A RACIONALIZMUS MÉRGE

HIT és ÉSZ

Nyár végén lesz három éve annak, hogy nulla szénhidráton élek, és úgy ahogy írom és mondom csak húst, zsírt, szalonnát, töpörtyűt, velőt, belsőséget és tojást étkezem és semmi mást. A zéró az zéró, a nulla az nulla.

Azért részletezem mégis az étrendet, mert tapasztalom, hogy azt hiába mondom el, első hallásra nehezen hiszik el, és sorra rákérdeznek a többire is. Igen, tehát, sem pékárut, sem tejterméket, sem zöldséget, sem gyümölcsöt, sem fagyit, sem sütit sem semmilyen szénhidrátot, cukrot nem veszek magamhoz.

Ekkor döntöttem úgy, hogy - mivel rosszindulatú agydaganattal műtöttek- a gyógyulásom érdekében a szentmise nagy ostyáját sem veszem magamhoz és ezután vágyáldozásban fogok Jézussal találkozni a szentmisékben. A dogmatika ezt a gyakorlatot ismeri és meg is engedi. Mivel vasárnaponként három szentmisét mutatok be és minden hétköznap minimum egyet, a racionalista ész azt súgta, hogy a nagy ostyákban túl sok a szénhidrát számomra, ami veszélyeztetheti az életem. A szénhidráttal ugyanis virulnak a daganat sejtek, a zsírtól pedig gyengül az aktivitásuk.

Ez igaz, de ez még önmagában nem kellett volna, hogy azt eredményezze, hogy ilyen döntést hozzak. A kehelybe is éppen ezért csak morzsányi szentostyát és éppen pár csöppet tettem a borból éppen annyit amennyi az érvényességhez kell. A nagy ostyát pedig kiosztottam a hívek között.

Ez volt tehát a hazugság atyjának a megtévesztő csapdája. Észvesztő, hogy a ratio milyen észt vesztő dolgokat tud művelni a megtévesztett tudatban.

„Hogy megtévesszék, ha lehet még a választottakat is.”Mt24.24

Egy csepp a hazugságból vagy a féligazságból tehát éppen elég arra, hogy nagy kárt okozzon és éppen a mennyei erőtől, élettől, hatalomtól, örömtől, gyógyulástól, megszentelődéstől megfosszon bárkit, momentán most éppen engem, a papot, itt ebben a helyzetben. Így kezdte Éva megrontását is, ami a nagy bukáshoz vezetett. Így mutattam be tehát a szentmisét egészen az idei évig, amikor is negyedik alkalommal vettem részt Margharita nővér lelkigyakorlatán februárban és ott a következő történt. Az első szentmise megkezdése előtt Huber atya megkérdezte, hogy miért van külön a többitől az oltáron a másik paténán az az egy darab ostya. A sekrestyés válaszolt, hogy az egy glutén mentes ostya a glutén érzékenyek számára.

A német papok között is vannak ám, szentéletű paptestvérek. Huber atya is az, különben nem lehetne évek óta a Nővér jobb keze. Nos, Huber atyát ekkor elkapta a szent harag és az ÚR IGÉJE iránti féltékeny szeretettel nagyjából a következő szavakkal dorongolt le minket.

„Elment az eszetek, hol van a ti hitetek? Csak nem azt gondoljátok, hogy az a Jézus, aki testét vérét, életét adta értünk, hogy mindaz, aki hisz Őbenne az meggyógyuljon és éljen,(Jn3.16) az most a saját testével és vérével meg akar megmérgezni titeket? Azt gondoljátok, hogy az ÉLET URA meg akar ölni titeket? Hát elment az eszetek? Hol van a ti hitetek?”

„Az Ő sebei által van a gyógyulásunk.” Pt2.24

Bizony nagyon elszégyelltem magam kishitűségemért! Bűnbánatot tartottam, bocsánatot kértem rögtön Jézustól, majd amint lehetett szentgyónást végeztem.

