Adventi és karácsonyi versek

ÖRÖKIMÁDÁS

ÉDES A LÁNG

MEGRÁGTA

NEVE EMMANUEL

CSENDES ÉJ

ÉRKEZIK

CONCEPTUS EST

HULLÓCSILLAG2.

HÓ HÓ ÉRKEZIK A TÉLAPÓ

MÁRIA MÉHE

BETLEHEM KIRÁLYA

A MINDIG ÉRKEZŐ

A FORRÁS

A BÖLCSŐ ÉS A KERESZT

A BÖLCSŐ

PÁRÁS A HAJNAL

BALALAJKA

VADÁSZIK AZ ANGYAL

HATIKVAH

ÉHES A SZELLŐ

HÖMPÖLYGŐ ÉJ - A MANNA

 

Tibor atya adventi meséje

TURBI at ORBI

MIKVANNA

’MIKVANNA’ 

A napokban egy Kedves Ismerősömtől kaptam egy érdekes üzenetet. Bár írhatnám, hogy egy jó barátom írt nekem, ám csak azért nem alakult ki a mélyebb kapcsolat közöttünk, mert nagyon távol élünk egymástól. Viszont a fészen, az infósztrádán tartjuk a kapcsolatot egymással, és megosztjuk örömeinket. Például ezt a verset is Tőle kaptam.

Schrenk Éva, Hála és köszönet.

 Hálát adok az elmúlt évért, hálás vagyok minden percéért. Már megint megtartott az Isten! Akkor is, ha nem mindig hittem. Ő vigyázott reám szüntelen, s bár az élet sokszor küzdelem, nem hagyott soha egymagamra az Úton, nyomában haladva. Kimondom a neved, Jézusom; nem hagytad, hogy járjak tévúton.

És most bemásolom a legutóbbi rövid üzenetét.

„Nagyon nehéz feladatot kaptam. Nem is gondoltunk, hogy ilyen nehéz lesz és semmi nem úgy megy, ahogy szeretnénk. Kicsit el voltam keseredve tegnap, bár ez nem jellemző rám, mert nagyon vidám és optimista szoktam lenni.

Viszont éjszaka megjelentél álmomban és egy nagyon hosszú beszélgetésben teljesen rendbe jöttem lelkileg. Fantasztikus volt és nagyon örülök neki, hogy így is tudtál segíteni. Így már vidáman ébredhettem és úgy érzem, hegyeket tudok megmozgatni. Hát nem csodálatos?”

   Valóban az és engem is mélyen megérintett a történet. Utolsó levélváltásunk két hete volt, azóta nem írtunk egymásnak, telefonon nem beszéltünk és esti elalvása előtt sem velem voltak elfoglalva a gondolatai, hanem az adott problémás helyzettel.

Akkor mégis miért álmodta ezt, miért éppen engem, a katolikus papot idézte fel benne az álom Szentlelke? Én nem tudtam a gondjairól, amiről beszámolt levelében és most mégis megoldást kapott tőlem, ill. a Szentlélektől. Arról sem hallottam még mástól, hogy álomban valakik hosszan beszélgettek volna egymással az adott problémás helyzetről és így kapott volna megoldást a konkrét esetre.

Nem tudok más értelmes konklúziót írni, mint azt, amit az IGE igazsága kijelent:

 „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!” Rom11.33

…másrészt:

„Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. Mert, ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek.”

Engem a nyomorult és bűnös szolgát emlékeztet ez a történet a pörköltes esetemre és egy másikra, amikor elhunyt pap barátom látogatott meg engem álmomban és gondjaimban vigaszt és megoldást kaptam Tőle én is. E két esetről bátorkodtam korábban úgy írni, hogy mindkettő azt erősítette meg bennem, amit hittel vallunk, hogy a Szentek közössége élő és valós hitigazság, és a Szentlélek országútján a tagok közösségben vannak egymással és a Szentháromsággal! Ezek szerint most is ezt történt. Aki másképpen gondolja, kérem, hogy írja meg és segítsen minket a megkülönböztetés szolgálatával.

Köszönjük Atya!

Köszönjük Jézus!

Köszönjük Szentlélek!

Köszönjük Szűz Anya!

Köszönjük Szent Charbel!

Köszönjük a Szenteknek és Barátainknak a mennyben!

’MIKVANNA’

Hogy mik vannak!

És, hogy mi minden történik a mennyben és a földön!

 „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!” Rom11.33

DICSŐSÉG az ATYÁNAK a FIÚNAK és a SZENTLÉLEKNEK

MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN!

Schrenk Éva, Hála és köszönet.

Hálát adok az elmúlt évért, hálás vagyok minden percéért. Már megint megtartott az Isten! Akkor is, ha nem mindig hittem. Ő vigyázott reám szüntelen, s bár az élet sokszor küzdelem, nem hagyott soha egymagamra az Úton, nyomában haladva. Kimondom a neved, Jézusom; nem hagytad, hogy járjak tévúton.

E történet megírása közben eltöltött a Szentlélek hálával és örömmel, és örömömben ezt a verset írtam.

MIKVANNA

A galaxis sem oly kanyargós

mint a Te útjaid Uram,

elrejtett akaratod megmutatod

az álom útjain Uram,

imádom kifürkészhetetlen Lényed

és ahol nem is várjuk

ott küldesz mindig segítséget,

a galaxis sem tudja betölteni

dicsőséged,

az ember sem tudja megérteni

végtelen szerelmed,

nem tudok mást tenni, mint hódolni

és alázattal befogadni mindazt,

mit nekünk ingyen adsz

Neked minden gondolatod számunkra

öröm és malaszt,

Te vagy a teremtő és gondviselő kéz

én meg csak a balta

ki akaratod végrehajtja,

s ha valaki szenved vagy tanácstalan

Te segítesz rajta!

...és ugynez mp3-ban

SZERELMES VERSEK

1. A PECSÉT

2. KÖZELSÉGED

3.DOBBAN

4. RINGATÓ

5. VÁRLAK

6. LABORES SOLARIS - NAPFOGYATKOZÁS

7. ANTENNÁK - SIR HASSIRIN

8. TŰZNÁSZ

9. A BARÁTSÁG

10. BARÁTOM EUCHARISZTIA

11. SÚLYPONT

12. ÉLET ÉS HALÁL

13. SZÉP VAGY JÉZUS

14. ÚR NAPJA

15. SZERETET GEJZÍR

16. A KONDOR

17. A KENYÉR ISTEN

18. A CSÓK

19. STYX

20. JÉZUS

21. MEGLÁTNI ésMEGSZERETNI

22. ÚJ SZÍV ÚJ ÉNEK

23. SZÁLLNAK A DARVAK

24, VELED EGYÜTT

25. JÁRATLAN ÚTON

26. ÁZTATOTT FÖLD

27. ALTATÓ

28. A TAPASZ

29. BÖLCSŐ és KERESZT

30. PÁRÁS a HAJNAL

31. BALALAJKA

32. A BÖLCSŐ

Márta és Mária - prédikáció.

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK 

MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN!

MEGTÉRÉS és HIT

VILLÁMLÁTOGATÁS vagy valami más?

Jelenlétének súlya című írásom frissített változata.

SZÍNED ELŐTT LADÁNYBENE

A prédikáció linkje a vers alatt található. Katt a play gombra és indul.

ÚR NAPJA

Úrnak a napján lejött egy angyal

kíváncsi volt arra, mit hoz a nappal,

első útján a templomba ment be

s látta az embert térden vezekelve,

letérdelt ő is a bűnös ember mellé

s két kezével verte angyali mellét,

tompán puffant az ember melle

üveghegyként zengett az angyal lelke,

mert semmilyen bűn nem volt őbenne,

zúgott a szeráf gyémánt orgonája

zengett a kapu mind a két szárnya,

felharsant a sófár tükör szép lángja

körmenetben jöttek trónok megremegtek,

s a vezeklő mellé mind letérdeltek

megjelent köztük az élő Szentháromság,

s azonnal megszűnt mindenféle rontás

lejött közéjük a hold a csillagokkal,

s a nap is ott volt mind a kerubokkal

csend lett a földön megállt a glória,

felragyogott köztük a legszentebb Hostia

végtelen körmenet indult a mennyből,

lelkek szabadultak a tisztító helyről,

hozsannát kiált a teremtett világ,

mindenki ünnepli a Szent Eucharisztiát.

A RACIONALIZMUS MÉRGE

HIT és ÉSZ

Nyár végén lesz három éve annak, hogy nulla szénhidráton élek, és úgy ahogy írom és mondom csak húst, zsírt, szalonnát, töpörtyűt, velőt, belsőséget és tojást étkezem és semmi mást. A zéró az zéró, a nulla az nulla.

Azért részletezem mégis az étrendet, mert tapasztalom, hogy azt hiába mondom el, első hallásra nehezen hiszik el, és sorra rákérdeznek a többire is. Igen, tehát, sem pékárut, sem tejterméket, sem zöldséget, sem gyümölcsöt, sem fagyit, sem sütit sem semmilyen szénhidrátot, cukrot nem veszek magamhoz.

Ekkor döntöttem úgy, hogy - mivel rosszindulatú agydaganattal műtöttek- a gyógyulásom érdekében a szentmise nagy ostyáját sem veszem magamhoz és ezután vágyáldozásban fogok Jézussal találkozni a szentmisékben. A dogmatika ezt a gyakorlatot ismeri és meg is engedi. Mivel vasárnaponként három szentmisét mutatok be és minden hétköznap minimum egyet, a racionalista ész azt súgta, hogy a nagy ostyákban túl sok a szénhidrát számomra, ami veszélyeztetheti az életem. A szénhidráttal ugyanis virulnak a daganat sejtek, a zsírtól pedig gyengül az aktivitásuk.

Ez igaz, de ez még önmagában nem kellett volna, hogy azt eredményezze, hogy ilyen döntést hozzak. A kehelybe is éppen ezért csak morzsányi szentostyát és éppen pár csöppet tettem a borból éppen annyit amennyi az érvényességhez kell. A nagy ostyát pedig kiosztottam a hívek között.

Ez volt tehát a hazugság atyjának a megtévesztő csapdája. Észvesztő, hogy a ratio milyen észt vesztő dolgokat tud művelni a megtévesztett tudatban.

„Hogy megtévesszék, ha lehet még a választottakat is.”Mt24.24

Egy csepp a hazugságból vagy a féligazságból tehát éppen elég arra, hogy nagy kárt okozzon és éppen a mennyei erőtől, élettől, hatalomtól, örömtől, gyógyulástól, megszentelődéstől megfosszon bárkit, momentán most éppen engem, a papot, itt ebben a helyzetben. Így kezdte Éva megrontását is, ami a nagy bukáshoz vezetett. Így mutattam be tehát a szentmisét egészen az idei évig, amikor is negyedik alkalommal vettem részt Margharita nővér lelkigyakorlatán februárban és ott a következő történt. Az első szentmise megkezdése előtt Huber atya megkérdezte, hogy miért van külön a többitől az oltáron a másik paténán az az egy darab ostya. A sekrestyés válaszolt, hogy az egy glutén mentes ostya a glutén érzékenyek számára.

A német papok között is vannak ám, szentéletű paptestvérek. Huber atya is az, különben nem lehetne évek óta a Nővér jobb keze. Nos, Huber atyát ekkor elkapta a szent harag és az ÚR IGÉJE iránti féltékeny szeretettel nagyjából a következő szavakkal dorongolt le minket.

„Elment az eszetek, hol van a ti hitetek? Csak nem azt gondoljátok, hogy az a Jézus, aki testét vérét, életét adta értünk, hogy mindaz, aki hisz Őbenne az meggyógyuljon és éljen,(Jn3.16) az most a saját testével és vérével meg akar megmérgezni titeket? Azt gondoljátok, hogy az ÉLET URA meg akar ölni titeket? Hát elment az eszetek? Hol van a ti hitetek?”

„Az Ő sebei által van a gyógyulásunk.” Pt2.24

Bizony nagyon elszégyelltem magam kishitűségemért! Bűnbánatot tartottam, bocsánatot kértem rögtön Jézustól, majd amint lehetett szentgyónást végeztem.

Hazajöttem és a történteket elmondtam itthon is a három plébánia közösségeinek, hiszen a racionalista hitemmel őket is megfertőztem. Az Eucharisztiába vetett hitüket meggyengítettem, ezért őket is újra meg kellett erősítenem az IGÉBŐL forrásozó élő hit és az Eucharisztia hatalmának, erejének a bizonyosságával.

Azóta minden szentmisében a teljes nagy ostyát veszem magamhoz és hiszem, hogy nem hogy semmi bajom nem lesz, hanem növekedni fogok az isteni és emberi erényekben.

Nézzünk csak röviden a racionalizmus mögé. 

A franciáktól indult. A „felvilágosultak” jelmondata az volt, hogy el kell pusztítani a gyalázatos Egyházat.

Isten nincs, csak az van, amit az ész, a józan ráció lát és mond és a tudomány igazol. Ezért templomokra, papokra, szerzetesekre nincs szükség és üldözve az Egyházat a „felvilágosultak” nyakló nélkül üzemeltették a nyaktilót. Kikiáltották az észt az ember istenének, elkészítették az ész istennőjének a szobrát és imádandó istenként körbe hordozták az egész országban. Betiltották a hét napos polgári életet, mert a hetes szám túl sokat emlékeztetett a bibliai dolgokra és helyette bevezették a dekád rendszert. Kilenc nap után a tízedik volt a pihenés napja….stb.

A felvilágosodás valójában óriási szellemi sötétséget hozott magával és mind a mai napig nagy hatással mételyezi az emberek gondolkodását. Amint a glialka totális gyomirtó szerként mindent kipusztít, így öli meg a racionalizmus is az emberekben a hitet.  Az üresen maradt szürkeállományok földjét ezután beveti az ellenség a kommunizmus, az ateizmus, relativizmus, a szubjektivizmus, a cinizmus, a liberalizmus, nihilizmus, az ezotéria, mágia…stb. gyommagjaival, melyek kikelvén az elmében, mint a Lucernafojtogató Aranka minden más igazságot elnyomnak és kipusztítanak.  Köztudomású, hogy a búzavetés lassan nő, de a gyom mindig virul és virul minden gyomirtás ellenére.

Az Egyház igehirdetőinek tiszta vetése nagy kárt szenved 1789 óta az ellenség glialkájától. Nyugatról a ráció, a tudományok és az áltudományok sora, keletről pedig a moszkvai bolsevizmus ateizmus és spiritizmus irtott minket két tűz közé szorítva. Mindkettő a sátán eszköze az Egyház ellen. Kevesen tudják például, hogy Marx saját kezűleg írt sátánista verseket, de Lenin is hasonló piskóta volt az ötágú csillag a sátán jelképének árnyékában. A lelkek szántóföldjén pedig ráadásként ma is bőven virágzik a szamárkóró az ezotéria és okkultizmus, melyik azt is kipusztítják, ami eddig valamiképpen megmaradt.

„Az ellenség, aki a konkolyt veti maga az ördög.” Mt13.39

^„Ti az ördög-atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja.” Jn8.44

A hit és az ész olyan, mint a madár egy-egy szárnya. A madár teste nem tud felemelkedni a földről, ha az egyik vagy a másik szárnyát elveszti. Éppen így a lélek is akkor tud a dolgok fölé emelkedve tisztán látni és az ÚR világosságában élni, ha használja a hit és használja az ész ajándékait, ahol a természetfeletti bölcsesség és megkülönböztetés adja meg az egyensúlyt.

Én ott követtem el a hibát, hogy ijedtemben egyoldalúan a tudományos érvekre támaszkodtam, mely érvek mögött hit nem volt, és a józan hit világosságában nem vizsgáltam meg körültekintően a helyzetet és elhamarkodott döntést hoztam. 

Köszönöm Jézusnak Huber atya kijózanító szavait!

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ!AMEN

Vers Jézus Szíve ünnepére

A TÚLCSORDULT PÜNKÖSD

A TÚLCSORDULT PÜNKÖSD

Ma még csak péntek este van Pünkösd előtt, ám a Lélek olyan túláradó volt hozzám, hozzánk, hogy az ünnepre máris öt verset súgott a szívembe.

Ennek örömére és a Lélek tiszteletére külön bejegyzést nyitottam és megosztom Veletek az utolsó két verset hallgatható formában. Tegnap reggel háromkor ébresztett fel a Lélek verset írni és most másnap éjfélkor fejeztük be kisebb nagyobb megszakításokkal a közös munkát. Köszönöm Jézus!

Kívánok Nektek is kegyelmektől túlcsorduló, tiszta örömökkel teli áldott és,  SZENT PÜNKÖSDÖT!

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK, MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN

HA TE MONDOD URAM

"Istenem, milyen gazdag a te irgalmasságod!
Az emberek fiai szárnyad oltalmába menekülnek. 
Megrészegülnek házad dús javaitól,
gyönyörűséged patakjával itatod őket."
                                  (Zsolt 36,8-9)

HA TE MONDOD URAM!

A Szeretet börtönében c. korábbi írásomban mondtam el azt a történetet, amikor Briege nővér lelkigyakorlatának végén háromszor kérdezte tőlem Jézus azt, amit Pétertől is kérdezett föltámadása után. Én is könnyek között vallottam meg, hogy igen, szeretem ŐT.

Most voltam Mariakumar atya és Mary Pereira nővér lelkigyakorlatán. Amikor Kumar atya a belső gyógyulásokért imádkozott, az imába beleszőtte számunkra ezt a jelenetet is. A történet azonban, most egy kicsit másként alakult.

Jézus odajött és mivel én térdeltem, leguggolt hozzám, a szemembe nézett és ezt mondta.

„Most már tudom Tibor, hogy szeretsz engem.”

„Most már tudom Tibor, hogy szeretsz engem.”

„Most már tudom Tibor, hogy szeretsz engem.”

Most nem sírtam el magam, de tele voltam, vagyok hálával. Nagy utat jártunk be közösen az elmúlt évek alatt, és köszönöm Jézus a változást amit adtál a mindennapos csendes szentségimádások által. Én pedig igyekszem továbbra is mindenről tanúságot tenni, hogy Te dicsőülj meg mindenben. A blog kezdete óta teljes nyíltsággal éltem a lelki életem az Olvasók előtt. 

Nem tudom, hogyan folytatja tovább Jézus, csak azt tudom, hogy most már engedelmes boldog szamárként viszem Őt a szívem hátán oda, ahová csak Ő akarja. Közben boldogan iáákolom el a verseket, melyeket Ő suttog a szívem fülébe, mint most is.!

Köszönöm Jézus!Köszönöm Jézus!Köszönöm Jézus!

PECSÉTRE PECSÉT

Amint a méh szúrása vonzza

a többi mérges méhet,

úgy vonzza az izzó pecsét

a természetfeletti létet,

és ha megfárad bennem a lét

s a bajban a Létért kiált,

 megsegíti rögtön az ÚR

hittel imádkozó fiát,

áldó kezét ráteszi a pecsétre

s újból lángol az ember egész lénye,

voltam nyomorult csődtömeg

kezelhetetlen buta szamár,

tenger sok bűnöm az égre kiált

koboldok rángattak ide és oda,

bennem éltek és majd széttéptek

és csak halódott bennem,

a megszomorított Lélek

de eljött a Pünkösd és Őt,

nem érdekelte semmilyen szabály
 semmilyen akadály, 

leszállt és betöltött,

mert hallotta, 
hogy egy rabszolga

Őhozzá kiált,

nem vagyok költő,
 csak egy sebesült

SZAMÁR, 
kinek szíve lelke 
szüntelen Pünkösdért kiált, 

hogy Te is megismerhesd ŐT,

és csak az Urat imádd

imádd Őt ki megmentett,

imádd Őt ki megszentel

imádd Őt ki el nem égő áldozat,

imádd Őt ki egy nap 
Téged is befogad

mert pecsétre 
tüzet olt a pecsét,

s ha daganat eszi az ember fejét

Ő ráteszi a pecsétre a kezét,

és máris már nem a daganat,

hanem a szerelem emészti fel

a józan hitű ember eszét,

nagyobb ez, mint egy nukleáris hasadás

ez az amiről az IGE igazsága szól

folytonos pünkösdi robbanás!

Itt fejeztem be ennek a bejegyzésnek az írását. Lezártam, elmentettem és elmentem a szentmisét bemutatni, ahonnan prófétai látással tértem vissza és már tudom, hogy hogyan szeretné Jézus folytatni a benei Szent Charbel missziót. Ezért most a bejegyzést megnyitottam és folytattam a gépelést.

A szentmisén ahol szűk családi körben öten voltunk a szent maradékkal mint általában, elmondtam a pünkösdi hálám és örömöm. Húsvétra három verset kaptam/tunk ajándékba Jézustól és most pedig úgy amint írva van, túlcsorduló mértékkel adta a Lelket, mert öt verset kaptam/tunk ajándékba. Arról beszélgettünk, hogy körünkben akik napi imádásra járunk, elindult azóta egy csendes változás és növekedés a lelki életünkben. Én pl. soha nem gondoltam volna arra, hogy valaha is verseket fogok írni. Mind megyeztünk abban - a külső visszajelzésekkel megegyezően amit az Olvasóktól kapok- hogy a versekben jelen van valami szépség is Isten fényéből, szépségéből és ha egymásra nézünk egymásban is Jézus Lelkének szépségét,szelídségét, jóságát, örömét látjuk feltűnni. (Mindez első pénteken történik éppen.)

Ekkor kaptam amit a prófétai látást, amit azonnal meg is osztottam velük, hogy különböztessék meg. Ugrált bennem az öröm és erővel lendült bennem a kijelentés bizonyossága.

A vidámpark elvarázsolt kastélyának tükörszobáját láttam, ahol azon nevettünk, hogy ott álltam középen egyedül és a trükkös tükröknek köszönhetően megsokszorozódva láttam magam. És ha nem tapintottam volna meg a kezem, akkor a sok hasonmás között állva nem tudtam volna, hogy melyik is vagyok én, az igazi és eredeti.

Ekkor az a gondolat jött, hogy a szentségimádásban ugyanez történik. Lassan mind megszépülünk és Krisztusba öltözünk. Már bűn nélkül fedetlen arccal és szívvel Jézus szépségét tükrözzük vissza egymásra és a világra. És el fog jön a nap, hogy Jézus szívének közepében élve tükörként állva, az Ő szentségének fényét fogjuk tükrözni a világba és meg fog sokszorozódni a Krisztus szépségében gyönyörködők és tükrözők száma. És minél több lesz körülöttünk a tükör, annál inkább fog hatványozottan nőni a megtérők és a Krisztust megjelenítő megszentelt lelkek száma. Mert a szép az mindig gyönyörködtet. Az elvarázsolt kastély nem más, mint a szívünk és az Eucharisztia az a tükör amiben elváltozunk és éppen úgy megsokszorozza önmagát az imádók szíve által, amint ugyanezt teszi ezt a szentmisében is a pap által.

A  szentmise után láttam Évát, aki a téren az unokája arcában gyönyörködött. És mivel a jót, a szépet, az igazat mindenki szereti, eme hűséges szent maradék által így fog kiáradni, tükröződni növekő számban Isten szépsége, jósága, öröme a falu lakosságára és a SZÉP JÉZUS fogja magához vonzani és sokszorosítani őket! 

AMEN! HAallelujaAH!

Köszönöm Jézus! Köszönöm Jézus! Köszönöm Jézus!

Szép vagy Jézus, egészen szép!

Néhány óra múlva a Lélek ismét a vers ünneplő lelkével szólt hozzám.

A BOTOR KOBOLDOK

1.    A botor kobold

Súlyzózik a kobold, rajta Kerub nevet,

figyelj, a nagy gőgöd elvette az eszed

hiszen vakmerőn olyan dolgot remélsz,

amelyre lásd be, hogy nincs semmi esély

mivel alázat benned egy csöpp sincsen,

azt hiszed legyőzöd a Mindenható Istent

ám lásd be, értsd meg és halljad,

hogy ehhez Erőt a mennyből,  

te még Pünkösdkor sem kaphatsz,

s így örökre vesztes és legyőzött maradsz,

 eredj és lódulj hát és menj a pokolba

írmagodból semmi se maradjon vissza!

Sela! Sela! Sela!

2.    A besurranó kobold

Fölmászott egy kobold a pokolból

hogy az imádkozó Úrhoz lopódzon,

ám meglátta őt egy Szeráf a toronyból

és  riasztva a mennyet egy nagyot kiáltott,

fogjátok meg és dobjátok ki a koboldot

nem parádézhat itt a mennyei tejúton,

ahol az Atya a Fiúval bensőleg társalog,

és rajtuk a Lélek beszéde átragyog,

ekkor letaszította a Kerub

a visszataszító koboldot,

és zengve kiáltá a világba

nincs neked helyed ott,

hol a szeretet örökké él

és Pünkösdkor még szebben ragyog!

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK

MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN

A Pecsétre Pesét c. a vers.