Homokkomáromban éltem a Nyolc Boldogság Katolikus Közösségben amikor kiderült, hogy a jelentkezésem ismét elutasították és másodszorra sem vettek fel a ferencesek. Az egy éves közösségi életem elismerte és elfogadta a Közösség, mint próbaidőt és megkezdhettem a posztulátusom idejét.
Eljött a posztulátusi avatás, mely a botfai kolostorban zajlott le, ahol jelen volt Etienne is a tartományfőnök. Meg kell jegyeznem, hogy ekkor én már a homokkomáromi nagypénteki átok befolyása alatt voltam, és össze voltam zavarodva, bár annak az okát még akkor nem tudtam.
Az avatáskor közbenjáró imát mondtak a fejem fölött a Testvérek, amikor Viszmeg Laci péliföldi pásztor a következőt mondta mindenki füle hallatára:
Nagy volt a derültség, mindenki jót nevetett, csak én éreztem magam kényelmetlenül éppen akkor, amikor a próbaidős év után egy szinttel feljebb lépve a posztulátusban szándékoztam megerősíteni a kapcsolatom az Úrral.
A prófécia után után odajött hozzám Varga Attila szegedi egyházmegyés paptestvér és négyszemközt azt mondta nekem, hogy ő tudja, hogy a papi hivatás elöl futok, mert szerinte erről szólt a prófécia. El kellett ismernem, hogy igaza volt annak ellenére, hogy erről sosem beszéltem senkivel.
Ezután történt, hogy a lisieux-i lelkigyakorlatra - ahol a tüdőrákból meggyógyultam -már úgy mentem el, hogy a Pásztornak bejelentettem, hogy a lelkigyakorlat után elhagyom a kolostort. Ennek ellenére olyan nagyvonalúak voltak velem szemben, hogy ők mégis úgy döntöttek, hogy menjek el velük a lelkigyakorlatra, pedig ők fizették a teljes költséget. Nem is sejtették, mekkora kegyelmet készített elő a jóságuk.
Vajon mi történt volna velem akkor, ha az átok karjaiban vergődve nem mehettem volna el Kis Szent Terézhez? Úgy léptem volna ki a Közösségből, hogy vittem volna magamban, magammal a halált.
Isten kegyelméből 2018.06.29-én ünnepeltem, hogy 18 éve szenteltek pappá a jubileum évében.
Istennek legyen hála minden jóságért és a prófécia ajándékáért!
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
Eljött a posztulátusi avatás, mely a botfai kolostorban zajlott le, ahol jelen volt Etienne is a tartományfőnök. Meg kell jegyeznem, hogy ekkor én már a homokkomáromi nagypénteki átok befolyása alatt voltam, és össze voltam zavarodva, bár annak az okát még akkor nem tudtam.
Az avatáskor közbenjáró imát mondtak a fejem fölött a Testvérek, amikor Viszmeg Laci péliföldi pásztor a következőt mondta mindenki füle hallatára:
„Futsz előlem, de én várok rád.”
Nagy volt a derültség, mindenki jót nevetett, csak én éreztem magam kényelmetlenül éppen akkor, amikor a próbaidős év után egy szinttel feljebb lépve a posztulátusban szándékoztam megerősíteni a kapcsolatom az Úrral.
A prófécia után után odajött hozzám Varga Attila szegedi egyházmegyés paptestvér és négyszemközt azt mondta nekem, hogy ő tudja, hogy a papi hivatás elöl futok, mert szerinte erről szólt a prófécia. El kellett ismernem, hogy igaza volt annak ellenére, hogy erről sosem beszéltem senkivel.
Ezután történt, hogy a lisieux-i lelkigyakorlatra - ahol a tüdőrákból meggyógyultam -már úgy mentem el, hogy a Pásztornak bejelentettem, hogy a lelkigyakorlat után elhagyom a kolostort. Ennek ellenére olyan nagyvonalúak voltak velem szemben, hogy ők mégis úgy döntöttek, hogy menjek el velük a lelkigyakorlatra, pedig ők fizették a teljes költséget. Nem is sejtették, mekkora kegyelmet készített elő a jóságuk.
Vajon mi történt volna velem akkor, ha az átok karjaiban vergődve nem mehettem volna el Kis Szent Terézhez? Úgy léptem volna ki a Közösségből, hogy vittem volna magamban, magammal a halált.
Isten kegyelméből 2018.06.29-én ünnepeltem, hogy 18 éve szenteltek pappá a jubileum évében.
Istennek legyen hála minden jóságért és a prófécia ajándékáért!
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
2 megjegyzés:
én azt gondolom,hogy az Úr legalább 6 lehetőséget készitett volna a gyógyulás módjára ha nem mehetett volna Kis Szent Terézhez :)))
Milyen igazad van!!!!! Látod, amikor leírtam a történetet, az emlékezésben átélt akkori félelem miatt lelkembe se jutott a Gondviselés találékonysága.
Köszönöm, hogy emlékeztettél rá és bátorítottál a nagyobb hitre, nyitottságra, figyelmességre.
Áldással! Tibor atya
Megjegyzés küldése