SZAMÁRSÁGOM TÖRTÉNETE.

Jelige Ige:
A csökönyös  

vadszamár 
is megszelídülhet.
                                  Jób 11.12.
A Szamár bár makacs és engedetlen jószág, mégis szent feladata volt és van. Próféták jártak régen e balga állaton.  Az újszövetségben pedig nyakassága ellenére mégis arra rendeltetett, hogy hordozza a hátán Krisztusát így segítve őt az útján.

 Ugyanezt teszem én is. Szamárként hordozom a hátamon Megváltó Jézusom. Pontosabban szólva hordozom a balgaságomból fakadó keresztem, amit valójában nem is én, hanem Krisztus visz helyettem, amint a közismert ének is mondja: Nem te viszed a keresztet, hanem a kereszt visz téged, nincs más öröm itt a földön, mint megszeretni Istent, nincs más öröm itt a földön, mint tudni, hogy Isten szeret!

Majdnem újmisés igém lett a fenti jelige Jób könyvéből, mert annyira illik rám. Aztán mégis Zakariás énekéből választottam, mert ez is találó az életem egészére nézve és talán jobban megfelel egy újmisés szentképre.

„Hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből Istennek szolgálatot teljesítsünk, szentségben és igazságban járva színe előtt életünk minden napján.” Lk1.74

És akkor most kinyitom a szívem és szám és elkezdem iáááákolni szamárságom történetét és az ÚR végtelen jóságát. Ha közben tapsolást, dobogást hallasz akkor jól hallod, mert a füleim Isten irgalmasságának klappolnak örömmel és hálával, patáim pedig táncot járva dobognak az evangélium keskeny és köves útján.

Elmondtam, leírtam már, hogyan gyógyultam meg egyetlen rövid, de erőteljes áldással egy rosszindulatú daganatos betegségből. Nézzük röviden újra, azok miatt, akik még nem ismerik a történetet, mert így mostani írásom is jobban érthető lesz.

2012. 01.6-n volt a hólyagdaganat műtétem és egy majd négy centis rosszindulatú daganatot távolítottak el. Mivel a jobb vesém a műtét következtében refluxos lett kemoterápiás hólyagöblítést nem kaphattam, ezért semmilyen onkológiai kezelésben nem volt részem.

2013. októberében voltam Margharita nővér lelkigyakorlatán Máriabesnyőn ahol a Nővér imádkozott értem, majd kijelentette az ismeret szavát, hogy meggyógyultam.

Ebben a hitben jöttem haza. Szilárdan beleálltam, bele nőttem, belegyökereztem megingathatatlanul ebbe a hitbe és abbahagytam az összes táplálék kiegészítőm- avemar...stb. szedését. Ezután tanúságot tettem a plébániám tagjai előtt a gyógyulásomról, majd a blogomban is megírtam, 
„Meggyógyultam hólyagdaganatból” címmel.

Sokan kétkedve fogadták, furcsán néztek rám, mert azt mondták, hogy nem bölcs előre inni a medve bőrére és akkor beszéljek csak gyógyulásról, ha már eltelt öt év és a vizsgálatok ezt igazolták. Én azonban azt válaszoltam mindig ezekre a kétkedésekre, hogy majd meglátják, hogy a tudomány utólag igazolni fogja Isten dicsőséges munkáját és irgalmát és azt a gyógyulást, amit most tett velem.

Nos, eltelt az öt év! Számtalan tükrözésben, ultrahang vizsgálatban és két Ct vizsgálatban volt részem ez idő alatt. A legutolsó kismedence és hasi CT most volt néhány napja és ez is a gyógyulás tényét igazolta! Ezt a kórházi leletet fel is tettem a blogomba a már említett bejegyzéshez.

Azt gondoltam, hogy tele voltam hálával, de ez akkor lett volna igaz, ha elstartoltam volna az életszentség útján. Ám én nem ezt tettem. A tevékenység, a három falu, a hitoktatás munkája ledarálta bennem a buzgóságot. Avilai Nagy Szent Teréz azt írta önéletrajzában, hogy életet legnagyobb baklövése az volt, amikor elhagyta a benső imát, a csendes szentségimádást. Ő majdnem belehalt ennek következtében egy betegségbe, már a ravatalon feküdt és a szemét le is pecsételték viasszal.

Tudtam erről és balgaként nem tanulva más hibájából én is ezt tettem, és másfél év múlva ahogyan beleálltam a munkába abbahagytam én is a napi egy óra csendes adorálást, a benső imát.

Ma már látom, hogy gyenge voltam és valójában nem akartam változni. Örültem a gyógyulásnak, az ÚR gondoskodásának és közben figyelmetlenné, felelőtlenné váltam. Tudtam, hogy volt egy-két dolog, amiben változnom kellett volna, de nem akartam ezt. Meg voltam elégedve önmagammal, azt gondoltam, hogy jó vagyok én így is az Úrnak és fogadjon el így, hogy így élem le a hátralevő életem. Éppen eleget láttam már az Ő munkájából, éppen elég magasra másztam már fel a Kármel hegyére – ezt tükrözi a blogom terjedelme – hát kényelmesen, (rejtett gőggel) leélem azt ami még hátra van.

Amikor nem akarjuk a változást, akkor is változunk. 

Fodor Ákos írja Haiku c. verses kötetében, hogy mégis létezik a perpetuum mobile, ez pedig az erkölcsi örökmozgó, amelynek a következő a törvénye:

 amit nem emelsz szüntelen, az azonnal süllyedni kezd. 

Ismertem ezt a törvényt, mégis egyfajta hamis biztonságban élve – az ÚR lám törődik velem, hiszen meggyógyított - figyelmen kívül hagytam.

Tehát akkor lettem volna igazán hálás, ha elstartoltam volna az életszentség útján. Én azonban éppen olyan voltam, mint a három falum lakosai, akiket magamban és élő szóval is bíráltam, hogy nem akarták a változást, nem akartak buzgóbbak, jámborabbak lenni. Közben pedig magam sem akartam szent lenni. (Persze ezek akkor fel nem ismert, hanem utólag megvilágosodott értelmezések.)

Teljesen mindegy, hogy hány százalékosnak mondom, gondolom az állapotom, ha magam akarom minősíteni. 85 vagy 90 vagy 97 százalékos életszentség, hiszen nem ez a lényeg, ez csak önelégültség. A lényeg az volt, hogy nem akartam szent lenni, pedig az ÚR ezt adta parancsba. Szentek legyetek, amint én is szent vagyok. Mivel ezt nem akartam, engedetlen voltam és az Urat is megaláztam, mert kimondatlanul is ezt üzentem ezzel a magatartással Neki: elégedj meg ennyivel, jó szőlőmunkásod vagyok én így is Neked.

Az engedetlenség még akkor is, ha oly kicsinynek, jelentéktelennek is tűnik, valójában súlyos bűn, mert Isten jóságos tervét, akaratát húzza keresztül. Ha nem engedjük, hogy Ő vezessen minket az engedelmesség könnyű útján, ha nem akarjuk meghallani hangját, akkor az élet nehéz viharaiban fog szólni hozzánk és tanítani minket.

Paul Washer a megtérésről és a hitről tanítja:

„De honnan tudhatod, hogy valóban hiszel, hogy valóban élő-e a hited?

Akkor is, ha volt valamiféle megtérés élményed és sok más érzéssel együtt valami istenit és békét éreztél, honnan tudhatod, hogy ez biztosan igazi? Az egyik, hogy ezt megtudd, hogy ez hiteles volt benned az az, hogy folytatódni fog, hogy nem állsz le a növekedésben. Nem feltétlenül az érzelmi magasságok fognak folytatódni, hanem folyamatosan növekedni fogsz a kegyelemben, emberi és isteni erényekben, egyre jobban elmélyülsz a megtérésben az életszentségre való buzgó törekvésben, gyökeret és alapot vetsz a szeretetben és lépésről lépésre egyre jobban átváltozol Krisztus képmására. Egy keresztény nem élhet folyamatosan testi módon az éretlenség, a langyosság állapotában.”

Szeretjük, ha a szelíd Jézusról hallunk, ám nem szeretjük, ha a haragvó Istent, a korbácsot fonó Jézust állítják elénk. 

A teljesség igénye nélkül nézzük csak, hogy mivel szembesít minket az IGE:

Minden reggel ezt imádkozzuk a papi zsolozsmában: 94.zsoltár                                                                                                                                                           

„Bár hallgatnátok ma Isten szavára, ne legyetek kemény szívűek, mint Meribánál Massza napján a pusztában ahol atyáitok megkísértettek engem és próbára tettek bár látták számos csodámat.”     

Negyven évig terhemre volt ez a nemzedék ezért ezt mondtam, ez a nép tévelygő szívű, nem ismerték meg útjaimat ezért HARAGOMBAN KIMONDTAM eskümet, nyugalmam helyére nem juthatnak el.”

Olvassuk el még egyszer, harapjon belénk az IGE, mint egy jó fogós juhászkutya és ne engedjen el minket addig, amíg a lelkünk fel nem ordít a fájdalomtól a bűnbánatban, hiszen nézzük csak a következményeit az engedetlenségnek, a kemény szívnek, a botfülűségnek.

- Vesszük az arcátlan bátorságot, hogy az Urat mi kísértsük meg, tesztelve hosszan tűrő kegyelmét, mi a porszemek próbáljuk meg a Fölséges türelmét.

-Látjuk, halljuk magunk körül, saját életünkben a csodákat ma is, és kemény szívvel ellenállunk, nem akarjuk azokból levonni a ránk vonatkozó konzekvenciákat, mert tudjuk, hogy változnunk kellene. - Kemény szívvel ellenállunk.

-- Az ÚR szemében tévelygőkké váltunk, elveszett rossz bárányokká.

-  Haragszik ránk az ÚR!

-- Terhére vagyunk.

-- Útjait nem ismerjük. Hány ember van összezavarodva az életében!

-- Miattunk esküre kényszerül.

 - Nem juthatunk be a mennybe, amint a pusztában is elvesztek az engedetlenek és még Mózes a legnagyobb is csak messziről láthatta meg az Ígéret Földjét.

-          (Ez a mózesi példa a tisztító tűznek, a tisztulás fájdalmas ám mégis kegyelemmel teljes lelki állapotának a bibliai előképe. Akik pedig elvesztek a pusztában azok pedig a pokolra jutottak bibliai előképei.) 

 - Azt gondoljuk tévesen, hogy ugyan, velünk minden rendben. Mi hívő minden vasárnap templomba járó emberek, jó karizmatikusok vagyunk, a gyümölcseink jók, a karizmák elevenek az életünkben, prófétálunk, szabadító szolgálatot végzünk, körülöttünk gyógyulnak az emberek…stb.  Ám a haragvó Jézus erre a hamis és öntelt  biztonságra így felel:

„Távozzatok tőlem ti gonosztevők, 

soha nem ismertelek titeket.”Mt17.23

Látjátok? Ő gonosztevőknek lát ilyenkor minket, akik jóknak gondoljuk magunkat, amikor az Ige igazsága az, hogy 

„Egyedül az Isten jó.” Mt19.17

Na puff neki. Már megint igeellenes módon éltünk és gondolkodtunk. Már megint bűnt követtünk el, de a lelkiismeret vizsgálatainkban többnyire azt gondoljuk, hogy iáááá, nem is vagyunk mi bűnösök, mert a felületesen átgondolt lelkiismeret vizsgálat csak a tíz parancs felszínén fut át és nem kérjük a Szentlelket, hogy mutassa meg mi lakozik a szívünk mélyén. 

Elborzadnánk, ha teljesen látnánk!

63 zsoltár „Örvénylő mély titok az ember szíve.”

Jeremiás 17:9-10

Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?

Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az õ útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint."

Ő tehát nem ismer minket, mert Ő nem jár csalárd és gonosz úton, pedig mi azt hittük, hogy másokkal szemben mi jól ismertük ŐT. Azt, hogy nem ismer minket úgy kell tehát érteni, hogy a bűnnel nem vállal közösséget, ám persze, hogy mindent tud rólunk. Ám mivel nem voltunk vele szívbéli közösségben, intimitásban annak ellenére, hogy Ő a barátainak mondott minket, Jézus nem tudott megismerni minket vagyis mi nem tudtuk megismerni ŐT még több évtizednyi templomba járás ellenére sem. Nem tudott közel kerülni a szívünkhöz, mert a keménységünk mögé elrejtettük előle a szívünket és ez nem más, mint hálátlanság, gonoszság.

Látjátok, halljátok, hogy elkerget, hogy távozásra szólít fel? "TÁVOZZATOK TŐLEM." Elzavar magától. Nem követhetjük Őt tovább a keskeny úton, amely az életre vezet és így csak a halál útján járhatunk tovább. Így vezet a farizeusi templomosság, vallásosság a kárhozat felé.

Látjátok a perpetuum mobile törvényét? Amit nem emelsz szüntelen az azonnal süllyedni kezd. Akkor is süllyed, ha megtartod továbbra is a vallásos szokásaid, süllyedsz, és a romlás gyümölcseit Jézus néven nevezte már: átkozott, gonosztevő és ismeretlen.

Paul Washer így folytatja: 

"Szeretni kell Jézust teljes szívből és bízni az Ő szavában, hogy Ő, aki elkezdte bennünk a megváltás, megszentelés jó munkáját Ő be is fejezi azt. A Biblia arról beszél a Zsid.12-ben, hogy a legbiztosabb jele a valódi megtérésnek az, hogy tapasztalod, hogy Isten felügyel téged, szerető szülői figyelemmel kísér téged, veled jár és Ő megnevel és meg is fenyít ha kell, ha letérsz az útról. Nem azért, mert a hozzád való viszonya megváltozott volna, hanem azért mert szeret téged. És Ő kívánja, hogy egészen szent légy, amint Ő is az. Kívánja, hogy egészen boldog légy, amint Ő is az.

Mt 5.48 Legyetek szentek, amint a ti mennyei Atyátok is szent.”

Látod, amikor kereszténnyé lettél, Isten szeretetébe és gondviselésébe kerültél, és Ő, aki elkezdte benned a jó munkát biztosan be is fejezi azt-Fil1.3-11…ha te is akarod, és engedelmesen együtt munkálkodsz Ővele.

A megtérés és az élő hit hiteles bizonyítéka tehát az, hogy jókedvűen és buzgón munkálkodsz együtt Isten szentségre vezető kegyelmi munkájával benned és...

NÖVEKSZEL!....és nem a már említett erkölcsi örökmozgó törvényén süllyedsz lefelé.

Nem akarjuk meghallani, hogy az irgalmas szívű Atya haragudni és büntetni is tud, pedig az IGE számos helyen szól erről. Nem akarunk erről tudomást venni, nem akarunk ítéletes IGÉKET megtanulni és a szívünkbe és elménkbe bevésni homlokékül, vagy a karunkra kötni, hogy mindig lássuk és halljuk Isten szavát.  Súlyos mértékben elhanyagoljuk a Szentírás imádkozva történő olvasását, Igék fejből történő megtanulását. Elveszítjük az Ige megvilágosító kegyelmét és vakká válunk. 
MÓZT11-18-32

„Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon! Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz, és ha úton vagy, ha lefekszel, és ha fölkelsz. 

Írd fel őket házad ajtófélfájára Nézzétek, áldást és átkot ajánlok ma fel nektek: áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, amelyeket ma szabok nektek, s átkot, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, hanem letértek arról az útról, amelyet ma mutatok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.” 

Csupán a vasárnapi vallásosságra, vagy szobakereszténységre redukálódott elrejtett és meg nem élt hittel, elszegényedett vallásosságunk következménye, hogy így csúszunk bele lassan a lazaságba. Elhagyjuk a Biblia olvasását,majd beleesünk a langyosságba, süketségbe és vakságba, jónak látjuk magunkat, továbbra is járunk ugyan közösségbe ám vakként észre sem vesszük, hogy Jézus már régen gonosztevőknek lát minket.

Ha nem akarjuk meghallani Isten szavát a szentélyben, a templomban és a szívünk mélyén, akkor bár Isten vezethetne minket könnyű úton, akkor majd az élet viharaiban és gyötrelmes útján fog szólni hozzánk. Akkor fogjuk megérteni, hogy csak azért fenyít minket, mert szeret, mert Ő jóságos Atya.

Ha van egy edző, akinek van egy tehetséges, ám engedetlen, önfejű tanítványa, aki futja ugyan becsületes szorgalommal a köröket, de mégis azt látja edzője, hogy nem akar kihozni magából mindent pedig többre vihetné, akkor mit tesz a jó edző? Sokféle megoldás van az ösztönzésre, de mondjuk utána ereszt egy jó harapós kutyát. Ugye, hogy mindjárt tud a sportoló nagyobb sebességre és teljesítményre kapcsolni.

Történt egy éve, hogy agydaganatom lett, amit nem áttét okozott, hanem beütöttem a fejem a diófa lombsátra alatt egy deszkába. Ez volt a külső esemény, amit a szem lát. Szellemi értelemben azonban ez az ÚR súlytó keze volt, aki megdorgált és megfenyített engem. Mivel nem növekedtem, mivel nem akartam szent lenni és változni, mivel nem voltam maradéktalanul engedelmes, mivel gonosztevővé váltam, ki kellett, hogy józanítson, erről az útról vissza kellett téríteni a helyes útra:

„Szentek legyetek, amint én is szent vagyok.” 1Pét15.16

Jól fejbe kólintott tehát, hogy felébredjek ebből az akármennyi százalékosnak gondolt, kényelmes, langyos állapotból és utánam küldte a nyomomba halál kutyáját, aki a sarkamat kapdossa és állandó ösztönzés alatt tart, hogy tovább csak buzgón előre. Nem lazíthatok, nem állhatok meg egy pillanatra sem, mert akkor utolér és azonnal végem.

Azt mondod, hogy ez nagyon durva, hogy nem ez a jellemző az Isten jóságára? Figyeld csak az Igét, hogy mit mond az Atyáról és Jézusról!

Iz 53.10 „Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel.”

Nem tetszik? Ki tehát az ember, hogy előírja az Úrnak, hogy mit és hogyan tegyen? Ha neki úgy tetszett, hogy agydaganattal nevel meg, hogy végig fussam a pályát és így nyerjem el a koszorúmat, hát legyen áldott szent neve, akarata és üdvözítő terve, mert mindig az a legjobb, ahogy Neki tetszik és nem úgy ahogyan nekünk.

Most már tudok úgy szólni az Úrhoz, mint a zsoltáros a 6. zsoltárban:

A megtört szívű ember az Úr irgalmát kéri

Most megrendült a lelkem… Atyám, szabadíts meg ettől az órától (Jn 12, 27).

Uram, ne büntess haragodban,_*

felindulásodban ne sújts engem!

Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem,_*

minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!

A lelkem is mélyen megrendült,_*

és te, Uram, még meddig késel?

Fordulj felém, Uram, ments meg,_*

szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!

A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzék,_*

a holtak országában ki dicsőít téged?

Elfáradtam a sóhajtozásban,_†

éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat,_*

könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.

Szemem a bánattól elhomályosult,_*

sok ellenségem miatt őszülök.

Ti, gonosztevők(vagyis a démonok,) távozzatok tőlem (Exorcizmus előképe),_*
hangos sírásomat az Úr meghallotta.

Meghallgatta az Úr könyörgésemet,_*

és imádságomat elfogadta.

Megzavarodva piruljanak ellenségeim (a démonok);_*

és nagy szégyenükben futva meneküljenek.

És most már nem száz százalékot, nem száz tízet, nem húszat, harmincat vagy  ötvenet tudok és akarok kihozni magamból a Te erőddel…hanem annyit, amennyit Te kívánsz, hogy meglegyen üdvözítő, megszentelő akaratod az Egyház javára, a lelkek és lelkem üdvösségére és a TE dicsőségedre, ezért engedelmes akarok lenni akkor is ha még a lehetetlent is kéred tőlem.

ADD ISTENNEK A TŐLED TELHETŐ LEGJOBBAT!

Mert a hívő látja a láthatatlant, elhiszi a hihetetlent és eléri a lehetetlent. 

Ezért a kabalám a szamár, mert azt mondogatom gyakran magamnak: ne félj hát Tibor atya, ha az ÚR megszelídíthette a csökönyös vadszamarat, akkor talán veled is boldogul és neked is sikerül. 

Kérem hát a jólelkű olvasókat, hogy olykor mondjanak el egy fohászt értem, hogy ne csak jó, hanem egészen szent papja lehessek Jézusnak. Hálásan köszönöm!

Nyakon lódítás és zutty egy agydaganat a létező legrosszabb szövettannal. Ugye milyen jóságos az ÚR? Mert én jóságának tartom, tudom ezt, és megcsókolom érte minden nap haragjában büntető kezét és életem eddigi legnagyobb áldásának tartom. Mert nem az agydaganat a legnagyobb veszély, hanem a hamis biztonság tudat, a változás nem akarása, az engedetlenség.

 Áldom ezért a betegségért, mert megértettem, hogy szeretettel elfogadott és felajánlott kereszt az soha nem egy darab élettelen, nehéz gerenda amely agyon nyom. Az ilyen az Istentől kapott kereszt mindig élő kereszt amelynek fája tele van sok-sok zöldellő kicsiny rüggyel melyek a gerenda síkjában jól láthatóan már kibújtak és növekednek. A kereszt telis tele van él ő reménnyel, melyek virágot, gyümölcsöt hoznak ha szentül és boldogan hordozzuk. 

Megértettem, hogy a kereszttől nem kell félni, mert ki van az bélelve Jézus puha, meleg, gyöngéd szeretetével. Áldom az hálával előre ennek a keresztnek még nem tudott, de remélt gyümölcsiért melyek az Atya áldásaiban meg fognak teremni. Jobban hiszem ezt, mint azt, hogy holnap felkel a nap, mert a keresztemben érzem Jézus jelenlétét, erejét és hallom ahogyan a gerendában suttog a tavaszi Szentlélek és áramlik szét bennem az élő IGE igazsága és életereje.

A víz illatától még a kiszáradt fa is kizöldül. Jób könyve 

Isten nem személyválogató, szentségre vonatkozó parancsa mindenkire vonatkozik. Ha velem, a papjával így tett, akkor gondolod, hogy neked elnézi ugyanezt? Ötletei végtelenek abban, ahogyan neveli a sok különféle embert. Nézz csak bele a saját életedbe. Ugye van ott sok baj, betegség, bánat…ezek mind az ÚR megengedő, nyakasságoddal szemben tehetetlen Isten jóságos kezének jelei. Megengedi, hogy szembesülj a megtérésed, hited hiányának következményeivel és arra vár, hogy hozzá fordulj és eltölthessen áldásaival.

Engem már eltöltött, mert az agydaganatból is már teljesen meggyógyított. Ezzel is éppen úgy lesz, mint az előző daganattal. Ugyan még ott van a fejemben egy négy centis cisztás daganat. de el fog telni az öt év és a tudomány utólag igazolni fogja a kontroll MR vizsgálatokkal, hogy meggyógyultam.

Az utóbbi fél évben két olyan MR vizsgálatom volt amely azt igazolta, hogy amióta nem kapok onkoterápiát és evolúciós paleo ketogén diétát folytatok, a daganat növekedése leállt és stagnál. 

paleomedicina.hu jelen van a facebookon is.)

Meggyógyultam már akkor, amikor a műtétem előtt amikor Gyula testvér -BPA tagja- imádkozott értem a kórházi ágyon telefonon  és a Getsemane kertben imádkozó Jézust láttam,amint  vére az én fejemre fojt. Már akkor beleálltam hálával ebbe a hitbe szilárdan és hitem lassan növekvő módján ám  megingathatatlanul és azóta is dicsérem hálával sebet ütő szent kezének jóságát azért a napért, amikor a daganat teljesen el fog tűnni a fejemből. 

2Mózes 15.26 Én vagyok az ÚR a te gyógyítód.

Látod, így bánik a jóságos ÚR egy nagy szamárral:

„Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, 

de kezei meg is gyógyítanak.” Jób 15.18

Kemény szívedet előbb össze kell törnie ahhoz, hogy a műtétet elvégezhesse, és új szívet adhasson neked.

Ez 11.19 És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testükből, és adok nékik hússzívet.

Így kerülhet hozzád Ő, akit keménységeddel eddig távol tartottál magadtól.

Zs34.19 közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.

Zs.147.3Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.

Iz57.15 Megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.

Addig azonban nekem is-neked is- együtt kell munkálkodnom szorosan Ővele. Aszketikus szigorral kell dolgoznom az egészségemen, üdvösségemen az evolúciós paleo ketogén nulla szénhidrátos diétával és az Ő megszentelő akaratával.

Akinek van füle a hallásra az hallja meg, mit mond Lélek Ladánybenének, Kunbaracsnak, Ménteleknek és Mindenkinek! AMEN

1Tim2,5 Ő elnézte a tudatlanságunk idejét.

ÁM MOST ISTEN IGÉJE

MINDENKINEK,

MINDENÜTT

MEGPARANCSOLJA TÉRJENEK MEG ÉS

 HIGGYENEK AZ EVANGÉLIUMBAN!

 ApCsel 17.30

Áldott nagyböjtöt és boldog feltámadást kívánok a lelki halálból mindenkinek!

Áldással és szeretettel! Tibor atya

Kieg.:  Iz 53.10 „Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel.”
(„Úgy tetszett”. Ez nem szeszély, hanem úgy találta, ez az alkalmas mód.)

- Avilai Nagy Szent Teréz 17 évet élt langyosságban, szórakozottságban a kolostorban. Aztán megtért és elstartolt.

MEGGYÓGYULTAM AGYDAGANTBÓL-FUTURE IN THE PAST

KIEGÉSZÍTŐ PONTOSÍTÁS/FONTOSÍTÁS.

Félreérthető módon hangzik el a beszédemben, hogy a szabad keresztény Gyula testvér volt az egyetlen a sok ismerősöm közül, aki a hit bátorságával hívott fel azzal a szándékkal, hogy még a műtét előtti estén telefonon keresztül imádkozzon értem.

Ez nem a Többiek elmarasztalását jelenti, hiszen tudom és köszönöm, hogy sokan imádkoztak értem abban az időben a távolból.

Azért emeltem ki ezt a mozzanatot és azért mondtam el, hogy a hitben bátorítsak Mindenkit. Tudom ui. hogy az emberek azt gondolják ilyenkor magukban, hogy nem illik a súlyos beteget zavarni ezért nem is hívják fel a beteget. Azt is gondolják tévesen, hogy a műtét előtt nem illik a beteget összezavarni azzal, hogy személyes közbenjáró imát ajánlunk fel neki telefonon keresztül, mert az a helytelen gondolat áll ez mögött, hogy nem illik a halálos beteget az ima, a gyógyulás hamis reményével kecsegtetni.

Higgyétek el! A hívő beteg nem így gondolja, és nem ezt várja el Barátaitól, hanem a tetőt bontó barátok hitének lehetetlent és akadályt nem ismerő bátorságát és szeretetét, amellyel Jézus elé viszik a szenvedőt.

Nos, a szabad keresztény Gyula testvér nem az illemmel törődött, hanem azzal, hogy mire indítja őt az ÚR Szent Szelleme.

Miután elfogadtam a hitben az imáját és a kapott gyógyulást én nem akartam menni onkokezelésre, de rábeszéltek, meggyőztek. Jan. 29-én volt a műtétem, amikor a hat centis cisztás daganatot eltávolították a fejemből. Hét hónappal a műtét után derült ki MR vizsgálaton, hogy a Rengeteg kezelés mellett ismét egy négy centis cisztás daganat nőtt a fejemben. Ekkor döntöttem, úgy, hogy nem kérem a további onkológiai kezeléseket, bár nem tudtam még, hogy hogyan és merre tovább. A  Gondviselés azonban azonnal segített és elvezetett a Paleomedicina Klinikára és azóta, az ott tanult terápiával gyógyulok.

Eltelt két hónap az MR óta, amikor ismét MR vizsgálatom volt esedékes. Az agresszív daganat alapján azt várták, hogy ha hét hónap alatt nőtt négy centit, akkor bizonyára most is nőtt valamelyest az eltelt két hónap alatt főleg azért is, mert nem kaptam az onkológiai kezeléseket.

Az eredmény azonban azt igazolta amit a ketogén terápiától vártunk, hogy nem nőtt semmit sem a ciszta mérete. Ez azt erősíti meg, hogy jó döntés volt elhagyni az onkológiai kezeléseket – melyről meggyőződésem, hogy nem más, mint egy meghosszabbított halálos zsákutca – és elkezdeni a nulla százalékos szénhidrát mellett az evolúciós paleo ketogén étrendet.

Tanúság: a hit legyen bátor cselekvő hit!

Isten nem a passzivitásban cselekszik, hanem ha merünk a hitben bátran kilépni a konvenciókból.

 „Bátorság! Ne féljetek! Mk 6.50

2018. 07.29. MR eredmény

JÉZUS VENDÉGJOGA

Nagy esemény volt, hogy ember járt a holdon, 
de ennél nagyobb csoda az, 
hogy Isten járt a földön.

KISBOLDOGASSZONY AJÁNDÉKA

Szeptember 08. Szűz Mária születés napja.

Az ünnepet megelőző nap délutánján egy szentéletű ker. házaspárral 

imádkoztam együtt és ima végén már ennek a napnak örömére futott 

előzetesen a szívem. 

Befejezésül azt kértem a Kisboldogasszonytól, hogy a

másnapi ünnepre kérek szépen  valami apró ajándékot a 

házaspárnak és nekem is. 

Az ünnep estéjén jelezték is, hogy bizony megkapták és 

megköszönték.

Én is megkaptam. 

Jöttem hazafelé az autóval és az irgalmasság tizedeket 

imádkoztam amikor amint egy igazi meglepi ajándékhoz 

illik, meglepetésszerűen tört rám a Lélek öröme és

 kezdtem el énekelni egy addig nem ismert, nem hallott dallamon a 

Szűz Anyának. 

Aztán mint a kisgyermek, aki izgul amikor köszöntőt

 mond 

nagy nyilvánosság előtt valakinek  és elrontja a

 szöveget, így bakiztam én is a köszöntőmmel a mennyei

 seregek, szentek nyilvánossága előtt, de úgy gondolom,

 hogy Mária így is örült neki.

 És igazán hálás hálásan köszönöm az örömet amit az 

ajándékkal együtt kaptam. 

És köszönöm azok örömét is akik a történet 

elolvasásakor, hallgatásakor  kapják majd meg ugyanezt az örömet.

Köszönöm Édesanyám!

https://gloria.tv/audio/oYA3My91yaL5MTbfg5DBcEnF6

ARANYRÖGÖK A BÁNYÁBÓL

Öt évvel ezelőtti történeteket írok le, abból az időből, amikor a hólyagdaganatommal voltam beteg. Minden ember lelki életének vannak szárazabb és gazdagabb időszakai. Nekem az a tapasztalatom, hogy a mennyei folyó a betegség, a szükség idején a dagály állapotában van és hordoz(na) minket, csak hanyatt rá kellene feküdni a hullámra hittel, bizalommal és akkor még a lubickolás öröme is megadatik hozzá, mert minden kegyelem.

Azt is megéltem ebben az állapotban, hogy minden súlyos betegségem valójában egy kincsesbánya volt, melyből arany morzsákat, arany rögöket, örök életre szóló kincseket lehetett felhozni, melyekről Jézus azt mondja, hogy ezeket gyűjtögessük csak szorgalmasan. 

Sokaknál azt látom, hogy nem tudják, hogyan kell bányászni a szenvedésben, hogy félnek leszállni a bánya sötét ismeretlen mélyébe, nem fogadják el a betegségüket…stb. ezért nem is tudnak kincseket onnan felhozni és a keresztjük meddőbánya marad, elmulasztott lehetőség. Pedig a kereszttől nem szabad félni, jól kibélelte már azt Jézus puha szeretettel és kegyelmi kincsekkel. Ebből a megtapasztalt puha szeretetből mondok el három rövid történetet.

    1. A KEGYELEM ÓRÁJA PONTOSAN JÁR

Már a kórházban voltam és közeledett a műtétem napja, amikor szobatársat kaptam. Az ismerkedés során kiderült, hogy rk. pap vagyok és miután csak ketten voltunk a kórteremben, nyugodtan tudtunk beszélgetni.

Társam elmondta, hogy gyermek korában külföldön élt a szüleivel és kat. iskolában tanult. Nem csupán a hittant szeretette és tanulta, hanem minden nap ministrált is a szentmisén.

Aztán a család hazaköltözött az átkosba, politikai nyomásra a szülei megszakítottak minden kapcsolatot az Egyházzal és számára is egy telt el több évtized.

Most azonban előrehaladott súlyos betegséggel került be a kórházba és szembe kellett nézni a ténnyel, hogy lehet, hogy rövidesen meg fog halni. Arra már nem emlékszem, hogy imádkozott-e ezért, de arra igen, hogy az volt a szíve vágya, hogy jó lenne találkozni egy pappal és rendbe tenni mindent mielőtt nem késő. Mivel nem ismert egy papot sem, így életének rendezetlen és nyesetlen szérűskertjével került be az osztályra, pont egy pappal egy szobába.

Ő maga is álmélkodott ezen és hálálkodott a Kegyelem időzítésén. Két napunk volt, hogy mindent átbeszéljünk. Bátorítottam, hogy akár alszom, akár ébren vagyok, bármikor nyugodtan keressen és kérdezzen. Én pedig hátast dobva lubickoltam a kegyelem folyóban örömömben, hogy még itt is fakanál lehetek az ÚR kezében. Alleluja!

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” Préd 3.

                                                                                                                             

    2.  VERT HELYZETBEN GYŐZTESEN

Eljött a műtétem napja, órája és a műtős fiúk is eljöttek értem, hogy a elvigyenek. Betoltak a hordágyon a műtőbe és csodálkozva látták, hogy sehol senki, a stáb tagjai közül senki nem volt jelen. Az egyik fiú kiment, a másik mellettem maradt és megpróbálta beszélgetéssel oldani a helyzetet. Nyilván hozzá voltak szokva ahhoz, hogy ilyen helyzetekben sokféle emberi reakciói lehettek a stresszes betegeknek, mindenesetre elismerésre méltó, hogy nekem akart segíteni.

Arról kezdett el beszélni, hogy nagyon rosszul érzik magukat, mert akkor jött ki a kormányrendelet a dohányzás tilalmáról a közintézményekben. Vele tudtam érezni, mert valamikor én is dohányoztam. Sejtettem, hogy a betegtologatóknak nem könnyű az életük a kórházban és most még az a tíz perc sincs meg nekik, ahol kifújhatnák magukból a gőzt, ráadásul a nikotinhiány csak idegessé teszi őket, pedig a betegekkel való találkozásaikban nekik a nyugalmat kellene képviselniük.

Nos ahogyan hallgattam őt letakarva a hideg hordágyon, úgy mond műtét előtti vert helyzetben kifektetve, kiszolgáltatott helyzetben ő pedig ott állt mellettem izmos karjaival mintegy fölém tornyosulva…hát bizony nem az tipikus ideális helyzet, amit a missziós prédikációs órákon tanítanak.

Ekkor mégis, mintha villanyütés ért volna, félig felültem és teljesen felvillanyozódva arról beszéltem tanúságtevő erővel, hogy az imádságban kapott kegyelem, hogy szabadított meg engem egy pillanat alatt tizenhét év dohányzásától úgy, hogy nem voltak megvonásos szenvedéseim…és mondtam és mondtam…

Minden bizonnyal ott volta a Szentlélek, akit a műtő légkondija sem tudott lehűteni, sőt  még fel is tüzelte a tanúságtételem a fiú reményét. Mert amikor visszajött a másik műtős fiú, azzal a vehemenciával, amivel én adtam át a tanúságomat, ő is megragadta a barátja vállait és megrázva azokat arról beszélt neki, hogy higgyen az atyának, aki itt fekszik, mert csak hittel kell imádkozniuk és ők is megszabadulhatnak végre a dohányzás gyötrelmeitől.

Épp, hogy elmondta, megjöttek az orvosok és kezdődött a műtét. A fiúkkal azóta sem találkoztam. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy néhány pillanat alatt ők is átestek a Kegyelem műtétjén. Remélem és kívánom nekik, hogy valóban imádkoztak ezután és meghallgatás nyertek. Alleluja!         
                                                      

„Tegyetek tanúságot rólam.” Jn15.27

3. AZZAL A VIGASZTALÁSSAL

A műtét után szépen gyógyultam és rövidesen elmentem egy több napos lelkigyakorlatra, amely egy egész napos evangélizációval zárult. Oda is elmentem, és amíg ment a program a hatalmas templomban én a sekrestyében gyóntattam. Mivel a műtét után a hólyagom kétszer is bevérzett ezért nagyon óvatosan kellett mozognom és a lelkigyakorlatot is hanyatt fekve hallgattam végig egy szivacson. Így fogadtam sorban egyenként azokat is, akik valamiért fölkerestek a sekrestyében.

Az egyik Testvér, már sírva lépett be az ajtón. Láttam, hogy az arcát napok óta megtörhette a szenvedés és nem most kezdte el hordozni a bánatát. Sírva közeledett felém a földön fekvőhöz, és amikor előre nyújtottam a kezem, hogy megfoghassam az övét, akkor kifakadt a bánata egy hangos síró kiáltással:

„Atya, rákos vagyok.”

Szelíden és együtt érzően fölnevettem, megráztam a kezét, derűsen a szemébe néztem és azt mondtam neki:

„Isten hozott! Én is.”

A látvány, hogy a földön fekszik a pap, az információ amely elhangzott és talán a bennem élő kegyelem derűje annyira kizökkentette őt a saját helyzetéből, hogy szótlanul leült és meghallgatta a vigasztalásom és tanításom.

Más ember ment ki az ajtón. Egy aranybányász.

Nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy betegségeimben mindig közel volt hozzám és mindvégig megőrizte bennem a derű, a jókedv és még a humor lelkét is. Alleluja!

„Megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorkodnak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal meg minket.” 2Kor1.4

KÖSZÖNET A KÓRHÁZNAK

Itt szeretnék köszönetet mondani a Péterffy kórház dolgozóinak, nővéreinek, orvosainak az emberséges segítségnyújtásért, ápolásért, gondozásért. Kiemelném Buzogány tanár úr emberi és orvosi kvalitását, hiszen ő fogja össze, mint osztályvezető a többiek munkáját is és nálam az egész osztály kitűnő minősítést kapott.

Szeretném külön megköszönni dr. Domján Zsolt urológus segítségét is, aki az évek alatt mindig önzetlenül, nagy szakértelemmel és szeretettel segített rajtam.

Isten áldja meg munkájukat, életüket! Alleluja!

„A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak. Rom12.12

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

ISMÉT GYŐZÖTT JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVE...

...és az Isteni Irgalmasság Szíve!

A húsvét utáni nyolc napot ún. fényes hétnek hívjuk. Ekkor történt eme fényességes esemény. Később, amikor ismét beleolvastam Faustina nővér naplójába akkor lettem figyelmes egy addig észre nem vett ígéretre.

„Ha mások imádkozzák az irgalmasság rózsafüzérét egy haldokló mellett, az is elnyeri ugyanezt a bűnbocsánatot. Ha ezt az imát haldokló mellett mondják, mérséklődik Isten haragja, és mérhetetlen irgalom veszi körül a lelket.” 
Napló 811

Számomra nagy ajándék, hogy ismét láthattam Jézus Szíve ígéretei közül egynek a beteljesedését egy haldokló életében. Azt az ajándékot pedig, hogy ezt láthattam és tapasztaltam a kiáradó irgalmat, annak, köszönhetem, hogy az irgalmasság rózsafüzért végeztem a haldokló ágyánál és ez a tanúságtétel és tapasztalat volt a jutalom. A 90 éves nagymama biztos vagyok abban, hogy életében legalább egyszer, de lehet, hogy többször is elvégezhette a Jézus Szíve nagy kilencedet. Jézus pedig megígérte, hogy az ilyen személy nem fog a szentségek megerősítő kegyelme nélkül távozni ebből a világból.  Alleluja, alleluja, alleluja! 

A történteket az Elhunyt unokája mondja el.

Zilahy Emese tanúságtétele.

„Látható módon a láthatatlan Isten! A jó halál, a boldog halál Kegyelméről.

Nem tudom, hogy kezdjem, és milyen módon próbáljam átadni azt az érzést, amit akkor átéltem. Nevezzük csodának vagy egy csodálatos pillanatnak, nos, nem tudom. A Nagymamám velünk lakott az utolsó két évben, Ő soha nem panaszkodott nem betegeskedett minden jó volt, úgy ahogy mi kialakítottuk a környezetét és csendesen élte mindennapjait. 90 év hosszú idő és tudtuk, hogy nem marad velünk örökké. Teltek-múltak a napok és az Idős gyengélkedni kezdett. Minden nap egyre nehezebbé váltak a mozdulatok. Nem ért minket váratlanul, hiszen a természet bölcs józan folyamatait megállítani nem lehet. A teljes összeomlás hirtelen történt a már jól begyakorolt megszokott mozdulatok elmaradtak, és nem lehetett mit tenni. Egy dolgot kivéve: meghagyni valakinek a hitét és méltóságát az utolsó napokban vagy éppen órákban! Tudni kell és hozzá tartozik az előzményekhez, hogy Nagymamám nagyon vallásos ember volt és minden vasárnap tiszteletét tette az ÚR előtt a Templomban!

 Elérkezett az idő tudtuk, hogy segítséget kell kérnünk, hogy az oda vezető út csodás utazássá váljon és a megbékélés szigetére vezessen! Ezért megkértem Tibor atyát, hogy jöjjön el a Mamához. Akkor nem tudott jönni, mivel ő is kezelésen volt Pesten, hanem csak másnapra ígérte a látogatást. Aggódtam, hogy nem lesz-e későn, mert Mami már nagyon közel állt a végső pillanathoz.

Másnap reggel megérkezett Tibor atya. Elmondta, hogy imádkozni fog Mamáért, hogy részesíti a bűnbocsánat/szentgyónás szentségében és feladja neki a betegek szentségének a kenetét. Csak csendesen figyeltem az eseményeket és nagyon szomorú voltam és gyáva módon még a félelem gonosz ereje is a hatalmába kerített. Hallgattam a Plébános úr bölcs szavait, és amikor tudtam még az imát is vele együtt mondtam. Folyamatosan figyeltem Nagymamám arcát és apró reakcióit. Nehezen lélegzett ugyan, de jelen helyzetben valahogy a szenvedés apró jelét sem véltem felfedezni rajta. A Plébános úr befejezte a szentségek kiszolgáltatását és az imát, majd pár másodperc csend következett. Álltunk az ágy mellett csendesen és figyeltünk. