„Áldott az ÚR, mert meghallgatta esedező hangomat.
Erőm az Úr, benne bízik szívem.”Zsolt.28.6
EGYSÉG A SZÍVBEN
GYÓGYULÁS A TESTBEN
Az Úr, aki nem más, mint a lelki sötétségünkbe éjjel hazatérő Gazda, a Ház Ura, mindig kedves meglepetésekkel érkezik ahhoz, aki éberen, virrasztva várja Őt. Nem csupán meglepetésekkel érkezik, hanem szolgálja is a virrasztót.
Hallelujah!
Váratlanul kedves meghívást kaptam és így történt, hogy lelki sötétségemet én is elvihettem az érdi találkozóra, ahol az ÚR már várt minket.
Első kedves meglepetésem a találkozó Igéje volt:
„Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel, a képmutatás nélküli testvéri szeretetre, egymást kitartóan szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá,
Isten élő és maradandó Igéje által.” 1Péter 1,22-23
Isten élő és maradandó Igéje által.” 1Péter 1,22-23
Pontosan ez volt az én lelki sötétségem, amitől hetek óta szenvedtem. Nem tudtam az Ige szerinti, képmutatás nélküli igazságban, alázatban és testvéri szeretetben élni.
Második kedves meglepetésem az volt, amikor Bagi László lelkész úr, a Kedves Laci bácsi szolgált és arról beszélt, hogy az emberi szívnek azonosulnia kell a Szívvel. Ezt hallván és tudván az igazságot, szomorúságomban még jobban virrasztottam a lelkem fölött. Egész nap arra kértem az Urat, hogy valóban tanulhassak Tőle, Tőle, aki alázatos és engedelmes szívű és adjon nekem a szolgálatomban olyan szívet, mint az Övé. (Mt11.29 „…tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű és megnyugvást találtok lelketeknek…”)
Az egyik szünetben a nyelvimáról beszélgettünk. Elmondtam, hogy a lélekkeresztségem óta magam is minden nap imádkozom így. Azt is elmondtam, hogy voltam már Európában több karizmatikus találkozón, de még sehol sem találkoztam a nyelvima értelmezésének adományával. Mindig csak elfogadtam a hitben azt, hogy ez is létezik, mint adomány a Test javára.
A harmadik kedves meglepetés az volt, hogy:
„meghallgatta esedező hangomat.”
Zsolt28.6-7
A nap végén az egyik dicsőítő csoportban hosszan imádkoztunk, többek között nyelveken is. Azonban a nyelvénekemben még a dicsőítésemben is ott időzött, mintegy alsó szólamként a panaszom, hogy nem tudok azonosulni Jézus szívével és bántam a testvéri szeretetben elkövetett hibáimat.
Ó jaj, katolikusként is nagyon tudtam azonosulni Luther énekével, amit aznap együtt énekeltünk, és amit Baki Ilona testvérünk is idézett a forradalomról szóló beszédében. (Az ének szövegét már nem tudom idézni pontosan, mert nem írtam fel. A lényege az, hogy a bűn törvénye és a Sátán lehúzza az embert. Ez valóban katolikus = egyetemes tapasztalat.)
Ekkor szolgált az imacsoportban egy református lelkész a nyelvima értelmezésével, amikor azt mondta, hogy – és én azonnal magamon tudtam a találatot-
...."az egyik Testvér a nyelvimában az előbb azért könyörgött, hogy olyan lehessen a szíve, mint az Úré: alázatos, szelíd és engedelmes."
A Lélek ajándéka, a nyelvima értelmezése azonnal békét és vigaszt hozott. Ugyanakkor megköszöntem ez az ÚRnak, hogy ezzel a karizmával is találkozhattam, hiszen írva és ígérve van:
Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul. Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli,
tetszése szerint osztva kinek-kinek.1Kor12.11
tetszése szerint osztva kinek-kinek.1Kor12.11
Azóta a testvéri szeretetben is több békével, alázattal és engedelmességgel igyekszem szolgálni. A növekedést a romolhatatlan magból valóban Ő adja.
És Ő adja a tanítást is.(Mt11.29) Eddig ui. csak azt tudtam, hogy a rendszeres nyelvima balzsam és gyógyír a benső gyógyulás hosszú útján. Most az ÚR azt is megtanította, hogy nem csupán a nyelvima, hanem annak értelmezése is gyógyulásunkra szolgál azért, hogy erősek és egyek legyünk, és alapot vethessünk a testvéri szeretetnek.
EGYSÉG és GYÓGYULÁS.
Egy ideje egyre határozottabban tapasztalom mások után magam is, hogy az ÚR alapot akar vetni köztünk, a különböző felekezetű testvérek között is a szeretetben. Mivel a keresztények közötti egység magának Jézusnak, az Ő főpapi szívének a vágya és szüntelen imája, ezért Ő mindig különlegesen megáldja azt, ahol ezért az egységért imádkoznak. (Jn17.21) Megáldja, és a dicsőséget vagyis az Ő ajándékait és karizmáit amit Ő kapott, nekünk adja azért, hogy egyek legyünk.(Jn17.22) Egységünk viszont nem csupán minket tesz boldoggá és tesz gyógyulttá, hanem Őt is megdicsőíti, márpedig keresztény életünk értelme éppen ez, Őt megdicsőíteni:
1Kor 6.20 ”…dicsőítsétek meg az Istent testetekben.”
Úgy látom, hogy az ökumené – egység – és a Test gyógyulása és Atyánk megdicsőítése elválaszthatatlanok egymástól. Ahol egységért imádkoznak és élik is azt, ott gyógyul a Test, és ahol nincs ima ott nincs egység sem, ott nincs gyógyulás sem, csak fájdalmas szakadás és dicstelenség. Ez olyan igazság, amelynek ha nem engedelmeskedünk, akkor nem is tud újjászülni bennünket a Lélek a romolhatatlan magból. Ha Jézus imádkozott ezért az igazságért, akkor az első lépés az ökumené és megdicsőülés útján, hogy a péteri Igét (lásd fent) szívünkön hordozva nekünk is imádkoznunk kell az egységért. Minél többet és minél többen és minél több helyen. Az ÚR nem lát köztünk különbséget. Minket, katolikusokat a nektek adott adományokkal, Titeket pedig a mi ajándékainkon keresztül akar gyógyulttá és eggyé tenni. Így több gyümölcsöt tudunk teremni, mint külön-külön, ez viszont éppen az Atyát dicsőíti meg.
„Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek,
és tanítványaim lesztek.” Jn 15.8
és tanítványaim lesztek.” Jn 15.8
Ehhez azonban a szív alázatára van szükségünk elsősorban. Gyümölcs, tanítványság és egység tehát összefüggenek egymással. Ha már tanultunk Jézustól, akkor tudunk tanulni is egymástól. És fordítva is igaz. Ha tudunk tanulni egymástól, akkor és csak akkor vagyunk képesek eszkatologikus gyümölcsöket felmutatni, és akkor érdemeljük majd meg a Tanítvány nevet is.
Legyünk egyek ebben a vágyban, imában, tanulásban és virrasztásban, hogy az éjjel hazatérő Urunk ajándékai, kedves meglepetései, karizmái csépeljék ki belőlünk a sötétség és megosztottság romlandó magját.
„Áldott az ÚR, mert meghallgatta esedező hangomat.
Erőm az Úr, benne bízik szívem.” Zsolt. 28.6-7
Erőm az Úr, benne bízik szívem.” Zsolt. 28.6-7
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése