Az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, az udvari tiszt nem is látta többé,de azért boldogan folytatta útját. Apcsel 8.39
Tudtam arról, hogy volt Plébánosom súlyos beteg. Két évig szolgáltam Nála és nagyon megszerettük egymást. A két év alatt a legnagyobb összhangban tudtunk együtt dolgozni úgy, hogy nem hogy szóváltás, de még csak egyetlen nézeteltérés sem volt köztünk. Paptestvérekként szerettük egymást és Isten munkáját a másikban. Halálos betegsége gyors lefutású volt mely idő alatt egyszer tudtam meglátogatni.
Hétfő este volt amikor telefont kaptam, hogy öntudatlan és úgy tűnt, hogy a halálán volt. Ekkor értettem meg a tegnapi,vasárnap esti álmomat. Kedden meg is halt.
Vasárnapról hétfőre álmodtam a következőt: Plébános barátom megjelent a ladánybenei szobámban. Megállt az ágyam mellett ahol aludtam. Megjelenése csendes volt, mégis erre ébredtem föl, hogy ott áll. Ránéztem. Nem szólt egy szót sem csak szeretettel és békességgel mosolygott rám, majd álmomban újra elaludtam az álomba.
Reggel amikor felébredtem, emlékeztem erre az álomra, de nem tudtam mire vélni a dolgot. Csak aznap este a telefon után értettem meg: Barátom tudhatta a Lélek által, hogy a szívemben már megszületett a nehéz döntés. Bármennyire is Tiszteltem és Szerettem, úgy alakultak a körülmények, hogy mégsem fogok tudni elmenni a temetésére. Ő a Szentlélek által tudhatott a problémámról, a fölmentő körülményekről amiért ennek így kellett lennie és Ő megértett. Vasárnap este, annak ellenére, hogy öntudatlan állapotban feküdt, Ő már tudta, hogy közeledik a vég és bizonnyal sorban elbúcsúzott lelkében azoktól, akiket szeretett. Így jött el hozzám a Szentlélek által tőlem is elbúcsúzni és az arcán lévő béke és szeretet jelezte, hogy elfogadta és megértette döntésemet.
Kedves és Tisztelt Barátom, Plébános úr! Elragadott Téged a betegség és nem látlak többé itt a földön, de elragadott Téged a Lélek is számtalanszor, most utoljára pedig hozzám hozott el. Köszönöm, hogy imádkozol értem, hogy a hitben boldogan járjam tovább munkás utam....és köszönöm, hogy imádkozol értem, hogy találkozzunk.
Hétfő este volt amikor telefont kaptam, hogy öntudatlan és úgy tűnt, hogy a halálán volt. Ekkor értettem meg a tegnapi,vasárnap esti álmomat. Kedden meg is halt.
Vasárnapról hétfőre álmodtam a következőt: Plébános barátom megjelent a ladánybenei szobámban. Megállt az ágyam mellett ahol aludtam. Megjelenése csendes volt, mégis erre ébredtem föl, hogy ott áll. Ránéztem. Nem szólt egy szót sem csak szeretettel és békességgel mosolygott rám, majd álmomban újra elaludtam az álomba.
Reggel amikor felébredtem, emlékeztem erre az álomra, de nem tudtam mire vélni a dolgot. Csak aznap este a telefon után értettem meg: Barátom tudhatta a Lélek által, hogy a szívemben már megszületett a nehéz döntés. Bármennyire is Tiszteltem és Szerettem, úgy alakultak a körülmények, hogy mégsem fogok tudni elmenni a temetésére. Ő a Szentlélek által tudhatott a problémámról, a fölmentő körülményekről amiért ennek így kellett lennie és Ő megértett. Vasárnap este, annak ellenére, hogy öntudatlan állapotban feküdt, Ő már tudta, hogy közeledik a vég és bizonnyal sorban elbúcsúzott lelkében azoktól, akiket szeretett. Így jött el hozzám a Szentlélek által tőlem is elbúcsúzni és az arcán lévő béke és szeretet jelezte, hogy elfogadta és megértette döntésemet.
Kedves és Tisztelt Barátom, Plébános úr! Elragadott Téged a betegség és nem látlak többé itt a földön, de elragadott Téged a Lélek is számtalanszor, most utoljára pedig hozzám hozott el. Köszönöm, hogy imádkozol értem, hogy a hitben boldogan járjam tovább munkás utam....és köszönöm, hogy imádkozol értem, hogy találkozzunk.
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése