EUFÓRIA - LINA

EUFÓRIA

Kikapcsoltam a múltat

bekapcsoltam a jövőt,

megláttam a jelent,

mert az öröm megsejtette

bennem az éppen érkezőt,

ekkor leszállt a szeretet,

és betöltött Eufória,

hangja csobogó patak

haja a nap sugara,

gyémánt szeme mindent elmondott,

szívében egy új szív dobogott,

és belibbent a balett társulat

és egyre  csak nőtt az ámulat,

mindenki szárnyakat kapott,

már mindenki balettozott

és a hattyúk tavában táncolt,

sírt és nevetett a zenekar

libbent, lebbent,lobbant,

lángolt a hattyú dal,

álmomban mind együtt voltunk

álmomban mind boldogok voltunk és táncoltunk,

éjfélkor eufóriában ébredtem

a vers kezdő soraival a fülemben

fel kellett kelnem, bár nem értettem , hogy miért,

mégis fel kellett kelnem,

mert Vivaldi táncolt a lelkemben,

és bár  tudtam, hogy nagyböjt van

engem ez most cseppet sem érdekelt,

én csak Eufóriára figyeltem,

Eufóriát hallgattam,

és miközben e verset értetlen boldogan, eufóriában

 gépeltem és énekeltem,

mire a vers feléhez érkeztem

fél óra múltán megérkezett az sms és mindent, mindent megértettem!

Istennek legyen hála,

mert megszületett LINA,

és én nagybácsi lettem!

Isten hozott, légy áldott, szent

és egészséges,TE kedves gyermek!

És legyen szent, erős és egészséges

 a boldog Anyuka!

ALLELUJA! LINA! ALLELUJA! LINA!

EUFÓRIA LINA

A VERS TÖRTÉNETE

Eltelt Hamvazószerda ünnepe. Korán lefeküdtem és utoljára még a szenvedő Jézusra gondoltam és elaludtam.

Nagyon szépet álmodtam. Egy családnál voltam, akiket harminc éve nem láttam. Tele voltunk örömmel, szeretettel, úsztunk a tejszagú boldogságban, nevettünk, és táncoltunk.

Éjfélkor felébredtem, és a vers első két sora jelent meg bennem.

„Kikapcsoltam a múltat

bekapcsoltam a jövőt.”

Eufórikus öröm volt bennem és éppen ezért nem értettem, hogy mit jelent ez a két mondat a fejemben. Hogy jön ez ide? Nem is akartam felkelni ezért visszafeküdtem a tejszagú örömbe, mert olyan jó volt ott lenni.

Az utóbbi időben azonban már kicsit hozzá szoktam ahhoz, hogy a Szentlélek így ébreszt fel éjnek idején vagy hajnalok hajnalán. Ezért mindig van az ágyam mellett toll és papír arra az esetre, ha írnom kell.

Nos, leírtam hát a két mondatot. Mellékelem a skiccet melyen olvasható a két mondat és rögtönzött folytatása és látható a dülöngélő hevenyészett sorokból, hogy álmosan, csipásan írtam, de eufórikus örömben.

Lefeküdtem, se az eufórikus öröm nem hagyott nyugodni. Ezért azt mondtam az Úrnak, hogy ugyan bár valamelyest már ismerem ŐT, de ennek a versnek a kezdete mégis szokatlan és ismeretlen, ám ha tényleg Ő az, aki hív, akkor fölkelek és írok engedelmesen. 

Éjfél elmúlt, de az eufórikus öröm nem múlt el. Felkeltem és átsétáltam a számítógépes szobámba és elkezdtem kipötyögni két újjal a sorokat melyek, mint aranyfalat gondolatok szépen tisztán, érkeztek, gördültek ezután. Magam is furcsállottam és nem értettem ezt a hatalmas örömet bennem. Nagyböjt első éjszakáján miért történik ez a hatalmas öröm a hamuval megáldott fejemben? 

Gépeltem és Eufória/Szentlélek diktálta tovább és tovább és a sorok gurultak az oldalon egyre alább.

Még nem fejeztem be a verset, de közben azért benéztem a megnyitott fb. oldalamra, hogy van – e a Húgomtól üzenet.

Hát igen, jött, de nem tőle. Az Unokahúgom írt, hogy éjfél előtt megszületett első gyermeke, kinek neve Lina és akit a család már nagyon várt.

Ekkor állt össze bennem a történet és megértettem mindent.

Köszönöm Jézus! Halleluja!

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN!

MIKVANNA

’MIKVANNA’ 

A napokban egy Kedves Ismerősömtől kaptam egy érdekes üzenetet. Bár írhatnám, hogy egy jó barátom írt nekem, ám csak azért nem alakult ki a mélyebb kapcsolat közöttünk, mert nagyon távol élünk egymástól. Viszont a fészen, az infósztrádán tartjuk a kapcsolatot egymással, és megosztjuk örömeinket. Például ezt a verset is Tőle kaptam.

Schrenk Éva, Hála és köszönet.

 Hálát adok az elmúlt évért, hálás vagyok minden percéért. Már megint megtartott az Isten! Akkor is, ha nem mindig hittem. Ő vigyázott reám szüntelen, s bár az élet sokszor küzdelem, nem hagyott soha egymagamra az Úton, nyomában haladva. Kimondom a neved, Jézusom; nem hagytad, hogy járjak tévúton.

És most bemásolom a legutóbbi rövid üzenetét.

„Nagyon nehéz feladatot kaptam. Nem is gondoltunk, hogy ilyen nehéz lesz és semmi nem úgy megy, ahogy szeretnénk. Kicsit el voltam keseredve tegnap, bár ez nem jellemző rám, mert nagyon vidám és optimista szoktam lenni.

Viszont éjszaka megjelentél álmomban és egy nagyon hosszú beszélgetésben teljesen rendbe jöttem lelkileg. Fantasztikus volt és nagyon örülök neki, hogy így is tudtál segíteni. Így már vidáman ébredhettem és úgy érzem, hegyeket tudok megmozgatni. Hát nem csodálatos?”

   Valóban az és engem is mélyen megérintett a történet. Utolsó levélváltásunk két hete volt, azóta nem írtunk egymásnak, telefonon nem beszéltünk és esti elalvása előtt sem velem voltak elfoglalva a gondolatai, hanem az adott problémás helyzettel.

Akkor mégis miért álmodta ezt, miért éppen engem, a katolikus papot idézte fel benne az álom Szentlelke? Én nem tudtam a gondjairól, amiről beszámolt levelében és most mégis megoldást kapott tőlem, ill. a Szentlélektől. Arról sem hallottam még mástól, hogy álomban valakik hosszan beszélgettek volna egymással az adott problémás helyzetről és így kapott volna megoldást a konkrét esetre.

Nem tudok más értelmes konklúziót írni, mint azt, amit az IGE igazsága kijelent:

 „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!” Rom11.33

…másrészt:

„Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. Mert, ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek.”

Engem a nyomorult és bűnös szolgát emlékeztet ez a történet a pörköltes esetemre és egy másikra, amikor elhunyt pap barátom látogatott meg engem álmomban és gondjaimban vigaszt és megoldást kaptam Tőle én is. E két esetről bátorkodtam korábban úgy írni, hogy mindkettő azt erősítette meg bennem, amit hittel vallunk, hogy a Szentek közössége élő és valós hitigazság, és a Szentlélek országútján a tagok közösségben vannak egymással és a Szentháromsággal! Ezek szerint most is ezt történt. Aki másképpen gondolja, kérem, hogy írja meg és segítsen minket a megkülönböztetés szolgálatával.

Köszönjük Atya!

Köszönjük Jézus!

Köszönjük Szentlélek!

Köszönjük Szűz Anya!

Köszönjük Szent Charbel!

Köszönjük a Szenteknek és Barátainknak a mennyben!

’MIKVANNA’

Hogy mik vannak!

És, hogy mi minden történik a mennyben és a földön!

 „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!” Rom11.33

DICSŐSÉG az ATYÁNAK a FIÚNAK és a SZENTLÉLEKNEK

MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN!

Schrenk Éva, Hála és köszönet.

Hálát adok az elmúlt évért, hálás vagyok minden percéért. Már megint megtartott az Isten! Akkor is, ha nem mindig hittem. Ő vigyázott reám szüntelen, s bár az élet sokszor küzdelem, nem hagyott soha egymagamra az Úton, nyomában haladva. Kimondom a neved, Jézusom; nem hagytad, hogy járjak tévúton.

E történet megírása közben eltöltött a Szentlélek hálával és örömmel, és örömömben ezt a verset írtam.

MIKVANNA

A galaxis sem oly kanyargós

mint a Te útjaid Uram,

elrejtett akaratod megmutatod

az álom útjain Uram,

imádom kifürkészhetetlen Lényed

és ahol nem is várjuk

ott küldesz mindig segítséget,

a galaxis sem tudja betölteni

dicsőséged,

az ember sem tudja megérteni

végtelen szerelmed,

nem tudok mást tenni, mint hódolni

és alázattal befogadni mindazt,

mit nekünk ingyen adsz

Neked minden gondolatod számunkra

öröm és malaszt,

Te vagy a teremtő és gondviselő kéz

én meg csak a balta

ki akaratod végrehajtja,

s ha valaki szenved vagy tanácstalan

Te segítesz rajta!

...és ugynez mp3-ban

Pihentében is megáldja az ÚR...

PIHENTÉBEN IS MEGÁLDJA AZ ÚR AZT, AKIT SZERET. Zsoltár 127.2.

Nagy öröm volt bennem tegnap este az „Étvágygerjesztő megírása után.

Olyannyira, hogy lefekvéskor étvágyam lett arra, hogy bizalommal nagyot kérjek Jézustól és olyat kértem Tőle, amit még soha. Azt kértem, tőle, hogy folytatódjék a nappali együtt létünk öröme tovább az alvásomban is. Aztán bátran hozzá tettem, hogyha lehetséges hozza el magával a barátaimat is, nevezetesen Charbel atyát és a két karmelita Terézt a kicsit és a nagyot.

Ezzel a mondattal feküdtem le:

 „köszönöm Jézus, nemsokára találkozunk megint és várlak az álmomban..”

Négy órakor a boldog és ujjongó öröm ugrasztott ki az ágyamból és dicsőítve, hálálkodva térdeltem azonnal a szobámban állandóan ott lévő hordozható tabernákulum elé.

Mert bizony eljöttek HAallelujaAH!!!

Az örömöm azért is volt oly nagy, mert ráadásul nagy belső gyógyulással ajándékoztak meg. Egy nagyon régi eset gyógyult meg bennem és annak a helyét töltötte be a Szentlélek az öröm könnyeinek a balzsamával, mert bizony álmomban sírtam az örömtől. Tanácsot is kaptam, hogy mit kell tennem és ma úgyis cselekedtem. Köszönöm BARÁTAIM, KÖSZÖNÖM!

HAallelujaAH!

Dicsőség az Atyának a Fiúnak a Szenrléleknek,

miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

MEGGYÓGYULTAM AGYDAGANTBÓL-FUTURE IN THE PAST

KIEGÉSZÍTŐ PONTOSÍTÁS/FONTOSÍTÁS.

Félreérthető módon hangzik el a beszédemben, hogy a szabad keresztény Gyula testvér volt az egyetlen a sok ismerősöm közül, aki a hit bátorságával hívott fel azzal a szándékkal, hogy még a műtét előtti estén telefonon keresztül imádkozzon értem.

Ez nem a Többiek elmarasztalását jelenti, hiszen tudom és köszönöm, hogy sokan imádkoztak értem abban az időben a távolból.

Azért emeltem ki ezt a mozzanatot és azért mondtam el, hogy a hitben bátorítsak Mindenkit. Tudom ui. hogy az emberek azt gondolják ilyenkor magukban, hogy nem illik a súlyos beteget zavarni ezért nem is hívják fel a beteget. Azt is gondolják tévesen, hogy a műtét előtt nem illik a beteget összezavarni azzal, hogy személyes közbenjáró imát ajánlunk fel neki telefonon keresztül, mert az a helytelen gondolat áll ez mögött, hogy nem illik a halálos beteget az ima, a gyógyulás hamis reményével kecsegtetni.

Higgyétek el! A hívő beteg nem így gondolja, és nem ezt várja el Barátaitól, hanem a tetőt bontó barátok hitének lehetetlent és akadályt nem ismerő bátorságát és szeretetét, amellyel Jézus elé viszik a szenvedőt.

Nos, a szabad keresztény Gyula testvér nem az illemmel törődött, hanem azzal, hogy mire indítja őt az ÚR Szent Szelleme.

Miután elfogadtam a hitben az imáját és a kapott gyógyulást én nem akartam menni onkokezelésre, de rábeszéltek, meggyőztek. Jan. 29-én volt a műtétem, amikor a hat centis cisztás daganatot eltávolították a fejemből. Hét hónappal a műtét után derült ki MR vizsgálaton, hogy a Rengeteg kezelés mellett ismét egy négy centis cisztás daganat nőtt a fejemben. Ekkor döntöttem, úgy, hogy nem kérem a további onkológiai kezeléseket, bár nem tudtam még, hogy hogyan és merre tovább. A  Gondviselés azonban azonnal segített és elvezetett a Paleomedicina Klinikára és azóta, az ott tanult terápiával gyógyulok.

Eltelt két hónap az MR óta, amikor ismét MR vizsgálatom volt esedékes. Az agresszív daganat alapján azt várták, hogy ha hét hónap alatt nőtt négy centit, akkor bizonyára most is nőtt valamelyest az eltelt két hónap alatt főleg azért is, mert nem kaptam az onkológiai kezeléseket.

Az eredmény azonban azt igazolta amit a ketogén terápiától vártunk, hogy nem nőtt semmit sem a ciszta mérete. Ez azt erősíti meg, hogy jó döntés volt elhagyni az onkológiai kezeléseket – melyről meggyőződésem, hogy nem más, mint egy meghosszabbított halálos zsákutca – és elkezdeni a nulla százalékos szénhidrát mellett az evolúciós paleo ketogén étrendet.

Tanúság: a hit legyen bátor cselekvő hit!

Isten nem a passzivitásban cselekszik, hanem ha merünk a hitben bátran kilépni a konvenciókból.

 „Bátorság! Ne féljetek! Mk 6.50

2018. 07.29. MR eredmény

Kapisztrán Szent János,Margharita nővér és törökszem.

KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS, MARGHARITA NŐVÉR ÉS A TÖRÖKSZEM.
"Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségetek a sátán, mint ordító oroszlán ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el." 1Pét5,8

 Betegségem miatt a fizetésem nagy részét gyógyszerekre költöm, így aztán egyéb dolgokra nem igazán futja. A nyáron váratlanul bejelentkezett hozzám egy imacsoport, hogy eljönnek hozzám. Kiderült, hogy látogatásuk célja az volt, hogy megajándékozzanak egy borítékkal, hogy menjek el ebből az ajándék összegből egy lelkigyakorlatra. Születésnapomra a Családomtól is hasonló ajándékot kaptam ugyanezzel a céllal, így hát keresgélni kezdtem a lelkigyakorlatok között. Keresésem egyetlen szempontja az volt, hogy hétvégére itthon lehessek és ne kelljen helyettest keresni a három faluba a szentmisékre. Így találtam rá egy hétfőtől péntek délig tartó programra melyet Margaritha nővér tartott Huber atyával Máriabesnyőn. Jelentkeztem is.Nem ismertem Margaritha nővért és annak ellenére, hogy világhírű én bizony valamiért nem hallottam róla. Most már sajnálom és igyekszem pótolni hiányosságaimat és a könyveit el fogom olvasni.

   Bár kényelmes fekhelyem volt az egyszemélyes kolostori szobámban, mégis az egyik éjjel alig aludtam, mert fél éjszaka állandóan arra ébredtem, hogy a Szentlélek örömmel énekel bennem és dicsőítem Istent. Ezt az éneket énekeltem:

"Minden nap veled leszek, fogom a kezed, csak őrizd meg mindig tisztán a szíved. El nem hagylak téged, el nem távozom, ha kiáltasz hozzám én meghallgatom. Hát ne félj én népem, hisz tiéd az örökségem, ne félj és ne lankadj el, hisz neked győznöd kell."

   Nagyon jól esett a Léleknek ez a bennem dübörgő látogatása és annak ellenére nem bántam, hogy nem aludtam végig az éjszakát, hogy a lelkigyakorlat reggel hét órától este kilencig tartott. Korán keltem és reggel hétre énekelve mentem át a kápolnába. Szentségimádással kezdtük a napot. Amikor Huber atya ki tette az Oltáriszentséget és énekelni kezdtünk közösen és kimondtam az első szót, hogy: „Jézus”, akkor megindultak a könnyeim és egy órán át csendben sírtam az örömtől. Nem értettem, hogy mire ez a nagy lelki vigasság, miért kapom Istentől már a lelkigyakorlat elején. Hálásan elfogadtam és csendben örültem neki. Felüdített, erőt, szomjúságot, vágyat, örömet adott.

   Aznap a bűnökről szóltak a tanítások, hogy a szentgyónásra jól fel tudjunk készülni, és hogy a Szentlélek kiáradásakor már ne legyenek akadályok bennünk. Az egyik tanítás az ördög megtévesztő praktikáiról, az okkultizmusról szólt. Azt gondoltam magamban, hogy no végre itt az ideje, hogy egy kicsit szundítsak az álmatlan örömteli éj után, mert ennek a témának alapos ismerője vagyok.

   Fél éber szundikálásomban azonban a darázs csípett meg, amikor Margaritha nővér a török szemről beszélt. Eszembe jutott, hogy nekem is van egy otthon a szobámban amiről nem tudtam, hogy valójában török szem vagyis, okkult eszköz, angolul evil eye, vagyis gonosz tekintet.

   Több, mint tíz éve kaptam egy Hittanosomtól, aki Izraelből hozta és kóser zsidó kegytárgy boltban vásárolta. Egy kék színű porcelán kézfej volt - keresztény hal szimbólum is volt rajta és most már tudom, hogy megtévesztésképpen- és a tenyéren egy mindent látó nagy szem volt ábrázolva.

Amikor átvettem az ajándékot és láttam a kézfejet még eszembe is jutott, hogy a héber „Jád” betű is kezet jelent és a rabbik értelmezése szerint aki megtartja a parancsokat az Isten kezének áldó oltalma alatt élhet. Ráadásul az ajándékot is úgy kaptam, hogy ez nem más, mint egy kóser zsidó áldás.

   Az ördög kihasználta, hogy szeretem Izrael titkában azt, amit Isten is szeret benne és amit erről a Biblia tanít a Római levélben. Amúgy is van otthon saját menórám, kippám, zsidó imakönyvem és szeretek héberül énekelgetni, már amit tudok néhány dalt. Figyelmességem tehát alaposan elaltatta a másik cég, eszembe sem jutott, hogy utána nézzek és ami a legfőbb, hogy annak ellenére, hogy naponta ott vagyok a világhálón, az ördög gondoskodott arról, hogy tíz éven át a török szem szóval, fogalommal, jelenséggel, képpel még csak ne is találkozzam és ne is halljak róla.... és én ezzel a tárggyal éltem éveken át....és valóban....az utóbbi tíz év a sok kegyelem mellett/ellenére egy nagy vessző futás volt, sok-sok szenvedéssel. Isteni kegyelem és csoda, hogy egyáltalán még papként munkálkodhatom, hogy egyáltalán még élek. Mert írva van Mózes könyvében a ma is érvényes Ige:

„Utálatnak tárgyát ne vidd házadba,

különben hozzá hasonlóan átok alá kerülsz magad is.

Nagy megvetéssel és utálattal bánj vele, mert átkozott.”   

                                                                           Mtörv7.26

 

Én pedig gyanútlanul, figyelmetlenül behoztam az átkot az életembe. 
   Ám Isten elküldte Margaritha nővért Máriabesnyőre, engem meg elküldött Hozzá a lelkigyakorlatra ahová elküldte az Ő mindent megvilágosító Szentlelkét. Alleluja! Margaritha nővér olyan kicsi, olyan alázatos, hogy nyugodtan megdicsérhetem itt a világhálón: Margaritha nővér egy modern Avilai Teréz. Dicsőség érte Istennek és köszönet a nővér hűséges, engedelmes életének.

   Tehát nagyon megörültem annak, hogy a Gondviselés elhozott a Nővérhez, nagyon hálás voltam a megvilágosító Kegyelemért, a megértés ajándékáért. 
  Amikor elérkezett a napi szentmise ideje, akkor döbbentem meg a Kegyelem időzítésén. Ez a nap, amikor Isten leleplezte az ördögi csapdát az életemben, nos ez a nap Kapisztrán Szent János ünnepe volt. Ki ellen is harcolt a Szent? Nem csupán a török horda ellen, hanem az ellen a démoni sereg ellen is, amely az iszlám téves tanítása és bálványimádása mögött sorakozik fel, amely okkult eszközeivel most is átkozva támadja a katolikus világot és a katolikus papot. Aznap este különösen is nagy öröm ünnep volt a számomra. A Lélek tehát ennek örvendezett bennem már jó előre az éj folyamán, hogy az éjjeli sötétre világosság támad a lelkemben és elmémben.

   Azon az éjjelen álmot láttam. Azt álmodtam, hogy haza mentem a plébániára és a szobámban egy idegen kosár volt, letakarva egy fekete kendővel. Levettem a kendőt és a kosár tele volt patkányokkal, melyek visítva futottak ki a házból amikor engem megláttak. A kosárban ott maradtak a pici patkány fiak, akiket undorodva eltapostam. Megértettem az álom üzenetét.

   Elvégeztem a szentgyónásomat, aztán annak rendje és módja szerint elvégeztem a szabadító imát magamért, hogy megszabaduljak attól az ördögi köteléktől amely a török szemen keresztül kötött össze annak démonjaival és amely akkor is sok bajt okozott a tíz év alatt, ha a rossz döntésekért engem is felelősség terhel. Margaritha nővér ezután háromszor is megáldott és imádkozott értem és bőségesen betöltött a Szentlélek Isten jelenlétével.

   Hazaérvén a lelkigyakorlatról exorcizáltam ezt a tárgyat és betartva a biztonsági szabályokat megsemmisítettem azt. Tíz év rabságból szabadított meg az ÉLŐ ISTEN!!!

   Kapisztrán Szent János viszont előkelő helyet kap ezután a barátaim a szentek között. Tiszteletére kilencedet fogok végezni, emléknapján hálával fogok misézni és sűrűn fogom kérni ezután is további mennyei közbenjárását az életemben.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

Célkeresztben/2.

Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted. Zsolt139.14   

(...ez a bejegyzés csak a Célkeresztben/1.c. írással együtt olvasva érthető)

^{Két nappal a Célkeresztben/1. c. bejegyezésem után telefonon kerestek egy ismeretlen számról. Egy nagycsaládos régi kedves ismerősöm volt, akivel nem találkoztam és nem beszéltem már öt éve.} 

  ^{Elmondta, hogy a napokban álmot látott melyben szomorú voltam és hogy ebben az álomban Jézus üzent nekem. Nehezen szánta rá magát, hogy ennyi év után felhívjon és ezt a hírt elmondja, hiszen semmit nem tudott rólam, hogy mi történt velem mostanában. Nem ismerte a blogomat sem, nem tudott és nem hallott róla, így azt sem tudta, hogy egyáltalán föltettem a célkeresztes álmomat. Íme az üzenet egy részlete, melyet én nagy hálával, örömmel, megvigasztalódva és megerősödve fogadtam.}

                                                          

Drága gyermekem!

Ne csüggedj és ne félj! Légy erős,bátor,kitartó és állhatatos!  
A Gonosz küzd ellened és támad,de ne aggódj,  ne félj,nem győzhet le, mert te Velem vagy,a Mindenható és Hatalmas Istennel, te az Én gyermekem lettél és maradsz örökre. 

Szüntelen meg akar félemlíteni és eltávolítani téged Tőlem. 
Ne engedd, hogy meggyőzzön téged a hazugságaival,a  hazugságairól.
Te is tudod,Ő a hazugság atyja, a diabolos, mindent szétromboló, gonosz angyal, a sötétség fejedelme.
Annyi csodát tettem az életedben akkor,most ne lennék veled és ne támogatnálak? 

Szüntelen közbenjárásaid és könyörgéseid,hidd el, meghallgatásra találnak,de a maga idejében.Fontos,hogy ne add fel a küzdelmet, a harcot, hanem bízz Bennem továbbra is, és Belém kapaszkodva járj tovább a hit útján.A Sátán ott ólálkodik körülötted és lesi,mikor nyelhetne el téged, mikor csaphatna be, ezért hát légy résen és légy óvatos! 
A legfőbb célja az, hogy bekerítsen és a markában tartson téged és minden eszközt megragad, hogy ez sikerüljön neki.
Te az Én kezemet fogod és nem az övét, bármennyire is el akarja hitetni ezt veled. Ne feledd, Én veled vagyok és leszek mindenkor, amiben és ahol jársz.

 Vagyok, Aki Vagyok, a három személyű egy Isten, Aki soha nem hagylak el,veled járok és benned is szeretnék maradni örökre.
 Szeretlek,drága gyermekem! Ezt ne feledd,légy biztos ebben!

 Ugye mennyire igazak az ÚR Igéi?

Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak. Sőt, még a szolgákra és a szolgálókra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban. Joel3.1

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN

Célkeresztben/1.

„Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” Jn15,18-20

Szent István ünnepének éjjelén ismét álmot láttam.

Egy hosszú, poros, homokos tér egyik végében álltam. Meleg volt, erősen sütött a nap. Házak, épületek nem voltak körülöttem, a tér pedig a másik vége felé keskenyedett el, mint egy zárt katlan. A tér puszta volt és üres…

Amint a tekintetemmel a teret pásztáztam, a tér túlsó végén, tőlem kb. 40-60 méterre megláttam Jézust. Háttal állt nekem, de így is azonnal tudtam, hogy a két keze elöl össze volt kötözve és ítélethirdetésre várt.

    Néhány méterre Jézus előtt egy kb. egy méter magas fehér és csupasz márványtömb oltár tetején egy fekete alak volt kétrét görnyedve az oltárra borulva. Azonnal tudtam, hogy az ítéleten dolgozik és a leborulása az oltáron nem volt más, mint „hálaadás” a zsákmányért.

  Ekkor felsikoltottam. Az nem lehet, hogy Jézus a sátáné legyen és előre futottam, hogy Jézust elhozzam onnan. Még nem értem oda Jézushoz, amikor az oltáron a nekem továbbra is háttal kuporgó alak felemelte a fejét és a válla fölött hátra nézett rám.

   Tar kopasz volt a feje, szemei pedig az arcához képest aránytalanul nagyok voltak. Nagy fehér, üveges és jeges szemeivel úgy tekintett rám, mint akit célba vettek. Azonnal megértettem, hogy a céltáblája vagyok és én leszek a következő áldozat, aki után veti majd magát. A tekintetében fölényes gőg is volt és azt üzente, hogy ha Jézust elkapta, akkor nekem meg főleg nincs semmi esélyem ahhoz, hogy megmeneküljek.

  Futásomban megtorpantam a látványtól és a felismeréstől ám ekkor átölelte a vállam egy nagy erős fekete reverendás kéz. Szelíden kezdett elvezetni onnan, hogy ne menjek közelebb én pedig keservesen siratva Jézust, hangosan a következő mondatot ismételgettem: „de hiszen semmi álnokság nem volt benne, de hiszen semmi álnokság nem volt benne.”

   A reverendás kéz továbbra is a vállamat karolta, és hogyan haladtunk kifelé a térről én csak sírtam és sírtam és sirattam az ártatlan Jézust, aki a sátán fogságába került és látszott rajta, hogy az ítélet ellen nem tiltakozott, hanem szelíden és alázatosan várta a további eseményeket és a kivégzést.

   Ekkor ébredtem fel és jeges borzongás vett erőt rajtam. Ismerős volt már ez az érzés, ami valójában nem is érzés volt, hanem egy természetfölötti jelenlét észlelése. Ebben a jelenlétben bár nem láttam, de észleltem azt a két üveges és nagy fehér szemet, amelyek mint egy géppisztoly célkeresztjei rám meredtek a sötétben és tudtam, hogy a céltáblája vagyok. Úgy fókuszált rám, úgy mért be magának, mint egy vadászgép pilótája a célmonitoron befogott és bejelölt másik gépet, mely után már csak a fegyver billentyűjének a meghúzása, a nyomkövető rakéta kilövése és rövidesen és az ellenséges gép megsemmisítése történik. A tekintete félelmet és pánikot akart ébreszteni bennem: amint a rakéta elöl sem tud elbújni a célba vett vadászgép, éppen úgy  nincs menekvésem nekem sem.

   Annak ellenére, hogy Szűz Mária, Kármel Ékessége karjaiba menekültem és felszítva magamban a három isteni erényt a legirgalmasabb Szentháromságnak ajánlottam magam újra és újra, a jeges borzongás sokáig nem hagyott el és csak nagy sokára tudtam ismét elaludni. Zaklatottan, szaggatottan aludtam és nagyon fáradtan és későn ébredtem másnap reggel.

   A fekete reverendás, erős, szelíd és szerető kar, amely átölelt és a elvezetett a térről, Bíró László püspök atya volt.

A napokban kaptam meg hírlevélben a Gospa szeptemberi üzenetét:

Medjugorje, 2012. szeptember 2.

„Drága gyermekek! Míg a szemem néz benneteket, lelkem azokat a lelkeket keresi, akikkel egy szeretne lenni - a lelkeket, akik megértették mennyire fontos imádkozni azokért a gyermekeimért, akik nem ismerték meg a Mennyei Atya szeretetét. Hívlak benneteket, mert szükségem van rátok. Fogadjátok el a missziót és ne féljetek, meg foglak erősíteni benneteket. Be foglak tölteni benneteket kegyelmeimmel. 

Szeretetemmel megvédelek benneteket a gonosz lélektől.

Veletek leszek. Jelenlétemmel vigasztalni foglak benneteket a nehéz pillanatokban. Köszönöm nyitott szíveteket. Imádkozzatok a papokért. Imádkozzatok, hogy a Fiam és a közöttük lévő egység minél erősebb legyen és egyek legyenek. Köszönöm nektek.”

Közeledik Kisboldogasszony ünnepe. Egy évvel ezelőtt ekkor indítottam el ezt a blogot. Hálát adok Istennek a Kegyelmekért, a Szűz Anyáért, az Olvasókért....és imádkozom továbbra is értük.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, 

miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

                   

...aki megerősít engem

„Az isteni bölcsesség szelleme, amely az alázatos lelkekben lakozik, mindig arra törekszik, hogy a lelki kincseket titokban tartsa és a hibákat nyilvánosságra hozza.”

(Keresztes Szent János Aranymondásai XIV/29. Bp.1993)

Tökéletesen egyetértek ezzel az igazsággal. Aki időrendi sorrendben olvassa a blog történeteit, az tudja, hogy a fenti szabályt is igyekeztem betartani. Mint a kármelita Skapuláré Társulat tagja, ha látszólag mégis eme fent megfogalmazott igazsággal szemben ellentétesen cselekszem a blog írása közben és a jelen bejegyzésben is, akkor annak alapos okai vannak.

   Egyrészt már a bemutatkozásban említettem és idéztem a Tóbiás könyvéből vett igei szakaszt, hogy számomra az mindvégig vezérlő Ige marad. Másrészt oly korban élünk, amikor a hit megerősítésére igen nagy szükség van, és úgy gondolom, hogy ezzel Keresztes Szent János a hit nagy mestere és tanítója is egyetértene. Harmadrészt nagyon tisztelem és szeretem azt, amit Isten ad az Egyháznak a Megújuláson keresztül. Ha szerény életem eseményei, ha csak egy picit is de erősítik a Megújulás létjogosultságát, hitelességét, akkor írásra merem adni a fejem és a lelkem.

  Jelen sorokkal hálával szeretnék beszámolni két Ige aktualitásáról az életemben. Az első:

És ez lesz az utolsó napokban, mondja az ÚR:

kiárasztom Lelkemet minden emberre, akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásai lesznek....Joel 3.1-5

Ugyan öregnek még nem mondanám magam a 49 életévemmel, de bizony már az ifjak közé sem tartozom. A második Ige pedig a következő:

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem…Fil 4.13

 Április 25-én a következőt álmodtam.

Szabadtéri szentmisén vettem részt egy nagy zarándok csoporttal. Nem tudtam, hogy hol vagyok, nem tudtam kik vesznek körül, csak azt tudtam, hogy szentmisén vagyok és ott állok magam is a tömegben civil ruhában. Kellemes nyári nap volt és előttem mintegy húsz méterre volt a miséző oltár magas árnyas fák alatt, ám az oltár mögött nem állt senki. Ekkor váratlanul azt tapasztaltam, hogy azonnal összeesek, ha nem megyek ki a tömegből a friss levegőre, mert olyan rosszul éreztem magam. Megjegyzem soha nem ájultam még el és minden sorban állást, akár a katonai díszőrséget, akár az egyházi liturgiákat a kánikulában… mindig jól viseltem.

   Elindultam hát a legrövidebb úton előre az oltár felé, hogy kimegyek a tömegből a szabadba, amikor tudatosult bennem, hogy elkezdődött az áldoztatás. Papot most sem láttam, aki a megszokott módon áldoztatott volna a miséző oltár előtt, és az emberek sem álltak sorba áldozásra várva, ellenben az oltár sarkától kissé oldalt  balra és a tömeg előtt görnyedten ült Valaki aki egy kis sámlin és  én tudtam, hogy rám várt. Egy idős,  hosszú hófehér hajú és szakállú férfi volt, földig érő fehér albában. Haja a vállánál is hosszabban ért alá. Szó nélkül tudtam, hogy engem várt és azt is tudtam, hogy mit kell tennem. Oda térdeltem elébe anélkül, hogy külön hívott volna, Ő pedig a jobb tenyerével a tömeg elöl eltakarta oldalt az arcát, mint aki súgni készül valamit. Közel hajoltam hozzá, Ő is közelebb hajolt az arcomhoz és kinyitotta a száját és a nyelvéről egy kerek, fehér szentostyát nyújtott felém, melyet kézzel át is vettem a kinyújtott tenyeremre és megáldoztam. A szentostya nem volt nedves. Erővel töltött el, felálltam és Közte és a miséző oltár között kisétáltam a szabadba friss levegőt szívni.

   Ekkor ébredtem fel arra, hogy azonnal elájulok, mert olyan rosszul éreztem magam, mint még soha. A fejem forró volt és légkalapácsok dübörögtek benne, a szívem pedig úgy zakatolt mint Keresztfiam kedvenc mozdonya a Thomas. Megmértem a lázam. Még elfogadható lett volna, mert csak 39.3 volt. Ez a láz önmagában még nem igazolta ezt a rendkívüli rosszul létet. Megmértem a vérnyomásom is és a mért értékek normálisak voltak. Ellenben a pulzusszámom majdnem a háromszorosa volt a normál megszokottnak. Reggel négy óra volt, lázcsillapítóm nem volt otthon így elmentem langyos vízzel lezuhanyozni.

   Napközben aztán két lázcsillapítót vettem be és du. kettő órára már csak hőemelkedésem volt. A pulzusszámom ellenben csak másnap délutánra kezdett közelíteni a normális értékhez, a fejfájásom pedig még napokig eltartott. Közben kórházba kerültem és vesegyulladást állapítottak meg. Egy hétig feküdtem az urológián és a májusi eleji négy napos ünnep után kerülhettem haza. Gyógykezelésem jelenleg ambulánsan folytatódik.

 Szívemnek ez a rendkívüli és órákon át tartó zakatolása nagyon elfárasztott, mert a majd háromszor magasabb pulzus szám a véleményem szerint ahhoz hasonlítható, mintha órákon át sprinteltem volna pihenés nélkül. Most adtam hálát a korábbi sportolásért, mely nélkül a szívem talán nem bírta volna ezt a tempót. Ugyanakkor és elsősorban Istennek a mi Urunknak adok hálát, hogy a betegségemben így megerősített és lelkileg ellátva, táplálva nézhettem szembe a reám váró nehéz napoknak......
(Eltelt azóta hat év. Teljesen meggyógyultam. Néhány évvel később ismerkedtem meg Szent Charbellel. Lehet, hogy Ő jelent meg álmomban? Azóta minden nap imádkozom Hozzá.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

Ő jött el

Ő jött el!

Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem. Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél! Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben. Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak, aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek. 
Sir24.23-31

Boldog II. János Pál pápa tanította, hogy a hit és az ész olyanok, mint a madár két szárnya. Egyik a másik nélkül önmagában nem képes a magasba emelni a madarat, csak együttes munkával.
Ma már tudom, hogy amikor sokat szenvedtem, küzdöttem a hit ajándékáért az nem a racionalizmus miatt volt, hanem démoni kötelékeim akadályoztak meg a hitre jutásban. Szegény Szűz Anya is sokat küzdhetett értem, mert Vele volt a legtöbb bajom. Sok mindenre hajladozott már a szívem a katolikus hitben, de a Szűz Anya.....hát az bizony elfogadhatatlan volt számomra. Viszont mint alakuló jó katolikus tudtam, hogy bennem lehet a hiba, mert amit az Egyház tanít azt helyesen tanítja. Így hát szenvedtem attól, hogy vágytam is a Szűz Anya után és szenvedtem is a személyét övező dogmáktól. Mígnem egy este maga jött el hozzám.
Szüleimnél aludtam és arra ébredtem fel, hogy kiabálok hangosan: „itt van Mária, itt van Mária!” Azt tapasztaltam, hogy Mária ott volt a szobában és közel állt hozzám. Látni nem láttam, szólni nem szólt. Viszont a személyéből áradó hatalmas szeretetet felfogtam és azonnal gyermeki öröm, ragaszkodás és viszont szeretet ébredt bennem. Minden aggodalmam messze űzte az anyai szeretet.
Húgom is ott aludt abban a szobában és ő is felébredt kiáltásomra.

Köszönöm Édesanyám, köszönöm, köszönöm!
Azóta pap lettem és nagyon szeretem ŐT!

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen