Baján történt, még káplán koromban.
Egyik éjjel fél egy körül arra ébredtem fel, hogy a természetfölötti érezhető, fogható módon, valóságosan jelen van a szobámban. Most azonban nem az ÚR jelenléte volt az, hanem a gonosz léleké. Fizikailag felfogtam, éreztem a jelenlétét és a gyűlöletét. Ott volt velem szemben láthatatlanul, de tapasztalható módon.
Több alkalommal meggyőződtem már arról, hogy természetfeletti képes valós kapcsolatot létesíteni az emberrel akár alvó öntudatos, akár éber öntudatos állapotban. Ezen tapasztalatok is megerősítettek abban a katolikus hitben, hogy a Biblia kinyilatkoztató álmai és jelenései valós teofániák voltak.
Itt azonban nem álomról volt szó, hanem a sátán jelenlétéről.
Katonakoromban buta fejjel sok horrorfilmet megnéztem a körletben a többiekkel együtt, de ez a mostani tapasztalat túlment minden hátborzongató videón. Olyan jeges félelem vett erőt rajtam, hogy felállt a szőr a hátamon, a karomon és leizzadtam. Kimentem a nappali szobámba, felkapcsoltam a villanyt, bekuporodtam a fotelembe és az a rettenetes gyűlölet amelyről tudtam, hogy el akar pusztítani, továbbra is ott volt velem szemben és nem ment el tőlem. Teljesen kivert a veríték a halálfélelemtől.
Órákig tartott ez az állapot. Mindenféle létező imát és imamódot kipróbáltam, amit csak ismertem, de nem távozott. Döbbenten és kétségbeesetten láttam, hogy még Jézus nevére és azokra a szabadító imákra sem távozott, melyeket korábban sikerrel alkalmaztam vele szemben. A pusztító továbbra is ott volt és én védtelennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Egyetlen dolog nyugtatott meg valamelyest. Nem támadott rám, mert az Úr nem engedte meg neki, de az a lelki gyötrődés és halálfélelem rosszabb volt a fizikai bántalmazásnál.
Sokáig gyötrődtem így magamban imádkozva, míg egyszer csak hogy-hogy nem, kimondtam a következőt:
Erre az imára azonnal eltakarodott és megszűnt nyomasztó jelenlétének terhe. Utólag átgondolva magam sem értettem, hogy addig ez miért nem jutott eszembe.
Fáradtan és kimerülten visszaaludtam, majd amikor reggel felébredve hozzáfogtam elvégezni a zsolozsmát és kinyitottam az imakönyvem, akkor értettem meg örömmel az éjszakai események miértjét.
Aznap volt Mária a keresztények segítségének ünnepe.
Úgy gondolom, hogy Isten azért engedte meg a zaklatást és azt, hogy még a szabadító imákra és Jézus nevére sem ment el az ördög, hogy tanítson: Máriától retteg még a pokol is. Megtanultam a leckét. Azóta még buzgóbban kérem a Szent Szűz anyai oltalmát és közbenjárását.
Nem régen történt, hogy Ladánybenén is meglátogatott. Álmomban azt láttam és tapasztaltam, hogy alszom a benei ágyamban és a testem teljes hosszában fölém kúszott, mint egy sötét és laposan elnyúlt felhő amelyben éreztem a jelenlétét. Néhány centiméterre volt tőlem, szinte hallottam a szuszogását és tetőtől talpig átvizsgált, minden részletemben keresve, hogy hol tudna belém hatolni. Megint éreztem a pusztító gyűlöletet. Nem talált fogást rajtam és ekkor dühében elkezdte rázni a testem. Erre ébredtem fel. Éreztem, hogy kívülről valaki dühödten és fenyegetően ráz és én remegek tetőtől talpig. Ekkor elment, de a félelem ott maradt és még a Jézus imát imádkozva is nehezen tudtam elaludni.
Egyik éjjel fél egy körül arra ébredtem fel, hogy a természetfölötti érezhető, fogható módon, valóságosan jelen van a szobámban. Most azonban nem az ÚR jelenléte volt az, hanem a gonosz léleké. Fizikailag felfogtam, éreztem a jelenlétét és a gyűlöletét. Ott volt velem szemben láthatatlanul, de tapasztalható módon.
Több alkalommal meggyőződtem már arról, hogy természetfeletti képes valós kapcsolatot létesíteni az emberrel akár alvó öntudatos, akár éber öntudatos állapotban. Ezen tapasztalatok is megerősítettek abban a katolikus hitben, hogy a Biblia kinyilatkoztató álmai és jelenései valós teofániák voltak.
Itt azonban nem álomról volt szó, hanem a sátán jelenlétéről.
Katonakoromban buta fejjel sok horrorfilmet megnéztem a körletben a többiekkel együtt, de ez a mostani tapasztalat túlment minden hátborzongató videón. Olyan jeges félelem vett erőt rajtam, hogy felállt a szőr a hátamon, a karomon és leizzadtam. Kimentem a nappali szobámba, felkapcsoltam a villanyt, bekuporodtam a fotelembe és az a rettenetes gyűlölet amelyről tudtam, hogy el akar pusztítani, továbbra is ott volt velem szemben és nem ment el tőlem. Teljesen kivert a veríték a halálfélelemtől.
Órákig tartott ez az állapot. Mindenféle létező imát és imamódot kipróbáltam, amit csak ismertem, de nem távozott. Döbbenten és kétségbeesetten láttam, hogy még Jézus nevére és azokra a szabadító imákra sem távozott, melyeket korábban sikerrel alkalmaztam vele szemben. A pusztító továbbra is ott volt és én védtelennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Egyetlen dolog nyugtatott meg valamelyest. Nem támadott rám, mert az Úr nem engedte meg neki, de az a lelki gyötrődés és halálfélelem rosszabb volt a fizikai bántalmazásnál.
Sokáig gyötrődtem így magamban imádkozva, míg egyszer csak hogy-hogy nem, kimondtam a következőt:
„Szűz Anyám segíts!"
Erre az imára azonnal eltakarodott és megszűnt nyomasztó jelenlétének terhe. Utólag átgondolva magam sem értettem, hogy addig ez miért nem jutott eszembe.
Fáradtan és kimerülten visszaaludtam, majd amikor reggel felébredve hozzáfogtam elvégezni a zsolozsmát és kinyitottam az imakönyvem, akkor értettem meg örömmel az éjszakai események miértjét.
Aznap volt Mária a keresztények segítségének ünnepe.
Úgy gondolom, hogy Isten azért engedte meg a zaklatást és azt, hogy még a szabadító imákra és Jézus nevére sem ment el az ördög, hogy tanítson: Máriától retteg még a pokol is. Megtanultam a leckét. Azóta még buzgóbban kérem a Szent Szűz anyai oltalmát és közbenjárását.
Nem régen történt, hogy Ladánybenén is meglátogatott. Álmomban azt láttam és tapasztaltam, hogy alszom a benei ágyamban és a testem teljes hosszában fölém kúszott, mint egy sötét és laposan elnyúlt felhő amelyben éreztem a jelenlétét. Néhány centiméterre volt tőlem, szinte hallottam a szuszogását és tetőtől talpig átvizsgált, minden részletemben keresve, hogy hol tudna belém hatolni. Megint éreztem a pusztító gyűlöletet. Nem talált fogást rajtam és ekkor dühében elkezdte rázni a testem. Erre ébredtem fel. Éreztem, hogy kívülről valaki dühödten és fenyegetően ráz és én remegek tetőtől talpig. Ekkor elment, de a félelem ott maradt és még a Jézus imát imádkozva is nehezen tudtam elaludni.
Magyarok Nagyasszonya, segítő Szűz Anya!
Köszönöm Édesanyám, hogy mindenkor segítesz! Alleluja!
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
Köszönöm Édesanyám, hogy mindenkor segítesz! Alleluja!
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése