Újra első péntek közeledik, amit mindig örömmel várok, mert ilyenkor szoktam elvégezni minden hónapban a szentgyónásomat. Olyan vagyok ilyenkor, mint a csecsemő, aki este a fürdés előtt már érzékeli környezetében és édesanyja tetteiben a pancsolás előkészületeit. Izgatott örömmel gőgicsél ágyacskájában, mert bőre már előre érzi a babasampon, a fürdés és az anyai kezek simogatásának boldogságát. A baba a lelke ilyenkor már előre örül, amit testében is kifejez azzal, hogy pancsol tapsikol és rugdos a levegőbe apró kezeivel és lábaival.
Nemrégen azonban ránc futott végig a homlokomon. Hoppá! Gyóntató atyám
egy hétre külföldre utazott. Kinél fogok akkor én most gyónni első péntekre? Nem
volt mit tennem, beültem az autóba és egy jó Gyóntatóért, egy jó gyónásért, az
első pénteki és első szombati isteni kegyelmekért majd 150 km-t autóztam
oda-vissza.
Nem várt meglepetés köszöntött
rám. Kora hajnalban arra ébredtem fel, hogy a Szentlélek énekelt bennem. Egy közismert
népének egyetlen sorát énekelte újra és újra.
„Tiszta lelkek az
Istennek irgalmáról zengjetek!” SZVU114
Fáradt voltam fizikailag az előző
napi, heti munkák miatt. Testemben határozottan éreztem, hogy még nagy
szükségem lett volna a pihentető alvásra, ám a lelkem nem bírt nyugodni. A tiszta
szívnek egy olyan mennyei elővételezett boldogságát élveztem, amelyet a világ
minden lottó ötöséért sem cseréltem volna el még egyetlen pillanatra sem.
Mert befürödtem, mert megtisztultam
és újra megfürödtem Isten irgalmas jóságában! Izgalmas örömmel várom
újra az első pénteket, amikor szerető Atyám, Jézusom és a Szentlélek simogató
kezei alatt végre újra elmerülhetek az irgalmasság fürdőjének babasamponos
medencéjében Jézus szívének tengerében.
És sikongathatok, kacaghatok, nevethetek újra a tiszta lélek és az istengyermekség örömének! És eme boldog tapsikolásban hadd szálljon, röpüljön a babasamponos szappanbuborék szerteszét, fröccsenjen és loccsanjon az Élő víz a világra, sziporkázzék és áradjon a szivárványos Szentlélek fürdője a lelkekre!
Én meg mint glosszoláliában gurgulázó ujjongó galamb, aki sietve hozza az irgalom zöldellő olajágát, hadd hirdessem a népek között hangos szóval irgalmasságodat, mert jó és kegyelmes voltál Uram hozzám bűnöshöz és az vagy minden bűnbánó lélekhez. Új rugdalódzóba, hófehérbe öltöztettél, a megszentelő kegyelem ruhájába.
És sikongathatok, kacaghatok, nevethetek újra a tiszta lélek és az istengyermekség örömének! És eme boldog tapsikolásban hadd szálljon, röpüljön a babasamponos szappanbuborék szerteszét, fröccsenjen és loccsanjon az Élő víz a világra, sziporkázzék és áradjon a szivárványos Szentlélek fürdője a lelkekre!
Én meg mint glosszoláliában gurgulázó ujjongó galamb, aki sietve hozza az irgalom zöldellő olajágát, hadd hirdessem a népek között hangos szóval irgalmasságodat, mert jó és kegyelmes voltál Uram hozzám bűnöshöz és az vagy minden bűnbánó lélekhez. Új rugdalódzóba, hófehérbe öltöztettél, a megszentelő kegyelem ruhájába.
"Mert irgalmad többet ér, mint az élet,
hadd magasztaljon ezért az én ajkam."Zsolt63.4
hadd magasztaljon ezért az én ajkam."Zsolt63.4
DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A
SZENTLÉLEKNEK, MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN!
MATT REDMAN : IRGALOM
LETÉRDELEK A PORBA A KERESZT
LÁBÁNÁL, AHOL AZ
IRGALOM FIZETETT ÉRTEM.
OTT AHOL ELMÚLT, VÉGE LETT A
MEGÉRDEMELT
HARAGNAK, MERT A VÉRED ELREJTETT ENGEM.
IRGALOM, IRGALOM! VÉGTELEN MINT A
TENGER!
ÉNEKELNI FOGOM DICSÉRETED ISTENEM AZ EGÉSZ
ÖRÖKKÉVALÓSÁGON ÁT.
FELEMELJÜK MAJD A KELYHET ÉS
MEGTÖRJÜK A
KENYERET EMLÉKEZVE SZERETETEDRE.
MERT ELVESZTETTÜK A KEGYELMET DE TE ELVETTED
MINDEN SZÉGYENÜNKET ÉS A KERESZTRE SZEGEZTED.
ADD, HOGY SOHA NE FELEJTSEM
CSODÁLNI A TE
IRGALMAD.
ADD, HOGY MINDIG ÉNEKELJEK
ALLELUJÁT!AMEN
LETÉRDELEK A PORBA A KERESZT LÁBÁNÁL, AHOL AZ
IRGALOM FIZETETT ÉRTEM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése