Monforti Szent Lajos lelki útján járva
Magam is elvégeztem az exament és azt találtam, hogy bizony, hogy van bennem is rendetlen ragaszkodás. Sok-sok éve már, hogy reggel a felébredés után, még ott az ágyban, csipásan azonnal a Monforti-féle felajánló imát mondom el és azzal köszöntöm a Szűz Anyát. Mióta azonban Ralf a német juhász kutyám vigyázza éjjel a testi épségemet a betörők ellen és bent alszik mellettem a szőnyegen, a reggeli ima kissé meg lett zavarva. Ralf alig várja ui. hogy reggel felébredjek, éles füllel figyel és azonnal odajön hozzám, hogy a reggeli simogatását megkapja. Az történt tehát, hogy a reggeli felajánló imát úgy mondtam el mostanában, hogy a Szűz Anyának bizony osztozni kellett Ralfival is. Imádkoztam és közben a kutya fülét simogattam. Magam is éreztem, hogy ez nem jó így.
Ez volt az én rendetlen ragaszkodásom. El kellett ismernem, hogy bizony ha most kellene lemondanom erről az értelmes és hű barátról, hát az bizony igen fájdalmas lenne számomra. Viszont ez így mégsem mehetett tovább, és azt mondtam a Jóistennek és Szűz Máriának, hogy ha kell, hát vegyék el tőlem a kutyát. Inkább lemondok róla, csak legyen a szívem egészen az Úré és Máriáé.
A nap végén levittem a kutyát a Körös folyóra fürdeni. Forró nyári nap volt. A képzett kutya kutya hűségesen és jól nevelten várt rám a kolostor udvarán egész nap, megérdemelte hát a fürdést. Be is ugrott azonnal a folyóba az apportért és hozta is már vissza........illetve csak hozta volna vissza. Az történt ui. hogy a kutyának az árral szemben kellett volna kiúsznia a partra, amit sok esetben meg is tett már még a Dunában is. Ez a folyó azonban sebesebb folyású volt, ráadásul az aszály miatt a víz szintje is lecsökkent. A meder keresztmetszete így kisebb lett és az egyébként is sebes folyó most még gyorsabban folyt.
Az izmos nagytestű kutyám gőzerővel tempózott a vízben de nem haladt sem előre sem hátra. Közben a folyó besodorta őt a híd lábához ahol tovább dolgozott a lábaival és megfeszítve úszott volna előre. Ha nem bírt volna az árral talán az lett volna a jó, mert akkor az ár befordította volna folyás irányba és akkor le tudott volna csorogni a part közelébe és kényelmesen ki is tudott volna jönni. Ő azonban a szemét a partra függesztette és úgy amint az iskolában tanulta mindent megtett azért, hogy a fát visszavigye a gazdájához.
Ekkor a parton lesétáltam a kutya mögé és onnan hívtam őt, hátha befordul a személyem felé és akkor az árral le és ki tud úszni a partra. Azonban vashíd alatt voltunk, felettünk dübörögtek az autók és a kutya nem hallott semmit sem. Továbbra is arra pontra tartott volna ahol beugrott a vízbe. Visszamentem oda, hogy a kutya lásson engem, és azon tanakodtam, hogy mitévő legyek. Akkor látva azt, hogy a kutya percek óta sprintel a vízben arra gondoltam, hogy itt fog elpusztulni, mert rövid időn belül ki fog merülni a szíve, és amint erre gondoltam ekkor a kutya valóban eltűnt a víz alatt. Azonnal feljött a vízfelszínre – a fa még akkor is ott volt a szájában – és láttam a szemében az ijedtséget és a félelmet.
Már arra készültem éppen, hogy beugrom érte ruhástól és beúszom a híd lábához, amikor a jobb szemem sarkában feltűnt egy kenu a folyó közepén. Négy alakot láttam a kenuban, és ahogyan jobban megnéztem, hát az utolsó alak.......egy - egy kutya volt. Megörültem. Akkor ezek kutyaszerető emberek és biztosan fognak majd segíteni! Elkezdtem a parton ugrálni és kiabálni, hogy gyertek ide, mert megfullad a kutyám. Ők meg visszakiáltottak, hogy nincs is kutyám, mit ugrálok. Gyorsan szó szót követett, majd megmutattam nekik a híd lábánál a kutyát és Ralfot kimentették éppen idejében.
Mikor megnyugodtam akkor jutott az eszembe, hogy mit is mondtam én délelőtt a lelkiismeret vizsgálat után az ÚRnak és Szűz Máriának. Megértettem, hogy Isten nagylelkű volt. Megmutatta, hogy elvehette volna a kutyámat, de Ő visszaadta kétszeresen megtisztítva. Megtisztítva lélekben a rendetlen ragaszkodástól és megtisztítva a vízben a nyár porától.
Mindez akkor történt, amikor a 33 napos lelkigyakorlatot vezettem, melynek végén a Monforti-féle felajánlást végzik el a lelkigyakorlatozók. Eszembe jutott, hogy mit is tanított Monforti Szent Lajos, akinek segítségével a Szűz Anya tiszteletére az akkori lelki atyám segítségével három hónapos lelkigyakorlatot végeztem el(Tökéletes Mária tisztelet), mielőtt a szemináriumba léptem.
Köszönöm Édesanyám! Te valóban a szép szeretet anyja vagy!
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
Ez volt az én rendetlen ragaszkodásom. El kellett ismernem, hogy bizony ha most kellene lemondanom erről az értelmes és hű barátról, hát az bizony igen fájdalmas lenne számomra. Viszont ez így mégsem mehetett tovább, és azt mondtam a Jóistennek és Szűz Máriának, hogy ha kell, hát vegyék el tőlem a kutyát. Inkább lemondok róla, csak legyen a szívem egészen az Úré és Máriáé.
A nap végén levittem a kutyát a Körös folyóra fürdeni. Forró nyári nap volt. A képzett kutya kutya hűségesen és jól nevelten várt rám a kolostor udvarán egész nap, megérdemelte hát a fürdést. Be is ugrott azonnal a folyóba az apportért és hozta is már vissza........illetve csak hozta volna vissza. Az történt ui. hogy a kutyának az árral szemben kellett volna kiúsznia a partra, amit sok esetben meg is tett már még a Dunában is. Ez a folyó azonban sebesebb folyású volt, ráadásul az aszály miatt a víz szintje is lecsökkent. A meder keresztmetszete így kisebb lett és az egyébként is sebes folyó most még gyorsabban folyt.
Az izmos nagytestű kutyám gőzerővel tempózott a vízben de nem haladt sem előre sem hátra. Közben a folyó besodorta őt a híd lábához ahol tovább dolgozott a lábaival és megfeszítve úszott volna előre. Ha nem bírt volna az árral talán az lett volna a jó, mert akkor az ár befordította volna folyás irányba és akkor le tudott volna csorogni a part közelébe és kényelmesen ki is tudott volna jönni. Ő azonban a szemét a partra függesztette és úgy amint az iskolában tanulta mindent megtett azért, hogy a fát visszavigye a gazdájához.
Ekkor a parton lesétáltam a kutya mögé és onnan hívtam őt, hátha befordul a személyem felé és akkor az árral le és ki tud úszni a partra. Azonban vashíd alatt voltunk, felettünk dübörögtek az autók és a kutya nem hallott semmit sem. Továbbra is arra pontra tartott volna ahol beugrott a vízbe. Visszamentem oda, hogy a kutya lásson engem, és azon tanakodtam, hogy mitévő legyek. Akkor látva azt, hogy a kutya percek óta sprintel a vízben arra gondoltam, hogy itt fog elpusztulni, mert rövid időn belül ki fog merülni a szíve, és amint erre gondoltam ekkor a kutya valóban eltűnt a víz alatt. Azonnal feljött a vízfelszínre – a fa még akkor is ott volt a szájában – és láttam a szemében az ijedtséget és a félelmet.
Már arra készültem éppen, hogy beugrom érte ruhástól és beúszom a híd lábához, amikor a jobb szemem sarkában feltűnt egy kenu a folyó közepén. Négy alakot láttam a kenuban, és ahogyan jobban megnéztem, hát az utolsó alak.......egy - egy kutya volt. Megörültem. Akkor ezek kutyaszerető emberek és biztosan fognak majd segíteni! Elkezdtem a parton ugrálni és kiabálni, hogy gyertek ide, mert megfullad a kutyám. Ők meg visszakiáltottak, hogy nincs is kutyám, mit ugrálok. Gyorsan szó szót követett, majd megmutattam nekik a híd lábánál a kutyát és Ralfot kimentették éppen idejében.
Mikor megnyugodtam akkor jutott az eszembe, hogy mit is mondtam én délelőtt a lelkiismeret vizsgálat után az ÚRnak és Szűz Máriának. Megértettem, hogy Isten nagylelkű volt. Megmutatta, hogy elvehette volna a kutyámat, de Ő visszaadta kétszeresen megtisztítva. Megtisztítva lélekben a rendetlen ragaszkodástól és megtisztítva a vízben a nyár porától.
Mindez akkor történt, amikor a 33 napos lelkigyakorlatot vezettem, melynek végén a Monforti-féle felajánlást végzik el a lelkigyakorlatozók. Eszembe jutott, hogy mit is tanított Monforti Szent Lajos, akinek segítségével a Szűz Anya tiszteletére az akkori lelki atyám segítségével három hónapos lelkigyakorlatot végeztem el(Tökéletes Mária tisztelet), mielőtt a szemináriumba léptem.
Azt mondta, hogy mindazt, amit jó szándékkal, jó szívvel adunk oda az Istennek,
azt ő visszaadja megtisztítva Szűz Mária által.
Ralfot továbbra is nagyon szerettem és ő is engem. Hűséges és erős barát volt, és én megtanultam helyesen szeretni őt. Két éve ment át a szivárvány hídon.azt ő visszaadja megtisztítva Szűz Mária által.
Köszönöm Édesanyám! Te valóban a szép szeretet anyja vagy!
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése