HATÁRKŐ és EMLÉKOSZLOP

2019.02.24-én vasárnap egy évre szóló fogadalmat tettem a Cor et Lumen Christi Közösségben. Ez a nap határkő, mérföldkő és fordulópont. Ezért ez a nap ismét emlékoszlopot állít az Emlékoszlopok című blog íródeákjának életében. A szerző ui. a Szentlélek, az íródeák pedig én vagyok.

Úgy érzem magam, mint Józsué, amikor átkelt a Jordánon és belépett az Ígéret Földjére. Tüdeje és szíve eltelt friss Lélekkel, várakozó izgalommal, a beteljesedés örömével és erővel.Beléptem az ajtón és egy új világba érkeztem.
 Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. Jn.10.9.

Az ördögnek nem tetszett, hogy átkeltem a Jordánon és honfoglaló szándékkal beléptem az ellenség területére. A fogadalom előtt két éjjel is rémálmom volt melyekben alaposan rám ijesztett, megfenyegetett és meggyötört.

Jézus első ajándékát már a fogadalom előtt megkaptam. Amikor a Közösséghez megyek, mindig kissé távolabb a lakótelepen szoktam parkolni, mert ott hamarabb találok üres helyet, mint a karizmatikus iroda előtt. Most viszont vittem magammal a ruháimat is az ünnepi szentmiséhez, ezért megkértem Jézust!

"Kérlek, szent Rafael angyalt küld ki előttem, hogy szerezzen nekem egy parkolóhelyet közvetlenül az iroda bejárata előtt." 

Megérkezvén befordultam az autókkal zsúfolt útcába és sehol nem láttam üres helyet. Ott tanakodtam egy pillanatig a kanyarban, hogy most mi legyen, amikor egy corsa kitolatott az orrom előtt és beállhattam a helyére. A parkolóhely közvetlenül az iroda ajtóval szemben volt. HAallelujaAH!
Köszönöm Jézus! Köszönöm Jézus! Köszönöm Jézus! 
Köszönöm Szent Rafael!

                                                 

KÖSZÖNÖM JÉZUS A TESTVÉREIMET! 

KÖSZÖNÖM JÉZUS A KÖZÖSSÉGET!

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, 

miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

OLVASSZ MEG ENGEM
Nem vagyok méltó – mondom is naponta.

Nem vagyok méltó, hogy szeresselek.

Nem illik rám e világvégi pompa,

nem illik számra sugárzó neved.

Mégis szólítasz, hívsz, ölelni vágyol,

hitványságomra mosollyal felelsz.

Ha bűneimről majd lehull a fátyol,

emésztő öröm, nász lesz az a perc.

Bűn és zavar, megfejthetetlen ábra:

sejtések, sejtek hálója vagyok.

Olvassz be engem fénylő éjszakádba,

melyben a boldog eksztázis ragyog.

Olvassz meg engem, tűz- és jégvihar,

éjed lobogó villámaival.

dr.Kovács Gábor atya verse

TE DEUM: "Meggyógyítottál, új néven hívtál."