdt ott fájdalmak között a törött combcsontjával, felhúzott lábbal a levegőben és áradt belőle az érett és bölcs derű. Ekkor értettem meg a reggeli szentmise olvasmányának szavait:
Géza bácsi még Szent Tamás skolasztikus tanítását tanulta szemináriumban és abban élte le az életét. És mennyire igaz: a fény most is áradt Géza bácsiból, még a több óra óta tartó fájdalom ellenére sem aludt ki szeméből, amelyben ragyogott a humor még az intenzív osztály betegágyán is.
A műtétből szépen felépült, ám a korábban műtött szíve a lábadozás hetei alatt elfáradt. Egyik nap telefont kaptunk.....már úgy volt, hogy haza engedik a rehabilitációról, amikor szíve nem bírta tovább......keserves sírógörcsöt kaptam.....tudtam, hogy soha többet nem lesz ilyen pap barátom akivel ennyire egy húron pendültünk, akivel ennyire egy „lütyők” tudtunk lenni a Bölcsesség szeretetében. Mások megalázták, kinevették, ellopták a lábáról a cipőjét, amikor elaludt a város parkjában.................számomra szent volt, akiben ott ragyogott a Bölcsesség Lelke.
Utolsó nagy és bölcs tanítását a végrendelete adta nekem. Többen a nagy vagyont várták, amit maga után hagy, ám a végrendeletben amit magam is olvastam ez állt.
Még egy történetet hagyott rám örökségül.
Káplán korában történt, amikor egy hírhedten istentagadó a halálán volt. Elküldték, hozzá a plébánost, az öreg káplánt, a fiatal káplánt, ám mindegyiket igen durván elzavarta a Haldokló. Nem volt mit tenni, elküldték hozzá a legkisebb, a legfiatalabb káplánt, aki nem volt más, mint Géza káplán.
Géza atya úgy indult el otthonról, hogy ő mint Jézus szent szíve ígéreteinek a tisztelője ezt mondta magában:
Odaérve és belépve a beteg szobájába, Géza atya azt az indíttatást kapta, hogy félre téve minden udvariaskodást, rárivallt a betegre és így szólt.
Legnagyobb meglepetésére a beteg kifordult a faltól és Schupi atya szerint élete legszebb, legmegindítóbb életgyónását hallgatta meg.
Ő volt hát Schupiter Géza atya, Szent Tamás nagy tisztelője akinek betegségében is beteljesedtek a Bölcsesség ígéretei Szent Tamás közbenjárás által. Álljon itt alább egy kis összefoglaló Szent Tamás életéről.
Január 28-án Aquinói Szent Tamás olasz teológust, a keresztény misztika egyik képviselőjét ünnepli az egyház. Az Angyali Doktor néven is ismert Domonkos-rendi szerzetes a korabeli skolasztika legátfogóbb kifejtője és rendszerezője, Albertus Magnus tanítványa volt.
(Aquinói Szent Tamás: Imádság keresztény erényekért – részlet)
(Collatio 6 super Credo in Deum)
Minden erényre példát ad a, kereszt
Miért kellett az Isten Fiának értünk szenvednie? Nagy szükség volt erre. Két okot is fel lehet hozni: először, hogy bűneinktől megváltson, másodszor, hogy saját példájával tanítson meg minket, miként kell élnünk.
Ami a megváltásunkat illeti, Krisztus szenvedése váltott meg bennünket attól, amit bűneinkért megérdemeltünk volna.
De nem kisebb jelentőségű az sem, amit példaadása jelent nekünk. Krisztus szenvedése ugyanis megújította egész életünket. Aki ugyanis tökéletes akar lenni, az vesse meg azt, amit Krisztus megvetett a kereszten, és vágyódjék arra, amire Krisztus vágyott. Mert minden erényre példát ad a kereszt.
Gondoljunk csak a szeretetben való példaadásra: Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért (Jn 15, 13). Ezt tette Krisztus a keresztfán. Ha tehát ő életét adta értünk, akkor semmi szenvedés nem lehet nehéz, amit őérte vállalunk.
Vagy gondoljunk a türelemben való példaadásra, erről szintén a kereszt tanúskodik kiváló módon. A türelem két szempontból is értékes: vagy úgy, hogy valaki súlyos szenvedéseket türelmesen visel el, vagy pedig úgy, hogy elfogadja azt is, amit el lehetne hárítani, de nem tér ki előle. Krisztus türelemmel viselte el a legnagyobb szenvedést is a keresztfán, mert amikor szenvedett, nem fenyegetőzött (l Pét 2, 23); mint a juhot, úgy vitték feláldozni, és nem nyitotta szóra ajkát (vö. Ap- Csel 8, 32). Krisztus türelmes kitartása a kereszten csodálatraméltó! Mi tehát fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a bit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, és nem törődött a gyalázattal (Zsid 12, 2).
Ha az alázatosság példáját keresed: nézz a keresztre, mert Jézus, Isten létére, vállalta, hogy Poncius Pilátus elítélje, és meghaljon.
Ha az engedelmességre keresel példát, kövesd azt, aki engedelmes volt Atyjának mindhalálig: Ahogy egy embernek (azaz Ádámnak) engedetlensége miatt mindnyájan bűnössé váltak, ugyanúgy egynek engedelmességéért meg is igazultak (Róm 5, 19).
Ha a földiek megvetésére keresel példát, kövesd azt, aki a Királyok Királya és az Urak Ura (l Tim 6, 15), akiben a bölcsesség és tudomány minden kincse rejlik (Kol 2, 3), de mégis eltűrte, hogy mezítelen legyen a kereszten, hogy kigúnyolják, leköpdössék, összeverjék, tövissel koronázzák, aztán ecettel és epével itassák.
Te se áhítozz hát díszes ruhákra és gazdagságra, hiszen elosztották maguk közt ruháimat (vö. Mt 27, 35). Ne törekedj arra, hogy tiszteljenek, hiszen ő gúnyt és verést szenvedett! Ne törekedj magas rangokra, hiszen tövisből koszorút fontak, és fejére tették (vö. Mk 15, 17). Ne törekedjél élvezetekre, hiszen szomjúságomban ecettel itattak (Zsolt 68, 22).
Én vigyáztam rá és laktam vele együtt a közösségi házban. Hibáival együtt is számomra szent ember és jó papi élet példa volt, akinek remek volt a fűszeres humora és sokat nevettünk együtt.
Egyik reggel hajnalban arra ébredtem, hogy nyöszörögve kiabál a folyosóról. Kimentem hozzá. Ott feküdt a földön és láttam hogy mentőt kell hívatni. Bekísértem a kórházba és ott voltunk reggel a sötétben a kórházi folyosón több, mint két órán keresztül. Egyetlen panaszt nem hallottam Tőle, ellenben mindenből ösztönösen, mesterkéltség nélkül humort kovácsolt. Miután átadtam a reggel beérkező ügyeletesnek hazamentem, mert nekem reggel szentmisém, délelőtt pedig óráim voltak. Délben mentem be meglátogatni, de akkor már átvitték Kecskemétre combnyak műtétre.
Az intenzív osztályon találtam meg. Amikor a Főnővérnél a személye után érdeklődtem megkérdezte, hogy ki ez az ember, mert amióta bent van reggel óta, halálra nevetteti az összes intenzíves beteget. Mondtam neki, hogy Géza bácsi katolikus pap.
Bementem hozzá. Műtétre várva feküdt ott fájdalmak között a törött combcsontjával, felhúzott lábbal a levegőben és áradt belőle az érett és bölcs derű. Ekkor értettem meg a reggeli szentmise olvasmányának szavait:
"Jobban szerettem egészségnél és szépségnél,
és birtoklását a világosságnál is többre tartottam;
mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha."
és birtoklását a világosságnál is többre tartottam;
mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha."
A műtétből szépen felépült, ám a korábban műtött szíve a lábadozás hetei alatt elfáradt. Egyik nap telefont kaptunk.....már úgy volt, hogy haza engedik a rehabilitációról, amikor szíve nem bírta tovább......keserves sírógörcsöt kaptam.....tudtam, hogy soha többet nem lesz ilyen pap barátom akivel ennyire egy húron pendültünk, akivel ennyire egy „lütyők” tudtunk lenni a Bölcsesség szeretetében. Mások megalázták, kinevették, ellopták a lábáról a cipőjét, amikor elaludt a város parkjában.................számomra szent volt, akiben ott ragyogott a Bölcsesség Lelke.
Utolsó nagy és bölcs tanítását a végrendelete adta nekem. Többen a nagy vagyont várták, amit maga után hagy, ám a végrendeletben amit magam is olvastam ez állt.
„Szegényen születtem a világra. Mindvégig a szegény Krisztust szolgáltam. Szegényen is halok meg.
Nincs más tulajdonom, mint a ruháim és könyveim.”
Nincs más tulajdonom, mint a ruháim és könyveim.”
Még egy történetet hagyott rám örökségül.
Káplán korában történt, amikor egy hírhedten istentagadó a halálán volt. Elküldték, hozzá a plébánost, az öreg káplánt, a fiatal káplánt, ám mindegyiket igen durván elzavarta a Haldokló. Nem volt mit tenni, elküldték hozzá a legkisebb, a legfiatalabb káplánt, aki nem volt más, mint Géza káplán.
Géza atya úgy indult el otthonról, hogy ő mint Jézus szent szíve ígéreteinek a tisztelője ezt mondta magában:
„Na Jézus Szíve! Most mutasd meg, hogy mit tudsz.”
Odaérve és belépve a beteg szobájába, Géza atya azt az indíttatást kapta, hogy félre téve minden udvariaskodást, rárivallt a betegre és így szólt.
„ No te pokolra való, most fogsz elkárhozni.”
Legnagyobb meglepetésére a beteg kifordult a faltól és Schupi atya szerint élete legszebb, legmegindítóbb életgyónását hallgatta meg.
Ő volt hát Schupiter Géza atya, Szent Tamás nagy tisztelője akinek betegségében is beteljesedtek a Bölcsesség ígéretei Szent Tamás közbenjárás által. Álljon itt alább egy kis összefoglaló Szent Tamás életéről.
Január 28-án Aquinói Szent Tamás olasz teológust, a keresztény misztika egyik képviselőjét ünnepli az egyház. Az Angyali Doktor néven is ismert Domonkos-rendi szerzetes a korabeli skolasztika legátfogóbb kifejtője és rendszerezője, Albertus Magnus tanítványa volt.
(Aquinói Szent Tamás: Imádság keresztény erényekért – részlet)
Tégy engem, Uram, engedelmessé minden ellenmondás nélkül;
tedd, hogy szegény legyek minden levertség nélkül;
tiszta legyek sérelem nélkül,
türelmes zúgolódás nélkül;
alázatos színlelés nélkül,
vidám pajkosság nélkül,
megfontolt nehézség nélkül;
igazmondó legyek kétszínűség nélkül;
jót cselekvő elbizakodás nélkül;
felebarátomat megintsem büszkeség nélkül;
épülésére szolgáljak szóval és példával, képmutatás nélkül.
tedd, hogy szegény legyek minden levertség nélkül;
tiszta legyek sérelem nélkül,
türelmes zúgolódás nélkül;
alázatos színlelés nélkül,
vidám pajkosság nélkül,
megfontolt nehézség nélkül;
igazmondó legyek kétszínűség nélkül;
jót cselekvő elbizakodás nélkül;
felebarátomat megintsem büszkeség nélkül;
épülésére szolgáljak szóval és példával, képmutatás nélkül.
(Collatio 6 super Credo in Deum)
Minden erényre példát ad a, kereszt
Miért kellett az Isten Fiának értünk szenvednie? Nagy szükség volt erre. Két okot is fel lehet hozni: először, hogy bűneinktől megváltson, másodszor, hogy saját példájával tanítson meg minket, miként kell élnünk.
Ami a megváltásunkat illeti, Krisztus szenvedése váltott meg bennünket attól, amit bűneinkért megérdemeltünk volna.
De nem kisebb jelentőségű az sem, amit példaadása jelent nekünk. Krisztus szenvedése ugyanis megújította egész életünket. Aki ugyanis tökéletes akar lenni, az vesse meg azt, amit Krisztus megvetett a kereszten, és vágyódjék arra, amire Krisztus vágyott. Mert minden erényre példát ad a kereszt.
Gondoljunk csak a szeretetben való példaadásra: Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért (Jn 15, 13). Ezt tette Krisztus a keresztfán. Ha tehát ő életét adta értünk, akkor semmi szenvedés nem lehet nehéz, amit őérte vállalunk.
Vagy gondoljunk a türelemben való példaadásra, erről szintén a kereszt tanúskodik kiváló módon. A türelem két szempontból is értékes: vagy úgy, hogy valaki súlyos szenvedéseket türelmesen visel el, vagy pedig úgy, hogy elfogadja azt is, amit el lehetne hárítani, de nem tér ki előle. Krisztus türelemmel viselte el a legnagyobb szenvedést is a keresztfán, mert amikor szenvedett, nem fenyegetőzött (l Pét 2, 23); mint a juhot, úgy vitték feláldozni, és nem nyitotta szóra ajkát (vö. Ap- Csel 8, 32). Krisztus türelmes kitartása a kereszten csodálatraméltó! Mi tehát fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a bit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, és nem törődött a gyalázattal (Zsid 12, 2).
Ha az alázatosság példáját keresed: nézz a keresztre, mert Jézus, Isten létére, vállalta, hogy Poncius Pilátus elítélje, és meghaljon.
Ha az engedelmességre keresel példát, kövesd azt, aki engedelmes volt Atyjának mindhalálig: Ahogy egy embernek (azaz Ádámnak) engedetlensége miatt mindnyájan bűnössé váltak, ugyanúgy egynek engedelmességéért meg is igazultak (Róm 5, 19).
Ha a földiek megvetésére keresel példát, kövesd azt, aki a Királyok Királya és az Urak Ura (l Tim 6, 15), akiben a bölcsesség és tudomány minden kincse rejlik (Kol 2, 3), de mégis eltűrte, hogy mezítelen legyen a kereszten, hogy kigúnyolják, leköpdössék, összeverjék, tövissel koronázzák, aztán ecettel és epével itassák.
Te se áhítozz hát díszes ruhákra és gazdagságra, hiszen elosztották maguk közt ruháimat (vö. Mt 27, 35). Ne törekedj arra, hogy tiszteljenek, hiszen ő gúnyt és verést szenvedett! Ne törekedj magas rangokra, hiszen tövisből koszorút fontak, és fejére tették (vö. Mk 15, 17). Ne törekedjél élvezetekre, hiszen szomjúságomban ecettel itattak (Zsolt 68, 22).
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
1 megjegyzés:
Nagyon régen elkerültem már Rétságról, ahol Géza atya tanított kicsi koromtól hittanra. Mostanában készülök kereszteltetni a kicsi lányomat, emiatt jutott eszembe, hogy milyen szép lenne, ha még élne, és ő keresztelhetné. Könnyekkel a szememben olvastam a bejegyzését, nagyon szerettem őt.
Megjegyzés küldése