2011. okt. 11.

Mami térdműtétje



A mi fájdalmainkat hordozta... - Izajás 53.3-7

Egy hosszadalmas és fájdalmas folyamat végén kiderült, hogy Édesanyámnak térdprotézist kell beültetni a bal lábába. Befeküdt a kórházba a műtétre ahová én is elkísértem és közben beszélgettünk a kórteremben lévő betegekkel. Elmondták, hogy nem a műtét a fájdalmas mert azt érzéstelenítésben végzik, hanem az utána következő első nap. A műtétre ui. felhúzatják a lábat, hosszú ideig vannak az izmok, inak lehetetlen helyzetben, plusz maga a protézis beültetés....és hát a másnap amikor elmúlik a fájdalomcsillapító hatása, hát az a kínok kínja.

Hazamentem a plébániára és az járt a fejemben, amit a betegek meséltek el a műtétről. Édesanyám már eddig is nagyon, nagyon sokat szenvedett......nem részletezem, és most még egy újabb előtt áll. Nagyon féltettem és nagyon együtt éreztem vele.
Műtét reggelén leültem a plébánián imádkozni Érte. Eszembe jutott az Ige Izajás prófétától, aki a Szenvedő Szolgáról a Messiásról így jövendölt:

"Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az Ő sebei által gyógyultunk meg.” Izajás 53.3 -7

Imádságomban kértem a Megváltót, hogy mivel az Ige szerint Ő a betegség ismerője, Ő viselte betegségeinket, Ő a fájdalmak férfia, hát kértem, hogy adja meg a kegyelmet, hogy ne sújtsa mindez Édesanyámat és hittel megvallottam, hogy Ő már valóban elhordozta Édesanyám fájdalmait is.
Mivel én nagyon messze dolgoztam akkori plébániámon, nem tudtam bemenni meglátogatni a műtét után, de a családtagok elmondták, hogy mi történt a délutáni látogatás során. Édesanyám az egész napot derűs jókedvben töltötte és miután elmúlhatott a fájdalom csillapító hatása, továbbra is jó volt a közérzete, mert nem voltak fájdalmai. Olyan jókedvű volt, hogy az ügyeletes orvos még be is ment megnézni, hogy mi az oka a kórtermében a folyosóra kihallatszódó nevetgélésnek és vigasságnak. Annak ellenére történt mindez, hogy nem kapott több vagy más gyógyszert, mint a többi beteg, akiknek hasonló műtétje volt.
Ebben az időben történt, hogy nagy keresztet kaptam.Többen bűnösnek gondoltak egy olyan ügyben, melyről lelkiismeretem szerint ma is azt mondom, hogy hibát és jóhiszemű hibát ugyan követtem el, de bűnt nem. Ha bűnös lettem volna, akkor az Ige tanítása szerint ilyen imameghallgatásban soha nem lehetett volna részem, mert írva van:

Izajás 59.1-2
Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.

Zsolt 66.17
Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az ÚR.

Imádlak Téged Krisztus és áldalak Téged, mert szent kereszted által megváltottad és meggyógyítottad a világot és elvetted Édesanyám fájdalmát.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

Nincsenek megjegyzések: