PIHENTÉBEN IS MEGÁLDJA AZ ÚR AZT, AKIT SZERET. Zsoltár 127.2.
Nagy öröm volt bennem tegnap este az „Étvágygerjesztő megírása után.
Olyannyira, hogy lefekvéskor étvágyam lett arra, hogy bizalommal nagyot kérjek Jézustól és olyat kértem Tőle, amit még soha. Azt kértem, tőle, hogy folytatódjék a nappali együtt létünk öröme tovább az alvásomban is. Aztán bátran hozzá tettem, hogyha lehetséges hozza el magával a barátaimat is, nevezetesen Charbel atyát és a két karmelita Terézt a kicsit és a nagyot.
Ezzel a mondattal feküdtem le:
„köszönöm Jézus, nemsokára találkozunk megint és várlak az álmomban..”
Négy órakor a boldog és ujjongó öröm ugrasztott ki az ágyamból és dicsőítve, hálálkodva térdeltem azonnal a szobámban állandóan ott lévő hordozható tabernákulum elé.
Mert bizony eljöttek HAallelujaAH!!!
Az örömöm azért is volt oly nagy, mert ráadásul nagy belső gyógyulással ajándékoztak meg. Egy nagyon régi eset gyógyult meg bennem és annak a helyét töltötte be a Szentlélek az öröm könnyeinek a balzsamával, mert bizony álmomban sírtam az örömtől. Tanácsot is kaptam, hogy mit kell tennem és ma úgyis cselekedtem. Köszönöm BARÁTAIM, KÖSZÖNÖM!
HAallelujaAH!
Dicsőség az Atyának a Fiúnak a Szenrléleknek,
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése