VÁLASZTÁSOK AZ ISTENI IRGALMASSÁG NAPJÁN

Az elhangzott prédikáció anyagát a Szeretetláng kiadványából vettem át.

A FIGYELMETLEN KOMMUNISTA

...figyelmetlen, mert hitetlen és ezért nem figyel a jelekre. Jajj de jó ez nekünk:)

EZ AZ A BALJÓS NAP !
Zsoltár 118. 

"Ezt a napot az Úristen adta,

 ujjongjunk és vigadjunk rajta."

A szent pápa ellen kitervelt merénylet kommunista ötlet volt, végrehajtója pedig Ali Agca muzulmán. Összefogott tehát két istentagadó rendszer a menny akarata ellen. Elkövették azt a hibát, hogy nem vették figyelembe azt a számukra baljós tényt, hogy a merénylet napját éppen arra a napra tették, amely a Fatimai Szent Szűz megjelenésének az emléknapja. Gyilkossági kísérletet tervezni egy olyan Pápa ellen, akinek köztudomásúan bensőséges kapcsolata volt a Szent Szűzzel, nem éppen jó ötlet. Hiszen tudjuk, hogy a jelmondata is máriás volt: TOTUS TUUS - egészen a tied vagyok Szűz Anya. Hát még egyszer mondom, hogy nem éppen a legjobb ötlet ezen a napon merényletet végrehajtani.
És valóban, a Szent Szűz ott is volt szolgája, barátja mellett és eltérítette a halálbiztos, közelről leadott célzott lövést. A golyó ma is ott van a fatimai szobor koronájában, mint az oltalom és győzelem bizonyságának a jele!
"Ki győzi le a világot?
Mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk”.Jn5.
A Pápa azután irgalmasságot gyakorolt. Meglátogatta a börtönben a gyilkosát és megbocsátott neki, pedig Ali egy szóval sem kért bocsánatot.

Ma választ a nemzet és ma az ISTENI IRGALMASSÁG napja van.
"Ezt a napot az Úristen adta, örvendjünk és vigadjunk rajta."
Ezt a napot és győzelmet Ő adta! Hálával örvendjünk és vigadjunk, mert úgy tűnik, hogy meg lesz a 2/3-ad is.
„Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk”.Jn5.

MÁRIA MAGYAROK NAGYASSZONYA-ORA PRO NOBIS
FATIMAI SZENT SZŰZ MUTASD MEG SZEPLÖTELEN SZÍVED KEGYELMEIT ÉS ÁRASZD SZERETETLÁNGOD KEGYELMEIT AZ EGÉSZ VILÁGRA ÉS NEMZETÜNKRE! ORA PRO NOBIS

(Azóta már ismert az eredmény is.)

Görög katolikus könyörgés a rózsafüzér végén:

"Idegenek betörésétől ments meg URam minket."

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK, MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN!

Regina Pacis lelki nap. Az Istent szeretőknek minden a javukra válik. Rom8.28

A GONDVISELÉS REÁNK MOSOLYGOTT

 „Tudja a ti Atyátok, hogy mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek Tőle”    Máté 6.8                                               

Öt éve gyűjtögettem a vatera kereskedelmi oldalról a használt és főleg olcsó pedálos gyermek gokartokat, melyekkel évek óta jól szórakoztak a hittanos gyerekek, kicsik és nagyok egyaránt. Ugyanakkor nagyon szerettem volna jó minőségű, strapabíró holland berg toys gokartokat venni a gyerekeknek, de még használt állapotban sem tudtuk volna megengedni magunknak ennek a vásárlását.

  Történt, hogy öt évig gyóntatója és lelki gondozója voltam egy idős Hölgynek, aki nem is a falunkban élt. Ági néni tavaly ősszel költözött a mennyei otthonba. Az utolsó hetekben gyakran látogattam, készült haza menni Férje után. Sokat beszélgettünk, de anyagiakról soha nem esett köztünk szó. Az utolsó napokban csak annyit mondott, hogy gondolt a hittanos gyerekekre, de nem részletezte én meg nem kérdeztem, hogy ez mit jelentett.

  Idén nyár végén ért a meglepetés, mert a Közjegyző hagyatéki tárgyalásra idézett be. Kiderült, hogy Ági néni egy nagyobb összeget hagyott rám meghagyva, hogy azt teljes egészében a hittanos gyerekre fordítsam. Az erről szóló határozat hetekig olvasható is volt a templomtéren a hirdetőben.

  Ági néni holland magyar állampolgár volt, gyermeke nem születhetett, de tudott az én gyerekek között végzett munkámról és lélekben szerette őket. Megboldogult lelke most valóban boldog lehet, látva a mennyből a gyerekek nagy-nagy örömét: hat darab új holland gokartot és egy ötméteres trambulint kaptak ajándékba.

  Nem emlékszem rá, hogy szívem vágyát imáimban is kifejezetten mondtam volna-e a Jóistennek, hogy holland berg toys gokartokat szeretnék a gyerekeknek. Nem tettem oda Szent József szobrához sem a kérést leírva egy kis papírosra, amint ez szokás, nem végeztem ima kilencedet erre a szándékra, nem kapaszkodtam a kérésről szóló Igébe sem: "Mert aki kitartóan kér, az megkapja amit kér."Mt7.8....stb. Az azonban biztos, hogy meg nem szűnően ott hordoztam ezt a vágyat a lelkemben kimondatlanul is, mert az évek során újra és újra beírtam a google keresőbe, hogy találok-e olcsó használt holland járgányt.... és lám, most külön kérés nélkül is megkaptuk. 

 

  Hát persze, hogy megkaptuk! Hiszen ilyen a GONDVISELÉS melyről írva van:

„Tudja a ti Atyátok, hogy mire van szükségetek,

mielőtt még kérnétek Tőle” Mt6.8

Hálásan, bizony nagyon hálásan és nagyon szépen köszönjük a gyerekek örömét a Jóisten gondviselő kegyelmének és Ági néni szívbéli jóságának!

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A 
SZENTLÉLEKNEK

MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN

...az új járgányokat megáldva és megszentelve vettük használatba szeptember elején, imádkozva az elhunyt Jótevőinkért:

  http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kozelet/a-gokartparti-plebanos-558844

A testvéri szeretet csodája

Ami az embert emberré teszi azt nem érinti a gazdasági válság. Böjte Csaba testvér

  

Január elején nagy szellemi harcban voltunk az ördöggel és egy kiváló Paptestvérrel imádkoztam együtt egy szándékra, Jézus drága szent vérének oltalma alatt. Mégis hazafelé az úton az autóm váratlanul és minden előzetes tünet és hiba nélkül tönkrement, megállt a motorja. Az autó egy 9 éves WLupo3L TDI volt 265 ezer km-rel és ennek az autónak még legalább ennyit kellett volna, hogy fusson a motorja főjavítás nélkül. A kocsimat Dencs László a szerelőm tartotta karban, aki a megye egyik legjobb szakembere és mindig makulátlan pontossággal és biztonsággal adta át az autót.

 

Nekem egy forintnyi tartalékom sem volt. Tanultam megboldogult Schupiter Géza atya barátom végrendeletéből és másokat támogatva, magam mindig a Gondviselésre bíztam. Kérelmemre a püspökség egymillió forintot utalt a részemre autósegély címén és  ugyanakkor engedélyt kaptam nyilvános gyűjtésre. Ekkor történt meg a szeretet csodája. 

   BARÁTAIMTÓL 700 ezer, a három pici falumtól pedig 300 ezer forint adományt kaptam. Így tudtam megvenni a képen látható hét éves toyota yaris verso autót az üzembe helyezéssel együtt összesen 1.8 millió forintért. Az adakozó segítő szeretetnek köszönhető, hogy a jövőben mégis biztonságosan fogom tudni ellátni lelkipásztori munkámat a kriminálisan rossz utakon a három faluban.

 Jótevőimért és szándékaikra  Szent Pio atya ellenállhatatlan kilencedjét fogom elimádkozni, hogy a szeretet méltó gyümölcsei teremjenek meg  életükben az Ige igazsága szerint.

Nem az adomány a fontos nekem, hanem inkább a gyümölcse, 

melyet majd bőségesen javatokra írnak. Fil4,17

Hálatelt, alázatos szívvel és köszönettel. Tibor atya

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most és mindörökké. Amen

Csomókioldó Boldogasszony

Olykor vannak csomók az életünkben, melyek megnehezítik számunkra a tovább haladást a megszentelődés útján. Ezek a csomók, akadályok sokféle módon keletkezhetnek. Adódhatnak a mi saját hibáinkból, bűneinkből, de ugyanakkor éppen ekkora erővel akadályozhatnak minket mások bűnei által is. 

Mennyei Édesanyánknak teljesen mindegy, hogy milyen módon keletkeztek. Ő csak azt nézi, hogy ezek a csomók akadályoznak minket abban, hogy Jézushoz eljussunk. Ezért Ő azon munkálkodik, hogy akik kérik alázattal az Ő segítségét, azoknak valóban segíteni tudjon.

  Történt, hogy létrejött egy ilyen lehetetlen, de borzasztó csomó az életemben. Rettenetes volt. Ha nem oldódott volna meg, akkor emberi gyengeségeim és hibáim mellett mégis ártatlanul, de teljes megszégyenüléssel és sok fájdalommal járt volna.

Hasonló helyzetben az első dolgom mindig az, hogy elmegyek szentgyónást végezni, hogy tiszta levegőt, Szentlelket juttathassak a nehéz helyzetben az adott ügybe. Most is ezt tettem. A szentgyónás elvégzése után bementem egy katolikus könyves boltba, ahol a szemem és a szívem elé került a „Csomókioldó Boldogasszony” ima füzet.

  Korábban még soha nem hallottam erről az ájtatosságról. Most a szentgyónás után mégis nagyon megörültem neki, mint a gyónás ajándékának. Nem csupán megvettem az ima füzetet, hanem azonnal el is végeztem a kilencedet a Csomókioldó Boldogasszony tiszteletére.

  És láss csodát!!! Az én problémám, az én csomóm számomra nehezebb volt, mint a gordiuszi csomó. Az ördög rendesen és komolyan beleöltötte a hazug nyelvét az adott helyzetbe és billog lebegett a fejem, a lelkem és életem fölött.

  A kilenced végére a csomó rendkívüli módon megoldódott, a baj, és a billog elhárult a lelkem és a fejem fölül. Az is igaz azonban, hogy az eseményekben Szűz Mária, mint Isten alázatos szolgáló Leánya precízen tanított engem is olyan alázatra, amilyenben előtte még soha nem volt részem.

  Miután a csomó kioldódott, akkor határoztam el, hogy hálám és köszönetem jeléül emlékoszlopot állíttatok a ladánybenei templom téren a csomókioldó Boldogasszony tiszteletére. Szerettem volna és ma is azt szeretném, hogy mások, akik szintén bajban vannak, tanulják meg szeretni, tisztelni a Boldogasszonyt és hittel kérjék önmaguk számára is az Ő hathatós és eleven segítségét.

Csomókioldó Boldogasszony! Könyörögj érettünk! Amen!

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

Aki figyelmez az igére, jót nyer; és aki bízik az Úrban, oh mely boldog az.Péld16.10

Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela. Zsoltár 68.20

A templom tető már az Elődöm idejében is beázott jelentős kárt okozva ezzel a néhány éve kifestett templombelsőben. Itt volt az ideje, hogy nekilássak a probléma megoldásának.
Tájékoztattam a Híveket, hogy a javításra nincs egyetlen forintunk sem. Viszont elmondtam, hogy a legfontosabbat kérem tőlük: imádkozzanak hittel és tiszta szívvel erre a szándékra. A beszédben egyetlen szót sem szóltam arról, hogy pénzre lenne szükségem, vagy külön perselyezést indítanék erre a célra.
Két hét múlva teljesen váratlanul megkeresett egy ismeretlen cég Budapestről. Internet átjátszó telepítéséhez kerestek magaslati pontokat és pont a mi templomunkat nézték ki erre a célra. Miután a Képviselőjük megnézte belülről is, kívülről is, teljesen megfelelőnek találta a tornyot erre a célra.
Igen csodálkoztam, hogy miért minket választottak, hiszen itt a határ közelében számos más magasabb, tágasabb és szebb templomtorony is található, mint a mienk.
Újabb meglepetés volt az, hogy itt a vidéki és nyolcszáz lakosú pici faluban magasabb bérleti díjat ajánlottak, mint amennyit a szomszéd plébánia kapott hasonló szolgáltatásért a városban. Logikusan itt alacsonyabb díjat kellett volna ajánlani, mert kisebb a hely csatlakozási, érdekeltségi és vonzásköre.
A bónusz meglepetés volt, hogy hajlandóak voltak előre öt évre kifizetni a bérleti díjat. Halleluja, halleluja, halleluja!

Szent József! Köszönöm, hogy imádkoztál értünk!

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

Az ÚR gondoskodik

Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! Mt6.34
Az ÚR gondoskodik...Ter22.8

Egyik ősszel úgy határoztam, hogy szülői összefogással és több autóval elvisszük a hittanos gyerekeket Kecskemétre a Multiplex moziba, a Malom Centerbe amely tőlünk 110 kilométerre volt. Szegény falusi gyerekekről volt szó, akiknek nagy többsége még nem volt moziban soha sem.
Az este nagyon jól sikerült. A gyerekek boldogok voltak és amint örömükre néztem azt gondoltam, hogy úgy érezhették magukat, mint Ábel a nagyvárosban. Hazafelé az úton viszont el kezdtem aggodalmaskodni. Tudtam, hogy a plébániám rendkívül szegény és ebben a helyzetben a mozi látogatás még szegényebbé tett minket. Már-már kimondtam, hogy talán még sem kellett volna erre költeni a pénzt, amikor csörrent a telefonom. Bár este tíz óra volt egy idős szegény Asszony hívott Bajáról -aki nem ismerte anyagi helyzetünket és nem tudott az útról- és elmondta, hogy azon a napon egy nagyobb összeget utalt át a plébánia számlájára, mert sikerült eladnia a könyveit az antikváriumnak.
Elszégyelltem magam. Én utólag, mikor szembenéztem a pénztárcánkkal, már-már garasoskodtam volna a gyerekek örömén, pedig az ÚR, lám gondoskodik.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

Tízmilliós ima

Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Mt 18.19

Van egy sokgyermekes Barátom aki főállásban foglalkozik evangelizációval. Ez azt jelenti, hogy mivel ilyen státuszt a hagyományos népegyház modell nem ismer, ezért a Barátom adományokból él a családjával együtt. Azért nem megy el dolgozni munkahelyre, hogy kötetlenül, teljes időben foglalkozhasson az evangelizációval, lelkigyakorlatok, kurzusok, missziók megtartásával. Buzgólkodik is rendesen, nem tétlenkedik otthon lustálkodva.

Egyik alkalommal amikor még Pesten laktak meglátogattam őket. Egy ház alatt lévő pince garázsban laktak. Egyetlen helység volt a mindenük. Körülbelül 30 nm-n éltek két gyermekkel, ez volt a nappalijuk, hálószobájuk, konyhájuk, fürdőszobájuk, dolgozószobájuk.
Amikor eljöttem tőlük, egy imával fejeztük be a látogatást,kint az utcán, az autónál imádkozva. Mélyen megindított az amit láttam és mélyen a szívemből jött az ima. Valahogyan a következőt imádkoztam:

„Mennyei Atyám! Amikor a Te Szent Fiad megszületett, szegénynek született, de mégis emberhez méltóan nevelkedett a názáreti házban. A Te Szolgád, aki a Te országodnak szenteli életét, nem ilyen körülmények között él. Bár Téged szolgál, soha nem lesz annyi pénze, hogy gyermekeinek emberhez méltó körülményeket biztosítson.
Kérlek, gondoskodj róla. Köszönöm, hogy meghallgattál. Amen!

Nem telt el két hét, amikor egy este tíz óra körül hívott a Barátom telefonon és azt kérdezte tőlem:
- Emlékszel arra, hogy mit imádkoztál amikor nálunk voltál?
Azt mondtam, hogy igen emlékszem és máris örömmel kiáltva kérdeztem, hogy:
„csak neeeeem”?
Ő azt válaszolta, hogy:
„csak deeeeeeee, igeeen”!
Elmondta, hogy mi történt. Meghalt egy barátjának a nagypapája, aki az unokára hagyta a házát. Az unokának azonban már volt egy másik háza, és a Szentlélek eszébe juttatta az ő sanyarú helyzetüket ezért eladta az örökségbe kapott házat és a pénzt nekik adta. Így történt, hogy kaptak 10 millió forintot.
Barátom ma már négy gyermekével él a saját házában vidéken és boldogan dolgozik az új evangelizációban.

Istennek, a Gondviselőnek legyen hála!

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

Erős hátvédelem

Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét. Gal 6.2

Franciaországban történt amikor az Életadó Boldogasszony Közösség lelkigyakorlatán voltam. Egyik nap odajött hozzám egy Asszony a Férjével és a következőt mondták. Mindketten azt a belső indíttatást kapták, hogy mondják meg nekem a magyar kispapnak, hogy ők amíg csak élnek minden nap fognak imádkozni értem. Még a nevüket sem tudtam megjegyezni mert olyan szerényen és olyan gyorsan távoztak, mint amilyen váratlanul jöttek.

Megdöbbentem és hálával lett teli a szívem. Megdöbbentem, mert a lelkigyakorlaton semmi olyat nem tettem, amivel bárkinek a figyelmét felhívtam volna magamra. Nem szerepeltem, nem ministráltam, nem mutattak be a nyilvánosság előtt, sőt mint vendég igyekeztem szerényen csendben maradni. Ugyanakkor hálával telt meg a szívem azért is, hogy az ÚR ilyen embereket állít mögém, mert biztosan előre látja, hogy a munkámban, harcaimban később nagy szükségem lehet majd a közbenjárásukra.....az évek során számolatlanul nőtt mögöttem a szentek száma! Hálával köszönöm Mindegyikőtöknek a legrövidebb fohászt, a legkisebb áldozatot is értem.

Isten megváltott, harcoló és szeretett Népe!
Áldjon meg és őrizzen meg Benneteket szeretetében a mindenható Isten!


Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

Mária is szereti a kutyákat -Monforti útján

Monforti Szent Lajos lelki útján járva

Egyik nyáron gyóntatni mentem a kunszentmártoni Karmelbe. Délelőtt a lelkiismeret vizsgálatot vezettem ahol szóltam arról is, hogy azt is nézzük meg, hogy vannak-e rendetlen ragaszkodások bennünk.

Magam is elvégeztem az exament és azt találtam, hogy bizony, hogy van bennem is rendetlen ragaszkodás. Sok-sok éve már, hogy reggel a felébredés után, még ott az ágyban, csipásan azonnal a Monforti-féle felajánló imát mondom el és azzal köszöntöm a Szűz Anyát. Mióta azonban Ralf a német juhász kutyám vigyázza éjjel a testi épségemet a betörők ellen és bent alszik mellettem a szőnyegen, a reggeli ima kissé meg lett zavarva. Ralf alig várja ui. hogy reggel felébredjek, éles füllel figyel és azonnal odajön hozzám, hogy a reggeli simogatását megkapja. Az történt tehát, hogy a reggeli felajánló imát úgy mondtam el mostanában, hogy a Szűz Anyának bizony osztozni kellett Ralfival is. Imádkoztam és közben a kutya fülét simogattam. Magam is éreztem, hogy ez nem jó így.
Ez volt az én rendetlen ragaszkodásom. El kellett ismernem, hogy bizony ha most kellene lemondanom erről az értelmes és hű barátról, hát az bizony igen fájdalmas lenne számomra. Viszont ez így mégsem mehetett tovább, és azt mondtam a Jóistennek és Szűz Máriának, hogy ha kell, hát vegyék el tőlem a kutyát. Inkább lemondok róla, csak legyen a szívem egészen az Úré és Máriáé.
A nap végén levittem a kutyát a Körös folyóra fürdeni. Forró nyári nap volt. A képzett kutya kutya hűségesen és jól nevelten várt rám a kolostor udvarán egész nap, megérdemelte hát a fürdést. Be is ugrott azonnal a folyóba az apportért és hozta is már vissza........illetve csak hozta volna vissza. Az történt ui. hogy a kutyának az árral szemben kellett volna kiúsznia a partra, amit sok esetben meg is tett már még a Dunában is. Ez a folyó azonban sebesebb folyású volt, ráadásul az aszály miatt a víz szintje is lecsökkent. A meder keresztmetszete így kisebb lett és az egyébként is sebes folyó most még gyorsabban folyt.
Az izmos nagytestű kutyám gőzerővel tempózott a vízben de nem haladt sem előre sem hátra. Közben a folyó besodorta őt a híd lábához ahol tovább dolgozott a lábaival és megfeszítve úszott volna előre. Ha nem bírt volna az árral talán az lett volna a jó, mert akkor az ár befordította volna folyás irányba és akkor le tudott volna csorogni a part közelébe és kényelmesen ki is tudott volna jönni. Ő azonban a szemét a partra függesztette és úgy amint az iskolában tanulta mindent megtett azért, hogy a fát visszavigye a gazdájához.

