A szent
nevetés, mint a Lélek ajándéka.
"A szánk megtelt nevetéssel." Zsolt126.2
Korábban, mint Toronto Blessing/szent nevetés hallottam és
olvastam róla, de személyesen nem találkoztam vele egészen addig, amíg
Margharita nővér lelkigyakorlatán második alkalommal részt nem vettem
Máriabesnyőn.
Az utolsó nap nyílt
nap volt és a Nővér minden jelenlévőért egyenként imádkozott. Én is lélekben
nyugodtam és bár életem során már több alkalommal átéltem ezt, most első
alkalommal jelentkezett nálam a nevetés ajándéka. A földön fekve azt vettem
észre, hogy mint egy gyöngyszem, enyhe, vidám, boldog és hallható nevetés
gurult ki az ajkamon, melyben a testem is örömmel vett részt és kellemesen ugrált
a rekeszizmom, mint kisborjú a Libanon előtt. Igen, mert ilyen is lehet a
Szentlélek, amikor kiárad, erővel, örömmel, gyógyítással, szabadítással! Erről a
hatalmas és személyes Isten erejéről zengedez örömmel a zsoltáros:
„Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Jákob
háza népe az idegen nyelvű nép közül, Júda
lett az ÚR szent népe, Izráel a birodalma. Látta a tenger, és elfutott, a Jordán
pedig meghátrált. A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a
halmok, mint a bárányok. Mi lelt téged, tenger, hogy
elfutottál, és téged, Jordán, hogy meghátráltál? Hegyek, mit ugrándoztok, mint a
kosok, és ti halmok, mint a bárányok?
Reszkess, te föld, az Úrtól, Jákob
Istenétől,
aki a sziklát bővizű tóvá
változtatta, a kovakövet forrássá!Zsolt114.1
Az ÚR hangja hatalmas, az ÚR hangja
fenséges.
Az ÚR hangja cédrusokat tördel,
összetöri az ÚR a Libanon cédrusait. A Libanon ugrál miatta, mint egy
borjú, és a Szirjon, mint egy bivalyborjú.
Az ÚR hangjára lángok törnek elő.”
Zsolt 29.4
Március harmadik hétvégéjén Margharita nővér meghívására egy
imanapon vettem részt a Szent Rafael ház szervezésében a Lisieux-i Kis Szent Teréz
Evangélizációs Centrumban, Bad Soden városában, ahol a Nővér él és dolgozik.
Ez valóban imanap
volt, erről az írás végén fogok még említést tenni bővebben. Nos, az
evangélizáció végén du. öt óra körül kitették az Oltáriszentséget imádásra és
elkezdődött a közbenjáró szolgálat. A Nővéren kívül még két paptestvér imádkozott
a résztvevőkért, akik sok százan vártak a sorukra. Mondanom sem kell, hogy
Margharita nővér volt az „ügyeletes sztár” és a nagy többség igyekezett az ő
keze alá kerülni. Olyannyira, hogy a vége felé már számomra volt kényelmetlen,
hogy Huber atya felé szinte üresen állt a sor, míg a Nővérre még sokan
várakoztak. Ekkor azt mondtam Gábornak a társamnak, hogy mindjárt megláthatják
a többiek, hogy Jézus Krisztus ugyanaz tegnap ma és mindörökké, és hogy Huber
atyánál is ugyanaz a Jézus dolgozik, mint a Nővérnél.
Felálltam és kimentem imát, áldást kérni Huber atyához. Rövid
ideig imádkozott értem, amikor éreztem a Szentlélek gyenge hullámát. Nem tudom,
hogy mások hogyan élik meg, de számomra ez olyan érzés, mint amikor vállig
vízben állok a Balatonban és érzem a tó erejét a testemnek ütköző hullámokban.
Ha úgy akarom ellent is tudok állni neki és talpon maradok, a hullám nem dönt
fel és a víz ereje csendben kikerüli körben a testemet.
Aki nem tud úszni annak csak vizes lesz a bőre a Balatonban és lemarad egy csodás tapasztalatról. Aki csak egyféle leszűkített és bátortalan módon ismeri a Szentlelket arra még vár egy új és csodás élmény. Hiszen kérdezem! Ki az, aki
azért megy a Balatonba, hogy ne élvezze azt, amikor a hullámok szelíden feldöntik,
körülölelik, fenntartják, ringatják és elragadják? Számomra ilyen a Lélekben való nyugvás
is.Amint teljes testemmel ráfekszem a tó vizében az érkező hullámra, így adom át magam teljes bizalommal a Szentléleknek is ajándékul.
Ahhoz azonban, hogy ezt átélhesd, hogy megajándékozott lehessél, olyannak kell lenned, mint a zsoltáros lelke:
62. zsoltár,
2-9
Az Istenre
szomjas lélek
Az keresi
virrasztva Istent, aki a sötétség cselekedeteit elveti magától.
Isten, te
vagy az én Istenem, *
virrasztva
kereslek.
Terád
szomjas a lelkem, testem utánad eped, *
mint a
puszta kiaszott földje.
Szentélyedben
hadd jelenjek meg előtted, *
hogy lássam
hatalmad és dicsőséged.
Mint dús
lakomával, teljék be lelkem, *
ajkam
ujjongjon, szám dicsőítsen téged.
Ha akartam volna
természetesen talpon maradok és nem dőlök el. Viszont határozottan éreztem a Szentlélek
gyöngéd és alázatos jelenlétét is ezért valami olyasmit mondtam neki, hogy
megnyitom a szívem gyermeki bizalommal, rábízom magam és tegyen velem tetszése
szerint. A Szentlélek következő hulláma ekkor újra jött és én örömmel vetettem
bele magam jelenlétébe. Engedtem, hogy szelíden felkapjon és elragadjon, hogy
a hulláma kibillentsen egyensúlyomból és az Élő Víz összecsapott a fejem felett miközben
hanyatt dőltem és a segítők lefektettek. Mikor a földön feküdtem, lassan a
következőt tapasztaltam magamban. Minden normális volt. Hallottam a hangokat,
láttam a fényeket, ha kinyitottam egy pillanatra a szemem, ám lentről a mélyből
megindult bennem valami felfelé. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a
medencében a víz alatt kiereszt a búvár egy hatalmas buborékot és az szemmel
láthatóan tör felfelé. Mint egy Lélek buborék gombóc, úgy indult el bennem az a
valami érezhetően bugyogva felfelé és amikor elérte a felszínt a számat, akkor megindult bennem a
Lélek spontán nevetése. Szelíd volt, halk volt, de egyre erősödő, erővel, élettel teli
gyermeki boldogsága annak, hogy Isten jelenlétét tapasztaltam magamban. Össze
sem lehet hasonlítani azzal, mint amikor egy jóízűt nevetsz vagy kacagsz
valamin, vagy egy jól sikerült viccet hallasz valakitől. Ismét csak a zsoltáros
jut eszembe, amikor így ír:
„Szánk megtelt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással. A
pogányok közt ezt mondogatták: „Az Úr nagy dolgot művelt velük!” Zsoltár126.2
Másodszor éltem át ezt ajándékot, ám most nem egyedül, hanem
közösségileg. Arra figyeltem fel, hogy Huber atya közbenjáró imájára sokan
kerültek hasonlóan boldog állapotba egymástól függetlenül olykor többen is. Garantálom,
hogy itt nem egyik ember generálta a másikat bele a nevetésbe, mert amikor a
földön fekszel Lélekben nyugodva, még akkor is ha felfogod a környezeted nem
azzal vagy elfoglalva, hanem a benned élő, benned és érted munkálkodó gyógyító,
vigasztaló Lélekkel. A mintegy jó két órán át tartó közbenjáró ima alatt, a sok
száz főből mintegy 12-15 fő kapta meg ezt az ajándékot, és láttam a boldog
arcukat, a Lélek kenetét rajtuk, amikor felkeltek a földről. ( A Toronto
Blessing jelenséggel ellentétben ahol a nevetés ellenállhatatlanul elharapódzik
a jelenlévőkön, nekem az a saját véleményem, hogy itt is érvényes az elv, hogy
a prófétálás Lelke alá van vetve a prófétának és akkor hagyom abba a nevetést,
amikor akarom.)
A legvégén Margharita
nővér is imádkozott Huber atyáért, aki szintén Lélekben nyugodott, de ami
azután történt az megértetett velem mindent. Huber atyából olyan erővel tört
fel a szent nevetés, mint amikor a hullámvasút siklik le a pályán és tör fel
újra az emelvény tetejére. Megértettem, hogy ez az alázatos, egyszerű és
végtelenül szentéletű gyermeki lélek a Lélek magaslatait és völgyeit járja és
Huber atyában lakozik ilyen örömmel a Szentlélek, akit ő bőséggel közvetít
mások számára is, akik szintén alázattal és gyermeki lélekkel fogadják Isten
ajándékát.
A Bibliában a Lélek
karizmái között nem szerepel a felsorolásban a nevetés ajándéka, azonban az Ige
sok helyen számol be nevetésről, ujjongó örömről az Istennel való találkozás sokféle
boldogító formáiról. Úgy gondolom, hogy a hiteles Lélekben való életnek
szükségszerű velejárója a derű, amely nem lehet oly sovány és savanyú aszkéta,
hogy beérné egy fanyar keresztény és illedelmes mosollyal és ne férne bele a
boldogító nevetés ujjongó és bőséges ajándéka is.
„Boldog az ember, akinek megadatott Isten félelme!
Sirák Fia
25.15
A lelki nap valóban
imanap volt. Reggel fél nyolckor már imádkozták a rózsafüzért, amikor
odaértünk. Este fél hétig tartott a program, ám ez idő alatt csak egy 45 perces
tanítás volt a megbocsátásról és egy tíz perces prédikáció volt a szentmisében.
Akkor mivel töltöttük el az egész napot? Imádsággal: volt az összes rózsafüzér,
két óra szentségimádás, fél óra tanúságtétel, sok-sok dicsőítés, szentmise,
irgalmasság rózsafüzér és a végén a hosszú közbenjáró ima a százakért. A nap
folyamán sok százan végezték el a szentgyónásukat, türelmesen várva a sorukra.
Hálás vagyok, nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ott lehettem
és láthattam újra az Élő Isten megmozdulásait, tetteit ahogyan népe között jár
és él. Hálásan köszönöm Gábornak és párjának Áginak, hogy vállalták értem ennek
a hosszú útnak fizikai és anyagi terheit és a tolmácsolás szintén nem könnyű
szolgálatát.
Hogyan lehetséges ez, hogy a hitében rossz hírű Németországban
ilyen dolgok történnek? Mi lehet a titka mindennek? A válasz ott van a lelki
atomerőműben, a Nővér Kolostorában a Szent Rafael házban, ahol folyamatosan és
szünet nélkül megy a szentségimádás a nap 24 órájában. Sugárzó kolostorból sugárzó
emberek lépnek ki, hogy az ÚR nevében és erejében menjenek az emberek közé a
világba.
Egy picit én is
sugárfertőzött lettem. A hazaindulás reggelén a szentmise után kéréssel
fordultam a kolostor tagjai felé. Elmondtam nekik, hogy korábban úgy éltem tíz
éven át, hogy naponta egy óra csendes szentségimádást végeztem, ám mióta
plébános vagyok és sok a munkám a három faluban, elhagytam ezt az áldott és jó
szokást. Tudtam róla, hogy ez nagyon hiányzott nekem és hiányzott az Úrnak is.
Régóta kértem napi imáimban is a Kármelhegyi Boldogasszonyt, hogy segítsen
visszatalálni és úgy tűnik, hogy most meghallgatott. Betöltekezve Szentlélekkel
és erővel, azóta boldogan ülök le minden nap a plébánián, hogy az ÚR
jelenlétében gyönyörködjem és elmerüljek a benső imában. Kérlek téged, aki ezt
most olvasod, hogy mondj egy fohászt értem, hogy hátralévő életemben hűséges
tudjak maradni ehhez, ami nem más, mint az én elhívásom kegyelme is, amelyről a
bemutatkozásomban írtam. Köszönöm és áldjon még érte téged bőséges örömmel, nevetéssel a Kármelhegyi
Boldogasszony!
(u.i.: május 08. Az eltelt időben a szentségimádás sok egyéb jótékony hatásai mellett azt is tapasztalom, hogy egyre javulnak a magas vérnyomásom értékei és egyre gyakrabban mérek meglepően jó értékeket és feleannyi tablettát szedek naponta, mint korábban. Máskor pl. egy több órás fűnyírás után a meleg napon mindig az egekbe ugrott az értéke. Most, hogy lenyírtam a nehézsúlyú motoros gépemmel a 90 méter hosszú udvarom, negyed órával a munka befejezése után 121/65/59-t mértem és kitűnő a közérzetem. Ez kész csoda, Deo Gratias)
DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK, MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN
A Szent Rafael ház.
A Kis Szent Teréz evangélizációs centrum.
Korábban Aldi áruház volt.
Margharita nővér dobol, tanít, imádkozik.
Huber atya a nevetés embere.
60 évet tartó süketségből gyógyult.
Öt gyermekes anyuka áttétes rákból gyógyult.
Gyermeke autizmusból és epilepsziából gyógyult meg.
A 93 éves Doktornő, aki ingyen adta oda Margharita nővérnek a négy emeletes gyógyhotelt és az Aldi csarnokot. Most boldogan látja megvalósulni Isten munkáját a misszióban.
1000-1100 fő volt jelen.
Én is tanúságot tettem a gyógyulásomról.
A LÉLEK ATOMERŐMŰVE
Folyamatos volt az ima háttér az ima nap alatt is.
"I am coming back to heart of worship and it is all about you Jesus. I am sorry Lord for the thing I have made it when it is all about you Jesus!" Matt Redman
https://www.youtube.com/watch?v=OD4tB1o6YLw