Villanyszerelés érintésvédelemmel

Megtanítottad kezemet vívni, karomat ércíjat feszíteni. 

Pajzsodat nyújtottad oltalmul és fegyverzeted védelmezett.                2Sámuel.22.35

                                    


 A villanyszerelő szakmunkás amint kikerül az iskolából, annak ellenére, hogy alapos és kitűnő elméleti oktatást kapott érintésvédelemből, mégis a saját bőrén tanulja meg, hogyan védekezzen a nem kívánt áramütések ellen. Ha azonban nincs erősáramú végzettsége, akkor hiába kitűnő villanyszerelő nem  foglalkozhat például nagyfeszültségű vezetékekkel.

Így van ez a pappal is, zöldfülű káplánnal pedig még inkább. Bár az ötéves teológián a sok-sok tantárgy között tanult valamennyi aszketika misztikát, dogmatikát, exegézist….stb, mégis a saját lelkének bőrén tanulja meg, hogy mit jelent és mennyire rázós a szellemi harc. Ez akkor is így van, ha okos, tapasztalt megújult, kitűnő emberektől további remek írásokat olvashat, elméletet tanulhat a démonok módszereiről és a démonoktól való szabadítás teológiájáról. A szabadítás szolgálatát egyébként bárki alkalmas és felkészült, szentségi életet élő hívő elvégezheti, a fölszentelt pap pedig még inkább kellene, hogy gyakorolja ezt a krisztusi küldetést, mint irgalmasságot a lelkek megmentésének szolgálatában.

Hála legyen Istennek, hogy idén nyáron repetázhattam Margharita nővér lelkigyakorlatából.
 Sok új tapasztalattal tértem haza, melyek közül a számomra legfontosabbakat írom le, hátha tanulhat belőle más is, mert most értettem meg a szellemi harcból valami újat a megkülönböztetés által.

  Hazajöttem a lelkigyakorlatról Szentlélekkel eltelve. 150-en voltak a lelkigyakorlaton és csak ketten voltunk résztvevő papok, így a lelki gondozás örömteli, de fárasztó munkájából bőségesen kijutott nekünk. Hazaértem, de nem nagyon pihenhettem meg, mert az ÚR sok munkát tett elém az utógondozásban. Miután a lelkigyakorlaton beszéltem arról, hogy az ezoterika, okkultizmus és köztük a török szem (evil eye) és az egyéb okkult tárgyak milyen súlyos és káros démoni befolyást hoznak létre a gyanútlan és tudatlan, megtévesztett hitetlen és hívő emberek életében, sokan kerestek meg felismerve megtévesztettségüket és kérték tőlem a szabadítás szolgálatát. Volt olyan ház, ahonnan háromdoboznyi okkult tárgyat szedtünk össze és azon a dicsőséges héten több tucat démontól szabadítottam meg a szenvedőket. Deo gratias!

Mindent a tanultak és a szellemi hadviselés szabályai szerint alázattal igyekeztem végezni a megszentelő Kegyelem állapotában. Ennek ellenére a szolgálataim után sorra jöttek a visszajelzések, hogy ilyen és ilyen bajok történtek egymás után a megszabadultak életében. Egyik fájdalmasabb volt, mint a másik, és mint a tőrdöfések úgy érték ezek a bajok őket. Nem értettem.Elgondolkoztam, imádkoztam és kértem a Szentlélek megvilágosító Kegyelmét.

 "Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít. 

Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak. 
Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek. 
Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted."      Zsolt18.35-40

  Amikor  kiderült 3 évvel ezelőtt, hogy a rosszindulatú hólyagrák betegségemet az ördög okozta egy átkon keresztül akkor elmentem egy kitűnő exorcista paphoz, hogy imádkozzon értem. A szentelmény kiszolgáltatása szabályosan, pontosan, védelem alatt történt. Ennek ellenére amint eljöttem, még ki sem értem a városból, az autóm motorja beállt és totál káros lett. Ez volt az ördög bosszúja. Autóm a legprofibb és legmegbízhatóbb szerelő által volt karban tartva, akit valaha csak ismertem, ezért nem is értettem, hogyan történhetett ilyen. (– A Gondviselés ezután másik autót adott, melyről a „Testvéri szeretet csodája” címmel írtam. A történethez tartozik, hogy mielőtt elmentem volna az exorcista paptestvérhez, az urológusomnál voltam Dr.Domján Zsoltnál és egy borítékban egyhavi fizetésem akartam neki átadni. Nem fogadta el. Amikor az exorcizmus után az autóm motorja beállt és haza kellett hozatnom a kocsit autómentővel, a szállítás éppen annyiba került, mint amennyit a Doktornak szántam. Az volt az összes megtakarításom. Ha az orvosom elfogadta volna az összeget, nem tudtam volna az autót hazahozatni.)
 Ekkor a következőre emlékeztetett a Lélek. Az exorcista atyával sok évvel ezelőtt arról beszélgettem, hogy a kápláni éveimben számolatlanul sok és sikeres szabadítást végeztem el úgy, hogy semmilyen baj nem ért sem engem sem a reám bízottakat.. Aztán egyszer csak jöttek a bajok, lavinaszerű támadások, problémák. Abban maradtunk, hogy nem tudtuk az okát, de valamiért többé már nem voltam védelem alatt és abba kellett hagynom a szabadítás szolgálatát. Fájó szívvel tettem meg ezt és ezután évekig nem fogadtam senki bajban lévőt, hiszen magam is bajban voltam. Ez az ördög egyik módszere: ha nagyon zavarod a köreit  előbb kispadra ültet, majd likvidál, mint az erős Sámsonnal is tette. Megértettem, hogy az autóm is azért mehetett tönkre, mert rázós dolgokkal foglalkozván, valamilyen rejtett ok miatt nem voltam teljes körű "érintésvédelem" alatt.

  Tíz év távlatából összefüggéseiben felülről nézve az eseményeket, most már érthető minden a Szentlélekben. „Ő a szabadító” címmel megírtam a blogomban, hogy amikor káplán voltam, a sok-sok szabadítás mellett milyen győzelmet adott Isten az ördög felett. Mai eszemmel már tudom, akkor még nem tudtam, hogy az az esemény valójában már nem is szabadító szolgálat volt, hanem a több órás küzdelem hevében figyelmetlenül, kényszerűen-e nem tudom már, de belecsúsztam az exorcizmusba. Olykor az esetek annyira komplikáltak, és olykor olyan kicsi a mezsgye egy súlyosan démonizált személy állapota és egy megszállott lélek között, hogy kellő tapasztalat és rutin nélkül nagyon nehéz a kettőt már az elején világosan megkülönböztetni. Mentségemre legyen mondva, hogy az én Gondozottam nem mutatta a megszállottság egyértelmű hármas kritériumait és ezért indítottam az imát szabadító szolgálatként. Menet közben azonban lassan kiderült, hogy sokkal súlyosabb esetről volt szó és az  ördögűzést nem lett volna szabad elvégeznem, mert nem volt rá püspöki engedélyem. Azonban már nem volt visszaút abban a helyzetben, menni kellett tovább a megkezdett úton és a beteg érdekében az imát be kellett fejezni. Ha már így alakult, Istennek legyen hála, de a "szabadítás" így is eredményes volt. Mint írtam, akkor a küzdelem hevében csak későn ismertem fel, hogy milyen helyzetbe kerültem, pedig előtte alapos, fél évig tartó diagnózist végeztem. Arra emlékszem, hogy rengeteg démont űztem ki -akkor még tanulatlanul, bárdolatlanul protestáns módon, parancsolva végezve a szolgálatot - és végén nevén szólítva maga Belzebub távozott fájdalmas és fülrepesztő ordítással.(Ma már tudom, hogy ilyen manifesztáció nélkül is el lehet és kell is elvégezni a szabadítást.)

 A szolgálat végén a Szentlélek egy Igét hozott elém az elmémbe: 

„Többet ér az önmagán uralkodó ember a várost hódító hősnél!”Péld 16.32

Tudtam, mert a Lélek figyelmeztetett, hogy az ördög vissza fog vágni, csak azt nem tudtam, hogy hogyan. Igyekeztem hát mindenre nagyon odafigyelni ezután, mégis csak most tíz év után értettem meg, hogy mennyire ravaszul támadott vissza ott, ahol nem is gondoltam volna.

Kiderült, mert a Szentlélek előhozta, feltárta, hogy nem sokkal az exorcizmus után egy hívő Ismerősöm elvitte egy ingáshoz a fényképemet, hogy az inga okkult eszközével és módszerével információkat tudjon meg rólam. Mivel sajnos nem voltunk jó viszonyban –mondhatni bűn volt közöttünk- az ingázás okkult cselekménye által ismerősömön keresztül magam is démoni kötelék alá kerültem.(-Elborzadva hallom, hogy kismamák ezoterikus és okkult eszközökkel tudakolják születendő gyermekeik jövőjét és ezáltal ezek a gyermekek már magzati korukban démonizálódnak és így születnek meg. Milyen lesz az életük folytatása, ha már a kezdetben az ördög az ura a házuknak?)

  Mi történik ilyenkor? Az, hogy az egyik démon bejutván a védelem bástyája mögé, kaput nyit és teret készít a többi és nálánál erősebb démon érkezésének.

Kiderült, mert a Szentlélek ezt is feltárta, hogy az egyik jobb kezem, egy Szentlélekkel betöltekezett munkatársam volt a démon másik eszköze, mert Tőle kaptam tudatlanul azt a török szemet, melytől a Margharita nővér első lelkigyakorlatán szabadultam meg. („Az török áfium ellen való való orvosság” címmel írtam róla.) Nos, ez a démon a többiekkel összefogva aztán csőstől hozta rám és okozta bajokat, kihasználva magam és mások emberi gyengeségeit, bűneit.

   Miután a démonok az évek alatt ronggyá lőtték bástyáimat, mint a török a végvár falait, végső rohamra és gyilkos leszámolásra készültek, amikor rosszindulatú rákos betegséget kaptam egy átok által. Ilyen az ember! Egyszer már voltam rákos beteg átok miatt és most mégsem tudtam kivédeni az újabb támadást és ugyanabba a hibába estem bele.

 Isten azonban megmentett, megszabadított, meggyógyított és tanította kezemet, lelkemet és elmémet a harcra! Dicsőség és hála legyen Szent nevének! Nem csupán megmentett, hanem a betegségem keresztjéből új életek fakadtak. Deo Gratias! Most nyáron ui. már nem egyedül mentem el a Margharita nővér lelkigyakorlatára, hanem a családomból még nyolc személyt vittem magammal. Hatalmas boldogság volt nekem látni azt, hogyan újul meg az életük a Szentlélekben, mert Isten nagy kegyelmeket adott a családtagjaimnak.

Kantikum Iz38.10-20

Így szóltam: „Már életem napjainak közepén *

indulnom kell az alvilág kapui felé.”

Kutattam, életemből mennyi van még hátra; *

azt mondtam: „Nem látom meg az Urat az élők földjén,

és nem látok többé embert *

a föld lakói közül.”

Te azonban kimentettél, hogy el ne vesszek, *

és hátad mögé dobtad minden bűnömet.

Mert nem az alvilág dicsőít téged, †

és a halál sem magasztal; *

akik a sírba hulltak, hűségedben nem remélnek többé.

Csak az élő, csak az élő dicsér, mint ma én is; *

hűségedet az apák hirdessék fiaiknak.

Uram, szabadíts meg, †

hogy énekelhessük dalaidat *

életünk minden napján az Úr házában.

Nos, Szentlélekkel eltelten hazatérve a második Margharita nővér lelkigyakorlatomról, elvállaltam és bátran, hittel elvégeztem itthon a rám váró sok szabadítást. Sok év után örömmel vettem kezembe újra az Ige kardját és örömmel szolgáltam ismét a Szentlélek ezen fegyverével Isten gyermekei felé. Hálás szívvel gondoltam a Gondviselő Istenre, aki ugyan megengedte, hogy megrázzon és megsebezzen a szolgálat, de milyen boldogan ismertem rá a szerető Isten Igéjének szavára:

Megtanítottad kezemet vívni, karomat ércíjat feszíteni. 

Pajzsodat nyújtottad oltalmul és fegyverzeted védelmezett. 2Sámuel.22.35

Mivel a démoni befolyás és ártalom már megszűnt az életemben és ismét teljes védelem alatt voltam, nem is történt semmi baj velem. Voltak ugyan zaklatásaim a szolgálatom után, de használtam lelki fegyvereimet és Isten segítségével megálltam a talpamon.

Ugyanakkor elgondolkodtam azon és megértettem a saját tapasztalatomból, hogy most miért érte baj az általam megszabadítottakat, noha mindent nagyon pontosan, szabályosan és védelem alatt végeztem.

Azért mert az Ő életükben még vannak további behatolási pontjai az ördögnek, melyek még elrejtve maradtak előttük és előttem. Olyan ez, mint amikor a vár falán és a bástyákon felgyújtom a reflektorokat és vele leleplezem a sötétben ólálkodó ellenséget. Ezt a világosságot adja a Szentlélek a lelkipásztori munkában. Igen ám, de ha az ellenség a föld alatt készít alagutakat és azokon keresztül bejut a várfalak mögé, akkor a reflektorral hiába pásztázom az éjjeli sötétséget. Ekkor van szükség a megkülönböztetés karizmájára, további sok-sok imára, böjtre, áldozatra és türelemre, míg a Szentlélek feltárja a rejtett dolgokat.

  Megértettem, hogy ezeknek a Testvéreknek az életében még rejtett bűnök, fel nem ismert, elfelejtett okkult cselekmények lehetnek, melyeket a sötétség gondosan eltakar, hogy állásait, erősségeit és befolyásait fenn tudja tartani. Ezért azt kértem a Gondozottaimtól, hogy minden nap szorgalmasan imádkozzanak a Szentlélekhez, imádkozzák a Szentlélek litániát vagy más imát, hogy a Lélek tárja fel az ördög titkos alagútjait erősségeit az életükben. Mert amikor a Szentlélek segítségével elérjük a gyökérproblémát az emberi lélekben, akkor tudjuk kidobni a viperát a fészkéből.

„A vigasztaló Szentlélek pedig, kit az Atya az én nevemben küld, az titeket megtanít mindenre és eszetekbe juttat mindent, amiket nektek mondottam”     (Jn 14, 26).

64. zsoltár

Ünnepélyes hálaadás

Sion alatt a mennyei várost kell értenünk (Origenész).

Téged illet, Isten, Sion hegyén a dicsérő ének, *

† neked teljesítik Jeruzsálemben

a fogadalmakat.

Mivel te meghallgatod az imát, *

hozzád viszi bűne terhét minden ember.

Terheljenek bár gonosz tetteink, *

eltörlöd azokat irgalmasan.

Boldog, akit kiválasztasz, és magadhoz emelsz, *

hogy csarnokodban élhesse életét.

Ó, hadd telhessünk el házad javaival, *

templomod szentségével!

Mivel igaz vagy, csodákat művelsz, †

s úgy hallgatsz meg minket, szabadító Istenünk, *

minden földhatárnak

és messzi tengernek reménye!

Erőddel szilárd hegyeket emelsz, *

hatalommal övezed derekad.

Megzabolázod a tenger harsogását,

mennydörgő hullámait *

és a népek háborgását.

Csodajeleidet félik, akik a föld határain laknak: *

Keletnek és Nyugatnak te vagy öröme.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen