Bemutatkozás

"Amikor Jákob felébredt az álomból, így szólt:
Valóban az Úr van ezen a helyen és én nem is tudtam.
Aztán megrémülve azt mondta:
Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.
Ezért Jákob, amikor reggel felkelt fogta a követ, amelyet a feje alá rakott, és felállította emlékjelül,
majd olajat öntött rá."
Ter 28.16-18



Kedves Vendég!

Isten hozott és a Szentlélek vezetett erre az oldalra!

Ezen az oldalon tanúságtételeket találsz Isten látogatásairól.

Írva van:

"A király titkait meg kell őrizni. Isten tetteit azonban föl kell fedni és hirdetni kell." Tób12.7


Az ember, mint test és lelek, létében ui. nem más, mint Isten háza és a menny kapuja, ahol az ember szíve a küszöb és az ajtó a belépéshez és a találkozás öröméhez.

Jákob az Istenkereső életének egy nagyon fontos pontján találkozott az őt kereső Istennel. A valóság, amely megrendítette és megváltoztatta Jákob szívét arra indította őt, hogy emlékoszlopot állítson, hogy soha el ne felejtse, hogy itt a látható világban ezen a helyen a láthatatlan Istennel találkozott.

Ez a blog is ezzel a céllal jött létre.

1991-ben Péliföldszentkereszten a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség egyik hétköznapi szentségimádási óráján hasonlóan élő megtapasztalásom volt, mint Jákobnak.
Azóta, mint az Énekek Énekének bibliai főszereplője, sebzett szívvel kutatom, keresem a Jegyesnek, az Istennek a lába nyomait, kezének érintéseit és az újfent találkozások lehetőségeit. Fáj, hogy ennek a teremtett világnak a függönye még kényszerűen elválaszt minket egymástól és várom a napot, amikor végre színről színre láthatom Őt.
Életem őrzi a Fönséges látogatásának kegyes és kedves emlékeit. Eme látogatások szeretetben égő, fájó emlékeit elevenen kívánom őrizni és másoknak tovább adni, hogy erősítse a vágyakozást az istenkeresőkben és a találkozások örömeiért együtt adhassunk hálát és dicséretet a meglepett és érett hitben a Fölséges Istennek.
A héber gondolkodásmód szerint, amikor Isten megemlékezik rólunk, nem csupán gondol ránk, hanem ezzel egy időben, jelképesen szólva fölkel mennyei trónjáról és cselekszik is a mi érdekünkben és a mi javunkra.
Ezért az első címke bejegyzés, az első blog beírás is erről szól, bár irodalmi formában:

Jahve megemlékezett címmel.

Isten minden pillanatban értünk cselekszik, értünk harcol. Nem csupán a széder estében, nem csupán a napi szentmisében, hanem életünk minden pillanatában.
Jákob olajjal öntötte le a találkozás emlékkövét. Öntudatlanul is jelképesen tette ezt, mintegy a Szentlélek kiáradásának előképeként.
Blog íróként azért imádkozom, hogy a Szentlélek kenete, mint olaj áradjon ki a blog Olvasóira és tegye szíveiket meglátogatottá, Isten után szomjúhozóvá, hogy a látogatások emlékeit e mulandó világban is oly maradandóan tudják majd őrizni a lelkükben, mint a minden viszontagságot kiálló erős kőoszlopok.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, most és mindörökké!
Amen


....mindannyian úton vagyunk.........


A blog indulásának napján 2011. szept. 08-án ajánlom a blogot és az Olvasókat a Kisboldogasszony örömébe és oltalmába.

Áldással!
Tibor atya