Életadó Boldogasszony
A tüdőrák betegségemből ugyan meggyógyultam Kis Szent Teréznek köszönhetően, de a cigarettától már nem tudtam szabadulni és újra dohányos lettem. Nyomorult az ember.
Első éves szeminaristaként azt reméltem, hogy a házi rend majd nem fogja engedélyezni és könnyebb lesz leszoknom róla, de sajnos engedték. Sőt! Vizsgaidőszakról vizsgaidőszakra egyre több doboz fogyott el. A Ház falain kívül azonban nagyon restelltem és szégyelltem ezt a gyengeségem.
Budapesten tanultam a Központi Szemináriumban, amikor a kitűnő humorral megáldott párizsi segédpüspök Pierre d'Ornellas látogatott meg minket. A Notre Dame de Vie – Életadó Boldogasszony Közösségről is sokat beszélt nekünk, melyet a Gyermek Jézusról nevezett Marie-Eugene karmelita atya alapított. Bár elsős voltam, nem akartam fékezni érdeklődésem és mindenkinél többet kérdeztem Pierre atyától.
Néhány hét múlva örömmel jött oda hozzám az egyik Elöljáró és mondta, hogy azt a sokat kérdező kispapot meghívta az Életadó Boldogasszony Közösség egy lelkigyakorlatra az anyaországi központjukba és minden költségemet fizetik. Ekkor még dohányoztam és vittem magammal néhány doboz cigarettát, gondosan kiszámolva, hogy a lelkigyakorlaton csökkentett üzemmódban ugyan, de elegendő legyen a végéig.
Szenvedélyemet azonban ekkor már kifejezetten szégyelltem az emberek előtt, mint a gyengeségem árulkodó jelét és igyekeztem eltűnni, hogy ne is lássanak ha rá kellett gyújtanom. Nem tudtam hitelesen azt mondani, hogy Jézus Krisztus az ÚR az életemben, mert a cigaretta nagyobb „úr” volt akkoriban és olykor én annak szolgáltam gondolatban még a szentmise alatt is.
Esténként szégyenkezve és kínlódva füstölögtem egyedül a sötétben. A lelkigyakorlat kegyelmei azonban utol értek és napról napra egyre kevesebbet dohányoztam, mígnem egy nagy lendülettel odatérdepeltem Marie Eugene karmelita atya sírjához amely fölött az Életadó Boldogasszony szobra állt és buzgón kértem a szabadulás kegyelmét. Eugene atyáról mondták, hogy olyan alázatos volt, hogy egy alkalommal amikor egy megszállottat látogatott meg, a szenvedőből hangosan megszólalt a gonosz lélek, látva az atya közeledtét és ezt mondta: „ez olyan kicsi, hogy nekem innen mennem kell.” Azzal a vággyal térdepeltem oda, hogy a dohányzás démonának is mennie kell.
Viszont jó világosságban látni és értelmezni: előbb az átok és vele együtt a betegség démonától szabadultam meg Kis Szent Teréznél, de ott maradt a dohányzás démonának köteléke, aki mivel nem lett fejbe vágva egy jó szabadító imával hát munkálkodott és dolgozott.............. mivel tehette. Azonban mindennek meg van a maga rendelt ideje és sora (Préd3,1-3,17) mondja az Ige, akiről mint tudjuk, egyáltalán és soha nincs megbilincselve.(2Tim2,9) Hallelujah!
24 éve nem gyújtottam rá. Igaz, ezúttal most már nem úgy történt mint korábban a Szentlélek keresztségem alkalmával, hanem meg kellett küzdenem a megvonásos tünetekkel is. Viszont olyan lelki erőt kaptam, hogy bele tudtam állni a szabadulás kegyelmébe és meg tudtam őrizni annak győzelmét.
Eldobni a halál koporsó szegét a cigarettát és helyette a szabadságot és az életet választani az Életadó Boldogasszony kezéből, hát ez valóban az élet adás kegyelme.
Köszönöm Istenem!
Köszönöm Jézus!
Köszönöm Életadó Boldogasszony!
Köszönöm boldog Marie-Eugene atya a közbenjárást.!
Első éves szeminaristaként azt reméltem, hogy a házi rend majd nem fogja engedélyezni és könnyebb lesz leszoknom róla, de sajnos engedték. Sőt! Vizsgaidőszakról vizsgaidőszakra egyre több doboz fogyott el. A Ház falain kívül azonban nagyon restelltem és szégyelltem ezt a gyengeségem.
Budapesten tanultam a Központi Szemináriumban, amikor a kitűnő humorral megáldott párizsi segédpüspök Pierre d'Ornellas látogatott meg minket. A Notre Dame de Vie – Életadó Boldogasszony Közösségről is sokat beszélt nekünk, melyet a Gyermek Jézusról nevezett Marie-Eugene karmelita atya alapított. Bár elsős voltam, nem akartam fékezni érdeklődésem és mindenkinél többet kérdeztem Pierre atyától.
Néhány hét múlva örömmel jött oda hozzám az egyik Elöljáró és mondta, hogy azt a sokat kérdező kispapot meghívta az Életadó Boldogasszony Közösség egy lelkigyakorlatra az anyaországi központjukba és minden költségemet fizetik. Ekkor még dohányoztam és vittem magammal néhány doboz cigarettát, gondosan kiszámolva, hogy a lelkigyakorlaton csökkentett üzemmódban ugyan, de elegendő legyen a végéig.
Szenvedélyemet azonban ekkor már kifejezetten szégyelltem az emberek előtt, mint a gyengeségem árulkodó jelét és igyekeztem eltűnni, hogy ne is lássanak ha rá kellett gyújtanom. Nem tudtam hitelesen azt mondani, hogy Jézus Krisztus az ÚR az életemben, mert a cigaretta nagyobb „úr” volt akkoriban és olykor én annak szolgáltam gondolatban még a szentmise alatt is.
Esténként szégyenkezve és kínlódva füstölögtem egyedül a sötétben. A lelkigyakorlat kegyelmei azonban utol értek és napról napra egyre kevesebbet dohányoztam, mígnem egy nagy lendülettel odatérdepeltem Marie Eugene karmelita atya sírjához amely fölött az Életadó Boldogasszony szobra állt és buzgón kértem a szabadulás kegyelmét. Eugene atyáról mondták, hogy olyan alázatos volt, hogy egy alkalommal amikor egy megszállottat látogatott meg, a szenvedőből hangosan megszólalt a gonosz lélek, látva az atya közeledtét és ezt mondta: „ez olyan kicsi, hogy nekem innen mennem kell.” Azzal a vággyal térdepeltem oda, hogy a dohányzás démonának is mennie kell.
Megszabadultam+++
Viszont jó világosságban látni és értelmezni: előbb az átok és vele együtt a betegség démonától szabadultam meg Kis Szent Teréznél, de ott maradt a dohányzás démonának köteléke, aki mivel nem lett fejbe vágva egy jó szabadító imával hát munkálkodott és dolgozott.............. mivel tehette. Azonban mindennek meg van a maga rendelt ideje és sora (Préd3,1-3,17) mondja az Ige, akiről mint tudjuk, egyáltalán és soha nincs megbilincselve.(2Tim2,9) Hallelujah!
Eldobni a halál koporsó szegét a cigarettát és helyette a szabadságot és az életet választani az Életadó Boldogasszony kezéből, hát ez valóban az élet adás kegyelme.
Köszönöm Istenem!
Köszönöm Jézus!
Köszönöm Életadó Boldogasszony!
Köszönöm boldog Marie-Eugene atya a közbenjárást.!
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése