Ő a Szabadító!
"Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak." Mk16.17
Majd fél évig tartott, míg sok -sok lelki beszélgetés alatt végre egy bonyolult és nehéz lelki esetet felgöngyölítve úgy gondoltam, hogy kellően feltérképeztem minden oldalról és arra a bizonyosságra jutottam, hogy az adott Személy komoly démoni befolyásoktól szenved. Ha az eset súlyosságát egy tízes skálával szemléltetném, akkor szegény szenvedő léleknek nyolc, kilenc pontot kellett volna, hogy adjak.
Azt tudtam, hogy a Testvér nem megszállott, mert annak három típusos jegyét nem mutatta. Lassan állítottam fel a diagnózist, mert a Testvér rendszeres gyónó és áldozó volt, ugyanakkor nekem káplánként ez volt az első ilyen nehéz esetem.
Két tapasztalt és fölkent református Szolgatestvérrel fogtam hozzá a szabadító szolgálathoz. A szolgálat előtt sokat imádkoztam együtt a Segítőkkel és magam három napos böjtöt vállaltam. Három napig csak vizet ittam és semmit nem ettem, még üres kenyeret sem. Én is csodálkoztam azon, hogy közben nem lettem rosszul, mert ez volt az első ilyen drasztikus böjtöm és ráadásul közben nehéz fizikai kerti munkát is végeztem a kápláni munkák mellett.
Az első alkalommal, amikor a Testvér szabadulásáért imádkoztunk hárman, semmi nem történt. Akkor még magam is tapasztalatlan és alulképzett voltam, ezért protestáns módon végeztem a szabadítást mert csak azt ismertem, ám a szolgálatunknak és parancsolásainknak látszólag semmi eredménye nem volt aznap. Csodálkozva mentünk haza, hiszen a diagnózist mindhárman pontosnak találtuk. Megegyeztünk abban, hogy másnap ismét folytatjuk a megbeszélt időpontban.
Otthon imádkoztam azért, hogy megértsem, hogy mi történhetett a szolgálat során, miért nem voltunk eredményesek egy pontosnak tűnő diagnózis és eljárás mellett. Imádságomban a következő képet kaptam: a rendőr járőr hívást kapott egy házhoz, kiment a helyszínre és kívülről bejárta a házat. A ház ugyan tele volt gengszterekkel, akik azonban csöndben lapultak, amíg a rendőr körbe járta a házat és arra vártak, hogy rendőr végre elmenjen.
Megköszöntem, megértettem. A Testvér testének a temploma teli van démonokkal, akik úgymond pisszbe vágták magukat az imáink hallatára, de nem hagyták el a birtokolt területet. Csak csendben meglapultak és úgy tettek, mintha ott sem lennének, hátha abbahagyjuk a további zaklatásukat.
Másnap ezzel a bizonyossággal és határozottan fogtunk hozzá a szabadító szolgálathoz és ezt az élményt elmondtam a két Segítőmnek és a Betegnek is. Megerősítést kaptam, hogy így van.
Hatalommal léptem fel hittel és az Úrtól kapott hatalommal és a nevén szólítva parancsoltam az első démonnak, akit a korábbi lelki beszélgetésekből azonosítottam be. Ordítással távozott a legnagyobb megdöbbenésemre. fr.Slavko OFM atyánál láttam korábban hasonlót Medjugoreban, de az kisebb eset lehetett a látottak és hallottak alapján.
Ekkor értettem meg, hogy miért fontos a böjt az ilyen szolgálatnál. Ezután a szellemem, mint valami éles antenna úgy fogta a Szentlélek üzenetét és olyan démonoknak is pontos bizonyossággal parancsoltam, akiket korábban a lelki beszélgetésekben nem tudtam beazonosítani, de most a Szentlélek kijelentette a nevüket. A szellemek megkülönböztetésének adománya kristálytiszta pontossággal működött és sok démonnak parancsoltam úgy, hogy a szellememben kaptam meg a funkcionalitásuk nevét. Minden parancsra ugyanaz történt: a démon ordítással távozott.
Azt is megértettem a megkülönböztetés ajándékában, hogy a démonok előbb a kicsiket áldozzák fel, hogy a nagyok megbújva maradhassanak.
Ekkor kaptam azt az indíttatást, hogy exorcizált olajat itassak a Beteggel a makacs és fájdalmas bélpanaszaira. Gyönyörű szabadulásban volt azután része, miután parancsoltam a betegsége démonjának. Majd sorra számoltam fel a Betegben az erősségeket, mikor a Lélek azt mondta a szellemek megkülönböztetésében, hogy most Belzebub következik. Parancsoltam annak is, de olyan elemi erővel távozott hosszas üvöltéssel a Betegből, hogy azt valóban iszonytató és hátborzongató volt hallani.
Az egész szolgálat több, mint két órán át tartott és óriási volt a végén az örömünk. Boldogok voltunk, hogy segíteni tudtunk egy szenvedő lelken akin az orvosok sem tudtak addig segíteni. Boldogok voltunk, mert a hitben hatalmasat erősödtünk,hiszen átéltük azt, ami a Bibliában le van írva. Hitben jártunk és az ÚR az Ő győzelmét adta nekünk.
Örömmámor volt bennem is. Böjt, ima, hit, szabadítás…mindez igaz a Bibliában és igaz ma is. Amit régen Ő maga tett azt cseleszi, folytatja ma is a küzdő Egyház az Ő szent nevében, hatalmában és erejében. Írva van:
Az volt az érzésem, hogy ha most kellene meghalnom, szívesen halnék meg, mert káplánkén olyat láttam és tapasztaltam az élő evangéliumból ami bőséggel megelégített.
Ugyanakkor egy Ige is visszhangzott bennem a Példabeszédek könyvéből:
Igen, valóban így volt. Hősnek éreztem magam. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy a szolgálat hevességében nem voltam elég alázatos, nem voltam óvatos és lélekben előrébb szaladtam Segítőimnél. Nem támaszkodtam rájuk kellő figyelmességgel és alázattal, nem uralkodtam a győzelmi mámoromon és olyanná váltam, mint a hősködő, aki egyedül marad az ellenséggel szemben a városfalnál, miután előre futott a csapatától és e miatt bajba fog kerülni.
Az volt a másik érzésem, hogy mintha a sárkánykígyó, akinek távoznia kellett visszacsapott volna távoztában az erős farkával és levert a lábamról és bajt fog okozni. Így is történt. Évek kellettek hozzá, mire kihevertem az itt szerzett sérüléseket.
Ma már tudom, hogy nem elegendő az élő hit és a böjt, hanem sokkal de sokkal több alázatra van szükség az ilyen szolgálatokhoz.
A szabadító szolgálat előtt történt a három napos böjt alatt, hogy Húgom albérlője följelentett minket. Egy egész zaklatott, ideges napot töltött a családom a rendőrségen a jegyzőkönyvek és kihallgatások között mire kiderült, hogy a vád alaptalan és az ügyet ejtették. Utólag tudtuk meg: az Albérlő, aki több hónapos fizetés mulasztással távozott, prostituált és kártyavető nő volt, vagyis az ördög embere. Így próbálta az ördög megzavarni és elhárítani készülő vereségét amit ő már előre látott.
Ma már azt is tudom, hogy több hibát követtünk el és senkinek nem a jánlom, hogy ilyenformán végezze a szabadítást, ahogyan mi tettük. Katolikus módon lehet ezt úgy is tenni, hogy a démonnak semmilyen joga és lehetősége nincs látványos, félelmet és fájdalmat keltő a manifesztációra, így a Beteg nem szenved fizikailag és lélekben a szabadítás során.Ajánlom elolvasásra dr. Kovács Gábor atya kitűnő tanulmányát a hagiosz honlapon: A szabadító ima legitim formái címmel
http://www.hagiosz.net/?q=szabaditoima
Ezután évekig nem végeztem szabadító szolgálatot. Háborús sebeimből föl kellett épülnöm, erényekben meg kellett erősödnöm és csak ezután kezdtem el újra vállalni szabadító szolgálatot.
Azért írtam le a történetet, hogy legyetek szentek és ne féljetek megfizetni a szolgálat árát az életszentséget. Azért írtam le, hogy erősödjön és éljen Bennetek a bibliás hit, mert a racionalizmus miatt sok hívő, köztük még sok tudós hívő ember sem hiszi az ördög létezését. Pedig a terjedő ezoterika, fehér és fekete mágia, okkultizmus, súlyos erkölcstelenségek bűnei mind-mind ajtót nyitnak a démonoknak és egyre több a fizikai betege a szellemi démonizáltságnak, akiket az orvostudomány ezért nem tud meggyógyítani, legfeljebb a betegség tüneteit enyhíteni.
Mt9.36 "Magához hívta tanítványait és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemket és meggyógyítsanak minden bajt és betegséget."
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
A képek egy exorcista atya szolgálata alatt készültek. Így távozik a démon a betegből. Közben a beteg testéből tárgyak , fétisek materializálódnak, melyeket a beteg kihány.
AZ UTOLSÓ KÉT KÉPEN EGY FURCSA SZŐRÖS TÁRGY LÁTHATÓ. Ez materializálódott a beteg testéből. Miután szétbontották egy magzatra emlékeztető fétis került elő. A beteg egy nő volt, aki attól szenvedett, hogy a házasságában nem tud gyermeket foganni. Miután megszabadult az átok alól, gyermeket fogant.
Azt tudtam, hogy a Testvér nem megszállott, mert annak három típusos jegyét nem mutatta. Lassan állítottam fel a diagnózist, mert a Testvér rendszeres gyónó és áldozó volt, ugyanakkor nekem káplánként ez volt az első ilyen nehéz esetem.
Két tapasztalt és fölkent református Szolgatestvérrel fogtam hozzá a szabadító szolgálathoz. A szolgálat előtt sokat imádkoztam együtt a Segítőkkel és magam három napos böjtöt vállaltam. Három napig csak vizet ittam és semmit nem ettem, még üres kenyeret sem. Én is csodálkoztam azon, hogy közben nem lettem rosszul, mert ez volt az első ilyen drasztikus böjtöm és ráadásul közben nehéz fizikai kerti munkát is végeztem a kápláni munkák mellett.
Otthon imádkoztam azért, hogy megértsem, hogy mi történhetett a szolgálat során, miért nem voltunk eredményesek egy pontosnak tűnő diagnózis és eljárás mellett. Imádságomban a következő képet kaptam: a rendőr járőr hívást kapott egy házhoz, kiment a helyszínre és kívülről bejárta a házat. A ház ugyan tele volt gengszterekkel, akik azonban csöndben lapultak, amíg a rendőr körbe járta a házat és arra vártak, hogy rendőr végre elmenjen.
Megköszöntem, megértettem. A Testvér testének a temploma teli van démonokkal, akik úgymond pisszbe vágták magukat az imáink hallatára, de nem hagyták el a birtokolt területet. Csak csendben meglapultak és úgy tettek, mintha ott sem lennének, hátha abbahagyjuk a további zaklatásukat.
Másnap ezzel a bizonyossággal és határozottan fogtunk hozzá a szabadító szolgálathoz és ezt az élményt elmondtam a két Segítőmnek és a Betegnek is. Megerősítést kaptam, hogy így van.
Hatalommal léptem fel hittel és az Úrtól kapott hatalommal és a nevén szólítva parancsoltam az első démonnak, akit a korábbi lelki beszélgetésekből azonosítottam be. Ordítással távozott a legnagyobb megdöbbenésemre. fr.Slavko OFM atyánál láttam korábban hasonlót Medjugoreban, de az kisebb eset lehetett a látottak és hallottak alapján.
Ekkor értettem meg, hogy miért fontos a böjt az ilyen szolgálatnál. Ezután a szellemem, mint valami éles antenna úgy fogta a Szentlélek üzenetét és olyan démonoknak is pontos bizonyossággal parancsoltam, akiket korábban a lelki beszélgetésekben nem tudtam beazonosítani, de most a Szentlélek kijelentette a nevüket. A szellemek megkülönböztetésének adománya kristálytiszta pontossággal működött és sok démonnak parancsoltam úgy, hogy a szellememben kaptam meg a funkcionalitásuk nevét. Minden parancsra ugyanaz történt: a démon ordítással távozott.
Azt is megértettem a megkülönböztetés ajándékában, hogy a démonok előbb a kicsiket áldozzák fel, hogy a nagyok megbújva maradhassanak.
Ekkor kaptam azt az indíttatást, hogy exorcizált olajat itassak a Beteggel a makacs és fájdalmas bélpanaszaira. Gyönyörű szabadulásban volt azután része, miután parancsoltam a betegsége démonjának. Majd sorra számoltam fel a Betegben az erősségeket, mikor a Lélek azt mondta a szellemek megkülönböztetésében, hogy most Belzebub következik. Parancsoltam annak is, de olyan elemi erővel távozott hosszas üvöltéssel a Betegből, hogy azt valóban iszonytató és hátborzongató volt hallani.
Az egész szolgálat több, mint két órán át tartott és óriási volt a végén az örömünk. Boldogok voltunk, hogy segíteni tudtunk egy szenvedő lelken akin az orvosok sem tudtak addig segíteni. Boldogok voltunk, mert a hitben hatalmasat erősödtünk,hiszen átéltük azt, ami a Bibliában le van írva. Hitben jártunk és az ÚR az Ő győzelmét adta nekünk.
Örömmámor volt bennem is. Böjt, ima, hit, szabadítás…mindez igaz a Bibliában és igaz ma is. Amit régen Ő maga tett azt cseleszi, folytatja ma is a küzdő Egyház az Ő szent nevében, hatalmában és erejében. Írva van:
"Jézus Krisztus ugyanaz, tegnap ma és mindörökké" Zsid13.8
Az volt az érzésem, hogy ha most kellene meghalnom, szívesen halnék meg, mert káplánkén olyat láttam és tapasztaltam az élő evangéliumból ami bőséggel megelégített.
Ugyanakkor egy Ige is visszhangzott bennem a Példabeszédek könyvéből:
„Többet ér az önmagán uralkodó ember
a várost hódító hősnél.”Péld16.32
a várost hódító hősnél.”Péld16.32
Igen, valóban így volt. Hősnek éreztem magam. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy a szolgálat hevességében nem voltam elég alázatos, nem voltam óvatos és lélekben előrébb szaladtam Segítőimnél. Nem támaszkodtam rájuk kellő figyelmességgel és alázattal, nem uralkodtam a győzelmi mámoromon és olyanná váltam, mint a hősködő, aki egyedül marad az ellenséggel szemben a városfalnál, miután előre futott a csapatától és e miatt bajba fog kerülni.
Az volt a másik érzésem, hogy mintha a sárkánykígyó, akinek távoznia kellett visszacsapott volna távoztában az erős farkával és levert a lábamról és bajt fog okozni. Így is történt. Évek kellettek hozzá, mire kihevertem az itt szerzett sérüléseket.
Ma már tudom, hogy nem elegendő az élő hit és a böjt, hanem sokkal de sokkal több alázatra van szükség az ilyen szolgálatokhoz.
A szabadító szolgálat előtt történt a három napos böjt alatt, hogy Húgom albérlője följelentett minket. Egy egész zaklatott, ideges napot töltött a családom a rendőrségen a jegyzőkönyvek és kihallgatások között mire kiderült, hogy a vád alaptalan és az ügyet ejtették. Utólag tudtuk meg: az Albérlő, aki több hónapos fizetés mulasztással távozott, prostituált és kártyavető nő volt, vagyis az ördög embere. Így próbálta az ördög megzavarni és elhárítani készülő vereségét amit ő már előre látott.
Ma már azt is tudom, hogy több hibát követtünk el és senkinek nem a jánlom, hogy ilyenformán végezze a szabadítást, ahogyan mi tettük. Katolikus módon lehet ezt úgy is tenni, hogy a démonnak semmilyen joga és lehetősége nincs látványos, félelmet és fájdalmat keltő a manifesztációra, így a Beteg nem szenved fizikailag és lélekben a szabadítás során.Ajánlom elolvasásra dr. Kovács Gábor atya kitűnő tanulmányát a hagiosz honlapon: A szabadító ima legitim formái címmel
http://www.hagiosz.net/?q=szabaditoima
Ezután évekig nem végeztem szabadító szolgálatot. Háborús sebeimből föl kellett épülnöm, erényekben meg kellett erősödnöm és csak ezután kezdtem el újra vállalni szabadító szolgálatot.
Azért írtam le a történetet, hogy legyetek szentek és ne féljetek megfizetni a szolgálat árát az életszentséget. Azért írtam le, hogy erősödjön és éljen Bennetek a bibliás hit, mert a racionalizmus miatt sok hívő, köztük még sok tudós hívő ember sem hiszi az ördög létezését. Pedig a terjedő ezoterika, fehér és fekete mágia, okkultizmus, súlyos erkölcstelenségek bűnei mind-mind ajtót nyitnak a démonoknak és egyre több a fizikai betege a szellemi démonizáltságnak, akiket az orvostudomány ezért nem tud meggyógyítani, legfeljebb a betegség tüneteit enyhíteni.
Istennek legyen hála azért, hogy Jézus Krisztus a kereszten győztes ÚR, akinek nevére meghajol minden térd a mennyben a földön és az alvilágban. Fil2.10
Köszönjük Jézus, hogy bár Te vagy az egészen engedelmes és alázatos, aki győzelmed hatalmát a bűn a betegség, a halál és a démonok felett reánk ruháztad nyomorult bűnös szolgáidra!
Köszönjük Jézus, hogy bár Te vagy az egészen engedelmes és alázatos, aki győzelmed hatalmát a bűn a betegség, a halál és a démonok felett reánk ruháztad nyomorult bűnös szolgáidra!
Mt9.36 "Magához hívta tanítványait és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemket és meggyógyítsanak minden bajt és betegséget."
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
A képek egy exorcista atya szolgálata alatt készültek. Így távozik a démon a betegből. Közben a beteg testéből tárgyak , fétisek materializálódnak, melyeket a beteg kihány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése