2017. márc. 13.

TÚLCSORDULÓ KEGYELEM

Két egészen friss történetet mondok  el. 


     1. AZ ÉN NŐNAPI AJÁNDÉKOM 

          2. SZEMBE JÖN AZ ARATÁS

Március nyolcadikán reggelre egy komolyan hívő és szentségre törekvő, buzgó nőtestvér volt nálam bejelentkezve lelki beszélgetésre. Váratlanul egy gyönyörű és nem várt ajándékot kaptunk. A Szentlélek erős és világos vezetését, mely által a beszélgetés átment, bűnbánatba, amiből egy új és mély megtérés, egy új út és új horizont bontakozott ki, miközben megoldást kaptunk egy megoldhatatlanul nehéz helyzetre. Mindketten meglepődtünk a megvilágosító ragyogó kegyelmen, és hálás boldogság és öröm volt bennünk. Sírással kezdődött a beszélgetés a fájdalmak miatt és sírással fejeződött be a Lélek látogatása miatt.
Miután elment csendes szentségimádást kezdtem el, hogy hálám és örömöm így viszonozzam Jézusnak. Ám alig ültem le egy pillanatra, amikor a Lélek elkezdett beszélni bennem. Tollat, papírt ragadtam és a következőt írtam le:

Bűnben alszik a falu, még hallgat a néma éj,
ám a Lélek világosan vezet és beszél.
Ömlik a kenet, tejszínben pirul a szív,
bódító szerelem bűnbánót elborít.
Fakad a seb, ömlik a genny, gyógyul a fekély,
a Menyasszony már mindent hisz és remél.
Mennyei ajándék a bűnbánat, az újjászületés,
mikor a nő végre elfogadja királyának kezét.
Ő adja királyi szívét, a nő nyújtja a kezét,
ömlik a genny, gyógyul a fekély,
szeráfi kórus nászindulót zenél.
Násznap a mai, ujjong a Vőlegény,
bűnben alszik a falu, még hallgat a néma éj
ám fölötte…
allelujaként, harsan a szívben a fanfár,
alleluja, reped az éj, dobban össze két szempár,
alleluja, piszkol és iszkol a pokoli dandár,
alleluja, táncolja vadul Salome lába,
alleluja s szívét tálcán a Királynak kínálja!

Csak miután leírtam a sorokat jutott eszembe, hogy van valahol nekem eltéve egy képem, ami valami hasonlót ábrázol. keresni, kutatni kezdtem és mellékelem, hogy mit találtam. A Lélek pontosan tudta, miről volt szó, amikor szinte öntötte belém és verselte egymás után a szavakat.
Megint hálásan álmélkodtam és később elgondolkodtam. Vajon miért kaptam ezt a két szép ajándékot, a megtérés és a vers ajándékát, hiszen nem szoktam én verset írni és nagyon ritkán szoktam ilyen mély megtéréseket látni.
Arra jutottam, hogy Jézus öröme és kedvessége volt ez. Egyszerre viszonozta nekem a jót és szerzett közben örömet a nőnapon a Hölgynek is. Csak néhány napja történt ui., hogy örömet szereztem Jézusnak a „Szamárságom története” c. írásommal, melyben ország világ előtt elmondtam szamárságomat, bűnömet és leírtam újabb és mélyebb megtérés élményemet. Tudom, hogy Jézus örült neki, de nem is gondoltam rá és nem is vártam, hogy annyira örülni fog, hogy duplán viszonozza majd. Köszönöm Jézus!

SZEMBE JÖN AZ ARATÁS

Ma a temetés után gyászmise volt. A végén mindenki elment a vendéglőbe a halotti torra, ám egy személy csodálkozásomra ottmaradt a gyászolók közül és engem várt.

Röviden: ismét ua. történt, mint az előző történetben és én meg csodálkozó és hálatelt szívvel álmélkodtam és mondtam magamnak és az ÚRnak: „nem szokványos, nem jellemző, hogy gyászmise után ilyen csodák, örömök érjenek, hiszen a gyászolók még a mise előtt sem gyónnak, utána meg sietve távoznak? Miért kaptam ezt az ajándékot ismét?”
Kérdésemre megjött a válasz és a Lélek emlékeztetett. Szombaton Damian arról beszélt, hogy a sabbati liturgiában azért csordul túl a kiddus kehelyben a bor, mert az ÚR túlcsorduló jóságát jelképezi. Ezután Damian négy nehéz és eldöntendő kérdést állított elénk. Majd ígérte az Ige gyümölcseként, hogy ha ezeket a hit bátorságával megtesszük, akkor úgy fogunk járni, mint Józsué. Nem kell utána menni, nem kell külön keresni, nem kell érte külön erőlködni, hanem mint a tejjel, mézzel folyó Kánaánban magától fog szembe jönni velünk az aratás. Így történt.
Alleluja! Köszönöm Jézus! Köszönöm! Köszönöm…

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK,
MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN







Megjegyzés küldése