2013. okt. 26.

Kapisztrán Szent János és Margharita nővér

"Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségetek a sátán, mint ordító oroszlán ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el." 1Pét5,8

 Betegségem miatt a fizetésem nagy részét gyógyszerekre költöm, így aztán egyéb dolgokra nem igazán futja. A nyáron váratlanul bejelentkezett hozzám egy imacsoport, hogy eljönnek hozzám. Kiderült, hogy látogatásuk célja az volt, hogy megajándékozzanak egy borítékkal, hogy menjek el ebből az ajándék összegből egy lelkigyakorlatra. Születésnapomra a Családomtól is hasonló ajándékot kaptam ugyanezzel a céllal, így hát keresgélni kezdtem a lelkigyakorlatok között. Keresésem egyetlen szempontja az volt, hogy hétvégére itthon lehessek és ne kelljen helyettest keresni a három faluba a szentmisékre. Így találtam rá egy hétfőtől péntek délig tartó programra melyet Margaritha nővér tartott Huber atyával Máriabesnyőn. Jelentkeztem is.Nem ismertem Margaritha nővért és annak ellenére, hogy világhírű én bizony valamiért nem hallottam róla. Most már sajnálom és igyekszem pótolni hiányosságaimat és a könyveit el fogom olvasni.
   Bár kényelmes fekhelyem volt az egyszemélyes kolostori szobámban, mégis az egyik éjjel alig aludtam, mert fél éjszaka állandóan arra ébredtem, hogy a Szentlélek örömmel énekel bennem és dicsőítem Istent. Ezt az éneket énekeltem:

"Minden nap veled leszek, fogom a kezed, csak őrizd meg mindig tisztán a szíved. El nem hagylak téged, el nem távozom, ha kiáltasz hozzám én meghallgatom. Hát ne félj én népem, hisz tiéd az örökségem, ne félj és ne lankadj el, hisz neked győznöd kell."

   Nagyon jól esett a Léleknek ez a bennem dübörgő látogatása és annak ellenére nem bántam, hogy nem aludtam végig az éjszakát, hogy a lelkigyakorlat reggel hét órától este kilencig tartott. Korán keltem és reggel hétre énekelve mentem át a kápolnába. Szentségimádással kezdtük a napot. Amikor Huber atya ki tette az Oltáriszentséget és énekelni kezdtünk közösen és kimondtam az első szót, hogy: „Jézus”, akkor megindultak a könnyeim és egy órán át csendben sírtam az örömtől. Nem értettem, hogy mire ez a nagy lelki vigasság, miért kapom Istentől már a lelkigyakorlat elején. Hálásan elfogadtam és csendben örültem neki. Felüdített, erőt, szomjúságot, vágyat, örömet adott.

   Aznap a bűnökről szóltak a tanítások, hogy a szentgyónásra jól fel tudjunk készülni, és hogy a Szentlélek kiáradásakor már ne legyenek akadályok bennünk. Az egyik tanítás az ördög megtévesztő praktikáiról, az okkultizmusról szólt. Azt gondoltam magamban, hogy no végre itt az ideje, hogy egy kicsit szundítsak az álmatlan örömteli éj után, mert ennek a témának alapos ismerője vagyok.

   Fél éber szundikálásomban azonban a darázs csípett meg, amikor Margaritha nővér a török szemről beszélt. Eszembe jutott, hogy nekem is van egy otthon a szobámban amiről nem tudtam, hogy valójában török szem vagyis, okkult eszköz, angolul evil eye, vagyis gonosz tekintet.

   Több, mint tíz éve kaptam egy Hittanosomtól, aki Izraelből hozta és kóser zsidó kegytárgy boltban vásárolta. Egy kék színű porcelán kézfej volt - keresztény hal szimbólum is volt rajta és most már tudom, hogy megtévesztésképpen- és a tenyéren egy mindent látó nagy szem volt ábrázolva.

Amikor átvettem az ajándékot és láttam a kézfejet még eszembe is jutott, hogy a héber „Jád” betű is kezet jelent és a rabbik értelmezése szerint aki megtartja a parancsokat az Isten kezének áldó oltalma alatt élhet. Ráadásul az ajándékot is úgy kaptam, hogy ez nem más, mint egy kóser zsidó áldás.

   Az ördög kihasználta, hogy szeretem Izrael titkában azt, amit Isten is szeret benne és amit erről a Biblia tanít a Római levélben. Amúgy is van otthon saját menórám, kippám, zsidó imakönyvem és szeretek héberül énekelgetni, már amit tudok néhány dalt. Figyelmességem tehát alaposan elaltatta a másik cég, eszembe sem jutott, hogy utána nézzek és ami a legfőbb, hogy annak ellenére, hogy naponta ott vagyok a világhálón, az ördög gondoskodott arról, hogy tíz éven át a török szem szóval, fogalommal, jelenséggel, képpel még csak ne is találkozzam és ne is halljak róla.... és én ezzel a tárggyal éltem éveken át....és valóban....az utóbbi tíz év a sok kegyelem mellett/ellenére egy nagy vessző futás volt, sok-sok szenvedéssel. Isteni kegyelem és csoda, hogy egyáltalán még papként munkálkodhatom, hogy egyáltalán még élek. Mert írva van Mózes könyvében a ma is érvényes Ige:


Utálatnak tárgyát ne vidd házadba,

különben hozzá hasonlóan átok alá kerülsz magad is.

Nagy megvetéssel és utálattal bánj vele, mert átkozott.”   
                                                                           Mtörv7.26
 

Én pedig gyanútlanul, figyelmetlenül behoztam az átkot az életembe. 
   Ám Isten elküldte Margaritha nővért Máriabesnyőre, engem meg elküldött Hozzá a lelkigyakorlatra ahová elküldte az Ő mindent megvilágosító Szentlelkét. Alleluja! Margaritha nővér olyan kicsi, olyan alázatos, hogy nyugodtan megdicsérhetem itt a világhálón: Margaritha nővér egy modern Avilai Teréz. Dicsőség érte Istennek és köszönet a nővér hűséges, engedelmes életének.

   Tehát nagyon megörültem annak, hogy a Gondviselés elhozott a Nővérhez, nagyon hálás voltam a megvilágosító Kegyelemért, a megértés ajándékáért. 
  Amikor elérkezett a napi szentmise ideje, akkor döbbentem meg a Kegyelem időzítésén. Ez a nap, amikor Isten leleplezte az ördögi csapdát az életemben, nos ez a nap Kapisztrán Szent János ünnepe volt. Ki ellen is harcolt a Szent? Nem csupán a török horda ellen, hanem az ellen a démoni sereg ellen is, amely az iszlám téves tanítása és bálványimádása mögött sorakozik fel, amely okkult eszközeivel most is átkozva támadja a katolikus világot és a katolikus papot. Aznap este különösen is nagy öröm ünnep volt a számomra. A Lélek tehát ennek örvendezett bennem már jó előre az éj folyamán, hogy az éjjeli sötétre világosság támad a lelkemben és elmémben.

   Azon az éjjelen álmot láttam. Azt álmodtam, hogy haza mentem a plébániára és a szobámban egy idegen kosár volt, letakarva egy fekete kendővel. Levettem a kendőt és a kosár tele volt patkányokkal, melyek visítva futottak ki a házból amikor engem megláttak. A kosárban ott maradtak a pici patkány fiak, akiket undorodva eltapostam. Megértettem az álom üzenetét.

   Elvégeztem a szentgyónásomat, aztán annak rendje és módja szerint elvégeztem a szabadító imát magamért, hogy megszabaduljak attól az ördögi köteléktől amely a török szemen keresztül kötött össze annak démonjaival és amely akkor is sok bajt okozott a tíz év alatt, ha a rossz döntésekért engem is felelősség terhel. Margaritha nővér ezután háromszor is megáldott és imádkozott értem és bőségesen betöltött a Szentlélek Isten jelenlétével.

   Hazaérvén a lelkigyakorlatról exorcizáltam ezt a tárgyat és betartva a biztonsági szabályokat megsemmisítettem azt. Tíz év rabságból szabadított meg az ÉLŐ ISTEN!!!

   Kapisztrán Szent János viszont előkelő helyet kap ezután a barátaim a szentek között. Tiszteletére kilencedet fogok végezni, emléknapján hálával fogok misézni és sűrűn fogom kérni ezután is további mennyei közbenjárását az életemben.



Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen