Az egyik nyáron Aszaf vagyis dicsőítő kurzuson voltam Ménfőcsanakon. Több, mint százan voltunk, ami a szervezőknek gondot jelentett, de számunkra öröm volt ennyien együtt dicsőíteni az Urat.Egyik délután. én vezettem a szentmisét. Mivel kegyetlen kánikula volt ezért a szentmise elején azt mondtam, hogy a melegre való tekintettel rövid misét fogok tartani.
A szentmise a kápolnában volt ahol százan voltunk össze szorulva. A prédikációban a teremtésről kezdtem el beszélni, az Atya jóságáról és szeretetéről amellyel a teremtésben megajándékozott minket.
Szavakba nem tudom önteni azt, ami ezután történt. A beszédem közben azt éreztem, hogy mintha valaki kivette volna a kezemből a liturgia marsall botját és elkezdődött valami, amit már nem én irányítottam.
Leszállt ránk az Atya jóságának a Lelke és örömömben elkezdtem nyelveken énekelni, amely mintha és valóságosan egyenesen a teremtésről való prédikáció folytatása lett volna. Utánam az egész terem nyelveken kezdett énekelni de valami olyan összhangban, olyan dallamban,olyan hullámzóan hömpölygő gyönyörű mennyei énekkel, hogy a lábam a földbe gyökerezett, a szívem pedig a mennybe. Soha nem hallottam még ilyen hátborzongatóan szép dallamot. Nincs olyan emberi kórus amely ily módon tudna énekelni, mint ahogyan ez a száz fő nyelveken énekelt a Szentlélek vezényletével.
Az a gondolat volt bennem, hogy olyan ősi dallamot hallottunk, amely mélyen bele van íródva a teremtésbe és általa a lelkünk zsigerébe. Mintha az angyali seregek dicshimnuszát hallottuk volna a teremtésről, amikor a Lélek lebegett a vizek felett és megkezdődött a creatio continua. És most megnyílt benn a mélyben a szívünk és ez az elrejtett himnusz fakadt föl a Lélek által, mert megnyílt felettünk a menny.
Majd fél órán át hömpölygött a nyelvének. Magamon kívül voltam a csodálkozástól, az örömtől. Valóban. Mintha a mennyei liturgia nyílt volna meg fél órára és kapcsolt be minket a szeráfok énekébe ahol szüntelenül éneklik a teremtés dicséretét és Isten jóságát.A szentmise a tervezettel ellentétben majdnem három órás lett, ebből fél óra volt a nyelvének prédikáció. A mise után rövid pihenő következett vacsorával, majd reggel öt óráig imádtuk és dicsértük az Urat. Aznap éjjel több szabadulás történt, valamint kiengesztelődések, melyek további jelei annak, hogy a Lélek velünk volt.
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése