2017. márc. 6.

SZAMÁRSÁGOM TÖRTÉNETE.

Jelige Ige:
csökönyös  
vadszamár 
is megszelídülhet.
                                  Jób 11.12.
A Szamár bár makacs és engedetlen jószág, mégis szent feladata volt és van. Próféták jártak régen e balga állaton.  Az újszövetségben pedig nyakassága ellenére mégis arra rendeltetett, hogy hordozza a hátán Krisztusát így segítve őt az útján.
 Ugyanezt teszem én is. Szamárként hordozom a hátamon Megváltó Jézusom. Pontosabban szólva hordozom a balgaságomból fakadó keresztem, amit valójában nem is én, hanem Krisztus visz helyettem, amint a közismert ének is mondja: Nem te viszed a keresztet, hanem a kereszt visz téged, nincs más öröm itt a földön, mint megszeretni Istent, nincs más öröm itt a földön, mint tudni, hogy Isten szeret!

Majdnem újmisés igém lett a fenti jelige Jób könyvéből, mert annyira illik rám. Aztán mégis Zakariás énekéből választottam, mert ez is találó az életem egészére nézve és talán jobban megfelel egy újmisés szentképre.

„Hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből Istennek szolgálatot teljesítsünk, szentségben és igazságban járva színe előtt életünk minden napján.” Lk1.74

És akkor most kinyitom a szívem és szám és elkezdem iáááákolni szamárságom történetét és az ÚR végtelen jóságát. Ha közben tapsolást, dobogást hallasz akkor jól hallod, mert a füleim Isten irgalmasságának klappolnak örömmel és hálával, patáim pedig táncot járva dobognak az evangélium keskeny és köves útján.

Elmondtam, leírtam már, hogyan gyógyultam meg egyetlen rövid, de erőteljes áldással egy rosszindulatú daganatos betegségből. Nézzük röviden újra, azok miatt, akik még nem ismerik a történetet, mert így mostani írásom is jobban érthető lesz.

2012. 01.6-n volt a hólyagdaganat műtétem és egy majd négy centis rosszindulatú daganatot távolítottak el. Mivel a jobb vesém a műtét következtében refluxos lett kemoterápiás hólyagöblítést nem kaphattam, ezért semmilyen onkológiai kezelésben nem volt részem.
2013. októberében voltam Margharita nővér lelkigyakorlatán Máriabesnyőn ahol a Nővér imádkozott értem, majd kijelentette az ismeret szavát, hogy meggyógyultam.

Ebben a hitben jöttem haza. Szilárdan beleálltam, bele nőttem, belegyökereztem megingathatatlanul ebbe a hitbe és abbahagytam az összes táplálék kiegészítőm- avemar...stb. szedését. Ezután tanúságot tettem a plébániám tagjai előtt a gyógyulásomról, majd a blogomban is megírtam, 
„Meggyógyultam hólyagdaganatból” címmel.

Sokan kétkedve fogadták, furcsán néztek rám, mert azt mondták, hogy nem bölcs előre inni a medve bőrére és akkor beszéljek csak gyógyulásról, ha már eltelt öt év és a vizsgálatok ezt igazolták. Én azonban azt válaszoltam mindig ezekre a kétkedésekre, hogy majd meglátják, hogy a tudomány utólag igazolni fogja Isten dicsőséges munkáját és irgalmát és azt a gyógyulást, amit most tett velem.

Nos, eltelt az öt év! Számtalan tükrözésben, ultrahang vizsgálatban és két Ct vizsgálatban volt részem ez idő alatt. A legutolsó kismedence és hasi CT most volt néhány napja és ez is a gyógyulás tényét igazolta! Ezt a kórházi leletet fel is tettem a blogomba a már említett bejegyzéshez.

Azt gondoltam, hogy tele voltam hálával, de ez akkor lett volna igaz, ha elstartoltam volna az életszentség útján. Ám én nem ezt tettem. A tevékenység, a három falu, a hitoktatás munkája ledarálta bennem a buzgóságot. Avilai Nagy Szent Teréz azt írta önéletrajzában, hogy életet legnagyobb baklövése az volt, amikor elhagyta a benső imát, a csendes szentségimádást. Ő majdnem belehalt ennek következtében egy betegségbe, már a ravatalon feküdt és a szemét le is pecsételték viasszal.


Tudtam erről és balgaként nem tanulva más hibájából én is ezt tettem, és másfél év múlva ahogyan beleálltam a munkába abbahagytam én is a napi egy óra csendes adorálást, a benső imát.


Ma már látom, hogy gyenge voltam és valójában nem akartam változni. Örültem a gyógyulásnak, az ÚR gondoskodásának és közben figyelmetlenné, felelőtlenné váltam. Tudtam, hogy volt egy-két dolog, amiben változnom kellett volna, de nem akartam ezt. Meg voltam elégedve önmagammal, azt gondoltam, hogy jó vagyok én így is az Úrnak és fogadjon el így, hogy így élem le a hátralevő életem. Éppen eleget láttam már az Ő munkájából, éppen elég magasra másztam már fel a Kármel hegyére – ezt tükrözi a blogom terjedelme – hát kényelmesen, (rejtett gőggel) leélem azt ami még hátra van.

Amikor nem akarjuk a változást, akkor is változunk. 
Fodor Ákos írja Haiku c. verses kötetében, hogy mégis létezik a perpetuum mobile, ez pedig az erkölcsi örökmozgó, amelynek a következő a törvénye:

 amit nem emelsz szüntelen, az azonnal süllyedni kezd. 

Ismertem ezt a törvényt, mégis egyfajta hamis biztonságban élve – az ÚR lám törődik velem, hiszen meggyógyított - figyelmen kívül hagytam.
Tehát akkor lettem volna igazán hálás, ha elstartoltam volna az életszentség útján. Én azonban éppen olyan voltam, mint a három falum lakosai, akiket magamban és élő szóval is bíráltam, hogy nem akarták a változást, nem akartak buzgóbbak, jámborabbak lenni. Közben pedig magam sem akartam szent lenni. (Persze ezek akkor fel nem ismert, hanem utólag megvilágosodott értelmezések.)


Teljesen mindegy, hogy hány százalékosnak mondom, gondolom az állapotom, ha magam akarom minősíteni. 85 vagy 90 vagy 97 százalékos életszentség, hiszen nem ez a lényeg, ez csak önelégültség. A lényeg az volt, hogy nem akartam szent lenni, pedig az ÚR ezt adta parancsba. Szentek legyetek, amint én is szent vagyok. Mivel ezt nem akartam, engedetlen voltam és az Urat is megaláztam, mert kimondatlanul is ezt üzentem ezzel a magatartással Neki: elégedj meg ennyivel, jó szőlőmunkásod vagyok én így is Neked.

Az engedetlenség még akkor is, ha oly kicsinynek, jelentéktelennek is tűnik, valójában súlyos bűn, mert Isten jóságos tervét, akaratát húzza keresztül. Ha nem engedjük, hogy Ő vezessen minket az engedelmesség könnyű útján, ha nem akarjuk meghallani hangját, akkor az élet nehéz viharaiban fog szólni hozzánk és tanítani minket.


Paul Washer a megtérésről és a hitről tanítja:
De honnan tudhatod, hogy valóban hiszel, hogy valóban élő-e a hited?
Akkor is, ha volt valamiféle megtérés élményed és sok más érzéssel együtt valami istenit és békét éreztél, honnan tudhatod, hogy ez biztosan igazi? Az egyik, hogy ezt megtudd, hogy ez hiteles volt benned az az, hogy folytatódni fog, hogy nem állsz le a növekedésben. Nem feltétlenül az érzelmi magasságok fognak folytatódni, hanem folyamatosan növekedni fogsz a kegyelemben, emberi és isteni erényekben, egyre jobban elmélyülsz a megtérésben az életszentségre való buzgó törekvésben, gyökeret és alapot vetsz a szeretetben és lépésről lépésre egyre jobban átváltozol Krisztus képmására. Egy keresztény nem élhet folyamatosan testi módon az éretlenség, a langyosság állapotában.”

Szeretjük, ha a szelíd Jézusról hallunk, ám nem szeretjük, ha a haragvó Istent, a korbácsot fonó Jézust állítják elénk. 


A teljesség igénye nélkül nézzük csak, hogy mivel szembesít minket az IGE:
Minden reggel ezt imádkozzuk a papi zsolozsmában: 94.zsoltár                                                                                                                                                           
„Bár hallgatnátok ma Isten szavára, ne legyetek kemény szívűek, mint Meribánál Massza napján a pusztában ahol atyáitok megkísértettek engem és próbára tettek bár látták számos csodámat.”     
Negyven évig terhemre volt ez a nemzedék ezért ezt mondtam, ez a nép tévelygő szívű, nem ismerték meg útjaimat ezért HARAGOMBAN KIMONDTAM eskümet, nyugalmam helyére nem juthatnak el.”


Olvassuk el még egyszer, harapjon belénk az IGE, mint egy jó fogós juhászkutya és ne engedjen el minket addig, amíg a lelkünk fel nem ordít a fájdalomtól a bűnbánatban, hiszen nézzük csak a következményeit az engedetlenségnek, a kemény szívnek, a botfülűségnek.
- Vesszük az arcátlan bátorságot, hogy az Urat mi kísértsük meg, tesztelve hosszan tűrő kegyelmét, mi a porszemek próbáljuk meg a Fölséges türelmét.
-Látjuk, halljuk magunk körül, saját életünkben a csodákat ma is, és kemény szívvel ellenállunk, nem akarjuk azokból levonni a ránk vonatkozó konzekvenciákat, mert tudjuk, hogy változnunk kellene. - Kemény szívvel ellenállunk.
-- Az ÚR szemében tévelygőkké váltunk, elveszett rossz bárányokká.
-  Haragszik ránk az ÚR!
-- Terhére vagyunk.
-- Útjait nem ismerjük. Hány ember van összezavarodva az életében!
-- Miattunk esküre kényszerül.
 - Nem juthatunk be a mennybe, amint a pusztában is elvesztek az engedetlenek és még Mózes a legnagyobb is csak messziről láthatta meg az Ígéret Földjét.
-          (Ez a mózesi példa a tisztító tűznek, a tisztulás fájdalmas ám mégis kegyelemmel teljes lelki állapotának a bibliai előképe. Akik pedig elvesztek a pusztában azok pedig a pokolra jutottak bibliai előképei.) 
 - Azt gondoljuk tévesen, hogy ugyan, velünk minden rendben. Mi hívő minden vasárnap templomba járó emberek, jó karizmatikusok vagyunk, a gyümölcseink jók, a karizmák elevenek az életünkben, prófétálunk, szabadító szolgálatot végzünk, körülöttünk gyógyulnak az emberek…stb.  Ám a haragvó Jézus erre a hamis és öntelt  biztonságra így felel:

„Távozzatok tőlem ti gonosztevők, 
soha nem ismertelek titeket.”Mt17.23

Látjátok? Ő gonosztevőknek lát ilyenkor minket, akik jóknak gondoljuk magunkat, amikor az Ige igazsága az, hogy 

„Egyedül az Isten jó.” Mt19.17

Na puff neki. Már megint igeellenes módon éltünk és gondolkodtunk. Már megint bűnt követtünk el, de a lelkiismeret vizsgálatainkban többnyire azt gondoljuk, hogy iáááá, nem is vagyunk mi bűnösök, mert a felületesen átgondolt lelkiismeret vizsgálat csak a tíz parancs felszínén fut át és nem kérjük a Szentlelket, hogy mutassa meg mi lakozik a szívünk mélyén. 

Elborzadnánk, ha teljesen látnánk!

63 zsoltár „Örvénylő mély titok az ember szíve.”

Jeremiás 17:9-10
Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?
Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az õ útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint."

Ő tehát nem ismer minket, mert Ő nem jár csalárd és gonosz úton, pedig mi azt hittük, hogy másokkal szemben mi jól ismertük ŐT. Azt, hogy nem ismer minket úgy kell tehát érteni, hogy a bűnnel nem vállal közösséget, ám persze, hogy mindent tud rólunk. Ám mivel nem voltunk vele szívbéli közösségben, intimitásban annak ellenére, hogy Ő a barátainak mondott minket, Jézus nem tudott megismerni minket vagyis mi nem tudtuk megismerni ŐT még több évtizednyi templomba járás ellenére sem. Nem tudott közel kerülni a szívünkhöz, mert a keménységünk mögé elrejtettük előle a szívünket és ez nem más, mint hálátlanság, gonoszság.
Látjátok, halljátok, hogy elkerget, hogy távozásra szólít fel? "TÁVOZZATOK TŐLEM." Elzavar magától. Nem követhetjük Őt tovább a keskeny úton, amely az életre vezet és így csak a halál útján járhatunk tovább. Így vezet a farizeusi templomosság, vallásosság a kárhozat felé.

Látjátok a perpetuum mobile törvényét? Amit nem emelsz szüntelen az azonnal süllyedni kezd. Akkor is süllyed, ha megtartod továbbra is a vallásos szokásaid, süllyedsz, és a romlás gyümölcseit Jézus néven nevezte már: átkozott, gonosztevő és ismeretlen.



Paul Washer így folytatja: 

"Szeretni kell Jézust teljes szívből és bízni az Ő szavában, hogy Ő, aki elkezdte bennünk a megváltás, megszentelés jó munkáját Ő be is fejezi azt. A Biblia arról beszél a Zsid.12-ben, hogy a legbiztosabb jele a valódi megtérésnek az, hogy tapasztalod, hogy Isten felügyel téged, szerető szülői figyelemmel kísér téged, veled jár és Ő megnevel és meg is fenyít ha kell, ha letérsz az útról. Nem azért, mert a hozzád való viszonya megváltozott volna, hanem azért mert szeret téged. És Ő kívánja, hogy egészen szent légy, amint Ő is az. Kívánja, hogy egészen boldog légy, amint Ő is az.

Mt 5.48 Legyetek szentek, amint a ti mennyei Atyátok is szent.”

Látod, amikor kereszténnyé lettél, Isten szeretetébe és gondviselésébe kerültél, és Ő, aki elkezdte benned a jó munkát biztosan be is fejezi azt-Fil1.3-11…ha te is akarod, és engedelmesen együtt munkálkodsz Ővele.

A megtérés és az élő hit hiteles bizonyítéka tehát az, hogy jókedvűen és buzgón munkálkodsz együtt Isten szentségre vezető kegyelmi munkájával benned és...
NÖVEKSZEL!....és nem a már említett erkölcsi örökmozgó törvényén süllyedsz lefelé.
Nem akarjuk meghallani, hogy az irgalmas szívű Atya haragudni és büntetni is tud, pedig az IGE számos helyen szól erről. Nem akarunk erről tudomást venni, nem akarunk ítéletes IGÉKET megtanulni és a szívünkbe és elménkbe bevésni homlokékül, vagy a karunkra kötni, hogy mindig lássuk és halljuk Isten szavát.  Súlyos mértékben elhanyagoljuk a Szentírás imádkozva történő olvasását, Igék fejből történő megtanulását. Elveszítjük az Ige megvilágosító kegyelmét és vakká válunk. 
MÓZT11-18-32


Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon! Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz, és ha úton vagy, ha lefekszel, és ha fölkelsz. 
Írd fel őket házad ajtófélfájára Nézzétek, áldást és átkot ajánlok ma fel nektek: áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, amelyeket ma szabok nektek, s átkot, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, hanem letértek arról az útról, amelyet ma mutatok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.” 

Csupán a vasárnapi vallásosságra, vagy szobakereszténységre redukálódott elrejtett és meg nem élt hittel, elszegényedett vallásosságunk következménye, hogy így csúszunk bele lassan a lazaságba. Elhagyjuk a Biblia olvasását,majd beleesünk a langyosságba, süketségbe és vakságba, jónak látjuk magunkat, továbbra is járunk ugyan közösségbe ám vakként észre sem vesszük, hogy Jézus már régen gonosztevőknek lát minket.

Ha nem akarjuk meghallani Isten szavát a szentélyben, a templomban és a szívünk mélyén, akkor bár Isten vezethetne minket könnyű úton, akkor majd az élet viharaiban és gyötrelmes útján fog szólni hozzánk. Akkor fogjuk megérteni, hogy csak azért fenyít minket, mert szeret, mert Ő jóságos Atya.

Ha van egy edző, akinek van egy tehetséges, ám engedetlen, önfejű tanítványa, aki futja ugyan becsületes szorgalommal a köröket, de mégis azt látja edzője, hogy nem akar kihozni magából mindent pedig többre vihetné, akkor mit tesz a jó edző? Sokféle megoldás van az ösztönzésre, de mondjuk utána ereszt egy jó harapós kutyát. Ugye, hogy mindjárt tud a sportoló nagyobb sebességre és teljesítményre kapcsolni.


Történt egy éve, hogy agydaganatom lett, amit nem áttét okozott, hanem beütöttem a fejem a diófa lombsátra alatt egy deszkába. Ez volt a külső esemény, amit a szem lát. Szellemi értelemben azonban ez az ÚR súlytó keze volt, aki megdorgált és megfenyített engem. Mivel nem növekedtem, mivel nem akartam szent lenni és változni, mivel nem voltam maradéktalanul engedelmes, mivel gonosztevővé váltam, ki kellett, hogy józanítson, erről az útról vissza kellett téríteni a helyes útra:

„Szentek legyetek, amint én is szent vagyok.” 1Pét15.16

Jól fejbe kólintott tehát, hogy felébredjek ebből az akármennyi százalékosnak gondolt, kényelmes, langyos állapotból és utánam küldte a nyomomba halál kutyáját, aki a sarkamat kapdossa és állandó ösztönzés alatt tart, hogy tovább csak buzgón előre. Nem lazíthatok, nem állhatok meg egy pillanatra sem, mert akkor utolér és azonnal végem.
Azt mondod, hogy ez nagyon durva, hogy nem ez a jellemző az Isten jóságára? Figyeld csak az Igét, hogy mit mond az Atyáról és Jézusról!

Iz 53.10 „Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel.”

Nem tetszik? Ki tehát az ember, hogy előírja az Úrnak, hogy mit és hogyan tegyen? Ha neki úgy tetszett, hogy agydaganattal nevel meg, hogy végig fussam a pályát és így nyerjem el a koszorúmat, hát legyen áldott szent neve, akarata és üdvözítő terve, mert mindig az a legjobb, ahogy Neki tetszik és nem úgy ahogyan nekünk.

Most már tudok úgy szólni az Úrhoz, mint a zsoltáros a 6. zsoltárban:

A megtört szívű ember az Úr irgalmát kéri
Most megrendült a lelkem… Atyám, szabadíts meg ettől az órától (Jn 12, 27).
Uram, ne büntess haragodban,_*
felindulásodban ne sújts engem!
Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem,_*
minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!

A lelkem is mélyen megrendült,_*
és te, Uram, még meddig késel?

Fordulj felém, Uram, ments meg,_*
szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!

A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzék,_*
a holtak országában ki dicsőít téged?

Elfáradtam a sóhajtozásban,_†
éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat,_*
könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.

Szemem a bánattól elhomályosult,_*
sok ellenségem miatt őszülök.

Ti, gonosztevők(vagyis a démonok,) távozzatok tőlem (Exorcizmus előképe),_*
hangos sírásomat az Úr meghallotta.

Meghallgatta az Úr könyörgésemet,_*
és imádságomat elfogadta.

Megzavarodva piruljanak ellenségeim (a démonok);_*
és nagy szégyenükben futva meneküljenek.

És most már nem száz százalékot, nem száz tízet, nem húszat, harmincat vagy  ötvenet tudok és akarok kihozni magamból a Te erőddel…hanem annyit, amennyit Te kívánsz, hogy meglegyen üdvözítő, megszentelő akaratod az Egyház javára, a lelkek és lelkem üdvösségére és a TE dicsőségedre, ezért engedelmes akarok lenni akkor is ha még a lehetetlent is kéred tőlem.


ADD ISTENNEK A TŐLED TELHETŐ LEGJOBBAT!

Mert a hívő látja a láthatatlant, elhiszi a hihetetlent és eléri a lehetetlent. 

Ezért a kabalám a szamár, mert azt mondogatom gyakran magamnak: ne félj hát Tibor atya, ha az ÚR megszelídíthette a csökönyös vadszamarat, akkor talán veled is boldogul és neked is sikerül. 

Kérem hát a jólelkű olvasókat, hogy olykor mondjanak el egy fohászt értem, hogy ne csak jó, hanem egészen szent papja lehessek Jézusnak. Hálásan köszönöm!

Nyakon lódítás és zutty egy agydaganat a létező legrosszabb szövettannal. Ugye milyen jóságos az ÚR? Mert én jóságának tartom, tudom ezt, és megcsókolom érte minden nap haragjában büntető kezét és életem eddigi legnagyobb áldásának tartom. Mert nem az agydaganat a legnagyobb veszély, hanem a hamis biztonság tudat, a változás nem akarása, az engedetlenség.


 Áldom ezért a betegségért, mert megértettem, hogy szeretettel elfogadott és felajánlott kereszt az soha nem egy darab élettelen, nehéz gerenda amely agyon nyom. Az ilyen az Istentől kapott kereszt mindig élő kereszt amelynek fája tele van sok-sok zöldellő kicsiny rüggyel melyek a gerenda síkjában jól láthatóan már kibújtak és növekednek. A kereszt telis tele van él ő reménnyel, melyek virágot, gyümölcsöt hoznak ha szentül és boldogan hordozzuk. 


Megértettem, hogy a kereszttől nem kell félni, mert ki van az bélelve Jézus puha, meleg, gyöngéd szeretetével. Áldom az hálával előre ennek a keresztnek még nem tudott, de remélt gyümölcsiért melyek az Atya áldásaiban meg fognak teremni. Jobban hiszem ezt, mint azt, hogy holnap felkel a nap, mert a keresztemben érzem Jézus jelenlétét, erejét és hallom ahogyan a gerendában suttog a tavaszi Szentlélek és áramlik szét bennem az élő IGE igazsága és életereje.

A víz illatától még a kiszáradt fa is kizöldül. Jób könyve 

Isten nem személyválogató, szentségre vonatkozó parancsa mindenkire vonatkozik. Ha velem, a papjával így tett, akkor gondolod, hogy neked elnézi ugyanezt? Ötletei végtelenek abban, ahogyan neveli a sok különféle embert. Nézz csak bele a saját életedbe. Ugye van ott sok baj, betegség, bánat…ezek mind az ÚR megengedő, nyakasságoddal szemben tehetetlen Isten jóságos kezének jelei. Megengedi, hogy szembesülj a megtérésed, hited hiányának következményeivel és arra vár, hogy hozzá fordulj és eltölthessen áldásaival.


Engem már eltöltött, mert az agydaganatból is már teljesen meggyógyított. Ezzel is éppen úgy lesz, mint az előző daganattal. Ugyan még ott van a fejemben egy négy centis cisztás daganat. de el fog telni az öt év és a tudomány utólag igazolni fogja a kontroll MR vizsgálatokkal, hogy meggyógyultam.
Az utóbbi fél évben két olyan MR vizsgálatom volt amely azt igazolta, hogy amióta nem kapok onkoterápiát és evolúciós paleo ketogén diétát folytatok, a daganat növekedése leállt és stagnál. 

paleomedicina.hu jelen van a facebookon is.)

Meggyógyultam már akkor, amikor a műtétem előtt amikor Gyula testvér -BPA tagja- imádkozott értem a kórházi ágyon telefonon  és a Getsemane kertben imádkozó Jézust láttam,amint  vére az én fejemre fojt. Már akkor beleálltam hálával ebbe a hitbe szilárdan és hitem lassan növekvő módján ám  megingathatatlanul és azóta is dicsérem hálával sebet ütő szent kezének jóságát azért a napért, amikor a daganat teljesen el fog tűnni a fejemből. 

2Mózes 15.26 Én vagyok az ÚR a te gyógyítód.

Látod, így bánik a jóságos ÚR egy nagy szamárral:

„Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, 
de kezei meg is gyógyítanak.” Jób 15.18

Kemény szívedet előbb össze kell törnie ahhoz, hogy a műtétet elvégezhesse, és új szívet adhasson neked.

Ez 11.19 És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testükből, és adok nékik hússzívet.

Így kerülhet hozzád Ő, akit keménységeddel eddig távol tartottál magadtól.

Zs34.19 közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.

Zs.147.3Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Iz57.15 Megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.

Addig azonban nekem is-neked is- együtt kell munkálkodnom szorosan Ővele. Aszketikus szigorral kell dolgoznom az egészségemen, üdvösségemen az evolúciós paleo ketogén nulla szénhidrátos diétával és az Ő megszentelő akaratával.

Akinek van füle a hallásra az hallja meg, mit mond Lélek Ladánybenének, Kunbaracsnak, Ménteleknek és Mindenkinek! AMEN


1Tim2,5 Ő elnézte a tudatlanságunk idejét.

ÁM MOST ISTEN IGÉJE

MINDENKINEK,

MINDENÜTT

MEGPARANCSOLJA TÉRJENEK MEG ÉS

 HIGGYENEK AZ EVANGÉLIUMBAN!

 ApCsel 17.30

Áldott nagyböjtöt és boldog feltámadást kívánok a lelki halálból mindenkinek!

Áldással és szeretettel! Tibor atya


Kieg.:  Iz 53.10 „Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel.”
(„Úgy tetszett”. Ez nem szeszély, hanem úgy találta, ez az alkalmas mód.)
- Avilai Nagy Szent Teréz 17 évet élt langyosságban, szórakozottságban a kolostorban. Aztán megtért és elstartolt.








Megjegyzés küldése