2011. szept. 24.

Összemosolyogtak



Elmúlt vasárnap az egyik kis falumban a reggeli mise után megkérdezték tőlem a sekrestyében:

"Atya! Mit mosolyogtál annyira Úrfelmutatás közben?
Valóban tudni szeretnétek?-válaszoltam.

Eszembe jutott, hogy tegnap du. horgászni voltam Dominik nevű négy éves keresztfiammal, aki apró lábaival rövid kék nadrágban, szőke fürtjeit lobogtatva szaladt végig a tóparton és a következőt kiabálta:


"Apucika! A szomszéd fiúk kettő tonnás pontyot fogtak".

Úgy gondolom, hogy nem voltam szórakozott és nem követtem el illetlenséget amikor a szentmise legszentebb pillanata alatt elmosolyogtam magam. Amikor ui. a legnagyobb Szeretet megjelent az oltáron, akkor az én szívem is eltöltötte az emlékező szeretet és így fakadt fel belőlem az öröm és a derű.

Úgy vélem, hogy nem történt más, minthogy a szeretet különböző megnyilvánulási formái összemosolyogtak egymással, hiszen írva van:

Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben.Péld8.31


Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

Nincsenek megjegyzések: