Ökumenikus Szűz Mária

Egy fogalom körüli vita tisztázása.

Kérhetjük - e az Anyós segítségét?

(Átvett anyagom az Igére épülő evangélizáció c. munkámból/tanítások oldal)

Mi emberek már csak olyanok vagyunk, hogy ha ajándékot kapunk, akkor ugye szeretjük az ajándékozót is. A vőlegény is ezért szereti az anyósát is. Mert ajándékba kapta tőle a feleségét. Ismeretlenül is tiszteli a lány édesanyját. Mert ha nem fogadta volna el az életet, hanem elvitte volna magzat korában egy kórházi ágyra, mert ha nem nevelte volna fel… akkor a vőlegény most nem lehetne boldog és megajándékozott ember.
A napokban mesélte özvegy unokanővérem a következő kedves történetet. Az egyik nagy fia jegyben jár egy komoly baptista leánnyal. A lány egyik du. így szólt az unokatestvéremhez, vagyis későbbi anyósához.

“Áldás vagy te nekünk, mert nélküled mi nem lehetnénk boldogok, köszönöm a fiadat.”

Így vagyunk mi is Máriával.

Áldás Ő nekünk, mert:

-ha az Ige Anyjától mi ajándékba kaptuk Jézust,
-örömünk és boldogságunk okát,
-akivel a korinthusi levél szerint el lettünk jegyezve,
-akkor úgy gondolom szeretnünk
-és tisztelnünk kell az Édesanya-anyóst is, amint ezt a kedves baptista leány is tette.

Azonban mindig tapintatosan ügyelnünk kell arra, hogy az anyóssal helyes legyen a kapcsolatunk. Nos föltehetjük a kérdést, hogy kérhetjük-e az anyós segítségét? Beszélhetünk-e egyáltalán Mária közbenjárásáról? Erről szeretnék most szólni ebben a részben. Engedtessék meg itt nekem, hogy a más felekezetű Testvéreink körében oly sokat vitatott közbenjárás szót most megpróbáljam kicsit érthetőbbé tenni. Hátha engednek a szó körül kialakult feszültségek.


“A Máriáról alkotott hamis elképzelések megakadályozhatják ugyan Jézussal való egyesülésünket, de Mária maga sohasem.”

Elismerem, hogy maga a “közbenjárás” szó félreértésekre adhat okot. Viszont ez a szó honosodott meg a hitélet gyakorlatában, ám ha valaki tud ennél jobbat, ám kérem, hogy jelezze. Ez a szó ui. óhatatlanul antropomorfizmust hordoz magával. Szinte vele egyenértékű jelentésként társult hozzá protekcionizmus gyakorlata, melyet az emberi élet egyik torzulása. Ezért ha ezt a szót meghalljuk, akkor pontosan arra gondolunk, amit a világ életéből is oly jól ismerünk. Talán jól illusztrálja ezt ez a megközelítés a következő a példában:
Mivel nem merek bemenni az igazgatóhoz, megkérem a titkárnőjét, hogy kérésemet alkalmas és bizalmas időben terjessze elő a főnökénél. Ő talán jobban tudja, mint én, hogyan és mikor kell elintézni az ilyen ügyet. Ő jobban ismeri a főnök gyengéit, mint én, és ha még némi kis borítékot is adok mind a titkárnőnek, mind a főnöknek, akkor hamarosan várhatom otthon ölbe tett kézzel ülve az örömhírt hozó telefont: igen a lehetetlennek tűnő ügyem el lett intézve, a lakás ki lett utalva...stb. A kedves titkárnő közbenjárására a főnök végre volt olyan kegyes, és meghallgatta és teljesítette a kérésemet.
Nos mivel ez így működik emberi világunkban, azt gondoljuk, hogy így van ez a mennyei világban is. A főnök nem más, mint a Mennyei Atya. A titkárnő Mária, én pedig a bűnös ember, aki nem mer közvetlenül az Atyához fordulni. Azt gondoljuk, hogy kéréseink vagy lehetetlenek, vagy méltatlanok vagyunk azokat előterjeszteni, vagy pedig mi úgy sem tudjuk azt kieszközölni, ezért megkérjük Máriát, hogy tegye meg ezt ő helyettünk. Miután rábíztuk az ügyet Máriára és némi forintot is dobtunk a Mária perselybe, mint aki jól végezte a munkáját hazamegyünk, nem teszünk semmit csak várjuk a mennyei telefont. Mert úgymond az ügyünk jó kezekben van annál aki a legnagyobb protekcióval bír a Mennyben. Az Édesanya kérése ui. mindig szent, annak biztosan nem fog ellenállni az Atya.
Sajnos még a liturgikus imádságaink is alkalmasak arra, hogy ezt a félreértést erősítsék bennünk, mert az még az olvasmányos könyvünk is felszólít a könyörgéseiben arra, hogy:
-imádkozzunk Máriához,
-mert ha ő velünk imádkozik, akkor
- Szent Fia bizonnyal meghallgatja kéréseinket.

Hát ez az állítás így önmagában a protestáns fül számára bizony valóban félrevezető, és magyarázat nélkül olyan, mint a vasúti vágányokon a váltókar. Vakvágányra vezet bennünket mind a gondolkodásunkban mind az evangélizációs hitélet gyakorlatában, mind az ökumenikus közeledésben. Ez az állítás ui. egyrészt azt sugallja, hogy Mária kiiktatja Jézus közbenjáró voltát, és ez valóban Ige ellenes. Másrészt azt is sugallja - és a torzult katolikus gyakorlat ezt követi – hogy ha Mária nem imádkozik velünk, akkor az Atya bizonnyal nem is hallgatja meg a kéréseinket.

A pontosítás kedvéért most szó szerint idézek dr. Előd István Katolikus Dogmatika könyvéből, amely a közbenjárás természetét tisztázza:

“Ne képzeljük el a közbenjárást antropomorf módon. A közbenjárás sohasem olyant eszközöl ki Istentől, amit mi magunk ne tudnánk kieszközölni. Az Ilyenfajta közbenjárás ui. nem egyeztethető össze Isten fenségével. Mi tehát a helyes megoldás? Akár közvetlenül intézzük kéréseinket Istenhez, akár nem, kéréseink nem Istent fordítják felénk, hanem minket tesznek alkalmassá Isten ajándékainak befogadására. Aki Mária közvetítésével terjeszti elő a kérését az voltaképpen azt kéri, hogy Mária karolja át őt is istenszeretetével, hogy az így felfokozott szeretet révén az ember szíve még jobban kitáruljon Isten ajándékainak befogadására. Vegyük hozzá, hogy csak az tud eljutni Istenhez, akit maga Isten vonz magához (Jn 6.44) ebből viszont az következik, hogy már a kérő imánk maga sem más, mint Isten ajándéka, irántunk való szeretetének a jele. Ezért a kéréseink a legtávolabbi értelemben sem mondhatóak az ember eszközének Istennel szemben. Inkább Isten eszközei, amelyekkel a lelkünket akarja kitágítani kegyelmi ajándékainak a befogadására.”


Nos így tekintve a dolgot, a közbenjárás iránya és értelme rögtön megváltozik.

