"Azokat akik hisznek, ilyen jelek
követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat
vehetnek kezükbe és ha valami mérget isznak nem árt nekik, ha pedig betegre
teszik a kezüket azok meggyógyulnak. A tanítványok pedig elmentek és hirdették
mindenütt az Igét. Az ÚR együtt munkálkodott velük és az Igét megerősítette
azokkal a csodákkal, amelyek követék." Mk16.17-20
Pár éve történt, hogy egyik szolgálati
helyemen lelki napot szerveztem. Egy világi Missziós munkatársat hívtam meg és
egy kilenc gyermekes Családot, akik el is jöttek mind a kilenc gyermekkel
együtt. A család két nagyobbik gimnazista Lánya azon a nyáron töltekezett be
Szentlélekkel és erős, élettel teli tanúságtételük volt a Lélekről.
Mint utólag megtudtam, a falu történetében
még soha nem volt ilyen közbenjáró ima alkalom. Kicsit izgulva és elfogódottan,
de hitben bátran léptem és este a szentmise végén az áldozás után fél órás
közbenjárást tartottunk a kitett Oltáriszentség jelenlétében. Három párban
imádkoztunk a Testvérekért. Meglepetésemre a konzervatívnak gondolt Testvérek
sorban jöttek ki kézrátételes közbenjáró imát kérni az Oltáriszentség elé.
Az eseményt követő pénteken egy
többgyermekes Anyuka, akinek a megbízhatóságát jól ismertem a következő
tanúságtételt tette sokak előtt.
Több éve tartó folyamatos méhgyulladása és
meg nem szűnő vérzése volt már egy ideje. Erről én is tudtam, mert korábban bizalmasan
közölte velem és kérte, hogy imádkozzam érte, amit meg is tettem. Járt két
szakembernél is, az egyik egy keresztény nőgyógyász a másik kórházi orvos volt.
Előbbi azt mondta, hogy eddigi munkája során még nem találkozott ilyen nehéz
esettel és nem tud segíteni. A másik orvos azt mondta, hogy gyógyszerrel tudja
a tünetet enyhíteni, de nem tudja megszüntetni a problémát. A fiatalasszony
kétségbeesésében azt kérdezte az orvostól, hogy akkor ki fog segíteni rajta. A
szakorvos rezignáltan azt válaszolta, hogy hát majd az Isten bizonyára
megsegíti. Maga sem hitte talán, hogy így is fog történni.
A Fiatalasszony ilyen helyzetben jött ki
imát kérni életében első alkalommal a két Szentlélekkel betöltekezett Lányhoz.
Az ima után kellett jó néhány nap ahhoz, hogy felfogja, megértse és elhiggye,
hogy nem beteg, hogy a tünetek nem csupán eltűntek, hanem nem is térnek vissza.
Elhagyta a gyógyszereit és tünetmentes.
Az imaalkalmat megelőzően az egész nyarat
azzal töltöttem, hogy minden reggel egy óra szentségimádásra mentem át a
templomba. Amikor a szentségimádási órák után megáldottam reggelenként a Falut,
mindig azt kértem az Atyától, hogy Jézus nevében ígérete szerint árassza ki
Lelkének ajándékait, hogy az emberek higgyenek és üdvözüljenek.
Azokban a szentségimádással megáldott
hónapokban tíz testvér ismerte föl, hogy korábbi bűnei, hibái, hitben való
járatlansága miatt démoni kötelékei voltak és szabadultak meg az
imaszolgálatok során, és most itt volt ajándékba ez a gyógyulás is.
A meggyógyult Testvérrel most is tartom a
kapcsolatot. Jól van, sőt azóta még egy gyermekáldásért is hálát adhatott az
Úrnak, aki ma is gyógyít, megment és életet ad.
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a
Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése