2011. dec. 13.

Adás szünet


Ó, pap ki vagy?Nem vagy te, mert Isten vagy.Nem vagy a magadé, mert mindenkinek szolgája vagy.Nem vagy a magad számára, mert az Egyház jegyese vagy.Nem vagy magadért, mert Isten felé közvetítesz.Nem vagy magadtól, mert semmiből vagy.Mi vagy hát? Semmi és minden.Ó pap!
/A vers Dr. Jakubinyi György érsek atya könyvéből való, melynek címe: "Papi elmélkedések Kis Szent Teréz lelki gyermeksége szellemében", Glória Kiadó, 1997. A lábjegyzékben ezt írja: Ez a vers egy belga OFM-rekollektus atya könyvéből kiindulva megjárta a világot:"Arcangelus VENDRIKK, Sacerdos devote celebrans SS. Missae Sacrificum."/
Kedves Olvasók!
Megköszönöm a hűséges kitartást és imádkozom és kívánom, hogy a blog oldalon töltött idő hozzon sok-sok áldást és kegyelmet életetekbe.
Én csak a toll hegye voltam. Sokszor megkoptam és újra kellett hegyezni. Sokszor elkoszolódtam és újra kellett a pennát a pöszmétől tisztítani, de leírtam. Kihúztam szívem minden fiókját és Isten kegyelméből a végére értem az általam legfontosabbnak tartott tanúságtételeknek. A többi apróság a Ti szívetek emlék fiókjaiban van, akik felé szolgálhattam.
Itt és most, rövid tíz éves papi működésem után elfogytak a történetek. Adás szünet következik. A Nagy Dramaturg Felelős tudja egyedül, hogy az adás szünet átmeneti lesz-e, hogy Ő hogyan fogja tovább rendezni az életem és a blog sorsát, milyen ajándékokat tart még számunkra áldott és teremtő keze.
Kegyelemmel teljes áldott Szent Karácsonyt kívánok a blog minden Kedves Olvasójának!
Áldással és szeretettel!  Tibor atya

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most és mindörökké.Amen

Pap vagy mindörökké...Zsoltár109.7




Édesanyám már korán el kezdett vinni magával a templomba és az átkosban a cumis üveggel együtt ismertem meg a tömjén áldott illatát.


Úgy emlékszem, hogy hat éves lehettem, amikor már templomi hittanra jártam Szojka Ödön atyához a piarista plébániára, akiről „Az ebek és az evangélizáció” c. írásban már szóltam.

Egyik alkalommal éppen a templomi hittanra siettem, amikor egy Anyuka sétált el mellettem, babakocsiban tolva a kicsijét, amikor megszólalt bennem egy szadista és gyilkos hang. Nagyon megijedtem és sírva szaladtam be a hittan terembe.

Hosszú évek teltek el ezután és ezzel a hanggal éltem együtt. Senkinek nem mertem szólni róla, de a gyermekkorom olyan volt, mint a holdkóros fiú története a Szentírásban. Testemen már nem is tudom a számát, hogy mennyi lenyomata van az állandó baleseteknek és rendkívüli eseményeknek de több, mint egy tucat.

A gimnáziumban egyetlen alkalommal szóltam erről a visszatérő gyilkos késztetésről egy atyának, aki kezelésre akart küldeni. Nem mentem el, mert bár nem tudtam, hogy mi a bajom, de azt igen, hogy nem voltam elmebeteg és nem voltam pszichiátriai eset. Évek teltek el sok szenvedéssel, sok bűnnel és gyötrelemmel, megoldás nélkül a rettenettel.

Leírtam már, hogyan kerültem a Kegyelem segítségével Péliföld-Szentkeresztre a Nyolc Boldogság Kat. Köz. kolostorába. Itt nagyon jó és élő hitű karizmatikus ám teljességgel katolikus tanításokat kaptam.

Aztán egy napon a kezembe került az arsi plébánosnak Viennay Szent Jánosnak – akinek halott teste szintén épen maradt csodás módon- az életéről szóló könyv. Amint el kezdtem olvasni, az eddig tanult katekézis egy új világban tárult fel előttem a Szentlélek által. Szomjazva ittam minden oldalát és sorát és lassan kezdtem megérteni saját szenvedésem történetét. A Szentlélek, mint egy törött tükör darabjait rakta össze egésszé az eseményeket. Megértést adott a szívembe, hogy azt amit addig csak külön álló rész információkként ismertem, most láthassam összefüggéseiben is. Közben a családomtól is új és újabb, addig elhallgatott részletek kerültek elő, melyek kiegészítették és teljessé tették a valóságot.

Édesanyám várandós volt velem, amikor rettenetes tragédiák történtek a családunkban. Mami félelmében és tudatlanságában – mert hittanon nem tanították neki, hogy nem szabad- elment egy jósnőhöz, hogy arról tudakozódjon, hogy fiú leszek-e vagy lány......... A tragédia után a gyászt okozó gonosz lélek egy új lakhelyet keresett magának és a bűn miatt én lettem az akit védtelenül megtalálhatott Édesanyám méhében. Ott élt tehát bennem a halál lelke és amikor eljött az ideje, megmutatta foga fehérjét.

Az összefüggések megértésének ideje alatt démoni támadások alatt voltam. A Közösségben három napra bezárkóztam a szobámba, nem voltam hajlandó kimenni és semmilyen közösségi alkalmon nem vettem részt és nem ettem. Hiába zörgettek az ajtómon és próbáltak velem kapcsolatba lépni én csak imádkoztam és olvastam tovább Szent János életét.

Mi volt az az újdonság amit Viennay Szent János hozott számomra. Az, hogy a sátán létezik. Nem csupán tananyagként a katekézis lapjain, hanem valóságosan, terminátorként. János atya sokat küzdött az ördöggel és élete nagy tanúság volt számomra.

Úgy tettem le a könyvet a kezemből, hogy szükségem van egy ördögűző papra. Drága jó Csaba Ildikó nővér azt mondta, hogy az országban egyetlen ilyen pap létezik, de ő viszont annyira elfoglalt, hogy ne is reméljem, hogy a közel jövőben tudok találkozni Vele.

Azt válaszoltam, hogy akkor én holnap azonnal elindulok ahhoz a Paphoz, leülök a plébániája küszöbén és addig várok rá, amíg haza nem jön. A több napos izgalmakban teljesen kimerültem és így zuhantam végre megbékélt szívvel az ágyba, pihentető álomba, mint aki végre megtalálta az életére a megoldást.

Másnap sokáig aludtam és késő délelőtt ébredtem fel. Az ajtóm kilincsén egy üzenet volt amely arról értesített, hogy az exorcista atya aznap ott lesz a kolostorban. Gondolhatjátok, hogy micsoda öröm, ujjongás és hála volt bennem.

Kiderült, hogy egy Miniszter apukának lelki bajba került egy gyermeke. Ezt a fiút hozták váratlanul a kolostorba aznap az exorcista atyához aki nem is tudott arról, hogy közben már engem is felkészített a Kegyelem.

Az exorcizmus megtörtént felettem is. Imádkoztunk a családi átkokért és kötelékekért is. Ötvenhat éves volt ui. a Nagyapám, amikor a tragédia történt, és ötvenhat éves volt Apám is, amikor ha nem vagyok éppen otthon, akkor ugyanaz a tragédia ismét megtörtént volna a családban.

A „Szív titkai” című bejegyzésben már leírtam a papi hivatásom történetét. Megértettem, hogy Istennek terve volt és van velem. Nem véletlen, hogy pont ebből a családból, pont ilyen múltból, pont engem hívott meg.

Ezért választottam papi újmisés Igémnek a Zakariás énekéből való Igét: „hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből......Lk1.74” Papként azt tapasztalom, hogy az átlagosnál érzékenyebb a szimatom a patás jelenléte után, mint a többi Paptestvérnek, akiket más olyan kegyelmekkel halmozott el az Isten, amivel viszont én nem rendelkezem.

Azt is tapasztalom, hogy nem mondott le rólam és tudom, hogy el fog jönni a nap, amikor Isten megengedi neki, hogy utol érjen.

Dicsőség az atyának a Fiúnak és a Szentléleknek

miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

Sir hassirim ......Tibor atya és a Nők

Sir hassirim aser lislomoh....csókoljon meg a szája csókjával

Így kezdődik az Énekek Éneke a Bibliában, ezért ez az írás a szerelemről szól.

Egy lelkigyakorlaton ismerkedtem meg egy idős és szent Paptestvérrel, akit csak úgy „Szömöldökös” atyának hívtak. Az Ő tanúságtétele adta az indítást ehhez a bejegyzéshez. Nevetve adtam ezt a címet jelen írásomnak és arra gondoltam, hogy no ezt még azok is el fogják olvasni a fb-on, akik messzire elkerülik a szentelt vizet.

Szóval a Szömöldökös atya elmondta, hogy életében egyszer volt szerelmes amit azóta is szép emlékként hordoz a szívében. Viszont a meghívásában és a papi hivatásában egy nagyobb szerelmet kapott Istentől és Ő ebben a hűségben és tisztaságban élte le egész papi életét. Elmondta, hogy később azt értette meg, hogy azért nem voltak kísértései a szebbik nem iránt, mert neki az első szerelem emléke lefoglalta szívét és nem lévén csapodár természetű jól meg is volt egyedül ezzel az emlékkel és az ÚR iránti nagyobb szerelemmel.

-Hát velem is hasonló történt. Három évig udvaroltam és nagyon szép szerelem volt. Egyik alkalommal a villamoson utaztunk. Ő ült, én mellette álltam. Nem beszélgettünk, nem fogtuk egymás kezét egyszerűen csak léteztünk a szeretetben ami sütött. Az egyik megálló előtt oda jött hozzánk egy idős bácsi és egy szentképet adott át ajándékba. Azt mondta, hogy a köszönete jeléül adta, mert még nem látott ilyen fiatal párt akik ennyire szépen szerették volna egymást.............aztán elbűvölt és elhívott az Eucharisztia szépsége.

-Még korábban történt, hogy úgy adódott, hogy egy meggyőződéses kommunista leánynak udvaroltam. Egyik alkalommal önként eljött velem szentmisére. Hazafelé sétáltunk amikor észrevettem, hogy csendesen sír. Nehezen mondta el könnyei forrását. Észrevétlen megfigyelt engem a szentmise alatt és megértette, hogy a szívem soha nem lesz az övé, mert már Valaki elfoglalta.

Jó Uram! Ugye megtért már ez leány? Mert ha még nem, akkor most is küldök érte egy fohászt és áldást.

-Már pap voltam, amikor az egyik falumban féltő szeretettel üzentek nekem a Hívek. Vigyázzak, mert a fiatal papra szemet vetettek a falubeli özvegyek. Én is üzentem a következő szavakkal:

„Mondják meg az Özvegyeknek, hogy nem érdemes ezzel a pappal foglalkozni, mert a világ szerint bolond ez a pap.Mert ez a pap ha elvégezte az imáját és a munkáját, nem a szoknyák után jár, hanem a kutya iskolába.”

Úgy gondolom, hogy olyan ez, mint a házasságban. Ott is azzal lehet kikezdeni, akin meglátszik, hogy a szívében nem hűséges, de aki elkötelezett azt még a csapodár lélek is tisztelettel elkerüli.

Az Énekek Éneke a Szentírásban egy szerelem történetében énekli meg az Isten ember iránti szeretetét és az emberi léleknek az Isten utáni keresését és vágyódását.

Mindenkinek van egy-egy kedvenc Igéje a Bibliából. Nekem az É.É 7.5 tetszik a legjobban. Lám így udvarol a szerelmes ifjú: „Orrod olyan, mint a Libanon tornya amely Damaszkusz felé mutat.”

Ha jót nevettél, akkor váljék kedves egészségedre. Ugye nem is gondoltad, hogy még Isten is tud viccelni Veled?

Bővebben az ÉÉ-ről itt:

http://www.amorsanctus.gportal.hu/gindex.php?pg=19176116

Szömöldökös atya is derűs ember volt.

Második protézis műtétje volt amikor már nem lehetett altatni a kora miatt. Oda hívta magához műtét közben az egyik nővért és ezt mondta neki: Üzenem a doktor Úrnak, hogy Apám suszter volt. Ha megköpködi a szöget, akkor jobban megy bele.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek aki minden helyzetben ad erőt és derűt

miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen



Viva Cristo Rey - Éljen Krisztus Király

"Minden nép eljön, hogy imádjon, és dicsőíti a neved, Uram!Mert nagy vagy, Uram, csodákkal hatalmas, egyedül te vagy az Isten.Mutasd meg utadat, Uram, hogy igazságod szerint járjak; irányítsd szívemet, hogy félje nevedet!Uram, Istenem, egész szívvel áldalak, dicsőítem nevedet mindörökké.
Mivel nagy volt irgalmad irántam,
lelkem kimentetted a halál verméből." Zsoltár 86.9
Krisztus Király ünnepén régen nem tapasztalt nagy lelki örömöt kaptam papi szívembe Krisztus Királytól. Köszönet és hála érte! Néhány nappal korábban felhívtak, hogy egy Lelket szeretnének hozni hozzám és, hogy tudom-e fogadni egy hosszabb beszélgetésre.Már nem volt más időpontom, mint a zsúfolt napok után a szombat este az ifi hittan után.
Nem ismertem és semmit nem tudtam Róla, de az ÚR igen. Utólag látom, hogy már akkor mikor odatérdeltem a szentélyben az ÚR elé imádkozni, már akkor segített a Szentlélek vezetésével. Azért imádkoztam, hogy ez a Lélek az evangélium keskeny útján járhasson.
Majd három órán át hallgattam Őt és igen nagy volt a papi szívem öröme.Krisztus Király a halál útjáról hozta vissza és haza Őt. Nagy győzelem volt ez az este a bűn, a démonok a lelki halál fölött.
      Éljen Krisztus Király! Éljen Krisztus Király!
             Éljen Krisztus Király!
Csak ezután és ekkor értettem meg az előző este eseményét és miértjét. Kimentem a kutya iskolába a szokásos egyik  heti  edzésre, amikor is az egyik Sporttárs belém kötött ok nélkül olyan fájdalmas módon, hogy nem tudtam ott tovább maradni. Annyira fájt a viselkedése, hogy fogtam a malikat, beültem a kocsimba és eljöttem haza. Majd két éve járok ebbe az iskolába, ám  ilyen még egyszer sem fordult elő.
 Ez után értettem meg Pió atya korábbi szavát: "Mindenért meg kell fizetni".


„A szülés fájdalmait szenvedem értetek,
amíg Krisztus ki nem alakul bennetek.” Gal4,19

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

2011. dec. 12.

Csomókioldó Boldogasszony


Olykor vannak csomók az életünkben, melyek megnehezítik számunkra a tovább haladást a megszentelődés útján. Ezek a csomók, akadályok sokféle módon keletkezhetnek. Adódhatnak a mi saját hibáinkból, bűneinkből, de ugyanakkor éppen ekkora erővel akadályozhatnak minket mások bűnei által is. 

Mennyei Édesanyánknak teljesen mindegy, hogy milyen módon keletkeztek. Ő csak azt nézi, hogy ezek a csomók akadályoznak minket abban, hogy Jézushoz eljussunk. Ezért Ő azon munkálkodik, hogy akik kérik alázattal az Ő segítségét, azoknak valóban segíteni tudjon.
  Történt, hogy létrejött egy ilyen lehetetlen, de borzasztó csomó az életemben. Rettenetes volt. Ha nem oldódott volna meg, akkor emberi gyengeségeim és hibáim mellett mégis ártatlanul, de teljes megszégyenüléssel és sok fájdalommal járt volna.
Hasonló helyzetben az első dolgom mindig az, hogy elmegyek szentgyónást végezni, hogy tiszta levegőt, Szentlelket juttathassak a nehéz helyzetben az adott ügybe. Most is ezt tettem. A szentgyónás elvégzése után bementem egy katolikus könyves boltba, ahol a szemem és a szívem elé került a „Csomókioldó Boldogasszony” ima füzet.
  Korábban még soha nem hallottam erről az ájtatosságról. Most a szentgyónás után mégis nagyon megörültem neki, mint a gyónás ajándékának. Nem csupán megvettem az ima füzetet, hanem azonnal el is végeztem a kilencedet a Csomókioldó Boldogasszony tiszteletére.
  És láss csodát!!! Az én problémám, az én csomóm számomra nehezebb volt, mint a gordiuszi csomó. Az ördög rendesen és komolyan beleöltötte a hazug nyelvét az adott helyzetbe és billog lebegett a fejem, a lelkem és életem fölött.
  A kilenced végére a csomó rendkívüli módon megoldódott, a baj, és a billog elhárult a lelkem és a fejem fölül. Az is igaz azonban, hogy az eseményekben Szűz Mária, mint Isten alázatos szolgáló Leánya precízen tanított engem is olyan alázatra, amilyenben előtte még soha nem volt részem.
  Miután a csomó kioldódott, akkor határoztam el, hogy hálám és köszönetem jeléül emlékoszlopot állíttatok a ladánybenei templom téren a csomókioldó Boldogasszony tiszteletére. Szerettem volna és ma is azt szeretném, hogy mások, akik szintén bajban vannak, tanulják meg szeretni, tisztelni a Boldogasszonyt és hittel kérjék önmaguk számára is az Ő hathatós és eleven segítségét.
Csomókioldó Boldogasszony! Könyörögj érettünk! Amen!
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

Születésnapi ajándék


„Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot,
mert ők betöltetnek” Mt5.6

Isten nagyon kedves a Gyermekeihez. Ménfőcsanakon voltam egy nyári kurzuson. Én a lelkigyakorlat örömei és izgalmai alatt el is feledkeztem arról, hogy aznap van a születésnapom. Nem felejtették el viszont a lelkigyakorlatozó Testvérek és váratlan, kedves és szép estét szereztek számomra. Hála és köszönet érte.
  Előbb azonban az ÚR lepett meg engem és a Többieket is oly módon amire aztán főleg nem is gondoltam. Nem vagyok egy táncos lábú alak. Bálokon, alkalmi rendezvényeken sem táncoltam szinte soha. Miután lelkileg alkalmassá váltam rá, nagyon szerettem viszont a Nyolc Boldogság Kat. Köz. szombat esti, a feltámadási vesperás utáni liturgikus táncait. Ezen alkalmakon kívül viszont nagyon ritkán táncoltam és szinte mindig csak a Szentlélek indíttatására, ám ez is ritka ajándék volt.
   Nos nem is tudtam, hogy születésnapom volt aznap, amikor befejeztem az esti szentmisét a lelkigyakorlatozókkal a lenti kápolnában. Éppen kiléptem az oltár mögül és indultam volna ki a kápolnából amikor megperdült a lábam, mintha meglöktek volna, de nem esés hanem tánc lett belőle. Nagyon meglepődtem és láttam, hogy a többiek is, de gyorsan vidáman beállt mindenki a spontán táncba. Majd az az érzés jelent meg bennem, hogy a Koreográfus itt van a "tánc színpad"  függönye mögött és megérdemel egy vastapsot, hívjuk hát elő a "függöny" mögül. És a vastapsra valóban közénk lépett. Akik ott voltak azok átélték az Ő jelenlétét és tanúskodhatnak róla. Mindenki táncolt, majd párokba álltak és engem is fel akartak kérni. Én viszont már a keringő mozdulataival öleltem Őt magamhoz és azt a válaszoltam, hogy köszönöm de nem mehetek mert már foglalt vagyok, hiszen az Úrral táncolok.
  Köszönöm Uram a váratlan ajándékot amelyet Bölcsességedből szívem ajtajánál ülve találtam anélkül, hogy fáradtam volna érte és újra betöltöttél Szentlelkeddel!

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

2011. dec. 11.

Uram...csak egy szóval mondd és meggyógyul az én szolgám

"Amikor Jézus beért Kafarnaumba, egy százados járult eléje, kérve őt: Uram - szólította meg - szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.Megyek és meggyógyítom - felelte neki. A százados ezt mondta neki: Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: Menj el! - elmegy, a másiknak: Gyere ide! - odajön hozzám, vagy szolgámnak: Tedd ezt meg! - megteszi. Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott és kísérőihez fordult: Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.A századosnak pedig ezt mondta Jézus:Menj, legyen úgy, ahogy hitted!A szolga még abban az órában meggyógyult."Máté 8.5-17

2oo9. év tavaszán hat hétvégés missziót tartottunk húsvét előtt. Az események, gyógyulások összefoglalása "ladánybenei tanúságtételek" címen kereshető meg és olvasható az interneten. 
   A misszió végén a tanúságtételek hallatán felbátorodva osztotta meg velem egy Testvér a saját korábbi gyógyulásának történetét, amely az előző év őszén történt a fenti Ige szerint. Íme Isten Lelkének gyógyító munkája távolból és a Testvér saját tanúságtétele:
  "Ez a számomra megmagyarázhatatlan dolog 2008. év őszén történt. Plébános úrék akkor voltak Vácott a betegek gyógyításáért felajánlott szentmisén.(Damian Styne evangélizációjára és gyógyító imaalkalmára mentünk el.) 
  Pontosan ez idő tájt történt velem is egy csodálatos gyógyulás. Akkortájt miután hirdették a templomban sokat gondoltam a váci gyógyító szentmisére, de nem tudtam elmenni.
  Tizenöt éve tudok róla, hogy van a gerinccsatornámban egy daganat. Idegsebészetileg elég bonyolult beavatkozás lett volna eltávolítani, így maradt a daganat bennem. Ha lényeges panaszt okozott volna, természetesen el lett volna távolítva lehetőség szerint.
  Évente voltam MRI ellenőrzésen, és minden évben ott volt változatlan nagyságban a daganat is ki tudja mióta. Én 15 éve tudtam róla. Nos a múlt év október elején elmentem a szokásos MRI ellenőrzésre és a daganatnak hűlt helyét találták. A daganat a jellegéből ítélve nem szívódhatott fel.
  Se kontrasztanyaggal lejjebb és feljebb, sehol nem volt megtalálható, szőrén szálán eltűnt, még nyomokban sem volt található.Velem csak annyit közöltek, hogy a daganat nem látható és nem található, eltűnt.
 Orvosilag nincs rá magyarázat, de a tényeket Nekik is el kellett fogadniuk. Nekem sincs sok elképzelésem, de úgy gondolom, hogy ez maga a csoda. Emberi erő nem képes spontán csodát végrehajtani.
  Nem maradt más, mint ismét a JÓ Isten mutatta meg, hogy igenis Ő létezik, hogy itt van közöttünk, csak hinni kell Benne."
  A gyógyult Testvérrel azóta is tartom a kapcsolatot. Egy évvel később megismételték a vizsgálatát és újfent sem találták a daganatot.
  Hála és dicsőség az élő Istennek és az élő, cselekvő Igének! 
A váci gyógyító imaalkalmon ui. az otthon maradottakért is imádkoztunk közösen, hogy a Szentlélek kegyelmei és a gyógyulások rájuk is áradjanak ki. Így gyógyult meg ez a Testvér.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, 
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

2011. nov. 22.

Ki lakik a te házadban




Szent Makariosz püspöknek tulajdonított szentbeszédekből

Jaj a léleknek, ha nem lakozik benne Krisztus!

Miként hajdan megengedte Isten, hogy Jeruzsálem az ő ellenségei előtt a gúny tárgyává legyen, hiszen azok uralkodtak fölöttük, akik gyűlölték őket, és nem volt többé náluk sem ünnep, sem áldozat a parancsainak megszegése miatt,

ugyanígy átadja Isten a lelket is azoknak az ellenségeknek, akik tévútra vezették és teljes gyalázatba vitték.

Miként egy ház is, ha nem lakik benne az ura, sötétségbe, gyalázatba és becstelenségbe borul, tele lesz piszokkal és szeméttel, ugyanígy az Urat és a vele örvendező angyalokat hűtlenül elhagyó lélek is a bűn sötétségével, rút érzelmekkel és mindenféle gyalázatossággal lesz tele.

Jaj az útnak ha senki sem járja, ha senki emberfiának a szava nem csendül rajta, mert vadállatok tanyája lesz. Jaj a léleknek, ha nem lakozik benne az ÚR és szavával a lelki gonoszság démoni fenevadjait el nem kergeti onnan! Jaj a háznak, ha nem lakik benne ura! Jaj a termőföldnek, ha nincs földművese aki gondozza! Jaj a hajónak, ha nincs kormányosa, mert a tenger viharzó hullámain hányatva elpusztul! Jaj a léleknek, ha nem lakik benne az igazi Kormányos Krisztus, mert a sötétség ádáz tengerén hányódva, az érzelmek hullámveréseitől megtépázva és a gonosz lélektől mint vészes vihartól meggyötörve végül is hamis világosságtól vezettetve a pusztulás kikötőjébe sodródik.

Jaj a léleknek, ha nincs Krisztusa, aki őt jóságosan gondozza, hogy megteremhesse a Szentlélek jó gyümölcseit. Ha egy lélek elhagyta Krisztust, akkor tövissel, bogánccsal lesz tele és ahelyett, hogy gyümölcsöt termett volna, tűzre való lesz és elég. Jaj a léleknek, ha nem lakozik benne Ura és Krisztusa, mivel őt elhagyta ezért csúf hajlamokkal lesz tele, és vétkei által démonok tanyájává válik!

Miként ugyanis a földművesnek, ha földje megmunkálására készül elő kell vennie a földműveléshez szükséges eszközöket és megfelelő ruhát kell öltenie, ugyanígy Krisztus is, az égi király és igazi földműves, amikor eljött a bűn miatt elhagyottá lett emberi nemhez, magára véve az emberi testet és szerszámként a keresztet hordozva munkálta meg az elhagyott lelket. Kitépte belőle a töviseket, a gonosz lelkek tüskés bozótját, kiszaggatta a vétkek vadhajtásait és bűneinek kóróját elégette tűzben. Miután így megmunkálta keresztfájával az emberiség lelkét, beleplántálta a Szentlélek szépséges kertjét, hogy az Istennek, mint Urának mindenfajta ízes és kedves gyümölcsöt teremjen.

János 15.1 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.

Aki bennem marad s én benne, az bő termést hoz.

Évközi XXXIV. hét szerda reggeli zsolozsma Hom.28: PG 34,710-711


Tituszhoz írt levél 3,4

Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket. Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében, akit Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által bőven árasztott ránk, hogy kegyelmével megigazuljunk, s az örök élet reménybeli örököseivé váljunk. Igaz beszéd ez, s kívánom, hogy erről megbizonyosodj.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

2011. nov. 21.

A vérfolyásos Asszony




"Azokat akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe és ha valami mérget isznak nem árt nekik, ha pedig betegre teszik a kezüket azok meggyógyulnak. A tanítványok pedig elmentek és hirdették mindenütt az Igét. Az ÚR együtt munkálkodott velük és az Igét megerősítette azokkal a csodákkal, amelyek követék." Mk16.17-20

Pár éve történt, hogy egyik szolgálati helyemen lelki napot szerveztem. Egy világi Missziós munkatársat hívtam meg és egy kilenc gyermekes Családot, akik el is jöttek mind a kilenc gyermekkel együtt. A család két nagyobbik gimnazista Lánya azon a nyáron töltekezett be Szentlélekkel és erős, élettel teli tanúságtételük volt a Lélekről.
Mint utólag megtudtam, a falu történetében még soha nem volt ilyen közbenjáró ima alkalom. Kicsit izgulva és elfogódottan, de hitben bátran léptem és este a szentmise végén az áldozás után fél órás közbenjárást tartottunk a kitett Oltáriszentség jelenlétében. Három párban imádkoztunk a Testvérekért. Meglepetésemre a konzervatívnak gondolt Testvérek sorban jöttek ki kézrátételes közbenjáró imát kérni az Oltáriszentség elé.
Az eseményt követő pénteken egy többgyermekes Anyuka, akinek a megbízhatóságát jól ismertem a következő tanúságtételt tette sokak előtt.
Több éve tartó folyamatos méhgyulladása és meg nem szűnő vérzése volt már egy ideje. Erről én is tudtam, mert korábban bizalmasan közölte velem és kérte, hogy imádkozzam érte, amit meg is tettem. Járt két szakembernél is, az egyik egy keresztény nőgyógyász a másik kórházi orvos volt. Előbbi azt mondta, hogy eddigi munkája során még nem találkozott ilyen nehéz esettel és nem tud segíteni. A másik orvos azt mondta, hogy gyógyszerrel tudja a tünetet enyhíteni, de nem tudja megszüntetni a problémát. A fiatalasszony kétségbeesésében azt kérdezte az orvostól, hogy akkor ki fog segíteni rajta. A szakorvos rezignáltan azt válaszolta, hogy hát majd az Isten bizonyára megsegíti. Maga sem hitte talán, hogy így is fog történni.
A Fiatalasszony ilyen helyzetben jött ki imát kérni életében első alkalommal a két Szentlélekkel betöltekezett Lányhoz. Az ima után kellett jó néhány nap ahhoz, hogy felfogja, megértse és elhiggye, hogy nem beteg, hogy a tünetek nem csupán eltűntek, hanem nem is térnek vissza. Elhagyta a gyógyszereit és tünetmentes.
Az imaalkalmat megelőzően az egész nyarat azzal töltöttem, hogy minden reggel egy óra szentségimádásra mentem át a templomba. Amikor a szentségimádási órák után megáldottam reggelenként a Falut, mindig azt kértem az Atyától, hogy Jézus nevében ígérete szerint árassza ki Lelkének ajándékait, hogy az emberek higgyenek és üdvözüljenek.
Azokban a szentségimádással megáldott hónapokban tíz testvér ismerte föl, hogy korábbi bűnei, hibái, hitben való járatlansága miatt démoni kötelékei voltak és szabadultak meg az imaszolgálatok során, és most itt volt ajándékba ez a gyógyulás is.
A meggyógyult Testvérrel most is tartom a kapcsolatot. Jól van, sőt azóta még egy gyermekáldásért is hálát adhatott az Úrnak, aki ma is gyógyít, megment és életet ad.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen


2011. nov. 5.

Don Bosco segített


Panaszkodunk a szenvedés miatt. Inkább akkor kellene panaszkodnunk, amikor nem szenvedünk, mivel a szenvedés tesz Urunkhoz leginkább hasonlóvá.
Ó, milyen szép a léleknek Urunkkal való egyesülése, ami a kereszt szeretete által megy végbe!
Vianney Szent János

A kereszt.
A szentek, lelki írók hasznosan és gyönyörűen tudnak írni róla. Állítólag egyszer mindenki megkapja. Úgy tűnik, hogy én is hordozom, mióta rám helyeződött. Amikor megkaptam volt aki azt mondta, hogy vagy ebbe fogok belepusztulni, vagy ebbe fogok beleszentülni. Hát én belepusztultam volna, ha nem kapok váratlan segítséget.
Olyan ember vagyok, aki vagy kimondja, vagy kigyónja, vagy kiírja magából a fájdalmait. Miután az első kettő sem hozott enyhülést hozzá fogtam kiírni magamból és lejegyezni a naplómba a történteket.
A televízó gyakran be van kapcsolva nálam amikor a számító gépen dolgozom és többnyire a Duna Tv szól a háttérben. Nem szoktam megnézni előre, hogy milyen műsorok lesznek, mert ott szinte mindig akad egy-egy jó program.
Aznap este is ez a csatorna volt bekapcsolva, amikor el kezdtem kiírni magamból a keresztemet. Egyszer csak megütötte a fülemet, hogy a film Don Bosco életéről szólt és amikor megkapta az igazságtalanság nagy keresztjét, akkor Don Bosco elájult és két hétig kómában feküdt.
Megálltam a naplóm írásával és elgondolkodtam. Milyen jó az Úr! Pont akkor, amikor a legjobban és a legértelmetlenebbül szenvedek, akkor vigasztal meg a jó Barát példája által. Don Boscot ui. nagyon szeretem mióta egy hónapot tölthettem egy oratóriánus plébánián. Uram bocsá vannak közös jellemzői is az életünknek, mint például a gyerekek és a kutyák szeretete. Kevesen tudják, hogy őrá egy nagy szürke kutya vigyázott és mentette meg az életét. Kicsiségem tudatában ám cinkos összetartozással kacsintok olykor a jó Barátom felé: látod, rám is juhász kutya vigyáz a plébánián. Kérlek, imádkozz értünk és a rám bízott gyerekekért.
A teher nem enyhült ám mégis hálával és megvigasztalódva tudom tovább vinni. Milyen nagy ajándék az értelem ajándéka, mekkora Kegyelem, amikor értelmet nyer a szenvedés és mily boldogító tudat, hogy hatalmas Barátaink földi közelségben élnek a mennyben.
Köszönöm a segítséget, kedves Szent János! Isten kegyeltje voltál a földön és vagy az égben. Bár a neved Yohannan jelentése az, hogy "Isten megkegyelmezett", neked mégsem kegyelmeztek, amikor kereszted megkaptad és elájultál. Köszönöm, hogy nekem pedig kegyelmet és megértést juttattál közbenjárásod által, hogy a toluló fájdalom miatt eszemet el ne veszítsem. Közel álltam hozzá.
Dicsőség az atyának a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
( Most majdnem három év elteltével újra olvastam ezt az írást. Hozzáteszem, hogy nem a rákos betegségem volt a keresztem és már nem hordozom, mert Isten elvette. A mínuszt plusszá alakította. Ez a kereszt ereje.)

 https://www.youtube.com/watch?v=WJras2P6TwY

2011. okt. 23.

Szent Ferenc megint segített


Szarvashiba és következményei...

"Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, vagyis az Isten szavát. Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva."
Káplán koromban egy aktív sátánista szekta működött az adott szolgálati helyemen, mi pedig már az első évben felvettük a szellemi harcot és a fegyvereinket és bátran, buzgón ám kellő tapasztalat nélkül fogtunk hozzá a küzdelemhez. Megszerveztük a szellemi harcot, elindítottuk az ökumenikus imaalkalmakat Főpapunk akarata szerint, létrehoztuk a böjt és a virrasztási láncot a hét minden napjára.
Hamarosan be is indultak az események és nemsokára már annak örültem, hogy az első sátánista megtérő elhozta hozzám a könyvüket is, amiből a fekete mágiát végezték. Ez a könyv a Nekronomita c. könyv volt, ami a halottak tudományával foglalkozó fekete mágia. Sajnos még a könyves boltokban is bárki megvehette, ha a téma érdekelte.
Megtérésének jeleként meg akart szabadulni a könyvtől is. Nagy volt az örömöm és este elégettem a könyvet a plébánia udvarán és még örömtáncot is jártam a tűz körül.
Reggel nagy meglepetésünkre nem mehettünk misézni. A sekrestyés vette észre, hogy éjjel betörtek a templomba,meggyalázták és szétdobálták az Oltáriszentséget. Kijött a rendőrség is. Betörésnek, zár és ajtófeszítésnek nyoma sem volt. Ma sem tudjuk, hogyan jutottak be.
A jegyzőkönyv felvétele után elment a rendőrség . A sekrestyés bezárta a templomot, majd egy óra múlva megint átment a templomba valamiért. Akkor vette észre, hogy újra bent jártak a templomban és megint ugyanazt művelték. Ezek szerint a közelből figyelhettek minket és úgy játszottak velünk, mint macska az egérrel. Azóta sem tudni, hogyan mentek be két alkalommal is a templomba, mikor a kulcsok mindvégig biztos helyen voltak, azokról másolatot nem készíthettek..
Viszont más rendkívüli esemény is történt, mert az ÚR és Szent Ferenc megvédtek minket. A betörők leöntötték olajjal a kétszáz éves és fából készült Szent Ferenc oltárt. A tűz meggyulladt és a száraz fának úgy kellett volna égnie, mint a szalmának. A tűz nyomai láthatóak voltak, ám a tűz elaludt. Tudni kell, hogy Assisi Szent Ferenc a kedves védőszentem, és azt gondolom, hogy lám így mentette meg a templomot a leégéstől.
A betörők fel akarták gyújtani a gyóntató székemet is. A parabola formájú villany hősugárzót fejjel lefelé ráfordították a padlószőnyegre, és úgy hagyták. Fel is gyulladt volna, ha a sekrestyés nem megy át időben a templomba.
Ezután kérdeztem meg az ügyben jártas és tapasztalt paptestvéreket, hogy mi lehetett az eseményeknek az oka. Elmondták, hogy több hibát is elkövettem:
  • nem lett volna szabad nekem elégetnem a könyvet, mert azt mindig a Megtérőnek kell tennie, akinek köze volt az okkultizmushoz
  • nem tiltottam meg a démonoknak, hogy
  •  manifesztálódjanak
  • nem kértem Jézus vérének oltalmát
  • nem kértem háttér közbenjáró imádságot másoktól
  • nem szenteltem meg a könyvet az elégetés előtt
Vagyis! Hiába olvastam a témáról korábban, nem voltam elég alapos és hibákat követtem el, melyek katasztrofális következményeitől a Kegyelem mentett meg. Ekkor alaposabb tanulmányozásba fogtunk és magamnak is és a Közösségnek is alapos kiképzést tartottam ez ügyben és a következő tananyagokat vettük át:
  • Efezusi levél tanítása a szellemi fegyverekről
  • Derek Prince könyvei a témáról
  • Mike Evans könyve: Tanuljátok meg cselekedni, amit Jézus cselekedett
  • Egy ördögűző vallomásai
  • Gál Péter atya tanításai
  • Bocsa József atya tanításai
Később, amikor a sátánista szekta vezetője tért meg, ő is behozta a könyvét hozzám. Akkorra már tanultam a hibáktól és a fenti pontok szerint jártam el. A könyv el lett égetve, ám utána semmilyen démoni hatást nem tapasztaltunk.
Dicsőség az atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen




2011. okt. 18.

Házas Hétvége és a Szentlélek



"Az Egyház pedig az Ő teste telis-tele Ővele,
aki mindent mindennel betölt." Ef1,23

"Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban,
amely Krisztus Jézusban volt." Fil2.5

Tíz évet vártam a Házas Hétvége alapozó lelkigyakorlatára. Még első éves kispap voltam, amikor Bíró püspök atya beszélt a Háza Hétvégéről és beoltott ezzel a kovásszal. Akkor megfogadtam, hogy ezt nem fogom kihagyni az életemből mert ez jó, mert ez a Szentlélektől van.

Öt évet tanultam, majd ötödik éve dolgoztam már mint pap,és így jöhetett el végre a rendelt ideje, mert a lelkigyakorlatra csak azok a papok mehetnek, akik már legalább öt évet dolgoztak. Köszönet és hála mindazoknak, akik imádkoztak, akik szolgáltak értünk, akik vezettek minket.

Mindvégig fogható, tapintható volt a szeretet, az Úr jelenléte közöttünk. Végig az Éneke Éneke szavai duruzsoltak bennem:

"Bevezet a bornak házába, fölöttem lebeg zászlaja, a szerelem." ÉÉ2.4

És valóban!Ott lebegett a házaspárok fölött, testünk templomai fölött a zászló a szeretet, a szerelem zászlaja. Mivel a hétvége Krisztus Király ünnepére esett, Krisztus győzelmi zászlaja, a kereszten megharcolt bűn feletti szent győzelem gyümölcse is ott lebegett fölöttünk.

Ahogyan elkezdődött a lelkigyakorlat az első pillanattól fogva valamiért ünnepi hangulat volt a bensőmben, ami korántsem szokásos tapasztalat volt, mert tudtam én máskor fáradtan, kicsit rezignáltan is lelkigyakorlatot kezdeni.. Éreztem, hogy itt és most valami új kezdődik el a Testvérek és az én életemben. Talán új teremtés, amely mint mindig és ami most is csak a Szentlélekben kezdődik és csak ott kezdődhet?

A hét egyik legfontosabb pillanatához érkeztünk, amikor az a bizonyos három órás program elkezdődött, és amelyben én mint pap nem vehettem részt, mert csak a házaspárokra vonatkozott. És, hogy ne legyek ott tétlenül, Bacsmai Laci atya a Lélektől indíttatva gyanútlanul és nem is sejtve a következményeket, a következőt mondta nekem:

"Te pedig gyönyörködj most a párokban!"

Ahogy ezt kimondta, abban a pillanatban betöltött a Szentlélek. Az ÚR megajándékozott a saját gondolataival, érzéseivel és örömével és egy ici-picit valóban a Krisztusnak a Főnek gondolatait, érzéseit, örömét éltem át. Az ÚR örült, mert Teste tagjainak a lelkigyakorlatozó házaspároknak szerelmi házassága újult meg azokban a percekben és Szeretetben gyógyulhatott a Test.

Beteljesedett az Ige:

"Az Egyház pedig az Ő teste telis-tele Ővele,
aki mindent mindennel betölt." Ef1,23

Mindez olyan mély örömmel járt át, hogy ott helyben azonnal elkezdtem sírni majd felszaladtam a szobámba és negyven percig nem tudtam abbahagyni. pedig én aztán egyáltalán nem vagyok egy sírós alkat. Telis-tele voltam Ővele, betöltötte örömömet, betöltötte a szükségeimet! Forrón, mélyen és nagy örömmel sírtam. Soha nem éltem még át ilyet mert a Szentlélek más módokon töltött be eddig amikor korábban meglátogatott. A Lélek most a szeretet új ajándékát hozta el számomra.

Amikor betöltött a Lélek, képek, gondolatok jelentek meg bennem. A teremtést "láttam" elsőként, amint a vizek felett ott lebegett a Lélek, hogy elindítsa azt az új életet, amely addig nem volt még.

Az első pünkösdöt láttam, amint ott lebegett Szűz Mária és az apostolok felett a Lélek, hogy elindítsa az Egyházat, amely addig nem volt még.

A Szent Péter templomot láttam belülről és a zsinati atyákat, amint ott lebegett fejük felett a Lélek, hogy megújítsa az Egyházat olyan új módon, amely addig nem volt még.

És tudtam, hogy az én életemben is egy új kezdet indult el, egy új teremtés, olyan amely addig nem volt még.

Megváltozott a szeretetem a Test iránt. Eddig úgy szerettem az ÚR Testét az Egyházat, mint Tibor atya. Elkötelezetten, szabadon, örömmel szolgáltam áldozatokat is hozva Érte. Rajongásom azonban az Úrnak szólt, Őt imádtam, elsősorban Őt szerettem és mellesleg elfogadtam, hogy az ÚRnak van családja is, vannak gyermekei is: a Hívek és a plébániák közössége.

Egy hasonlattal élve olyan voltam, mint aki elvett feleségül egy özvegyasszonyt, akinek már gyermekei vannak. Ismertek és tudjátok, hogy soha nem úgy viselkedtem az Egyházzal, mintha az a mostoha gyermekem lett volna. Azonban mégsem úgy szerettem, mint Jézus a gyermekeit. Most ebből lettem megajándékozva, az Ő szeretetét ismertette meg velem ici-picit, hogy Ő hogyan szereti az Egyházat, Ő hogyan érez akkor, amikor a házasokra és ránk tekint és azt szeretné, hogy az Ige mindannyiunkban úgy élne, ahogyan János evangéliumában mondja:

„Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” Jn15.12

Megújította szívemet is amelyen az elmúlt öt papi év alatt apró kis pici infarktusos pontok, elhalások alakultak ki és működési zavarokat okoztak. Szívem eme pontjai olyanok voltak, mint Mózes kősziklája kicsiben. Kavicsok, melyekre ráütött az ÚR, kavicsok melyek meghasadtak, kavicsok melyekből most élő Víz csordogált.

Kérlek imádkozzatok értem. Higgyétek el, hogy részetekről nagyon megéri majd Nektek ez a kis fáradság, mert számotokra lesz az sokkal jobb, ha én nem úgy szeretlek benneteket, mint a Tibor atya. Imádkozzatok, hogy amit az Úr elkezdett bennem és más Paptestvérekben az tovább folytatódjon, hogy valóban úgy szerethessünk Benneteket, ahogyan Ő szeretné.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

2011. okt. 12.

Schupiter Géza atya és a Bölcsesség



…....mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha.Bölcs 7.7

„Ezért könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke. Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot. A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba; mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít.
Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha.De vele együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, mérhetetlen gazdagság volt a kezében. Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat. „Bölcs7.7-10

Volt egy tündéri pap Barátom, Schupiter Géza atya, aki Aquinói Szent Tamás nagy tisztelője volt és éppen az ő ünnepén került kórházba végzetes balesettel. Másoknak lehet, hogy csak a hibái jutnak az eszébe ha Róla van szó, nekem viszont öröm és hála. Schupiter Géza atya nyugdíjasan került hozzánk a plébániára és kisegítő szolgálatot vállalt gyóntatásban, misézésben.
Én vigyáztam rá és laktam vele együtt a közösségi házban. Hibáival együtt is számomra szent ember és jó papi élet példa volt, akinek remek volt a fűszeres humora és sokat nevettünk együtt.
Egyik reggel hajnalban arra ébredtem, hogy nyöszörögve kiabál a folyosóról. Kimentem hozzá. Ott feküdt a földön és láttam hogy mentőt kell hívatni. Bekísértem a kórházba és ott voltunk reggel a sötétben a kórházi folyosón több, mint két órán keresztül. Egyetlen panaszt nem hallottam Tőle, ellenben mindenből ösztönösen, mesterkéltség nélkül humort kovácsolt. Miután átadtam a reggel beérkező ügyeletesnek hazamentem, mert nekem reggel szentmisém, délelőtt pedig óráim voltak. Délben mentem be meglátogatni, de akkor már átvitték Kecskemétre combnyak műtétre.
Az intenzív osztályon találtam meg. Amikor a Főnővérnél a személye után érdeklődtem megkérdezte, hogy ki ez az ember, mert amióta bent van reggel óta, halálra nevetteti az összes intenzíves beteget. Mondtam neki, hogy Géza bácsi katolikus pap.
Bementem hozzá. Műtétre várva feküdt ott fájdalmak között a törött combcsontjával, felhúzott lábbal a levegőben és áradt belőle az érett és bölcs derű. Ekkor értettem meg a reggeli szentmise olvasmányának szavait:

"Jobban szerettem egészségnél és szépségnél,
és birtoklását a világosságnál is többre tartottam;

mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha."

Géza bácsi még Szent Tamás skolasztikus tanítását tanulta szemináriumban és abban élte le az életét. És mennyire igaz: a fény most is áradt Géza bácsiból, még a több óra óta tartó fájdalom ellenére sem aludt ki szeméből, amelyben ragyogott a humor még az intenzív osztály betegágyán is.
A műtétből szépen felépült, ám a korábban műtött szíve a lábadozás hetei alatt elfáradt. Egyik nap telefont kaptunk.....már úgy volt, hogy haza engedik a rehabilitációról, amikor szíve nem bírta tovább......keserves sírógörcsöt kaptam.....tudtam, hogy soha többet nem lesz ilyen pap barátom akivel ennyire egy húron pendültünk, akivel ennyire egy „lütyők” tudtunk lenni a Bölcsesség szeretetében. Mások megalázták, kinevették, ellopták a lábáról a cipőjét, amikor elaludt a város parkjában.................számomra szent volt, akiben ott ragyogott a Bölcsesség Lelke.
Utolsó nagy és bölcs tanítását a végrendelete adta nekem. Többen a nagy vagyont várták, amit maga után hagy, ám a végrendeletben amit magam is olvastam ez állt.

„Szegényen születtem a világra. Mindvégig a szegény Krisztust szolgáltam. Szegényen is halok meg.
Nincs más tulajdonom, mint a ruháim és könyveim.”

Még egy történetet hagyott rám örökségül.

Káplán korában történt, amikor egy hírhedten istentagadó a halálán volt. Elküldték, hozzá a plébánost, az öreg káplánt, a fiatal káplánt, ám mindegyiket igen durván elzavarta a Haldokló. Nem volt mit tenni, elküldték hozzá a legkisebb, a legfiatalabb káplánt, aki nem volt más, mint Géza káplán.

Géza atya úgy indult el otthonról, hogy ő mint Jézus szent szíve ígéreteinek a tisztelője ezt mondta magában:

„Na Jézus Szíve! Most mutasd meg, hogy mit tudsz.”

Odaérve és belépve a beteg szobájába, Géza atya azt az indíttatást kapta, hogy félre téve minden udvariaskodást, rárivallt a betegre és így szólt.

„ No te pokolra való, most fogsz elkárhozni.”

Legnagyobb meglepetésére a beteg kifordult a faltól és Schupi atya szerint élete legszebb, legmegindítóbb életgyónását hallgatta meg.

Ő volt hát Schupiter Géza atya, Szent Tamás nagy tisztelője akinek betegségében is beteljesedtek a Bölcsesség ígéretei Szent Tamás közbenjárás által. Álljon itt alább egy kis összefoglaló Szent Tamás életéről.

Január 28-án Aquinói Szent Tamás olasz teológust, a keresztény misztika egyik képviselőjét ünnepli az egyház. Az Angyali Doktor néven is ismert Domonkos-rendi szerzetes a korabeli skolasztika legátfogóbb kifejtője és rendszerezője, Albertus Magnus tanítványa volt.

(Aquinói Szent Tamás: Imádság keresztény erényekért – részlet)

Tégy engem, Uram, engedelmessé minden ellenmondás nélkül;
tedd, hogy szegény legyek minden levertség nélkül;
tiszta legyek sérelem nélkül,
türelmes zúgolódás nélkül;
alázatos színlelés nélkül,
vidám pajkosság nélkül,
megfontolt nehézség nélkül;
igazmondó legyek kétszínűség nélkül;
jót cselekvő elbizakodás nélkül;
felebarátomat megintsem büszkeség nélkül;
épülésére szolgáljak szóval és példával, képmutatás nélkül.


(Collatio 6 super Credo in Deum)

Minden erényre példát ad a, kereszt
Miért kellett az Isten Fiának értünk szenvednie? Nagy szükség volt erre. Két okot is fel lehet hozni: először, hogy bűneinktől megváltson, másodszor, hogy saját példájával tanítson meg minket, miként kell élnünk.
Ami a megváltásunkat illeti, Krisztus szenvedése váltott meg bennünket attól, amit bűneinkért megérdemeltünk volna.
De nem kisebb jelentőségű az sem, amit példaadása jelent nekünk. Krisztus szenvedése ugyanis megújította egész életünket. Aki ugyanis tökéletes akar lenni, az vesse meg azt, amit Krisztus megvetett a kereszten, és vágyódjék arra, amire Krisztus vágyott. Mert minden erényre példát ad a kereszt.
Gondoljunk csak a szeretetben való példaadásra: Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért (Jn 15, 13). Ezt tette Krisztus a keresztfán. Ha tehát ő életét adta értünk, akkor semmi szenvedés nem lehet nehéz, amit őérte vállalunk.
Vagy gondoljunk a türelemben való példaadásra, erről szintén a kereszt tanúskodik kiváló módon. A tü­relem két szempontból is értékes: vagy úgy, hogy valaki súlyos szenvedéseket türelmesen visel el, vagy pedig úgy, hogy elfogadja azt is, amit el lehetne hárítani, de nem tér ki előle. Krisztus türelemmel viselte el a legnagyobb szenvedést is a keresztfán, mert amikor szenvedett, nem fenyegetőzött (l Pét 2, 23); mint a juhot, úgy vitték feláldozni, és nem nyitotta szóra ajkát (vö. Ap- Csel 8, 32). Krisztus türelmes kitartása a kereszten csodálatraméltó! Mi tehát fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a bit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, és nem törődött a gyalázattal (Zsid 12, 2).
Ha az alázatosság példáját keresed: nézz a keresztre, mert Jézus, Isten létére, vállalta, hogy Poncius Pilátus elítélje, és meghaljon.
Ha az engedelmességre keresel példát, kövesd azt, aki engedelmes volt Atyjának mindhalálig: Ahogy egy embernek (azaz Ádámnak) engedetlensége miatt mindnyájan bűnössé váltak, ugyanúgy egynek engedelmességéért meg is igazultak (Róm 5, 19).
Ha a földiek megvetésére keresel példát, kövesd azt, aki a Királyok Királya és az Urak Ura (l Tim 6, 15), akiben a bölcsesség és tudomány minden kincse rejlik (Kol 2, 3), de mégis eltűrte, hogy mezítelen legyen a kereszten, hogy kigúnyolják, leköpdössék, összeverjék, tövissel koronázzák, aztán ecettel és epével itassák.
Te se áhítozz hát díszes ruhákra és gazdagságra, hiszen elosztották maguk közt ruháimat (vö. Mt 27, 35). Ne törekedj arra, hogy tiszteljenek, hiszen ő gúnyt és verést szenvedett! Ne törekedj magas rangokra, hiszen tövisből koszorút fontak, és fejére tették (vö. Mk 15, 17). Ne törekedjél élvezetekre, hiszen szomjúságomban ecettel itattak (Zsolt 68, 22).


Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

Van ami lassan gyógyul....de éppen idejében


…..a mi alkalmasságunk az Úrtól van. 2 Kor3.5

Péliföld-Szentkereszten derült ki, hogy ami egy apró ministránsnak a világ legegyszerűbb esete, nálam az felnőtt fejjel nem működik és nem tudok a szentmiséken felolvasni. Több alkalommal megpróbáltuk a napi szentmiséken, de minduntalan vagy leblokkolás vagy dadogás lett a vége és én ott álltam megszégyenülve vörös fejjel és füllel a többiek előtt. A kolostorban megszentelt életet éltünk, de egy év alatt sem volt javulás az állapotomban, pedig imádkoztak is értem.
Bennem egy nagy kérdés és aggodalom merült fel. Hogyan tudok így majd papként dolgozni, hogyan fogok prédikálni az embereknek, ha még felolvasni sem tudok a nyilvánosság előtt, hiszen adott állapotomban erre teljességgel alkalmatlan voltam.

Ezen alkalmatlanságom tudatában jelentkeztem mégis később kispapnak és kerültem be a Központi Szemináriumba. Ott is nagy volt a görcs bennem, hogy mikor kerülök sorra a ministráns szolgálatban. Az egyetemi kápolnában minden reggel volt szentmisénk és az évfolyamok egymást követték a sorban a szolgálatban. A bajt tetézte, hogy nem csupán felolvasni kellett, hanem próba prédikációt is kellet mondani a többiek előtt.

Egyik reggel én voltam beosztva a szolgálatra. Éjjel alig aludtam előtte, buzgón imádkoztam és így készültem, de a gyomromban egy hatalmas görcs volt.

Már az olvasmányban elakadtam két mondat után. Megakadt bennem a levegő, egy szót nem tudtam szólni csak fulladoztam, dadogtam, majd szégyenkezve leültem és a Diakónus folytatta helyettem a felolvasást. Rangidősként megszégyenültem az egész Szeminárium és az Elöljáróság előtt.

Azonban ekkor már a Lélek is munkálkodott bennem és előhozott az emlékezetemben egy elnyomott, elfeledett gyerekkori emléket.

Alsó tagozatos voltam és állítólag már akkor elfogadhatóan írtam, olvastam, beszéltem. Az egyik úttörő ünnepségen így nekem kellett elszavalnom az ünnep központi versét. Ott álltam az úttörőház színpada mögött és vártam a soromra. Amikor eljött az ideje jeleztek, hogy lépjek fel a színpadra ám én ott álltam továbbra is mozdulatlanul. A teremben jelen voltak az iskola és a város fő kommunistái, nem lehetett megvárakoztatni őket. Magyar tanárom tehát kérdezés nélkül, türelmetlenül felrántott a színpadra és kitessékelt a mikrofon elé. A versem nem tudtam elmondani és a vésztartalék lépett föl helyettem.

Tanárom nem tudhatta és nem kérdezte zavarom okát. Otthonról úgy jöttem el, hogy az egyetlen ünneplő cipőm belső oldala hosszan ki volt repedve. Végig attól féltem hogy ha kiállok a színpadra, mindenki látni fogja szégyenem és ezért nem mertem fellépni a közönség elé.

Amit a tudatalattim ebből az eseményből elraktározott, az a következő volt: ha nem akarom újra átélni a megszégyenülés fájdalmát akkor védekezzek ellene. A védekezésnek kulcsingerei is voltak: reflektor a szemembe, emberek ülnek előttem és csak fejeket látok magam előtt, ünnepi hangulat.....a védekező mechanizmus olyan jól működött, hogy valahányszor ez a szituáció került elébem, elnémult a szám, elakadt bennem a levegő és így gyorsan leléphettem a színpadról. Ez még mindig a kisebbik rossz volt ahhoz képest, mintha látták volna kínos és számomra nevetséges szegénységemet, a kirepedt cipőt a lábamon.

Nos, miután a Szentlélek feltárta ezt a mélyen elrejtett fájdalmas sebemet a gyógyító emlékezés által, elindított bennem egy gyors javulást és a felépülés folyamatát.

Egy hét múlva a Fősekrestyés újra beosztott ministráns szolgálatra. Izgultam mert ráadásul pont ezen a szentmisén volt jelen a Prefektus és a Spirituális atya is. Nem csupán felolvasni tudtam, hanem olyan próba prédikációt mondtam, hogy a szentmise után odajött hozzám a sekrestyében a Prefektus atya és ezt mondta a többiek füle hallatára:”gratulálok, meg van a jövő új spirituálisa.”

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen