Egy másik történetem a cigarettával.
Nyomorult egy alak vagyok. Ez a történet is azt bizonyítja, hogy a Jóisten kegyelme és a Szentek segítsége nélkül önmagamban csupán csak csődtömeg lennék. Ha rólam van szó akkor az Úrnak van igaza abban is amit mond:
„Ami a világ előtt gyönge,hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. 1Kor1.28”
Gyönge és semmmi ember vagyok.
Ami bennem él és munkálkodik az nem más, mint a Kegyelem. A bemutatkozásban említett szentségimádás és közbenjáró ima után kaptam meg a Szentlélek keresztségem Péliföld-Szentkereszten a Nyolc Boldogság Katolikus Közösségben.Akkor a Szentlélek 17 év masszív dohányzását vette el tőlem megvonásos tünetek nélkül úgy, hogy betöltött Szeretettel.
Az idő tájt egy Hotelben dolgoztam mint recepciós. Hazamenvén a Kolostorból éjjelente ott térdepeltem a Hotel aulájában és remegő szívvel és ajakkal imádkoztam az addig nem ismert ám spontán fölfedezett Keresztes Szent János verseit.
Két hónap után már nem bírtam a bennem élő, lángoló vággyal. Fölmondtam a jól fizető állásom és beléptem a Közösségbe. Mikor a Pásztort felhívtam, hogy tájékoztassam döntésemről, akkor azt válaszolta, hogy várták a hívásom, mert tudták, hogy menni fogok, csak azt nem tudták, hogy mikor... egy hét vagy két hónap múlva...
A Kolostorban gyorsan röpültek a hónapok a bennem izzó szeretet ideje alatt, mígnem elérkezett az első hazautazás napja. Violától a Pásztor Feleségétől pont annyi pénzt kaptam az útra amennyi szükséges volt.
Ám az ember nyomorult. A bűn úgy égette a csöves csontjaimba magát, mint valami rozsdás vas járókeret, amely úgy élt bennem, mint valami vázszerkezet. És amint a vas vonzza a mágnest, úgy vonzotta testemben a felébredt kívánság a bűnt, a cigarettát.
Hiába a bennem tomboló Szentlélek-keresztség, hiába az erős Kegyelem, mégsem tudtam ellenállni a kísértésnek. Az egyik utcai telefon fülkénél haza telefonáltam a Szüleimnek, hogy déli harangszóra otthon leszek. Majd oktalanul, tudva, hogy nem marad pénzem a metróra és az autóbuszra, vettem egy doboz márkás cigarettát és több hónap szünet után újra pöfékelve elindultam a külváros felé stoppolni.
Az autópálya mellet azonban hiába stoppoltam, senki nem vett fel. Telt - múlt az idő, egyre melegebb lett a kora nyári nap és én még mindig ott álltam az út szélén, miközben autók százai mentek el mellettem. Idegesen szívtam az arany marlboro cigiket egyiket a másik után. Bosszús voltam, mert közben a metrón elkaptak az ellenőrök is és mivel nem volt jegyem azonnal föl is jelentettek. Bosszús voltam azért is, hogy nem fogok hazaérni délre a megígért időpontra.
Ekkor belém hasított a világosság: mindennek a cigaretta az oka. Nem volt könnyű elfogadni ezt a felismerést, hogy az ördög van a kezemben, lóg a számban és foglalja el a szívemet.
Döntöttem és egy nagy elhatározással eldobtam az egész cigarettás dobozt magamtól, távol a közeli vetésbe és az Úrhoz kiáltottam segítségért.
Ma sem értem, hogy mi történt. Abban a pillanatban, ahogyan a cigarettás dobozt eldobtam magamtól, egy fekete luxus BMW állt előttem. Úgy emlékszem, hogy mintha azt vettem volna észre, hogy az autó pálya középső, osztott pályás részéből hiányzott volna néhány méter. A kocsi eredetileg Budapest felé tartott, aztán megfordult az autópálya éppen előttem hiányzó útszakaszán és beállt elém, aki Kecskemét felé stoppoltam. Meg voltam lepődve azért is, mert az autópálya középső korlátján általában nem szokott lenni folytonosság hiány és addig a pillanatig azt nem is vettem észre.
Annyira furcsa volt az egész, hogy zavaromban angolul kérdeztem meg tőlük, hogy mit segíthetek, mert azt hittem, hogy eltévedt külföldiekről van szó.
Kérdésemmel nem foglalkoztak, nem válaszoltak, hanem csupán annyit mondtak, hogy üljek be, majd elkezdtek száguldani. Hűtött, légkondis autóban utaztam a luxus BMW-ben. Huszonöt perc alatt Kecskeméten voltunk. Kitettek az autóból és a főútról gyors léptekkel hazasétáltam.
Éppen delet harangoztak a kecskeméti Nagytemplomban amikor becsöngettem Szüleim otthonába. Hálával emlékeztem arra, amit az engem nagyon váró Szüleimnek mondtam korábban a telefonban:
Így is történt. Mégpedig BMW angyalszárnyakon.
Sokat? Végtelen sokat tanultam ezen a rövid úton.
Néhány hét múlva a megkaptam a metró büntetés csekkjét is.
„Ami a világ előtt gyönge,hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. 1Kor1.28”
Gyönge és semmmi ember vagyok.
Ami bennem él és munkálkodik az nem más, mint a Kegyelem. A bemutatkozásban említett szentségimádás és közbenjáró ima után kaptam meg a Szentlélek keresztségem Péliföld-Szentkereszten a Nyolc Boldogság Katolikus Közösségben.Akkor a Szentlélek 17 év masszív dohányzását vette el tőlem megvonásos tünetek nélkül úgy, hogy betöltött Szeretettel.
Az idő tájt egy Hotelben dolgoztam mint recepciós. Hazamenvén a Kolostorból éjjelente ott térdepeltem a Hotel aulájában és remegő szívvel és ajakkal imádkoztam az addig nem ismert ám spontán fölfedezett Keresztes Szent János verseit.
Két hónap után már nem bírtam a bennem élő, lángoló vággyal. Fölmondtam a jól fizető állásom és beléptem a Közösségbe. Mikor a Pásztort felhívtam, hogy tájékoztassam döntésemről, akkor azt válaszolta, hogy várták a hívásom, mert tudták, hogy menni fogok, csak azt nem tudták, hogy mikor... egy hét vagy két hónap múlva...
A Kolostorban gyorsan röpültek a hónapok a bennem izzó szeretet ideje alatt, mígnem elérkezett az első hazautazás napja. Violától a Pásztor Feleségétől pont annyi pénzt kaptam az útra amennyi szükséges volt.
Ám az ember nyomorult. A bűn úgy égette a csöves csontjaimba magát, mint valami rozsdás vas járókeret, amely úgy élt bennem, mint valami vázszerkezet. És amint a vas vonzza a mágnest, úgy vonzotta testemben a felébredt kívánság a bűnt, a cigarettát.
Hiába a bennem tomboló Szentlélek-keresztség, hiába az erős Kegyelem, mégsem tudtam ellenállni a kísértésnek. Az egyik utcai telefon fülkénél haza telefonáltam a Szüleimnek, hogy déli harangszóra otthon leszek. Majd oktalanul, tudva, hogy nem marad pénzem a metróra és az autóbuszra, vettem egy doboz márkás cigarettát és több hónap szünet után újra pöfékelve elindultam a külváros felé stoppolni.
Az autópálya mellet azonban hiába stoppoltam, senki nem vett fel. Telt - múlt az idő, egyre melegebb lett a kora nyári nap és én még mindig ott álltam az út szélén, miközben autók százai mentek el mellettem. Idegesen szívtam az arany marlboro cigiket egyiket a másik után. Bosszús voltam, mert közben a metrón elkaptak az ellenőrök is és mivel nem volt jegyem azonnal föl is jelentettek. Bosszús voltam azért is, hogy nem fogok hazaérni délre a megígért időpontra.
Ekkor belém hasított a világosság: mindennek a cigaretta az oka. Nem volt könnyű elfogadni ezt a felismerést, hogy az ördög van a kezemben, lóg a számban és foglalja el a szívemet.
Döntöttem és egy nagy elhatározással eldobtam az egész cigarettás dobozt magamtól, távol a közeli vetésbe és az Úrhoz kiáltottam segítségért.
Ma sem értem, hogy mi történt. Abban a pillanatban, ahogyan a cigarettás dobozt eldobtam magamtól, egy fekete luxus BMW állt előttem. Úgy emlékszem, hogy mintha azt vettem volna észre, hogy az autó pálya középső, osztott pályás részéből hiányzott volna néhány méter. A kocsi eredetileg Budapest felé tartott, aztán megfordult az autópálya éppen előttem hiányzó útszakaszán és beállt elém, aki Kecskemét felé stoppoltam. Meg voltam lepődve azért is, mert az autópálya középső korlátján általában nem szokott lenni folytonosság hiány és addig a pillanatig azt nem is vettem észre.
Annyira furcsa volt az egész, hogy zavaromban angolul kérdeztem meg tőlük, hogy mit segíthetek, mert azt hittem, hogy eltévedt külföldiekről van szó.
Kérdésemmel nem foglalkoztak, nem válaszoltak, hanem csupán annyit mondtak, hogy üljek be, majd elkezdtek száguldani. Hűtött, légkondis autóban utaztam a luxus BMW-ben. Huszonöt perc alatt Kecskeméten voltunk. Kitettek az autóból és a főútról gyors léptekkel hazasétáltam.
Éppen delet harangoztak a kecskeméti Nagytemplomban amikor becsöngettem Szüleim otthonába. Hálával emlékeztem arra, amit az engem nagyon váró Szüleimnek mondtam korábban a telefonban:
„déli harangszóra otthon leszek.”
Így is történt. Mégpedig BMW angyalszárnyakon.
Néhány hét múlva a megkaptam a metró büntetés csekkjét is.
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké. Amen
miképpen kezdetben most és mindörökké. Amen
3 megjegyzés:
Ejha... a cím után hirtelen azt gondoltam, hogy ajándékba kaptál egy BMW-ét, de ez sokkal több és jobb, mint egy ingyen BMW :-) Áldott legyen az Isten!
Hát ez aztán hátborzongató történet. pozitiv értelemben.Circo
Nem is tudom mit gondoljak. Nem illene azt írni hogy kicsit túlzónak érzem. Ezért elhiszem, hogy minden úgy volt!
Megjegyzés küldése