Hazajöttem és a történteket elmondtam itthon is a három plébánia közösségeinek, hiszen a racionalista hitemmel őket is megfertőztem. Az Eucharisztiába vetett hitüket meggyengítettem, ezért őket is újra meg kellett erősítenem az IGÉBŐL forrásozó élő hit és az Eucharisztia hatalmának, erejének a bizonyosságával.

Azóta minden szentmisében a teljes nagy ostyát veszem magamhoz és hiszem, hogy nem hogy semmi bajom nem lesz, hanem növekedni fogok az isteni és emberi erényekben.

Nézzünk csak röviden a racionalizmus mögé. 

A franciáktól indult. A „felvilágosultak” jelmondata az volt, hogy el kell pusztítani a gyalázatos Egyházat.

Isten nincs, csak az van, amit az ész, a józan ráció lát és mond és a tudomány igazol. Ezért templomokra, papokra, szerzetesekre nincs szükség és üldözve az Egyházat a „felvilágosultak” nyakló nélkül üzemeltették a nyaktilót. Kikiáltották az észt az ember istenének, elkészítették az ész istennőjének a szobrát és imádandó istenként körbe hordozták az egész országban. Betiltották a hét napos polgári életet, mert a hetes szám túl sokat emlékeztetett a bibliai dolgokra és helyette bevezették a dekád rendszert. Kilenc nap után a tízedik volt a pihenés napja….stb.

A felvilágosodás valójában óriási szellemi sötétséget hozott magával és mind a mai napig nagy hatással mételyezi az emberek gondolkodását. Amint a glialka totális gyomirtó szerként mindent kipusztít, így öli meg a racionalizmus is az emberekben a hitet.  Az üresen maradt szürkeállományok földjét ezután beveti az ellenség a kommunizmus, az ateizmus, relativizmus, a szubjektivizmus, a cinizmus, a liberalizmus, nihilizmus, az ezotéria, mágia…stb. gyommagjaival, melyek kikelvén az elmében, mint a Lucernafojtogató Aranka minden más igazságot elnyomnak és kipusztítanak.  Köztudomású, hogy a búzavetés lassan nő, de a gyom mindig virul és virul minden gyomirtás ellenére.

Az Egyház igehirdetőinek tiszta vetése nagy kárt szenved 1789 óta az ellenség glialkájától. Nyugatról a ráció, a tudományok és az áltudományok sora, keletről pedig a moszkvai bolsevizmus ateizmus és spiritizmus irtott minket két tűz közé szorítva. Mindkettő a sátán eszköze az Egyház ellen. Kevesen tudják például, hogy Marx saját kezűleg írt sátánista verseket, de Lenin is hasonló piskóta volt az ötágú csillag a sátán jelképének árnyékában. A lelkek szántóföldjén pedig ráadásként ma is bőven virágzik a szamárkóró az ezotéria és okkultizmus, melyik azt is kipusztítják, ami eddig valamiképpen megmaradt.

„Az ellenség, aki a konkolyt veti maga az ördög.” Mt13.39

^„Ti az ördög-atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja.” Jn8.44

A hit és az ész olyan, mint a madár egy-egy szárnya. A madár teste nem tud felemelkedni a földről, ha az egyik vagy a másik szárnyát elveszti. Éppen így a lélek is akkor tud a dolgok fölé emelkedve tisztán látni és az ÚR világosságában élni, ha használja a hit és használja az ész ajándékait, ahol a természetfeletti bölcsesség és megkülönböztetés adja meg az egyensúlyt.

Én ott követtem el a hibát, hogy ijedtemben egyoldalúan a tudományos érvekre támaszkodtam, mely érvek mögött hit nem volt, és a józan hit világosságában nem vizsgáltam meg körültekintően a helyzetet és elhamarkodott döntést hoztam. 

Köszönöm Jézusnak Huber atya kijózanító szavait!

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ!AMEN

Vers Jézus Szíve ünnepére

A TÚLCSORDULT PÜNKÖSD

A TÚLCSORDULT PÜNKÖSD

Ma még csak péntek este van Pünkösd előtt, ám a Lélek olyan túláradó volt hozzám, hozzánk, hogy az ünnepre máris öt verset súgott a szívembe.

Ennek örömére és a Lélek tiszteletére külön bejegyzést nyitottam és megosztom Veletek az utolsó két verset hallgatható formában. Tegnap reggel háromkor ébresztett fel a Lélek verset írni és most másnap éjfélkor fejeztük be kisebb nagyobb megszakításokkal a közös munkát. Köszönöm Jézus!

Kívánok Nektek is kegyelmektől túlcsorduló, tiszta örömökkel teli áldott és,  SZENT PÜNKÖSDÖT!

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK, MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN

HA TE MONDOD URAM

"Istenem, milyen gazdag a te irgalmasságod!
Az emberek fiai szárnyad oltalmába menekülnek. 
Megrészegülnek házad dús javaitól,
gyönyörűséged patakjával itatod őket."
                                  (Zsolt 36,8-9)

HA TE MONDOD URAM!

A Szeretet börtönében c. korábbi írásomban mondtam el azt a történetet, amikor Briege nővér lelkigyakorlatának végén háromszor kérdezte tőlem Jézus azt, amit Pétertől is kérdezett föltámadása után. Én is könnyek között vallottam meg, hogy igen, szeretem ŐT.

Most voltam Mariakumar atya és Mary Pereira nővér lelkigyakorlatán. Amikor Kumar atya a belső gyógyulásokért imádkozott, az imába beleszőtte számunkra ezt a jelenetet is. A történet azonban, most egy kicsit másként alakult.

Jézus odajött és mivel én térdeltem, leguggolt hozzám, a szemembe nézett és ezt mondta.

„Most már tudom Tibor, hogy szeretsz engem.”

„Most már tudom Tibor, hogy szeretsz engem.”

„Most már tudom Tibor, hogy szeretsz engem.”

Most nem sírtam el magam, de tele voltam, vagyok hálával. Nagy utat jártunk be közösen az elmúlt évek alatt, és köszönöm Jézus a változást amit adtál a mindennapos csendes szentségimádások által. Én pedig igyekszem továbbra is mindenről tanúságot tenni, hogy Te dicsőülj meg mindenben. A blog kezdete óta teljes nyíltsággal éltem a lelki életem az Olvasók előtt. 

Nem tudom, hogyan folytatja tovább Jézus, csak azt tudom, hogy most már engedelmes boldog szamárként viszem Őt a szívem hátán oda, ahová csak Ő akarja. Közben boldogan iáákolom el a verseket, melyeket Ő suttog a szívem fülébe, mint most is.!

Köszönöm Jézus!Köszönöm Jézus!Köszönöm Jézus!

PECSÉTRE PECSÉT

Amint a méh szúrása vonzza

a többi mérges méhet,

úgy vonzza az izzó pecsét

a természetfeletti létet,

és ha megfárad bennem a lét

s a bajban a Létért kiált,

 megsegíti rögtön az ÚR

hittel imádkozó fiát,

áldó kezét ráteszi a pecsétre

s újból lángol az ember egész lénye,

voltam nyomorult csődtömeg

kezelhetetlen buta szamár,

tenger sok bűnöm az égre kiált

koboldok rángattak ide és oda,

bennem éltek és majd széttéptek

és csak halódott bennem,

a megszomorított Lélek

de eljött a Pünkösd és Őt,

nem érdekelte semmilyen szabály
 semmilyen akadály, 

leszállt és betöltött,

mert hallotta, 
hogy egy rabszolga

Őhozzá kiált,

nem vagyok költő,
 csak egy sebesült

SZAMÁR, 
kinek szíve lelke 
szüntelen Pünkösdért kiált, 

hogy Te is megismerhesd ŐT,

és csak az Urat imádd

imádd Őt ki megmentett,

imádd Őt ki megszentel

imádd Őt ki el nem égő áldozat,

imádd Őt ki egy nap 
Téged is befogad

mert pecsétre 
tüzet olt a pecsét,

s ha daganat eszi az ember fejét

Ő ráteszi a pecsétre a kezét,

és máris már nem a daganat,

hanem a szerelem emészti fel

a józan hitű ember eszét,

nagyobb ez, mint egy nukleáris hasadás

ez az amiről az IGE igazsága szól

folytonos pünkösdi robbanás!

Itt fejeztem be ennek a bejegyzésnek az írását. Lezártam, elmentettem és elmentem a szentmisét bemutatni, ahonnan prófétai látással tértem vissza és már tudom, hogy hogyan szeretné Jézus folytatni a benei Szent Charbel missziót. Ezért most a bejegyzést megnyitottam és folytattam a gépelést.

A szentmisén ahol szűk családi körben öten voltunk a szent maradékkal mint általában, elmondtam a pünkösdi hálám és örömöm. Húsvétra három verset kaptam/tunk ajándékba Jézustól és most pedig úgy amint írva van, túlcsorduló mértékkel adta a Lelket, mert öt verset kaptam/tunk ajándékba. Arról beszélgettünk, hogy körünkben akik napi imádásra járunk, elindult azóta egy csendes változás és növekedés a lelki életünkben. Én pl. soha nem gondoltam volna arra, hogy valaha is verseket fogok írni. Mind megyeztünk abban - a külső visszajelzésekkel megegyezően amit az Olvasóktól kapok- hogy a versekben jelen van valami szépség is Isten fényéből, szépségéből és ha egymásra nézünk egymásban is Jézus Lelkének szépségét,szelídségét, jóságát, örömét látjuk feltűnni. (Mindez első pénteken történik éppen.)

Ekkor kaptam amit a prófétai látást, amit azonnal meg is osztottam velük, hogy különböztessék meg. Ugrált bennem az öröm és erővel lendült bennem a kijelentés bizonyossága.

A vidámpark elvarázsolt kastélyának tükörszobáját láttam, ahol azon nevettünk, hogy ott álltam középen egyedül és a trükkös tükröknek köszönhetően megsokszorozódva láttam magam. És ha nem tapintottam volna meg a kezem, akkor a sok hasonmás között állva nem tudtam volna, hogy melyik is vagyok én, az igazi és eredeti.

Ekkor az a gondolat jött, hogy a szentségimádásban ugyanez történik. Lassan mind megszépülünk és Krisztusba öltözünk. Már bűn nélkül fedetlen arccal és szívvel Jézus szépségét tükrözzük vissza egymásra és a világra. És el fog jön a nap, hogy Jézus szívének közepében élve tükörként állva, az Ő szentségének fényét fogjuk tükrözni a világba és meg fog sokszorozódni a Krisztus szépségében gyönyörködők és tükrözők száma. És minél több lesz körülöttünk a tükör, annál inkább fog hatványozottan nőni a megtérők és a Krisztust megjelenítő megszentelt lelkek száma. Mert a szép az mindig gyönyörködtet. Az elvarázsolt kastély nem más, mint a szívünk és az Eucharisztia az a tükör amiben elváltozunk és éppen úgy megsokszorozza önmagát az imádók szíve által, amint ugyanezt teszi ezt a szentmisében is a pap által.

A  szentmise után láttam Évát, aki a téren az unokája arcában gyönyörködött. És mivel a jót, a szépet, az igazat mindenki szereti, eme hűséges szent maradék által így fog kiáradni, tükröződni növekő számban Isten szépsége, jósága, öröme a falu lakosságára és a SZÉP JÉZUS fogja magához vonzani és sokszorosítani őket! 

AMEN! HAallelujaAH!

Köszönöm Jézus! Köszönöm Jézus! Köszönöm Jézus!

Szép vagy Jézus, egészen szép!

Néhány óra múlva a Lélek ismét a vers ünneplő lelkével szólt hozzám.

A BOTOR KOBOLDOK

1.    A botor kobold

Súlyzózik a kobold, rajta Kerub nevet,

figyelj, a nagy gőgöd elvette az eszed

hiszen vakmerőn olyan dolgot remélsz,

amelyre lásd be, hogy nincs semmi esély

mivel alázat benned egy csöpp sincsen,

azt hiszed legyőzöd a Mindenható Istent

ám lásd be, értsd meg és halljad,

hogy ehhez Erőt a mennyből,  

te még Pünkösdkor sem kaphatsz,

s így örökre vesztes és legyőzött maradsz,

 eredj és lódulj hát és menj a pokolba

írmagodból semmi se maradjon vissza!

Sela! Sela! Sela!

2.    A besurranó kobold

Fölmászott egy kobold a pokolból

hogy az imádkozó Úrhoz lopódzon,

ám meglátta őt egy Szeráf a toronyból

és  riasztva a mennyet egy nagyot kiáltott,

fogjátok meg és dobjátok ki a koboldot

nem parádézhat itt a mennyei tejúton,

ahol az Atya a Fiúval bensőleg társalog,

és rajtuk a Lélek beszéde átragyog,

ekkor letaszította a Kerub

a visszataszító koboldot,

és zengve kiáltá a világba

nincs neked helyed ott,

hol a szeretet örökké él

és Pünkösdkor még szebben ragyog!

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK

MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN

A Pecsétre Pesét c. a vers.

Bringázz a Felhőbe - Röptében Raptus

BRINGÁZZ A FELHŐBE(N)!

A Nagyinak már van bőséges tapasztalata a bringázás öröméről és azt szeretné átadniaz unokájának is és szeretné, ha megtanulna, kerékpározni. A gyereknek ez az első bringa órája. A hagyományos Nagyi hagyományosan seprűnyelet tesz a nyereg mögé és bátorítja a gyermeket, hogy üljön fel a bicajra. A gyerek izgul és fél, hogy mi fog történni vele, és hogy el fog esni és a többiek kinevetik. El kell döntenie, hogy:

- hisz a Nagyinak és bízik benne,

- fel akar-e ülni a nyeregbe,

- a lábával neki kell előbb lenyomni a pedált a saját erejéből,

- vagy, a kételyeire hallgat, és inkább lemond arról, hogy valaha is megtanuljon biciklizni.
Viszont amint túlteszi magát ezen, amint meghozza a döntését és lenyomja a pedált, megtapasztalja, hogy beindul a kaland. Az első egy két méteren még érzi, hogy a Nagyi fogja a seprűnyelet, de mivel növekszik benne az élmény öröme, egyre bátrabban nyomja a pedálokat és immáron egyedül, önállóan gurul tovább.

Sokan szeretnének Isten jelenlétének felhőjébe jutni, oda belépni, ott lenni, benne élni. Az ÚR megadta ehhez a segítséget a követendő IGE és a szentek követendő példája által. Ez pedig a nyelvima, amit éppen úgy lehet és meg lehet tanulni, mint a kerékpározást.
Az egyik általános hiba, amiért ezt nem tapasztaljuk meg az a racionalista gondolkodásunk. Nem merjük elhagyni azt, amit ésszerűnek érzünk. Nem merünk, nem akarunk Isten gyermekeiként bízni, ráhagyatkozni arra, ami ésszerűtlennek tűnik. Akkor sem merjük megtenni ezt, ha kifejezetten Isten kéri ezt tőlünk. Nem merünk Isten bolondjaivá válni.

Az okoskodásunk megkötözi a szívünket, akaratunkat, nyelvünket és hitetlen süketnémává tesz bennünket. Süketek vagyunk az Igére, némák a tanúságtételre. Az ilyen emberből Jézus kiűzte az ördögöt, aki süketnémává tette Isten gyermekét.

„Újuljatok meg gondolkodásotok szellemében, és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten hasonlóságára tiszta igazságban és szentségben alkotott teremtmény” (Ef 4,23–24).

„Olyan vagyok, mint a részeg férfi, és mint a bortól elázott ember,
az Úrért és az ő szent Igéjéért. (Jer23,9)
Miért vagy olyan, mint a részeg férfi, Jeremiás? – "
Az Úrért és az Ő szent Igéjéért."

Tehát az Úr jelenléte, és Jeremiáshoz intézett szavai miatt. Istennek az életére gyakorolt hatása miatt. Számomra az a meglepő, hogy nem reagálunk még ennél is erőteljesebben, amikor Isten megérint bennünket. A megrészegedés talán csak az első, viszonylag enyhe reakció Isten kegyelmére és szeretetére.

A másik hiba az egyfajta rosszul értett misztika, helytelen karizmatikus előfeltétel. Sokan arra várnak, hogy amikor majd egyszer végre nyakon önti őket a mennyei szósz és az ellenállhatatlanul elragadja őket, akkor kapják majd meg az óhajtott nyelvima ajándékát. Akkor majd a mennyei erő szétfeszíti a szájukat és akaratuk ellenére ömlik majd belőlük a mennyei szó(sz). Tévedés és hiba erre várni, mert Isten mindig szeret velünk együtt munkálkodni és akkor tud cselekedni értünk, ha hitben, vagyis az IGÉNEK kijáró engedelmességben járunk. Ezért nekünk el kell döntenünk, hogy akarunk Vele dolgozni, akarunk Neki szót fogadni, akarunk a Szellem bicajára felülni és akarjuk megtenni az első lépést, hogy lenyomjuk a pedált, kimondjuk az első szótagot ami éppen eszünkbe jut. 

Bárcsak mind imádkoznátok nyelveken 

– óhajtja az ÚR Pálon keresztül.

Amikor saját döntésből, saját akaratból, saját erőből kimondom az első bármilyen szótagot, hogy pl. „bla” akkor ezt abban a biztos tudásban, hitben teszem, hogy a második szótaghoz – pl. bla-blo máris társul a Szentlélek és ettől kezdve minden kimondott értelmetlennek tűnő szótag már inspirált és a Lélek által sugalmazott lesz. Éppen úgy, amint az első pedál lenyomása után ott van a gyerek mögött a nagyi tolóereje, így van ott a szavak mögött a Szentlélek is.
Pl.: a motorfűrészt előbb be kell rántani emberi erővel, aztán már magától megy a motor gép erejéből. A fűrészlánc azonban csak akkor forog, akkor dolgozik, és akkor vágja fát, ha az ember rajtja tartja az ujját a ravaszon, folyamatosan húzza a ravaszt és pörgeti a láncot. Éppen így az imádkozónak is fenn kell tartania kezdeti döntését és akkor hömpölyög az ima, dolgozhat benne a Szentlélek.
Egy kis gyakorlás után már nem lesz szüksége biciklis gyereknek sem a nagyi tolóerejére, de mindig, minden új alkalommal szükséges lesz a gyerek megismételt döntése. Hiszi, és már tudja, hogy a tekerés viszi őt előre, döntésről döntésre, pedálról pedálra. Hát így lehet bepedálozni magunkat a nyelvimába amely, bevisz és megtart az ÚR jelenlétének a felhőjében és szétfűrészeli, kettévágja előttünk az ördög minden akadályát. 

Aki pedálozik, az tapasztalja meg a szelet. 

Aki nyelvimázik, az tapasztalja meg a Szentlelket.

„Aki imádkozik abban születik meg az ima gyümölcse.” 

(Andreau Louf ciszterciszta világhírű írónak a „Bennünk a Lélek imádkozik” c. könyve.)

Az általános tapasztalat tehát az, hogy a nyelvima megnyitja Isten előtt az utat, és a nyelvima így magával hozza a többi karizma megjelenését és növekedését.

Amint a kezdő bicajosból még zsonglőr is lehet, a kezdő imádkozóból, ha kitart a nyelvimában még próféta is lehet, mert a Lélek bevisz minket a prófétaság házába és sok-sok ajándékába. Ezáltal gazdagodunk mi is és gazdagodik az Egyház is. Ha mégis ellenállunk ennek, akkor lemondunk erről és tulajdonképpen megkárosítjuk önmagunkat és az Egyházat. Házi feladat!

Bringázz a Felhőbe (n)!

RÖPTÉBEN RAPTUS

-         A Bringázz a felhőbe című írásom folytatása.

„Nyisd ki szád és én betöltöm.” Zsoltár81.11

A Zsoltárosnak ez az IGÉJE szerintem már a szentségek előképe és a szentségek „működésének” és „hatékonyságának” a quasi „módszertani” igazolása. Amikor a Részeg vers c. írásomat kigépeltem magamból még eszembe sem jutott, hogy azt ennek igazolására fogom majd alkalmazni.

Nos, a vers első sora így szól: „vizet ittam, tüzet nyeltem.” Vagyis. A pohárban valóban víz volt. Amikor kortyoltam belőle, akkor a számban is víz volt. Azonban mikor lenyeltem, akkor már a tűz égette a bensőmet. Jut eszembe, hogy hasonló történt a prófétákkal is. Vették és megették az IGÉT és a méz édessége majd a feltárult jövő igazságának a keserűsége töltötte be őket.

A mikor a Zsoltáros (81) meghozza azt a döntését, hogy megnyitja magát – szívét, lelkét, értelmét, száját, akaratát Isten előtt, akkor a sugalmazó Szentlélek az ő hitének a nyitottságát használja. Amikor kimondja a szívének, hitének szájával a szót, akkor amint a kerecsensólyom lecsap a felhők közül a galambra, így zuhan le a magasból a Szentlélek a hittel rebbenő emberi szóra és teszi teremtővé, szabadítóvá, gyógyítóvá és igazságot tanítóvá azt.

Emlékezzünk csak arra, hogyan történnek a gyógyulások egy-egy karizmatikus imaalkalmon. Például, amikor Onesimus Cepeda mexikói kat. püspök atya vagy a már elhunyt  Emiliano Tardif atya hittel kimondja az emberi szót , az „röptében” átalakul. Amikor parancsol a betegségeknek, a parancs szavai már  a Szentlélek erejében érnek el az érintett személyek hitéhez, szívéhez és hoznak létre hihetetlenül csodás változásokat a befogadó ember életében.

Én úgy gondolom, hogy hasonlóan van ez a nyelveken való imádkozás esetében is, amint fentebb ezt már kifejtettem. Az első hittel kimondott emberi szótag után azonnal ott van a Szentlélek is. Bátorodjunk tehát és imádkozzunk!

János 4.23 „De közel az idő, és már itt is van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják majd az Atyát. Mert ilyen imádókat keres az Atya.”

„Nyisd ki szád és én betöltöm.” Zsoltár81.11 HAallelujaAH!

RÖPTÉBEN RAPTUS

rebbenő robbanás

teremtő foganás,

raptus az égben

szíved nem ég el,

rebben a  Verbum

repdes a szó,

szárnyal a lélek

Lelket fogadó,

virul és rebben

a piruló szó,

a szemérmes  szív

hitben csacsogó

nász a zuhanás

dördül a foganás

rebbenő robbanás

teremtő zuhanás

röptében raptus

szívem a koldus

a sólyom lecsap

végleg  megragad

a mennyei bank

mindent odaad

röptében raptus

elragad a szó

repül  a sólyom

lecsap a mélybe

rebben a verbum

vijjog az égben

szívem nem éhes

conceptus immár

az emberi szó

Istené most már

az emberi szó

teremtővé vált

 adj hát érte zokogó

szívbéli hálát.