Az első változatban, tehát a kérést előterjesztő előadja kérését a közvetítőnek és átadja a borítékját is. A titkárnő alkalmas időben továbbítja a kérést a főnöknek, aki teljesíti azt. Közben a kérést előadó személy kívül marad az eseményeken.
Ennek a gondolkodásnak a helytelen vallásos gyakorlata így alakul: kérés száll fel a földről Máriához ő belép a szentélybe az Atyához és alázattal előterjeszti kéréseinket. Az Atya meghallgatja őt, majd mérlegeli a dolgokat ismeretlen szempontok szerint. A kérését előadó ember hosszas várakozás után mialatt ügyében nem történt előre lépés, végül is elmegy panaszra a lelki atyához, hogy ő igazán nem érti, hogy miért nem hallgatja meg őt az Atya, mikor ő úgy szereti a Máriát. Ebben a lelki hozzáállásban ráadásul az is sántít, hogy úgy tünteti fel a Teremtőt, mintha az Atya figyelmét külön fel kellene hívni ránk, hogy vegyen már észre bennünket bajban lévőket. Az Ige szerint Ő már akkor tudja szándékainkat, mielőtt kimondanánk azokat.

A második, a helyes katolikus modellben, az események így alakulnak.

Kérés száll fel a földről fel Máriához, ő ellenben nem a szentélybe lép be az Atyához, hanem eljön hozzám, hogy szeretetével erősítsen engem a bizalomban, a hitben, a reményben, a szeretetben, hogy végre megértsem, hogy Krisztus által szabad utam van az Atyához és éljek egyre bátrabb evangéliumi életet. Ő, aki a Lélekben fogant, arra tanít, hogy a Lélek bennem él, aki a megfelelő szavakkal jár közben a szentekért, merjem hát bátran megszólítani az Atyát. Vagyis Mária nem áll közénk, az Atya és én közém, Krisztus és én közém, hanem inkább mellém áll, hogy támogasson engem a krisztusi úton, a hívő bizakodás útján.Minél inkább tapasztalom ezen az úton, hogy Krisztus által szabad utam van az Atyához, annál inkább nő a hívő a bizakodás.Minél jobban nő a bizalom, annál jobban nő a ragaszkodó hálás szeretet ahhoz,aki minket erre a magatartásra tanított.Minél jobban nő a szeretet, annál inkább együtt akar lenni a másikkal.

Ezért van az, hogy Mária nemhogy nem áll az Atya, Jézus személye és közénk, hanem inkább eljön minden nap, hogy velünk legyen,és ha szabad így fogalmaznom, személyes jelenlétével evangélizáljon és tanítson minket és így terelgessen a mennyei haza felé.

Pontosan erről fog szólni a következő fejezet:

Mária minden nap eljön, minden nap megjelenik Medjugoréban:
- hogy anyaként
- a Fiához vezessen minket.

Tudom, hogy ez a téma még jó néhány fontos kérdést hoz magával, mint pl. az elhunytak sorsa a halál után…stb. A teológiai álláspontok közelítését azonban bízzuk csak a professzorokra. Engedtessék meg azonban itt nekem, hogy elmondjak egy katolikus megközelítést, amely számomra elfogadható módon igazolja, hogy a szentekkel, vagyis az üdvözültekkel valóban élő szeretetközösségben vagyunk. Ezt az érvet a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség alapítója, Efraim testvér írta le.

Efraim aki valamikor református lelkész volt, majd később a Szentlélek keresztsége után katolizált így vall minderről:

“Az ortodox teológusok írásai sokat segítettek küzdelmeimnek ezen a pontján. Evdokimov segítségével megértettem, hogy az ember hivatása az, hogy liturgikus lénnyé váljon, pontosabban újra azzá legyen, hogy így tegyünk mindent Isten dicsőségére. Csodálattal fedeztem fel, hogy az égben szüntelen liturgia zajlik.

A reformáció a Charmes-i Imaunió lelkészeinek a hatására újra felfedezte és bevezette ezt a fontos gondolatot az úrvacsora menetébe.

Együtt celebrálunk az angyalok, a szeráfok, a kerubok és a boldog lelkek kórusával. Isten nincs egyedül a trónján, egy üres égben. Ahogyan Thomas Roberts ref. lelkész mondta nekem: ”Nem tudom elképzelni, hogy az ég egy nagy hálóterem.” Értsd: ahol a holtak szenderegve várják a feltámadást.Végül elhatároztam, hogy elszánt imában magát Istent kérdezem meg. Először az Íráson keresztül adott világosságot, ezt olvastam:

”Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.”

Mózes tehát él, Ábrahám él. Megértettem a szó igazi, mély értelmében, hogy aki életet kapott, az többé nem halhat meg. A szenteken keresztül értettem meg Jézus szavait:

Szerezzetek barátokat a mennyben....és

“Látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában."

Nem kívánok itt apológiát folytatni, megelégszem csupán azzal, ha ezen sorok után néhány katolikus testvérem máriás élete és imádsága jobban igazodik majd a katolikus tanításhoz és bátran és helyesen fogják keresni a kapcsolatot az élő szentek közösségével.Ismétlem:

A Máriáról alkotott hamis elképzelések és a torzult vallásos gyakorlat ugyan megakadályozhatják a Jézussal való egyesülésünket, de Mária személye maga sohasem.

Ő maga az alázat, aki mindig a háttérben marad, annak ellenére, hogy a legfontosabb feladat van rábízva: segíti az Igétől elszakadt Gyermekeket, hogy kialakuljon bennük a Krisztus és járuljanak általa szabadon az Atyához.
Azon testvéreim számára, akik számára a fenti gondolatmenet túl katolikus és nem elfogadható, ajánlok egy egyszerűbb érvet amely segíthet nekik megérteni a katolikus Mária tisztelet miértjét. Ez az érv pedig a Mennyei Atyától való. Ha tehát a fent leírtak után vannak, akik mégis fölvetik: hogy ha Mária csak Istenhez vezető kapcsolat, ha ő csak tükör, akkor az a kérdés, hogy miért nézzük Őt? Legyen a válaszunk egészen egyszerűen igei és szelíden atyai: csak azért, mert:

Isten már előttünk ránézett, és Őt követjük ebben, aki

“Rátekintett alázatos szolgálójára…”

Az Úr arra tekint, aki ma boldognak mond minden nemzedék, vagyis Máriára.

Meg kellene szívlelnünk Luther Márton szavait, aki csodálatos dolgokat ír a Magnificatról szóló kommentárjában.

“Mária nem akarja, hogy bálványt csináljunk belőle. Nem ő cselekszik, Isten visz végbe mindent. De ma álljunk meg és kérjük Istent, hogy értesse meg velünk a Magnificat szavait. Világítsák be elménket, lobbantsák lángra szívünket, és ihlessék egész életünket. Adja meg nekünk Krisztus ezt a kegyelmet, szent Anyjának közbenjárásra! Amen”

Íme egy helyesen megfogalmazott katolikus imádság a

Salve Regina!

“Üdvözlégy úrnőnk, irgalmasságnak Asszonya!
Élet, édesség, reménycsillag áldunk.
Most kérve kérlel, Évának száműzött népe,
Hozzád sóhajtozunk sírva és zokogva siralmaink völgye mélyén.
Hallgass meg hát égi közbenjárónk!
Kegyes Anyánk két szemed áldott sugarát fordítsd ránk végre!
Jézust mutasd nekünk, méhed szent gyümölcsét.
Hogy ŐT e számkivetés múltán lássuk.
Ó áldott, ó drága, ó édes szép Szűz Mária!”

Elfelejtettétek a Bibliát, elfelejtettétek a szeretetet.

Ezt a fejezetet némi saját kiegészítéssel szinte szó szerint vettem át a Mennyország hangja c. könyvből. Ez a könyv Mária medjugore-i üzeneteit tartalmazza és annak a szeretetiskolának a legfőbb tanításait, amit Mária kezdett el és mondott el ott a látnokoknak. Azért jön el minden nap, hogy újra megtanítson minket az evangéliumi életre.

Máriának az alázatos szolga szívének az az egyszerű vágya van, hogy szentek legyünk. De mi is az a szentség? A szentség: a szeretet, mondja Mária. Ezért senki sem félhet tőle, hogy ez túl magas mérce a számára. Mária gyöngéden tanít a szeretet iskolájában bennünket. Velünk jár, és velünk él, hogy tápláljon minket az evangéliummal falatonként.

“Különösen azt szeretném, hogy mindnyájan Jézust tükrözzétek vissza, aki be fogja ragyogni ezt a hűtlen és sötétségben botorkáló világot.”

Máriának az az egyszerű vágya, hogy az evangéliummal tápláljon minket, ezért mondta Marijának:

“Mindaz, amit itt üzeneteimben mondok, már meg van írva a Bibliában.

Mindent megtaláltok az evangéliumban.

Miért kérdezősködtök annyit, a válasz benne van az evangéliumban.
Ne induljatok különleges utak keresésére,

vegyétek és olvassátok az evangéliumot, minden világos benne.”

Mária azért jön el ma is, hogy az ÚR evangéliuma szerinti életre tanítson bennünket. Kéri, hogy itasson át bennünket az evangélium, hogy legyünk Jézus tükörképei, vagyis szentek. Azért jön, hogy Krisztus megszülethessék bennünk, hogy a szeretet éljen bennünk.

“Tegyétek élővé magatokban a szeretetet. Szeretet nélkül semmit sem fogtok elérni, szeretet nélkül drága gyermekeim, nem tehettek semmit.”

Medjugoreban Mária majdnem mindig boldogan és vidáman jelenik meg. Néhány esetben azonban sírt, amikor megjelent. És ez a látvány nagyon fájt a látnokoknak. Egyik ilyen alkalommal meg is magyarázta a sírás okát:

“elfelejtettétek a Bibliát.”

Megérthetjük ezeket az anyai könnyeket, hiszen ha elfelejtjük Isten Igéjét, magát Jézust felejtjük el, ahogyan Szt. Ágoston is tanította:

“Az evangélium nem ismerése egyet jelent Krisztus nem ismerésével.”

Isten Igéje nélkül ui. sötétségben vagyunk, és nem ismerjük az ÚR szándékát, szívét és gondolkodásmódját. Egyedül a Biblia tartalmaz olyan szavakat, amelyek egyenesen Istentől származnak. Semmilyen más könyv, akármilyen jó is legyen, nem mérhető hozzá. A Bibliában kulcsokat és titkokat találunk, le van írva mindaz, amit föl akar tárni titkaiból.
A zsidó hagyomány szerint a Szentírás minden szava olyan, mint a szikracsóvák, amelyek akkor pattannak ki, amikor ráütnek a kalapáccsal a kovakőre. Ugyanannyi magyarázat és értelmezés van, mint amennyi szikra. Szép kép ez, amely megmutatja a bibliai szövegek egyedülálló gazdagságát. Minden más könyvtől elválasztva, külön helyen kell lennie – mondja Mária - mert Isten Igéje különbözik minden más szótól.

“Drága gyermekeim, tőletek ma azt kérem, minden nap olvassátok a Bibliát, jól látható helyen és nyitva tartsátok otthonaitokban, hogy mindig olvasásra és imádságra ösztönözzön. Köszönöm, hogy követtétek hívásomat.” 1984 okt.18

Mária soha nem használ olyan kifejezéseket, amelyek kötelezettséget fejeznének ki. Meghív, kér, felhív minket. Az üzenetek történetében egyetlen alkalommal azonban Mária olyan igét használt kérésének a kifejezésére, ami a horvát nyelvben erőteljes jelentést hordoz. Ez pedig a “kell, köteles” ige.

Mária szerint tehát kötelességünk olvasni az evangéliumot.

“Minden családnak együtt kell imádkoznia és olvasnia a Bibliát.”
1985. febr. 14.

Vagyis azt üzeni, hogy ima és bibliaolvasás nélkül nem lehetséges a keresztény élet. Mindezt pedig a családban kell tennünk, ui. ez az a kiváltságos hely, ahol a Sátán elsőként szeretne cselekedni. A Sátán el akarja pusztítani a családjainkat éppen ezért a családban kell nagyon erős ellentámadást indítanunk.
Isten Igéje nélkül a keresztény ember elveszíti keresztény mivoltát, elveszíti iránytűjét, és nem tudja, hogy merre tart. Isten ma is szólni akar, személyes dolgokat szeretne mondani a Szentírás által. Az evangélium nem olyan könyv, amely bizonyos múltbeli eseményekre vonatkozna. Ma szólít meg minket, ma ad nekünk üzenetet.
Jozo atya, Medjugore első plébánosa hozzáfűzi: “A családapának minden nap olvasnia kell a Bibliából a gyerekeknek, a családjának. Ezzel az élő Jézust viszi el övéihez. Segít nekik, hogy Krisztus képmásaként éljenek. Az apának mindig meg kell csókolnia a Bibliát. És ha egyik gyermeke megkérdezi, hogy miért csókolja meg a Szentírást, akkor így kell válaszolnia:

“gyermekem, az élő Jézust csókolom meg.”

Vicka szerint Mária azt kéri, hogy tegyük a Bibliát élő helyre, hogy szüntelen szolgálhasson minket. Ez az élő hely, pedig a mi szívünk tabernákuluma. Oda fogadta be Mária is Jézust.

Mária előbb fogant a szívében a hit által
és csak utána fogadta be Jézust a méhébe a Szentlélek által.

Erre az útra hív bennünket is. Fogadjuk be Jézust a szívbeli hit által, legyünk szentek a bennünk élő Úr által, és vigyük el a szeretetet a világba az ÚR dicsőségére. Mária ezért köszön így minden jelenésnél: Dicsértessék a Jézus Krisztus.” Bizonyos értelemben tehát ezt mondja:

“Jézusért jöttem, hogy együtt dicsőítsük Őt. Én, ti és az egész világ. Ez az én üzenetem. Az emberek már nem dicsőítik Jézust, a világ azt gondolja, hogy boldog lehet nélküle. Ezért jöttem el, hogy elmondjam nektek, dicsérjétek az Urat. Térjetek meg hozzá.

Az üdvösség benne, egyedül Őbenne van, ezt nem felejthetitek el.”

Néhány évvel később így pontosítja:

“A világosság nem fog uralkodni a földön mindaddig, amíg az emberek nem fogadják el Jézust, amíg nem váltják életre szavait, vagyis az evangéliumot. Azért jöttem, mert szeretnék veletek lenni, hogy az egész világ megtérjen és kiengesztelődjön.”
1981. jún. 26.
Mária tehát azért jött, hogy a világ megtérjen az egyetlen Úrhoz, a Krisztushoz. A medjugorei szeretet iskola kezdete és végső célja tehát ez: dicsőíteni Jézust, hogy az egész világ megtérjen hozzá. Ezért az Ő szerepe nélkülözhetetlen a végső evangélizációban. Mária ugyanis imádkozni tanít minket a legigazibb módon. Arra kér, hogy az evangéliumból tanuljunk meg imádkozni. Ha Isten Szava tanít minket az imára, akkor valóban a hitből fog forrásozni az imádság. És erre van szükségünk nekünk és a világnak.
“Drága Gyermekek! Ma ismét arra hívlak benneteket, hogy váljatok békém hordozóivá. Különösen most, amikor sokan azt mondják, hogy Isten távol van, de igazából még soha nem volt hozzátok ennyire közel. Arra hívlak titeket, hogy a Szentírást olvasva újítsátok meg az imát családjaitokban, hogy átélhessétek az Istennel való találkozás örömét, aki végtelenül szereti teremtményeit.”1999. Szeptember 25.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetb4en most és mindörökké! Amen