Ekkor a parton lesétáltam a kutya mögé és onnan hívtam őt, hátha befordul a személyem felé és akkor az árral le és ki tud úszni a partra. Azonban vashíd alatt voltunk, felettünk dübörögtek az autók és a kutya nem hallott semmit sem. Továbbra is arra pontra tartott volna ahol beugrott a vízbe. Visszamentem oda, hogy a kutya lásson engem, és azon tanakodtam, hogy mitévő legyek. Akkor látva azt, hogy a kutya percek óta sprintel a vízben arra gondoltam, hogy itt fog elpusztulni, mert rövid időn belül ki fog merülni a szíve, és amint erre gondoltam ekkor a kutya valóban eltűnt a víz alatt. Azonnal feljött a vízfelszínre – a fa még akkor is ott volt a szájában – és láttam a szemében az ijedtséget és a félelmet.
Már arra készültem éppen, hogy beugrom érte ruhástól és beúszom a híd lábához, amikor a jobb szemem sarkában feltűnt egy kenu a folyó közepén. Négy alakot láttam a kenuban, és ahogyan jobban megnéztem, hát az utolsó alak.......egy - egy kutya volt. Megörültem. Akkor ezek kutyaszerető emberek és biztosan fognak majd segíteni! Elkezdtem a parton ugrálni és kiabálni, hogy gyertek ide, mert megfullad a kutyám. Ők meg visszakiáltottak, hogy nincs is kutyám, mit ugrálok. Gyorsan szó szót követett, majd megmutattam nekik a híd lábánál a kutyát és Ralfot kimentették éppen idejében.
Mikor megnyugodtam akkor jutott az eszembe, hogy mit is mondtam én délelőtt a lelkiismeret vizsgálat után az ÚRnak és Szűz Máriának. Megértettem, hogy Isten nagylelkű volt. Megmutatta, hogy elvehette volna a kutyámat, de Ő visszaadta kétszeresen megtisztítva. Megtisztítva lélekben a rendetlen ragaszkodástól és megtisztítva a vízben a nyár porától.
Mindez akkor történt, amikor a 33 napos lelkigyakorlatot vezettem, melynek végén a Monforti-féle felajánlást végzik el a lelkigyakorlatozók. Eszembe jutott, hogy mit is tanított Monforti Szent Lajos, akinek segítségével a Szűz Anya tiszteletére az akkori lelki atyám segítségével három hónapos lelkigyakorlatot végeztem el(Tökéletes Mária tisztelet), mielőtt a szemináriumba léptem.

Azt mondta, hogy mindazt, amit jó szándékkal, jó szívvel adunk oda az Istennek,
azt ő visszaadja megtisztítva Szűz Mária által.

Ralfot továbbra is nagyon szerettem és ő is engem. Hűséges és erős barát volt, és én megtanultam helyesen szeretni őt. Két éve ment át a szivárvány hídon.

Köszönöm Édesanyám! Te valóban a szép szeretet anyja vagy!

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

Többet értek a verebeknél...Lk12.7

Tappancs megmenekülésének története.

-Az Úr még a Plébános kutyájával is törődik 

Van egy 9 éves labrador-angol szetter keverék kutyám a Tappancs. Velünk történt meg az amit most leírok.
2005.év augusztus 20-n a bácsalmási plébánián aludtam, mint vendég. Mivel az ottani idős Plébános „nem volt kifejezetten kutyabarát” ezért a kutyám odakint aludt a kocsim nyitott csomagtartójában az udvaron. Fáradt voltam és így megfeledkeztem arról, hogy az állami ünnepen tűzijáték lesz, különben a csomagtartót becsuktam volna, hogy a kutya a kocsiban maradjon, mert a kutya félt a csinnadrattától.
  Éjjel felébredtem a tűzijátékra és persze első gondolatom a kutya volt. Mire kiértem az udvarra, már csak a nyomát láttam a magas fűben, hogy merre menekült el. Mivel a kutya két éves kiképzést kapott a kutyaiskolában, nem volt akadály előtte még egy négy méteres kerítés sem.
  Autóba ültem és reggel öt óráig kerestem a kutyát a városban. Bácsalmás városa német precizitással épült sakktábla szerűen. A kutya ultrahang síppal lett tanítva és ha a síp hangját meghallotta, akár 300 méterről is bejött hozzám bárhonnan. Módszeresen bejártam a várost, minden útkereszteződésnél sípoltam, de bizony a kutyát nem találtam sehol sem. Reggel ötig bejártam a város 3/4-t és már csak egy kis rész maradt hátra melynek átvizsgálását délutánra terveztem és reggel ötkor igen fáradtan de lefeküdten egy rövidet aludni. Elalvás előtt még elküldtem egy sms-t az imaharcos, élő hitű Barátaimnak. Tájékoztattam őket arról, hogy a kutyám a Gyerekek nagy barátja és nevettetője és az én hűséges társam elveszett és kértem, hogy imádkozzanak érte.(A képtárban több kép is van róla, amint a gyerekeket szórakoztatja.)
  Délelőtt elvégeztem a 3 szentmisémet és Kunbaján ebédelve azon gondolkoztam, hogy ebéd után azonnal átfésülöm a város utolsó kimaradt részét is. Ebéd közben kaptam egy sms-t Bajáról a következő szöveggel:

„Tibor atya imádkoztam a kutyádért. A Szentlélek azt a képet mutatta nekem, hogy a kutyád két első lába beteg ezért nem tud hozzád menni.
Csatorna partján van a kutya, ott keresd.”

Bizony az idegességem miatt a megkülönböztetés szent Lelke nem működött bennem, viszont működött egy 50 km-l arrébb élő imádkozó Testvérben. Én ui. nem gondoltam volna arra, hogy csatorna partján keressem a kutyát, mert csatorna csak a városon kívül volt és én abban a hiszemben voltam, hogy a kutya valahol a városban kellett, hogy legyen, de mivel ismeretlen neki ez a terület, nem talált még vissza hozzám.
 Amint ezen gondolkodtam csörgött a telefonom és egy kedves Gyermek hang a következőt mondta:

„Találtunk itt a csatorna parton egy fekete kutyát,
az van a medáljára írva, hogy Tappancs.”

Azonnal kiáltottam örömmel, hogy az bizony az én kutyám kell, hogy legyen és kértem, hogy fogják meg erősen, nehogy elmenjen onnan mert én máris indulok a helyszínre. Ekkor már a Gyermek Anyukája válaszolta azt a telefonba, hogy ez a kutya bizony olyan állapotban van, hogy nem fog ez innen elmenni sehova sem. Nem kérdeztem rá, hogy ez mit jelent, hanem autóba ültem és 130 km/h -al száguldottam be a Kunbajai nyaktörő úton Bácsalmásra ill. azon túl a dobokainak nevezett földútra amely Bácsszőlősre felé tart egy csatorna mellett.
  Amikor odaértem, akkor a kutyát a várostól kb. 1.5 km-re találtam meg és valóban egy csatorna partján feküdt. Odáig menekülhetett a tűzijáték elöl, míg kimerültségében összeesett. Egy Család volt ott mellette, akik éppen arra kerékpároztak, meglátták a bokor alatt fekvő kutyát, megálltak és odamentek hozzá, észrevették, hogy a kutya nyakában medál van, elolvasták, látták hogy a kutya neve mellett egy telefon szám is van és így hívtak fel engem.

  A mikor a kutyát nevén szólítottam, megpróbált felállni és odajönni hozzám, de nem sikerült. Én állattenyésztő üzemmérnök vagyok civilben és azonnal megértettem a látottak alapján, hogy mi történt. Amikor a kutya testét átvizsgáltam a sejtésem beigazolódott. Az átélt hosszan tartó stressz miatt amit a tűzijáték elöl való menekülés okozott, a kutya szervezetéből elfogyott a kalcium és e miatt a teste merev görcsbe került. Olyan kemény volt a teste és lába, hogy nem tudott lábra állni. Az ellő tehenek hasonló helyzetben szoktak elpusztulni ellési bénulásban. Mikor a kutyát átvizsgáltam azt is észrevettem, hogy a két első talpáról teljesen lenyúzódott a bőr és a nyers hús volt látható. Ezt is valószínűleg a pánikszerűen történő menekülés okozhatta.

  Megállapítható, hogy a megkülönböztetés Szentlelke pontosan működött a bajai imádkozó Testvérben. A kutya tényleg csatorna partján volt és a két első lába valóban beteg volt és tényleg nem tudott volna hozzám jönni, úgy amint azt látomásban az Imádkozó pontosan megkapta a Szentlélektől.. Azonnal orvoshoz vittem és egy intravénás kalcium infúzió mentette meg a kutya életét. Ha egy fél órával később érkezem oda, akkor elpusztult volna az izomgörcs miatt szívbénulásban.
  Az is a Kegyelem műve volt, hogy éppen egy olyan Család kerékpározott arra, akik szerették a kutyákat és a kerékpárjukon lévő kosárban éppen egy kölyök kutya volt, amit a Nagymamának vittek Bácsszőlősre. Egyébként pedig a mai világunkban nem szokványos dolog, hogy bárki megálljon egy döglődő korcs kutya mellett, hiszen az lehetett volna éppen beteg is, harapós is, fertőző is.... Az sem szokványos, hogy miután mégis megálltak és odamentek egy vadidegen korcs kutyához, hogy megnézzék közelebbről is, a nyakában lévő medálion ismeretlen telefon számát még fel is hívják a saját költségükön, majd megszakítva útjukat még meg is várják a távolból odaérkező Gazdát.

  Tappancs kutyám tehát így menekült meg az ÚR jóvoltából.. Köszönhető ez annak, hogy volt Baján Valaki, aki a szívét tisztán és nyitottan tartotta a Szentlélek karizmáinak számára, hogy a megkülönböztetés Lelke kellő időben pontosan szólhasson általa.

Istennek legyen hála azért, hogy Neki még egy vidéki
és ismeretlen Plébános korcs kutyájára is gondja volt.

Mennyivel inkább törődik akkor az ÚR velünk.....csak az kérdés, hogy hiszünk-e Őbenne és a Szentlélek ajándékaiban a karizmákban amelyek azért adatnak, hogy használjunk vele az Egyház javára?(1Kor 12.)

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

Égből pottyant BMW

Egy másik történetem a cigarettával.

Nyomorult egy alak vagyok. Ez a történet is azt bizonyítja, hogy a Jóisten kegyelme és a Szentek segítsége nélkül önmagamban csupán csak csődtömeg lennék. Ha rólam van szó akkor az Úrnak van igaza abban is amit mond:
„Ami a világ előtt gyönge,hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. 1Kor1.28”

Gyönge és semmmi ember vagyok.

Ami bennem él és munkálkodik az nem más, mint a Kegyelem. A bemutatkozásban említett szentségimádás és közbenjáró ima után kaptam meg a Szentlélek keresztségem Péliföld-Szentkereszten a Nyolc Boldogság Katolikus Közösségben.Akkor a Szentlélek 17 év masszív dohányzását vette el tőlem megvonásos tünetek nélkül úgy, hogy betöltött Szeretettel.
Az idő tájt egy Hotelben dolgoztam mint recepciós. Hazamenvén a Kolostorból éjjelente ott térdepeltem a Hotel aulájában és remegő szívvel és ajakkal imádkoztam az addig nem ismert ám spontán fölfedezett Keresztes Szent János verseit.
Két hónap után már nem bírtam a bennem élő, lángoló vággyal. Fölmondtam a jól fizető állásom és beléptem a Közösségbe. Mikor a Pásztort felhívtam, hogy tájékoztassam döntésemről, akkor azt válaszolta, hogy várták a hívásom, mert tudták, hogy menni fogok, csak azt nem tudták, hogy mikor... egy hét vagy két hónap múlva...
A Kolostorban gyorsan röpültek a hónapok a bennem izzó szeretet ideje alatt, mígnem elérkezett az első hazautazás napja. Violától a Pásztor Feleségétől pont annyi pénzt kaptam az útra amennyi szükséges volt.
Ám az ember nyomorult. A bűn úgy égette a csöves csontjaimba magát, mint valami rozsdás vas járókeret, amely úgy élt bennem, mint valami vázszerkezet. És amint a vas vonzza a mágnest, úgy vonzotta testemben a felébredt kívánság a bűnt, a cigarettát.
Hiába a bennem tomboló Szentlélek-keresztség, hiába az erős Kegyelem, mégsem tudtam ellenállni a kísértésnek. Az egyik utcai telefon fülkénél haza telefonáltam a Szüleimnek, hogy déli harangszóra otthon leszek. Majd oktalanul, tudva, hogy nem marad pénzem a metróra és az autóbuszra, vettem egy doboz márkás cigarettát és több hónap szünet után újra pöfékelve elindultam a külváros felé stoppolni.
Az autópálya mellet azonban hiába stoppoltam, senki nem vett fel. Telt - múlt az idő, egyre melegebb lett a kora nyári nap és én még mindig ott álltam az út szélén, miközben autók százai mentek el mellettem. Idegesen szívtam az arany marlboro cigiket egyiket a másik után. Bosszús voltam, mert közben a metrón elkaptak az ellenőrök is és mivel nem volt jegyem azonnal föl is jelentettek. Bosszús voltam azért is, hogy nem fogok hazaérni délre a megígért időpontra.
Ekkor belém hasított a világosság: mindennek a cigaretta az oka. Nem volt könnyű elfogadni ezt a felismerést, hogy az ördög van a kezemben, lóg a számban és foglalja el a szívemet.
Döntöttem és egy nagy elhatározással eldobtam az egész cigarettás dobozt magamtól, távol a közeli vetésbe és az Úrhoz kiáltottam segítségért.
Ma sem értem, hogy mi történt. Abban a pillanatban, ahogyan a cigarettás dobozt eldobtam magamtól, egy fekete luxus BMW állt előttem. Úgy emlékszem, hogy mintha azt vettem volna észre, hogy az autó pálya középső, osztott pályás részéből hiányzott volna néhány méter. A kocsi eredetileg Budapest felé tartott, aztán megfordult az autópálya éppen előttem hiányzó útszakaszán és beállt elém, aki Kecskemét felé stoppoltam. Meg voltam lepődve azért is, mert az autópálya középső korlátján általában nem szokott lenni folytonosság hiány és addig a pillanatig azt nem is vettem észre.
Annyira furcsa volt az egész, hogy zavaromban angolul kérdeztem meg tőlük, hogy mit segíthetek, mert azt hittem, hogy eltévedt külföldiekről van szó.
Kérdésemmel nem foglalkoztak, nem válaszoltak, hanem csupán annyit mondtak, hogy üljek be, majd elkezdtek száguldani. Hűtött, légkondis autóban utaztam a luxus BMW-ben. Huszonöt perc alatt Kecskeméten voltunk. Kitettek az autóból és a főútról gyors léptekkel hazasétáltam.
Éppen delet harangoztak a kecskeméti Nagytemplomban amikor becsöngettem Szüleim otthonába. Hálával emlékeztem arra, amit az engem nagyon váró Szüleimnek mondtam korábban a telefonban:

„déli harangszóra otthon leszek.”

Így is történt. Mégpedig BMW angyalszárnyakon. 

Sokat? Végtelen sokat tanultam ezen a rövid úton.
Néhány hét múlva a megkaptam a metró büntetés csekkjét is.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké. Amen

Még nyelvemen sincs a szó...

Elromlott az autóm és elvittem a szerelőhöz Kiskunfélegyházára. Megkértem egy Barátom, hogy kísérjen el a saját autójával és hozzon vissza, hogy ne kelljen a az átszállásokkal sok időt töltenem és hamarabb hazaérhessek, mert várt itthon a sok munka.
Hazafelé beszélgettünk a kocsiban, amikor a Barátom megkérdezte, hogy hol szoktam ebédelni. Elmondtam, hogy Édesanyám szokott főzni nekem és ételessel szoktam hozni otthonról több napra elegendő ebédet. Amint erről beszéltem eszembe jutott és a Barátomnak is mondtam, hogy akkor nem is tudom, hogyan lesz most megoldva az étkezésem, hiszen az autó napokig a szerelőnél lesz.
Szinte még be sem fejeztem a kimondott mondatot megcsörrent a telefonom. Fölvettem és egy falubeli Asszony volt aki hívott. Elmondta, hogy éppen aznap vágtak disznót és éppen az jutott az eszébe, hogy bizonyára éhes lehetek és megkérdezte, hogy mikor leszek otthon a plébánián, mert hoznának egy kis kóstolót.
Három szatyor kóstolót hoztak. Még azután is maradt a disznótorosból, hogy az autó három nap után megjavítva visszakerült hozzám.
139.Zsoltár

Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem.Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.

Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké. Amen

Gospa és az őrangyal Medjugoreban

Kispap voltam, amikor már a harmadik alkalommal zarándokoltam oda Kemenes Gábor atyával.Odaérve én is meghallgattam a sok-sok csodálatos tanúságtételt és bizony fölébredt bennem a kétely és azt mondtam magamban, hogy: hiszi a piszi, de én már nem. Eleget hallottam és hallgattam már ahhoz, hogy megunjam, hogy ezek a csodálatos és rendkívüli események mindig csak másokkal történnek meg, nekem meg mindig csak az marad, hogy engedelmesen el kell hinnem amit idegenek állítanak.

Másnap a Gospa (Szűz Mária horvát neve) születésnapjára készült a mintegy ötezres nemzetközi zarándok csapat. Este az Élet Mezeje Közösség tagjai – valamikor volt drogosok- adtak elő egy hosszabb műsort a születésnap záró programjaként. Magam is ott ültem az ötezer fő között a nagyszínpaddal szemben a Húgom mellett, amikor megszólt bennem egy Hang és azt mondta, hogy induljak el hazafelé.
Semmilyen rosszat vagy ellenszenveset nem éreztem magamban a Hanggal kapcsolatban, noha ilyen formában életemben első alkalommal szólalt meg bennem ez a Hang. Azt rögtön tudtam bizonyosságként, hogy nem az ördögtől való volt, nem kellett erre külön időt szánnom a megkülönböztetésben. Azt is éreztem, hogy a Hangban a szeretet sürgetése volt benne.
Felálltam a székemről és szóltam a Húgomnak, hogy én most elindulok haza. Megkérdezte, hogy miért és azt válaszoltam neki, hogy majd holnap elmondom. Erre ő még meg is mosta a fejemet, hogy miféle kispap vagyok én, hogy még annyi áldozatot sem tudok hozni, hogy tiszteletből megnézzem a drogosok műsorát, akik egy éven át készültek ezzel a műsorral, hogy a Gospa mellett a zarándokokat is megajándékozhassák. Nem válaszoltam, hiszen azt nem mondhattam neki, hogy egy Hang szólalt meg bennem, mert……hanem elindultam haza.
Amint a templom sarkánál befordultam a hazavezető útra, ismét megszólalt bennem a Hang és azt mondta, hogy menjek fel a Kék Kereszthez, vagyis az első jelenés helyére. A szállásunk éppen abban az irányban volt, mint a Kék Kereszt és a haza felé vezető úton a kereszteződésig, ahol el kellett döntenem, hogy melyik irányba menjek, magamban hangos vitát folytattam és a következőket gondoltam:
1.Minek menjek oda, mikor a héten már voltam ott? Különben sincs ott senki, mert mindenki a Gospa születésnapját ünnepli a templomtéren.
2.Ma már voltam két szentmisén, elimádkoztam a három rózsafüzért minek mennék még fáradtan a hegyre imádkozni mindennek a tetejébe?
3.Azt mondtam a Húgomnak, hogy haza megyek. Ha most fölmegyek a hegyre és valami bajom lesz, akkor nem fogják tudni, hogy hol keressenek és még mobiltelefon sincs nálam.
4.Megszólalt bennem az önféltés is, hogy lebeszéljen az útról. Ha most fölmegyek a hegyre ahol sötét van, nincs kiépített út a sziklák között, nincs zseblámpám, leesek a hegyről összetöröm magam és ott fogok meghalni.
Mikor azonban odaértem a kritikus útkereszteződéshez úgy döntöttem, hogy mégis fölmegyek a hegyre. Azt gondoltam, hogy tudomásom szerint egy kis plusz imádságba még senki nem halt bele, de mi van, ha ez a Hang netán mégis Istentől jött és én nem engedelmeskedem neki? Jobb tehát, ha mégis fölmászok a Kék Kereszthez.
Nagyon meleg volt. Mire felértem fújtattam és izzadtam. Leültem a sötétben a Kék Kereszttől úgy tíz méterre, és amikor megnyugodott a légzésem és a szemem hozzá szokott a sötéthez akkor vettem észre, hogy közvetlen a Kereszt alatt valaki térdepel és sír de olyannyira, hogy a keserves sírástól rázkódik a teste. A hangfoszlányokból annyit értettem meg, hogy olaszul beszélt. Gondoltam nem illő dolog éjnek idején egy síró idegen embert zavarni az imájában, így hát ott maradtam észrevétlenül a háta mögött és elimádkoztam Érte egy teljes rózsafüzért, majd hazamentem.
Másnap este a kápolna előtti zöld füvön közbenjáró imát tartottunk, a kápolnában pedig ki volt téve a szabadtéri oltárra az Oltáriszentség. Amint így imádkoztunk párokban a magyar zarándokokért, odajött hozzám a Húgom. Szólt, hogy menjek vele hátra, mert van ott egy Hölgy aki nagyon sír és angolul beszél és csak én tudok a kiscsoportból angolul. Hátramentem és a síró Hölgy a következőt mondta el nekem:
Ő nem angol, hanem olasz, Rómából érkezett. Az egész családját elveszítette egy balesetben és ő aki nem volt templomba járó, most azért jött el ide, mert hallotta, hogy a Gospa mindig segít. Csatlakozott egy római zarándokcsoporthoz ám amíg ide értek, nagyot csalódott a keresztényekben. A zarándok között egyedül ő utazott magányosan és bár látták, hogy sokat sírt mégis senki meg nem kérdezte tőle, hogy mi a baja, vagy tudnának-e valamit segíteni neki. Akkorát csalódott azon, hogy még a keresztények is ilyenek, hogy ez tovább tetézte a fájdalmát és úgy döntött, hogy itt lesz öngyilkos ezen a helyen.
Ám mielőtt megtette volna még utoljára fölment tegnap este a Kék Kereszthez és ott kérte a Gospát, hogy küldjön neki egy őrangyalt és segítsen valahogyan, hogy mégse legyen öngyilkos. Elmondta úgy véli, hogy imája meghallgatásra talált, mert bár a lelki fájdalma nem múlt el és továbbra is sokat sír, de tegnap este erőt és megnyugvást kapott és elállt a szándékától.
Ekkor nagyon megörültem és boldogan mondtam el neki, hogyan vezetett tegnap este engem a Hang hozzá a hegyre és hogy ott imádkoztam a háta mögött. Megöleltük egymást és most már a hálától és az örömtől sírtunk együtt.
Miután hazament néhány hónap múlva kaptam tőle egy képeslapot. A képen két lélek evez egy kis lélekvesztőben az élet tengerén és a rajta olvasható idézet pedig Szent Ágostontól való volt:

Amicicia non si affonda – A barátság nem süllyed el

Azt is megírta, hogy nagyon hálás a Gospanak, mert Medjugoreban békességet nyert a szíve, a hitében megerősödött és hitét komolyan gyakorló katolikus kezd válni belőle.

Én pedig másnap bűnbánó, alázatos ám hálás lélekkel járultam szentgyónáshoz, hogy rendezzem a Gospa előtt is korábbi, türelmetlenkedő kételkedésem.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen