2015. júl. 18.

Békák, a Szentlélek és Margharita nővér.



 „Tűz lobbant a
szívemben a mennyország megcsókolt, nem tud rajta változtatni semmi!
Tűz lobbant a szívemben, Isten rám is gondolt, Ezen az úton akarok tovább menni!” (Pintér Béla)




Nagyon, nagyon hálás vagyok Jézusnak, hogy elküldte Szentlelkét és sokszor átéltem már P.B. fent leírt tapasztalatát a menny tüzes csókját, Isten jelenlétét sok százezer megújult kereszténnyel együtt a világban. És nagyon nagyon hálás vagyok Jézusnak, hogy az Egyháznak ekkora kincset adott ajándékba, mint Margharita nővér, aki által szintén sok ezren töltekeztek már be a Szentlélekkel.

 
Ugyanakkor ez is írva van: „A hit nem mindenkié.” 2Tessz3.2 


Bizony ezt a fájó igazságot is nagyon is ismerem, amikor valóban úgy van, mint a dal szövegében: „Egy kútban élő békának hiába beszélsz az óceánról azt látni kell, érezni kell és tudni kell a szív oda hogy jut el.”

 

Szenvedek attól a helyzettől, nagyon is szenvedek, amikor a békák azt brekegik, hogy jó nekik a békanyálas, langyos, koszos, poshadt, korlátozott ásott kút vizében is, amikor élhetnének szabadon az óceán szépségében és végtelen gazdagságában. Nem tudok mást tenni, mint békén hagyni a békákat és az ÚR adta eszközökkel neki állni keményen dolgozni és csatornát ásni az óceántól a kútig azzal a reménnyel, hogy egy napon csak-csak elkészül az a csatorna, és az óceán vize, a késői eső pünkösdje kiönti a békákat a kútból egy új életre, egy új Isten tapasztalatra. Előre örülök annak, hogy mekkora lesz majd az örömük, amikor első alkalommal fedezik fel az óceánban való élet szépségét.


Margharita nővér lelkigyakorlatán voltunk (júl.13-17. Máriabesnyő) amikor az egyik reggel a szentségimádás utáni fél órás dicsőítést végig sírtam. Ugyan magam is folyamatosan énekeltem és dicsőítettem a többiekkel együtt, de belül a lelkemben sírva a békáimért zokogtam, könyörögtem hangos szóval az Úrhoz. Úgy imádkoztam, mint Márta és Mária, akiknek meghalt a testvérük Lázár. Lelkemben leborultam a földre Jézus lábai elé, megragadtam Őt a bokái felett és így mondtam el neki sírva, újra és újra a könyörgésem fél órán keresztül. Elmondtam Neki, hogy Lázár csak négy napja volt halott amikor feltámasztotta őt, ellenben az én békáim már sok évtizede halottak és nem hallgatnak rám, és kértem, hogy jöjjön el, jöjjön el hozzám és támassza fel a halottainkat.

Amikor vége volt a dicséretnek, az előttem ülő Ági hátrafordult, hogy levegye a széktámláról a pulóverét és meglátta, a könnyes szemeim. Megkérdezte, hogy miért sírtam és röviden azt válaszoltam, hogy a békáimat sirattam. Ági ismerte ennek a mögöttes jelentését és azt mondta, hogy jól van, jó ez így, mert legalább a könnyeim vizétől  lesz most végre egy kis friss vizük a kútban.

Amint azonban kimondtam a válaszom, hogy a békáimat sirattam, a mellettem álló ismeretlen lány Cecília megragadta a karomat és megkérdezte, hogy jól hallotta-e és, hogy valóban békákat emlegettem-e. Mikor megerősítettem a válaszommal, hogy igen, akkor mosolyogva mondta el a következőket.

  Miközben dicsőítettünk az elmúlt fél órában ő egy belső képben békákat látott maga előtt. Nem értette az ÚR eme fura és új módszerét, hogy az imádásra, a dicsőítésre miért ilyen szokatlan, a lelket nem éppen megédesítő vagy felemelő választ ad. Mivel azonban a békék képe nem múlt el, megkérte az Urat, hogy ha már békákat ad, pl. gyöngéd érintés és arc simogatás helyett, akkor adjon már hozzá megértést is, hogy mire jó ez, mihez köthető a békák látványa. Amint kimondta ezt a kérését, én éppen akkor válaszoltam Áginak azt, hogy a békáimat sirattam. Cecília gyorsan megkapta a megértés ajándékát és minden világos lett előtte, mert én hálálkodva és álmélkodva a Szentlélek koordináló munkáján örömmel mondtam el neki az előzményeket.


Milyen jó az ÚR! Milyen csodálatra méltó! 
Milyen nagy az ő szeretete és Szentlelkének hatalma! Imádásra méltó!


 Már bocsánat a hasonlatért - mert nem vagyok én senki, csak egy nyomorult bűnös - de amint Elizeus részt kapott Illés lelkéből, így kapott Cecília is ismeretet és részt abból, ami egy pap szíve és az ÚR között történik a Szentlélekben való imádság alatt. 
  Én magam pedig választ, reményt és megerősítést kaptam azáltal, ahogyan az ÚR Cecílián keresztül válaszolt nekem. Úgy értelmeztem, hogy az ÚR meghallgatott, tud a siralmaimról, békáimról és el fog jönni, hogy kiöntse reánk az élő vizet és feltámassza a halottjainkat. 
Értelmezésem szerint, ha én kaptam volna valamilyen választ, akkor később az ördög bele tudott volna zavarni, hogy csupán a saját szubjektív vágyaim kivetülését értelmeztem volna félre Isten válaszaként. Így viszont, hogy a pontos válasz Cecílián keresztül érkezett, így nekem már abszolút bizonyos, hogy nem tőlem, hanem az Úrtól való volt! 
Köszönet érte ezerszer és ezerszer és ezerszer és tízezerszer!

ALLELUJA! Mi pedig addig is csak ássuk és ássuk tovább azt a csatornát és mélyítjük, mélyítjük és szélesítjük a medrét, hogy az óceán végtelen vizéből minél többet tudjon majd a kútba juttatni, amikor eljön majd annak az ÚR által rendelt alkalmas ideje. AMEN!



Ez volt a 3. lelkigyakorlatom Margharita nővérnél. Mindhárom alkalommal azt tapasztaltam, hogy mi is részt kaptunk abból a Lélekből, amely Őbenne és általa munkálkodik. A lelkigyakorlatokon minden alkalommal olyan sűrű és eleven volt a karizmák, az adományok megnyilvánulása, hogy Szentlélekkel eltelve mi papok is boldogan, eredményesen, hasznosan és gyümölcsözően szolgálhatunk ott, építve az Isten Országát a lelkigyakorlatozók megújult szívében. Nagy ajándék volt látni Isten munkáját a lelkükben és utána látni az ő örömüket. Köszönöm!
Istennek legyen hála, hogy most ezen a lelkigyakorlaton is számos testi gyógyulásnak, még több benső gyógyulásnak és a szívek, emberi életek megújulásának örvendezhettünk. 


DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK, A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK, 
MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN!

 



2015. máj. 8.

Zakariás a gyújtogató




Az evangéliumot nemcsak szóval hirdettük közöttetek, hanem erővel, Szentlélekkel és 
mély meggyőződéssel is. Tessz1.5  


Május 4-én hétfőn elmentem Budapestre Zakariás atya evangélizációjára. Még nem találkoztam vele, de már sok jót hallottam róla. Sejtettem, hogy áldott lesz a nap, mert rögtön az indulás után belefutottam a faluban a traffipaxba, Pesten pedig eltévedtem és bolyongtam egy húsz percet, mire ismét megtaláltam a helyes irányt és utat.
  Ismét hálával csodáltam meg, hogy az ÚR milyen hatalmas, szerető Isten, aki most is erővel mutatkozott meg Zakariás atya szolgálataiban, ui. a fenti Ige szerint történt minden. Erővel, Szentlélekkel, mély hittel, meggyőződéssel, ismeret szavával, a gyógyítás adományával és tűzzel volt teli az atya szolgálata Isten dicsőségére és mindannyiunk javára.
   Képzeljetek el egy 75 éves embert, aki súlyos agyvérzése után mégis olyan dinamizmussal, energiával volt tele, hogy a du. 3 órától este kilencig tartó alkalmon egy pillanatra sem ült le, hanem vagy állt, vagy végig térdelt akár 50 percen át is.(Aki szokott térdelni az tudja mit jelent ez a derékban és a térdben.) Külön öröm volt számunkra, hogy az Oltáriszentség végig ott volt az oltáron és minden az Ő jelenlétében történt, a tanítás, a prédikálás, a buzdítás, a dicsőítés és a közbenjáró ima is. Az atya olykor abbahagyta a beszédet, letérdelt és imádta, dicsőítette az Urat, majd felállt és folytatta a tanítást. Ebben a ritmusban röpültek az órák a Szentlélekben és érkeztek a váratlan adományok és ajándékok.

  Az egyik ajándék számomra ismét a szentgyónás volt...illetve..... Bár két hete gyóntam ezt megelőzően, de a Szentlélek mégis győzködött, hogy menjek csak el, szükségem van rá nekem is és szüksége van rá az egész testnek az Egyháznak is. Nem várt, nem remélt jutalmat kaptam tehát a gyónásomért: testi gyógyulást. Dicsőség és hála érte Istennek!

   Az egyik ismeret szavában azt jelentette ki Zakariás atya, hogy három embernek meggyógyult a térde. Nem mertem kimenni tanúságot tenni, mert a padban szűk helyen állva nem tudtam kipróbálni, hogy igaz-e, de örömmel sejtettem, hogy én vagyok az egyik. Állva ui. nem fájt a jobb térdem és a padban könyökön támaszkodva óvatosan le is tudtam térdelni mindkét térdemre. Amit nem tudtam megtenni már hat hete az az volt, hogy fél térden hajtsak térdet a jobb lábammal a földre ereszkedve, ahogyan mindenki előtt ez ismert. Még nagypénteken történt, hogy térdhajtásnál akkorát roppant a jobb térdem, hogy azóta csak mélyen meghajoltam a templomban, valahányszor térdet kellett volna hajtanom. Ezt a ladánybenei hívek is tanúsíthatják és egy alkalommal el is mondtam nekik az okát annak, hogy miért hajlongok mostanában térdhajtás helyett. Az igen erős és kellemetlen fájdalom mindig akkor jelentkezett, amikor le akartam ereszkedni a fél térdemre ezért inkább mellőztem ezt.

  Nos alig vártam, hogy szünet legyen és kiléphessek a padból, hogy kipróbálhassam a térdemet. Alleluja, és nem fájt! Könnyedén és kényelmesen hajlott akkor és most is és szolgál azóta is fájdalom nélkül. Nagy öröm ez nekem, hogy az Úr Jézus előtt ismét a szívem szerinti illő módon térdelhetek, hiszen még fiatal vagyok ahhoz, hogy fölmentéssel csak derékban hajlongjak ami nekem papnak nem éppen derék dolog, még ha nem is tehetek róla. Másnap a benei hétköznapi szentmisén is bemutattam a híveknek az új térdem és elmondtam nekik örömmel, hogy mi történt, hogyan történt a gyógyulás. Zakariás atya koordinátorának pedig megírtam levélben, hogy ő is megüzenhesse a jó hírt az atyának.
  Ugye, hogy mennyire igaza volt az engem győzködő Szentléleknek, hogy erre a gyónásra nekem is és az Egyháznak is szüksége van a zavartalan papi munkám folytatásához? Menjetek csak örömmel gyónni ti is minden alkalommal azonnal, valahányszor a Szentlélek erre indít titeket.

  Más ajándékért is hálát adtam Istennek Zakariás atyáért, akit magamban csak úgy nevezek azóta, hogy a „Gyújtogató.” Elkötelezetten, meggyőződéssel, kora ellenére fáradtságot nem sajnálva, önmagát nem kímélve erővel munkálkodik azon, hogy minél több ember szívében gyújtson tüzet a Dicsőség Lelke, akik ezután tűzzel és szenvedéllyel fognak imádkozni Magyarország megújulásáért. Az imaalkalom is elsősorban ezért volt, a tanítások is erről szóltak, hogy felkészülhessünk a mindenkinek megígért ajándék a dicsőség befogadására, hogy utána mi is ezzel az erővel és tűzzel munkálkodjunk Hazánkért.

  Csodálkozva gondolkodtam el Isten tervén. Ide küld hozzánk egy Szentlélekkel fölkent indiai papot, aki olyan elkötelezettséggel munkálkodik Országunk megújulásért, mintha a saját hazájáról lenne volna szó. Tanúsíthatom, hogy Zakariás atyának valóban szív ügye és szíve vágya, hogy itt minél többfelé, minél több ember szívében lobogjon a tűz.

  Nem tudom, hogy ezzel összefügg-e az, amit én korábban kaptam egy látásban, ezért Rátok bízom, hogy megkülönböztessétek. 
  Egyik alkalommal egy karizmatikus református testvérrel imádkoztam együtt hosszan és mélyen, amikor gyors egymásutánban a következő képeket kaptam. Magasan fentről láttam Hazánk határvonalait. Két angyal szállt le a földre és belevetette a földbe mindazon áldozatok, imák magvait, amit a hívő magyarok hoztak az országért. A gabona gyorsan felnőtt, termést hozott és az angyalok azonnal learatták. Rögtön az aratás után az országunkat betöltötte az élő, kovászos kenyér és dagadt, mint amikor a kalács betölti a fémkeret formáját. A következő pillanatban már úgy láttam a kenyeret, hogy az éppen megsült és az egész ország Isten élő, ízes sült kenyerévé vált. A kenyérhez mindenhonnan jöttek emberek a körülöttünk lévő országokból, törtek belőle egy darabot és elvitték haza, hogy az ő hazájukban is megújulhasson a hit, remény, szeretet. Ennek már tizenhárom éve. Lehet, hogy Zakariás atya Isten küldöttjeként, tűzgyújtogatójaként éppen ezt segíti megvalósítani?

  Az este végén Zakariás atya közbenjáró imát mondott mind a kétszáz jelenlévő emberért. Az ima és az áldás rövid és gyors volt személyenként, mégis az emberek úgy dőltek jobbra-balra, mint a rongybabák.

  Mielőtt sorra kerültem volna mély, vágyakozó és őszinte imában léptem az Úr elé és olyat tapasztaltam, amit korábban még nem. Hozzám sem ért az atya, csak azt láttam, hogy felemeli a kezét az arcom előtt áldásra, én pedig gyorsan becsuktam a szemem, hogy az imára tudjak figyelni magamban. Azt éreztem, mintha egy légágyú levegő, lökéshullámának ereje ütötte volna meg a testem, de olyan erővel, hogy önkéntelenül egy meglepett  - ahhh – kiáltás szakadt ki belőlem, megtántorodtam és Lélekben nyugodtam. Olyan volt, mintha egy kapszulát ütöttek volna át a testemen be a szívembe.

   Velem még sosem történt ilyen korábban. Ahhoz voltam szokva, hogy a közbenjáró imában a többiek mindig reám tették a kezüket. Most viszont kutatni kezdtem az emlékezetemben, hogy hol is találkoztam már hasonló esettel korábban.

 A Fioretti c. könyvben olvastam, hogy amikor Szent Ferenc meghívta Klárát és nővéreit a remeteségbe ebédre, akkor a többi kistestvér ijedten futott oda, mert a távolból azt látták, hogy mintha égett volna az erdő, ahol ebédeltek. Mikor odaértek az a kép fogadta őket, hogy a földön lévő terített abroszon érintetlen volt az étel és mindenki aki ott volt, Lélekben nyugodva feküdt boldogan a földön, a dicsőség Lelke pedig mint tűz lángolt felettük. Később kiderült, hogy Ferenc asztali áldást mondott, adott amitől aztán mindenkit betöltött a Szentlélek.

  Javítsatok ki, mert már vagy húsz éve olvastam a Fiorettit, de valami olyasmire emlékszem, hogy a kápolnában Ferenc hangosan nyelveken imádkozva fel-alá szaladgált örömében, és amikor belépett egy testvér, hogy megnézze mi ez a nagy kiáltozás, akkor több méterre dobta őt hátra a Szentlélek ereje.

  Hasonló eseményről számolt be Reinhardt Bonnke a közelmúltban, amikor egyik evangélizációján amikor megáldott egy nagybeteg asszonyt, az hat métert röpült hátra a Lélek erejétől úgy, hogy még az egyik cipője is leesett a lábáról és persze a betegségéből is meggyógyult.

  Azok, akik ott voltak hétfőn mintegy kétszázan a Kerepesi úti Kis Szent Teréz templomban, ők velem együtt nagy hálával és örömmel tanúsíthatják, hogy Zakariás atya személyében milyen evangéliumi szolgálattevőt adott nekünk a jóságos Isten: Isten szavait közvetítette és nem elméleti igazságokat, a Szentlélek erejével szolgált és az egész nap valóban Isten dicsőségét, a lelkek javát és Hazánk jó ügyét szolgálta.


Aki beszél, Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad neki, hogy így minden Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.1Pét4.11
-------------------------------------------------------------------------------


Május 28-án választ kaptam egy Olvasótól mely segít a megkülönböztetésben. Idézi bejegyzésemből a látásomat Hazánk megújulásáról a sült kenyérről, majd a következőt írja:



"Hadd tegyek ehhez hozzá annyit, hogy Damian Stayne (Cor and Lumen Christi) amikor 2012-ben itt volt, ezt a képet kapta Magyarországról:

Magyarországról az élő vizek forrásai fakadnak, melyek átfolynak a környező országokba, és ott is ettől élő vizek indulnak folyni.

Elke Mölle az augsburgi imádság házából azt kapta, hogy Mao. mint Eszter királyné áll az Isten tróntermében és feladata a szomszédos népek és Európa visszanyerése Istennek. Itt a prófécia szó szerint:
Harcosok nemzete vagytok, úgy, ahogy Dávid hősei. A közbenjárás a ti legerősebb fegyveretek és hivatásotok. Az Úr útját fogjátok készíteni, hogy vissza tudja nyerni Európát Isten országa számára. A ti közbenjárásotokkal hozzá fogtok járulni, hogy a spirituális légtér ellenőrzés alá vonódjék, és így az Úr földi csapatai bevehessék Európát. Isten Országának spirituális vezetői, a prédikátorok és a tanítók ismét tisztán fognak látni a Szentlélekben. Többé már nem fogja őket félrevezetni semmi, hanem egyedül a Királyra figyelnek majd a ti imáitok hatására.
Látlak titeket a Lélekben. Sok nehéz fegyverrel vagytok felszerelve, veszélyesek vagytok az ellenségre. Bátrak vagytok, merészek, és soha nem adjátok fel. Nem fogtok meghátrálni, le fogjátok hozni Isten Országát a földre, megjelenítitek Isten Országát. Harcos menyasszonyok lesztek, akik egészen bele vannak szerelmesedve a Királyba. És Ő felétek nyújtja a jogarát, és megadja, amiért imádkoztok, mert megérintettétek a szívét. Magyarország, Te az Úr kedvese vagy, szemed egyetlen pillantásával elraboltad a szívét. Szép vagy, Magyarország, drága vagy, és nagyon szeret Téged az Úr!

Regina Collins pedig azt mondta most a regionális karizmatikus találkozón, hogy évekkel ezelőtt azt kapta, hogy Mao. lesz Európa spirituális megújulásának a forrása. És hogy azt gondolta, hogy itt megtérnek az emberek és elmennek a szomszédos országokba hirdetni az Igét, de Isten korrigálta a látását, és azt mondta, az fog történni, hogy itt olyan csodák és jelek történnek, hogy az emberek ide áramlanak megnézni, mi folyik itten , itt megtérnek és ők maguk mennek vissza és viszik a hírt a hazájukba Istenről

Ez a 3 ember mind hiteles ember. Semmit sem tudnak egymásról. Én azt hiszem, eléggé egy irányba mutatnak a próféciák, úgyhogy gyerünk, mindenki vesse bele magát az aratásba, mert minden munkás kézre szükség van/lesz!!!! És ez nem megy anélkül, ahogy Józsue mondta a Jordán partján, mielőtt elfoglalták volna az Ígéret földjét:
 Szentelődjetek meg, mert holnap az Úr csodát tesz körötökben. (Józs 3, 5)
Tisztítsátok meg az életeteket és törekedjetek az életszentségre!  Ha nem szenteljük meg magunkat, a hatalmas csodák, amelyeket arra ad az Úr, hogy legyőzzük ellenségeit és megtisztítsuk a földet, saját pusztulásunk okaivá válnak a gőg, a bujaság, a kapzsiság és az evilági dolgok szeretete által. Tisztítsd meg az életed!"


Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen!










2015. ápr. 23.

Befürödtem



Irgalmas Istenünk jóságát, 
mindörökké éneklem!

Újra első péntek közeledik, amit mindig örömmel várok, mert ilyenkor szoktam elvégezni minden hónapban a szentgyónásomat. Olyan vagyok ilyenkor, mint a csecsemő, aki este a fürdés előtt már érzékeli környezetében és édesanyja tetteiben a pancsolás előkészületeit. Izgatott örömmel gőgicsél ágyacskájában, mert bőre már előre érzi a babasampon, a fürdés és az anyai kezek simogatásának boldogságát. A baba a lelke ilyenkor már előre örül, amit testében is kifejez azzal, hogy pancsol tapsikol és rugdos a levegőbe apró kezeivel és lábaival.


   Nemrégen azonban ránc futott végig a homlokomon. Hoppá! Gyóntató atyám egy hétre külföldre utazott. Kinél fogok akkor én most gyónni első péntekre? Nem volt mit tennem, beültem az autóba és egy jó Gyóntatóért, egy jó gyónásért, az első pénteki és első szombati isteni kegyelmekért majd 150 km-t autóztam oda-vissza.

  Nem várt meglepetés köszöntött rám. Kora hajnalban arra ébredtem fel, hogy a Szentlélek énekelt bennem. Egy közismert népének egyetlen sorát énekelte újra és újra.


„Tiszta lelkek az Istennek irgalmáról zengjetek!” SZVU114


Fáradt voltam fizikailag az előző napi, heti munkák miatt. Testemben határozottan éreztem, hogy még nagy szükségem lett volna a pihentető alvásra, ám a lelkem nem bírt nyugodni. A tiszta szívnek egy olyan mennyei elővételezett boldogságát élveztem, amelyet a világ minden lottó ötöséért sem cseréltem volna el még egyetlen pillanatra sem.

   Mert befürödtem, mert megtisztultam és újra megfürödtem Isten irgalmas jóságában! Izgalmas örömmel várom újra az első pénteket, amikor szerető Atyám, Jézusom és a Szentlélek simogató kezei alatt végre újra elmerülhetek az irgalmasság fürdőjének babasamponos medencéjében Jézus szívének tengerében. 
 És sikongathatok, kacaghatok, nevethetek újra a tiszta lélek és az istengyermekség örömének! És eme boldog tapsikolásban hadd szálljon, röpüljön a babasamponos szappanbuborék szerteszét, fröccsenjen és loccsanjon az Élő víz a világra, sziporkázzék és  áradjon a szivárványos Szentlélek fürdője a lelkekre! 
 Én meg mint  glosszoláliában gurgulázó ujjongó galamb, aki sietve hozza az irgalom zöldellő olajágát, hadd hirdessem a népek között hangos szóval irgalmasságodat, mert jó és kegyelmes voltál Uram hozzám bűnöshöz és az vagy minden bűnbánó lélekhez. Új rugdalódzóba, hófehérbe öltöztettél, a megszentelő kegyelem ruhájába. 

"Mert irgalmad többet ér, mint az élet, 
hadd magasztaljon ezért az én ajkam."Zsolt63.4 


DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK, MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN!



http://gloria.tv/media/hsp8gB1Bdwu





MATT REDMAN : IRGALOM


LETÉRDELEK A PORBA A KERESZT LÁBÁNÁL, AHOL AZ 

IRGALOM FIZETETT ÉRTEM.


OTT AHOL ELMÚLT, VÉGE LETT A MEGÉRDEMELT 

HARAGNAK, MERT A VÉRED ELREJTETT ENGEM.


IRGALOM, IRGALOM! VÉGTELEN MINT A TENGER! 

ÉNEKELNI FOGOM DICSÉRETED ISTENEM AZ EGÉSZ 


ÖRÖKKÉVALÓSÁGON ÁT. 


FELEMELJÜK MAJD A KELYHET ÉS MEGTÖRJÜK A 

KENYERET EMLÉKEZVE SZERETETEDRE.


 MERT ELVESZTETTÜK A KEGYELMET DE TE ELVETTED 

MINDEN SZÉGYENÜNKET ÉS A KERESZTRE SZEGEZTED.


ADD, HOGY SOHA NE FELEJTSEM CSODÁLNI A TE 

IRGALMAD. 

ADD, HOGY MINDIG ÉNEKELJEK ALLELUJÁT!AMEN


 LETÉRDELEK A PORBA A KERESZT LÁBÁNÁL, AHOL AZ 

IRGALOM FIZETETT ÉRTEM.