2011. okt. 18.

Házas Hétvége és a Szentlélek



"Az Egyház pedig az Ő teste telis-tele            Ővele, aki mindent mindennel betölt."Ef1,23

Tíz évet vártam arra, hogy a Házas Hétvége alapozó lelkigyakorlatára el tudjak menni. Még első éves kispap voltam, amikor Bíró püspök atya beszélt a Háza Hétvégéről és beoltott ezzel a kovásszal. Akkor megfogadtam, hogy ezt nem fogom kihagyni az életemből mert ez jó, mert ez a Szentlélektől van.

Öt évet tanultam, majd ötödik éve dolgoztam már mint pap,és így jöhetett el végre a rendelt ideje, mert a lelkigyakorlatra csak azok a papok és hézasok mehetnek, akik már legalább öt évet dolgoztak vagy öt éve házasok. Köszönet és hála mindazoknak, akik imádkoztak, akik szolgáltak értünk, akik vezettek minket.

Mindvégig fogható, tapintható volt a szeretet, az Úr jelenléte közöttünk. Végig az Éneke Éneke szavai duruzsoltak bennem:


"Bevezet a bornak házába, fölöttem lebeg zászlaja, a szerelem." ÉÉ2.4


És valóban!Ott lebegett a házaspárok fölött, testünk templomai fölött a zászló a szeretet, a szerelem zászlaja. Mivel a hétvége Krisztus Király ünnepére esett, Krisztus győzelmi zászlaja, a kereszten megharcolt bűn feletti szent győzelem gyümölcse is ott lebegett fölöttünk.

Ahogyan elkezdődött a lelkigyakorlat az első pillanattól fogva valamiért ünnepi hangulat volt a bensőmben, ami korántsem szokásos tapasztalat volt, mert tudtam én máskor fáradtan, kicsit rezignáltan is lelkigyakorlatot kezdeni.. Éreztem, hogy itt és most valami új kezdődik el a Testvérek és az én életemben. Talán új teremtés, amely mint mindig és ami most is csak a Szentlélekben kezdődik és csak ott kezdődhet?

A hét egyik legfontosabb pillanatához érkeztünk, amikor az a bizonyos három órás program elkezdődött, és amelyben én mint pap nem vehettem részt, mert csak a házaspárokra vonatkozott. És, hogy ne legyek ott tétlenül, Bacsmai Laci atya a Lélektől indíttatva gyanútlanul és nem is sejtve a következményeket, a következőt mondta nekem:


"Te pedig gyönyörködj most a párokban!"


Ahogy ezt kimondta, abban a pillanatban betöltött a Szentlélek. Az ÚR megajándékozott a saját gondolataival, érzéseivel és örömével és egy ici-picit valóban a Krisztusnak a Főnek gondolatait, érzéseit, örömét éltem át. Az ÚR örült, mert Teste tagjainak, a lelkigyakorlatozó házaspároknak szerelmi házassága újult meg azokban a percekben és Szeretetben gyógyulhatott a Test.

Beteljesedett az Ige:


"Az Egyház pedig az Ő teste telis-tele Ővele,
aki mindent mindennel betölt." Ef1,23


Mindez olyan mély örömmel járt át, hogy ott helyben azonnal elkezdtem sírni majd felszaladtam a szobámba és negyven percig nem tudtam abbahagyni. pedig én aztán egyáltalán nem vagyok egy sírós alkat. Telis-tele voltam Ővele, betöltötte örömömet, betöltötte a szükségeimet! Forrón, mélyen és nagy örömmel sírtam. Soha nem éltem még át ilyet mert a Szentlélek más módokon töltött be eddig amikor korábban meglátogatott. A Lélek most a szeretet új ajándékát hozta el számomra.

Amikor betöltött a Lélek, képek, gondolatok jelentek meg bennem. A teremtést "láttam" elsőként, amint a vizek felett ott lebegett a Lélek, hogy elindítsa azt az új életet, amely addig nem volt még.

Az első pünkösdöt láttam, amint ott lebegett Szűz Mária és az apostolok felett a Lélek, hogy elindítsa az Egyházat, amely addig nem volt még.

A Szent Péter templomot láttam belülről és a zsinati atyákat, amint ott lebegett fejük felett a Lélek, hogy megújítsa az Egyházat olyan új módon, amely addig nem volt még.

És tudtam, hogy az én életemben is egy új kezdet indult el, egy új teremtés, olyan amely addig nem volt még.

Megváltozott a szeretetem a Test iránt. Eddig úgy szerettem az ÚR Testét az Egyházat, mint Tibor atya. Elkötelezetten, szabadon, örömmel szolgáltam áldozatokat is hozva Érte. Rajongásom azonban az Úrnak szólt, Őt imádtam, elsősorban Őt szerettem és mellesleg elfogadtam, hogy az ÚRnak van családja is, vannak gyermekei is: a Hívek és a plébániák közössége.




Egy hasonlattal élve olyan voltam, mint aki elvett feleségül egy özvegyasszonyt, akinek már gyermekei vannak. Ismertek és tudjátok, hogy soha nem úgy viselkedtem az Egyházzal, mintha az a mostoha gyermekem lett volna. Azonban mégsem úgy szerettem, mint Jézus a gyermekeit. Most ebből lettem megajándékozva, az Ő szeretetét ismertette meg velem ici-picit, hogy Ő hogyan szereti az Egyházat, Ő hogyan érez akkor, amikor a házasokra és ránk tekint és azt szeretné, hogy az Ige mindannyiunkban úgy élne, ahogyan János evangéliumában mondja:


„Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” Jn15.12


Megújította szívemet is amelyen az elmúlt öt papi év alatt apró kis pici infarktusos pontok, elhalások alakultak ki és működési zavarokat okoztak. Szívem eme pontjai olyanok voltak, mint Mózes kősziklája kicsiben. Kavicsok, melyekre ráütött az ÚR, kavicsok melyek meghasadtak, kavicsok melyekből most élő Víz csordogált.

Kérlek imádkozzatok értem. Higgyétek el, hogy részetekről nagyon megéri majd Nektek ez a kis fáradtság, mert számotokra lesz az sokkal jobb, ha én nem úgy szeretlek benneteket, mint a bűnös és nyomorult ember,Tibor atya, hanem úgy, mint Jézus. Imádkozzatok, hogy amit az Úr elkezdett bennem és más HH Paptestvérekben az tovább folytatódjon, hogy valóban úgy szerethessünk Benneteket, ahogyan Ő szeretné.


"Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban,
amely Krisztus Jézusban volt." Fil2.5



Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

Nincsenek megjegyzések: