2012. márc. 13.

Staféta


A karizmák olyanok, mint a derék Asszony keze, mely nélkül nem tudja kiszolgálni a vendégeket, nem képes bekötözni sebeiket.

A Szentlélek figyelemre méltó jelének és mérföldkőnek tartom azt, amit Damian Styne által cselekszik Isten ma az Egyházban.
Néhány évvel ezelőtt tartott első alkalommal gyógyító lelki napot Hazánkban a váci székesegyházban. Ezen a misszión én is ott voltam és szinte kapkodtam a fejem és a szívem örömömben a rengeteg gyógyulás láttán. A templomban körülöttem a szemem és fülem láttára elevenedett meg az Evangélium, süketek hallottak, vakok láttak, sánták jártak és……végre erővel hirdették az Örömhírt a Szegényeknek.
   Február végén ismét Hazánkban járt Damian és az IGE EREJE címmel tartott lelkigyakorlatot melyen én is részt vettem. Ezen a négy napon szintén meggyőződhetett Mindenki arról, hogy a Lélek ma is ott fúj ahol akar és ott ahol hittel, gyermeki bizalommal fogadják az ingyen adakozó Jóságot, ott megjelennek a karizmák az Egyház javára. Magam is örömmel, hálával és alázattal fogadtam a Testvéreken keresztül megjelenő és felém is szolgáló karizmákat. A lelkigyakorlat harmadik napján pedig a Gazdagréti templomban lehettünk hálás tanúi a Lélek tömeges gyógyításainak Damian szolgálata által.

A staféta idejét éljük.

 Nemrégen halt meg Emiliano Tardif atya aki kat. pap volt és évtizedekig járta az öt kontinenst a gyógyítás szolgálatával. 
     Nos én valóban a Szentlélek mérföldkövének tartom azt, hogy ez a szolgálat úgy folytatódik tovább a kat. Egyházban, hogy a gyógyítás karizmáját nem egy kisebb vagy nagyobb Valaki kapta meg az egyházi Hierarchia tagjai közül, hanem egy többgyermekes katolikus Édesapa.
    Szerintem Tardif atya a mennyből egy nagy mosollyal a szívében és az arcán adta tovább a gyógyítás pásztorbotját Damiannak és ezzel a Lélek mintegy új irányt is mutatott az új évezredben: ez fog következni egyre nagyobb számban és egyre nagyobb erővel, készüljetek fel rá, mert már itt is van az ideje.  - A Lelket ki ne oltsátok...1Tessz5.19

  Mi következik ebből. 

Az, hogy a papi hatalmat gyakorló Klérusnak alázatot kell tanulnia és gyakorolnia  és ez az alázat vezeti el őket egy nagyobb szomjúságra a Lélek ajándékai után. Annak, aki még nem tanulta meg a II. Vat. Zsin. tanítását a karizmákról (Lumen Gentium 12.) most a Lélek ad példát és tanítást arról, hogy a karizmák ma is élő, eleven és nélkülözhetetlen ajándékok az Egyház, a Test építésében és Isten szuverén módon annak adja, akinek akarja. A csodákat lám most egy laikus által cselekszi immáron évek óta. A Kegyelem vonat ha elindult nem vár, nincs megállás, ám a beszállásra  még mindenkinek van lehetősége. A II. Vat.Zsinaton volt olyan vélemény, hogy a karizmák csak az ősegyház  idejében működtek és azóta mint idejét múltak nem szükségesek. Ezzel szemben  a karizmákkal kapcsolatban a Zsinat Suenens bíboros állásfoglalását fogadta el, mely a már említett LG-ben fogalmazódik meg. Ugyanez a Bíboros mondta  - és ezt jobban, szélesebb fórumon és gyakran kellene tudatni  újra és újra Mindenkivel, hogy végre megértsék -:

 NEM A MEGÚJULÁS A KARIZMATIKUS, 
HANEM A TELJES ÉS MINDENKORI EGYHÁZ.

Kis Szent Teréz írja, hogy Istent mélyen megszomorítja, hogy ha akkor, amikor az ÚR az ő adakozó örömét akarja kinyilvánítani, mi nem fogadjuk el azt. Hát ki vagyok én por ember ahhoz, hogy lefogjam az Isten kezét, amikor az ajándékozásra mozdul és azt mondjam: jó, jó ám legyenek csak karizmatikusok is a sokszínű Egyházban, elfogadom őket ha már vannak, még termet is biztosítok számukra.......csak azt ne várják tőlem, hogy én is nyelveken szóljak…….stb. 
-Törekedjetek a prófétálásra és ne akadályozzátok meg a nyelveken szólást sem.1Kor14.39

  Mióta nincs joga az Úrnak ahhoz (Teréz után szabadon fogalmazva) hogy bármely korban, úgy és olyan módon nyilvánuljon meg a saját tulajdon Testében, ahogyan Ő tartja a legjobbnak? 


Bizony a kishitűség ma a teológiai racionalizmus ruhájába öltözik és rejtőzik és a gőgre érzékeny és megszomorított Lélek más lelket keres, akinek végre örömmel és ingyen adhat. 

Boldogok a lelki szegények (Mt5.3).....
……mert Isten nem méri szűken a Szentlelket, amikor adja (Jn3.35)


 A karizmatikus Kis Szent Teréz akiben a Lélek több ajándéka is munkálkodott valóban szegény volt, ezért írhatta a következőket: 

„Tudjátok, hogy én szegény vagyok, de a jó Isten mindig megad nekem mindent,
 amire szükségem van.” (Cs63)
„A Mester művének szolgálata nem tesz engem nagyobbá…csak az vagyok, amit a jó Isten megálmodott rólam. A lélek attól még nem lesz szent, hogy Isten eszközül használja. Csak olyan, mint az ecset a művész kezében.”(CS161)

Daniel Ange testvér a Sebeket gyógyító szeretet című könyvéből valók az előző idézetek. Daniel Kis Szent Terézről ír ebben a munkájában, melyben egy fejezetet a karizmatikus Teréz bemutatásának szentel. Ebből egy rövid részletet begépelek ide:

A derék Asszony keze 71.old.

A kapott karizmák gyakorlásakor tehát engednünk kell, hogy a Lélek másoknak ajándékozzon bennünket. „Aki önmagára hajlik vissza, az meddővé teszi a Lelket. Buzgón kell gyakorolni a felebaráti szeretet cselekedeteit.” (Teréz CJ31) A szeretet pedig éppen a karizmák alázatos elfogadásában és megfontolt gyakorlásában fejeződik ki. A karizmák olyanok, mint a derék Asszony keze, mely nélkül nem tudja kiszolgálni a vendégeket, nem képes bekötözni sebeiket. Láttuk, hogy Teréz összekapcsolta a Korintusiakhoz írt levél 12. és 13. fejezeteit. Most a gyakorlati következtetéseket is levonja abból, a tényből, hogy Szent Pál a 13. fejezetben szereplő Szeretethimnuszt a 12. és a 14. – a karizmákról szóló – fejezetek közé illesztette. Pál számára ez a három fejezet szétoldhatatlan egységet képez.
Nagyot téved az, aki kiragadja belőle a 13. fejezetet, azon a címen, hogy csak a szeretet számít. Teréz egész életével tiltakozik az ilyesfajta rendellenes értelmezés ellen. Mi lenne a szeretet, ha nem testesülne meg a karizmákban? Teréz a szívet a Testbe oltotta, a szeretetet pedig a karizmák éltető elemének jelenti ki. Nem véletlen, hogy Pál, valahányszor a karizmákról beszél, a test hasonlatba építi őket. Ez a test maga az Egyház, melyről Teréz világosan látja, hogy nem élhet szív nélkül.
Nyolc Boldogság Katolikus Közösség Kiadó  Homokkomárom 2002


Bővebben Damianról:
…és a karizmatikus kat. Egyházról

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben most és mindörökké. Amen




2012. márc. 3.

Domi a kis próféta


Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved! Dicsőséged az egekig magasztalja a gyermekek és a kicsinyek ajka.   Zsolt8.1-3
   
Domi a keresztfiam nagyon szereti az autókat. Az elmúlt két hónap sajnos úgy alakult, hogy ha tudtunk is találkozni, nem tudtam játszani Vele a megszokott örömteli módon.   Ezért amikor végre hazakerült az új autóm két héttel ezelőtt, meglepetésként a toyotával mentem érte az oviba az Édesanyjával. Nagy volt a gyermek öröme a váratlan utazás felett és tettünk is egy nagy kört a városban, míg haza értünk.
Dominak nehéz napjai voltak mostanában a sószoba utóhatásai miatt és egyik nap igen rosszkedvűen ment el az oviba. Éppen tőlünk indult el érte Édesanyja /Húgom/ az oviba, amikor utána szóltam, hogy várjon meg, elmegyek vele a toyotával, hogy Dominak örömet szerezzünk.
  Így is tettünk, én pedig ügyesen elbújtattam az autót az ovi sövénye mellett, hogy ne láthassa ha  a gyermek, amikor kijönnek az utcára.  Mégis lebuktam., mert amikor Édesanyja fölment érte a csoport szobába, Domi ránézett és a következőt kérdezte.

Anyucikám, ugye a Keresztapuval jöttél az új autóval?

Nem volt beszédtéma közöttünk az ovi és az autó az elmúlt két hétben. Ez volt a második alkalom, hogy egyáltalán érte mentem az oviba, mégis a benne és köztünk munkálkodó szeretet által, megmozdult benne a prófétai lélek és megérezte a jelenlét igazságát.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, 
miképpen kezdetben most és mindörökké. Amen

A testvéri szeretet csodája

Ami az embert emberré teszi azt nem érinti a gazdasági válság. Böjte Csaba testvér
  
Január elején nagy szellemi harcban voltunk az ördöggel és egy kiváló Paptestvérrel imádkoztam együtt egy szándékra, Jézus drága szent vérének oltalma alatt. Mégis hazafelé az úton az autóm váratlanul és minden előzetes tünet és hiba nélkül tönkrement, megállt a motorja. Az autó egy 9 éves WLupo3L TDI volt 265 ezer km-rel és ennek az autónak még legalább ennyit kellett volna, hogy fusson a motorja főjavítás nélkül. A kocsimat Dencs László a szerelőm tartotta karban, aki a megye egyik legjobb szakembere és mindig makulátlan pontossággal és biztonsággal adta át az autót.
 
Nekem egy forintnyi tartalékom sem volt. Tanultam megboldogult Schupiter Géza atya barátom végrendeletéből és másokat támogatva, magam mindig a Gondviselésre bíztam. Kérelmemre a püspökség egymillió forintot utalt a részemre autósegély címén és  ugyanakkor engedélyt kaptam nyilvános gyűjtésre. Ekkor történt meg a szeretet csodája. 
   BARÁTAIMTÓL 700 ezer, a három pici falumtól pedig 300 ezer forint adományt kaptam. Így tudtam megvenni a képen látható hét éves toyota yaris verso autót az üzembe helyezéssel együtt összesen 1.8 millió forintért. Az adakozó segítő szeretetnek köszönhető, hogy a jövőben mégis biztonságosan fogom tudni ellátni lelkipásztori munkámat a kriminálisan rossz utakon a három faluban.
 Jótevőimért és szándékaikra  Szent Pio atya ellenállhatatlan kilencedjét fogom elimádkozni, hogy a szeretet méltó gyümölcsei teremjenek meg  életükben az Ige igazsága szerint.

Nem az adomány a fontos nekem, hanem inkább a gyümölcse, 
melyet majd bőségesen javatokra írnak. Fil4,17

Hálatelt, alázatos szívvel és köszönettel. Tibor atya


Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most és mindörökké. Amen

2012. febr. 28.

Bevittelek titeket Kármel földjére...


Bevittelek titeket Kármel földjére, hogy annak gyümölcseit és legjavát egyétek. Jer.2.7
  Hosszú utat jártam be azóta, hogy a szemináriumba lépés előtt elvégeztem Monforti Szent Lajos máriás lelkigyakorlatát és jól-rosszul, de igyekeztem eme felajánlás szerint élni. A teológián Puskely Mária Cordia nővértől hallgattam szemináriumokat a kármelről  és most mielőtt a skapulárét felvettem volna, Kis Szent Teréz írásai vezettek el az Irgalmas Szeretethez és felajánláshoz és hálálkodom azóta is annak első és szép gyümölcséért, melyre ötven évet vártunk a családommal. 
  Az alábbi írás részlet a KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY SKAPULÁRÉJA c. könyvből, amely a Magyar Sarutlan Kármelita Rend kiadványa. 
                     A SKAPULÁRÉ AZ OLTALOM JELE
 Lisieux-i Kis Szent Teréznél – aki immár egyházdoktor is – talán senki sem mutatta meg jobban azt, hogy a skapuláré Szűz Mária oltalmának a jele. Ez a Szűz Máriáról szóló fontos tanítás abból a kegyelemből születik, amelyet a fiatal kármelita apáca a Szent Magdolna barlangnál kapott. Ez egy kis remete lak volt a lisieux-i kolostor kertjének egyik eldugott részében.
  Az 1889. júliusában történteket Teréz így meséli el Jézusról nevezett Ágnes anyának.
Olyan volt mintha számomra fátyol borult volna minden földi dologra…Teljesen elrejtőztem a Szent Szűz fátyla alatt. Abban az időben rám bízták, hogy az ebédlőben szolgáljak fel. Emlékszem úgy tettem a dolgomat, mintha nem is én tenném, olyan volt, mintha kölcsön kaptam volna egy testet. Egész héten át így maradtam.
   Valamilyen rejtett úton-módon ez a szerény öltözet előkészít minket Mária anyai oltalma jótéteményeinek befogadására. Ez az oltalom nagyon diszkréten mutatja meg önmagát. Inkább azt mondhatnánk, hogy fokozatosan tárul fel előttünk, mintha csak az Isten Anyja óvatosan emelné fel a fátyol szegélyét, amely eltakarja anyai oltalmának misztériumát.
   A skapuláré és Mária fátyla egy és ugyanazt a dolgot jelenti. Mi is akárcsak Kis Szent Teréz, elrejtőzhetünk a Szent Szűz fátyla alatt, és tehetjük a dolgunkat, mintha nem is mi csinálnánk. A Boldogasszony ruháját hordani tehát annyit jelent, mint engedni, hogy Mária takarja be az Ő anyai oltalmával a mi névtelen, egyszerű, csendes és egyhangú életünk szürkeségeit, és akkor már semmi sem lesz felszínes.
   A skapuláré több mint egy máriás jelvény. 

Egy valóságos és hatékony oltalom jele, amely nem elégszik meg azzal, hogy Máriára emlékeztet minket. 

Egyúttal az összes kegyelemre is emlékeztet, amelyet az Isten Anyja eszközölt ki mindannyiunk számára. A skapuláré „tapinthatósága” megvigasztal minket. Bajok, veszélyek közepette jó megérinteni, tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Aki megkapja ezt a barna szövetdarabkát, odahúzódik, bebújik a Boldogasszony oltalmazó fátyla alá. Mivel Mária oltalmát jelenti számunkra, a skapuláré megalapozza bizalmunkat, anyai kezeire való bizalmas ráhagyatkozásunkat. Egyúttal megadja nekünk azt a biztonságot, hogy ez az oltalom megnyeri számunkra Isten irgalmasságának kegyelmét is, hiszen amikor Isten Anyja oltalmazza gyermekeit, ezt azért teszi, hogy az ÚR kegyelmének jótékony hatása alá vonja őket.
  Íme, mint szentelmény ezért közvetíti Mária ruhája Isten kegyelmét. Mária oltalma oltalma átalakítja azt, aki az Ő ruháját viseli. Aki felveszi a skapulárét Máriát ölti magára, elfogadja és örökségül kapja Őt. Arra törekszik, hogy kövesse erényeit, és Izajás prófétával együtt így kiált fel- Örvendezve örvendek az Úrban, ujjong lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett engem, az igazság palástját terítette rám. Iz61,10
   Attól a pillanattól kezdve, hogy válaszul a mi máriás elköteleződésünkre elnyerjük a Szűzanya oltalmát, maga ez az oltalom titokzatos módon megteremti bennünk a Máriához való hasonlóságot. És éppen ez a hasonlóság az, amit a skapuláré által Anyánk el szeretne érni bennünk., amint ezt a Kármelhegyi Boldogasszony miséjének egyik prefációja is nagyon szépen mondja. Rendjének ruhájával oltalmaz minket, hogy a világban élő képmásai lehessünk.
  Egyfajta rejtett szeretet által, amely nem szereti könnyen felfedni magát, Anyánk segít minket, mellettünk áll lelki fejlődésünk során azért, hogy elvezessen minket az Istennel való teljes egyesülésig. Szűz Mária tehát azzal gyakorolja irányunkban leginkább anyai oltalmát, hogy meghív minket, fátyla alatt osztozzunk mi is az Istennel való bensőséges kapcsolatában. Ennek pedig csodálatos jelét is adja, a skapulárét, a saját ruháját.
   A skapuláré felvétele és hordása lehetővé teszi számunkra, hogy befogadjuk mindazokat a kegyelmeket, amiket az Úr a Szűzanyán keresztül adni szándékozik nekünk.
  Először is megtanít bennünket kimondani az igent Isten akaratára, ahogyan annak idején Ő is kimondta a maga igenjét az angyal szavára. Ez a kegyelem befogadásának alapja. A skapuláré felvétele számunkra az igen kimondását jelenti. A skapuláré állandó hordása pedig az Isten akaratában való megmaradás jele.
  Mária a napba öltözött asszony A Szűzanya – Szent Pál gondolkodásának értelmében – egészen Krisztusba öltözött. Ez az Ő ruhája. Ezt a ruhát, ezt a skapulárét nyújtja felénk. Mária egészen Krisztusba akar öltöztetni minket. Mária különös oltalma nem mást jelent, mint bekapcsolódni Jézus Krisztus egyetlen megváltó tettébe és hagyni, hogy Krisztus működjék bennünk, hogy: már ne mi éljünk, hanem Krisztus éljen mibennünk.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most és mindörökké. Amen

Linkek a skapuláréról:


 http://tiszta-szivvel.blogspot.com/2010/05/maria-ruhajaban-stock-szent-simon.html









2012. jan. 20.

Adás szünet és casting


Kedves Olvasók!

Rosszindulatú hólyagdaganatos betegségem miatt a kényszerű adásszünet folytatódik ugyan, ám a Nagy Gyártásfelelős a háttérben is dolgozik a forgatókönyv/curriculum tovább írásán.
 A Gondviselés a mennyei casting által újabb két "szereplővel" gazdagította a szentek segítsége rovatot. Korábban nem ismertem sem a Prágai Kis Jézus sem Szent Pio atya ellenállhatatlan kilencedjét. Az elmúlt hetekben azonban a földön élő szentek figyelmes segítségével találtam Rájuk és azóta naponta imádkozom őket. Szép és örömteli ima meghallgatásaim voltak, melyekből blog bejegyzés lesz, ha majd eljön az ideje.
  Addig is boldogan teszem közkinccsé az elérhetőségüket azok számára, akik esetleg szintén nem ismerik még közbenjárásuk erejét. Kívánom, hogy hozzon sok-sok áldást, csodát az életetekbe.

Áldással! 
Tibor atya

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most és mindörökké.Amen

Prágai Kis Jézus kilenced:
http://tiszta-szivvel.blogspot.com/2011/12/kis-jezus-szuletesere.html


Szent Pio atya ellenállhatatlan kilencedje
http://www.adorans.hu/node/1984

2011. dec. 13.

Adás szünet

"Ó, pap ki vagy?Nem vagy te, mert Isten vagy.Nem vagy a magadé, mert mindenkinek szolgája vagy.Nem vagy a magad számára, mert az Egyház jegyese vagy.Nem vagy magadért, mert Isten felé közvetítesz.Nem vagy magadtól, mert semmiből vagy.Mi vagy hát? Semmi és minden.Ó pap!"




/A fenti latin vers Dr. Jakubinyi György érsek atya könyvéből való, melynek címe: "Papi elmélkedések Kis Szent Teréz lelki gyermeksége szellemében", Glória Kiadó, 1997. A lábjegyzékben ezt írja: Ez a vers egy belga OFM-rekollektus atya könyvéből kiindulva megjárta a világot:"Arcangelus VENDRIKK, Sacerdos devote celebrans SS. Missae Sacrificum."/

Kedves Olvasók!
Megköszönöm a hűséges kitartást és imádkozom és kívánom, hogy a blog oldalon töltött idő hozzon sok-sok áldást és kegyelmet életetekbe.
Én csak a toll hegye voltam. Sokszor megkoptam és újra kellett hegyezni. Sokszor elkoszolódtam és újra kellett a pennát a pöszmétől tisztítani, de leírtam. Kihúztam szívem minden fiókját és Isten kegyelméből a végére értem az általam legfontosabbnak tartott tanúságtételeknek. A többi apróság a Ti szívetek emlék fiókjaiban van, akik felé szolgálhattam.
Itt és most, rövid tíz éves papi működésem után elfogytak a történetek. Daganatos betegségem miatt adás szünet következik. A Nagy Dramaturg Felelős tudja egyedül, hogy az adás szünet átmeneti lesz-e, hogy Ő hogyan fogja tovább rendezni az életem és a blog sorsát, milyen ajándékokat tart még számunkra áldott és teremtő keze.
Kegyelemmel teljes áldott Szent Karácsonyt kívánok a blog minden Kedves Olvasójának!
Áldással és szeretettel!  Tibor atya

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most és mindörökké.Amen


Pap vagy mindörökké...Zsoltár109.7

Édesanyám már korán el kezdett vinni magával a templomba és az átkosban a cumis üveggel együtt ismertem meg a tömjén áldott illatát.
Újmisés jelmondatom a fenti képen olvasható IGE.
Úgy emlékszem, hogy hat éves lehettem, amikor már templomi hittanra jártam Szojka Ödön atyához a piarista plébániára, akiről „Az ebek és az evangélizáció” c. írásban már szóltam.

Egyik alkalommal éppen a templomi hittanra siettem, amikor egy Anyuka sétált el mellettem, babakocsiban tolva a kicsijét, amikor megszólalt bennem egy szadista és gyilkos hang. Nagyon megijedtem és sírva szaladtam be a hittan terembe.
Hosszú évek teltek el ezután és ezzel a hanggal éltem együtt. Senkinek nem mertem szólni róla, de a gyermekkorom olyan volt, mint a holdkóros fiú története a Szentírásban. Testemen már nem is tudom a számát, hogy mennyi lenyomata van az állandó baleseteknek és rendkívüli eseményeknek de több, mint egy tucat.
A gimnáziumban egyetlen alkalommal szóltam erről a visszatérő gyilkos késztetésről egy atyának, aki kezelésre akart küldeni. Nem mentem el, mert bár nem tudtam, hogy mi a bajom, de azt igen, hogy nem voltam elmebeteg és nem voltam pszichiátriai eset. Évek teltek el sok szenvedéssel, sok bűnnel és gyötrelemmel, megoldás nélkül a rettenettel.
Leírtam már, hogyan kerültem a Kegyelem segítségével Péliföld-Szentkeresztre a Nyolc Boldogság Kat. Köz. kolostorába. Itt nagyon jó és élő hitű karizmatikus ám teljességgel katolikus tanításokat kaptam.
Aztán egy napon a kezembe került az arsi plébánosnak Viennay Szent Jánosnak – akinek halott teste szintén épen maradt csodás módon- az életéről szóló könyv. Amint el kezdtem olvasni, az eddig tanult katekézis egy új világban tárult fel előttem a Szentlélek által. Szomjazva ittam minden oldalát és sorát és lassan kezdtem megérteni saját szenvedésem történetét. A Szentlélek, mint egy törött tükör darabjait rakta össze egésszé az eseményeket. Megértést adott a szívembe, hogy azt amit addig csak külön álló rész információkként ismertem, most láthassam összefüggéseiben is. Közben a családomtól is új és újabb, addig elhallgatott részletek kerültek elő, melyek kiegészítették és teljessé tették a valóságot.
Édesanyám várandós volt velem, amikor rettenetes tragédiák történtek a családunkban. Mami félelmében és tudatlanságában – mert hittanon nem tanították neki, hogy nem szabad- elment egy jósnőhöz, hogy arról tudakozódjon, hogy fiú leszek-e vagy lány......... A tragédia után a gyászt okozó gonosz lélek egy új lakhelyet keresett magának és a bűn miatt én lettem az akit védtelenül megtalálhatott Édesanyám méhében. Ott élt tehát bennem a halál lelke és amikor eljött az ideje, megmutatta foga fehérjét.
Az összefüggések megértésének ideje alatt démoni támadások alatt voltam. A Közösségben három napra bezárkóztam a szobámba, nem voltam hajlandó kimenni és semmilyen közösségi alkalmon nem vettem részt és nem ettem. Hiába zörgettek az ajtómon és próbáltak velem kapcsolatba lépni én csak imádkoztam és olvastam tovább Szent János életét.
Mi volt az az újdonság amit Viennay Szent János hozott számomra. Az, hogy a sátán létezik. Nem csupán tananyagként a katekézis lapjain, hanem valóságosan, terminátorként. János atya sokat küzdött az ördöggel és élete nagy tanúság volt számomra.
Úgy tettem le a könyvet a kezemből, hogy szükségem van egy ördögűző papra. Drága jó Csaba Ildikó nővér azt mondta, hogy az országban egyetlen ilyen pap létezik, de ő viszont annyira elfoglalt, hogy ne is reméljem, hogy a közel jövőben tudok találkozni Vele.
Azt válaszoltam, hogy akkor én holnap azonnal elindulok ahhoz a Paphoz, leülök a plébániája küszöbén és addig várok rá, amíg haza nem jön. A több napos izgalmakban teljesen kimerültem és így zuhantam végre megbékélt szívvel az ágyba, pihentető álomba, mint aki végre megtalálta az életére a megoldást.
Másnap sokáig aludtam és késő délelőtt ébredtem fel. Az ajtóm kilincsén egy üzenet volt amely arról értesített, hogy az exorcista atya aznap ott lesz a kolostorban. Gondolhatjátok, hogy micsoda öröm, ujjongás és hála volt bennem.
Kiderült, hogy egy Miniszter apukának lelki bajba került egy gyermeke. Ezt a fiút hozták váratlanul a kolostorba aznap az exorcista atyához aki nem is tudott arról, hogy közben már engem is felkészített a Kegyelem.
Az exorcizmus megtörtént felettem is. Imádkoztunk a családi átkokért és kötelékekért is. Ötvenhat éves volt ui. a Nagyapám, amikor a tragédia történt, és ötvenhat éves volt Apám is, amikor ha nem vagyok éppen otthon, akkor ugyanaz a tragédia ismét megtörtént volna a családban.
A „Szív titkai” című bejegyzésben már leírtam a papi hivatásom történetét. Megértettem, hogy Istennek terve volt és van velem. Nem véletlen, hogy pont ebből a családból, pont ilyen múltból, pont engem hívott meg.
Ezért választottam papi újmisés Igémnek a Zakariás énekéből való Igét: „hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből......Lk1.74” Papként azt tapasztalom, hogy az átlagosnál érzékenyebb a szimatom a patás jelenléte után, mint a többi Paptestvérnek, akiket más olyan kegyelmekkel halmozott el az Isten, amivel viszont én nem rendelkezem.
Azt is tapasztalom, hogy nem mondott le rólam és tudom, hogy el fog jönni a nap, amikor Isten megengedi neki, hogy utol érjen.
Dicsőség az atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

Mint Dávidot, engem is a juhok/kecskék mellől hívott meg az ÚR!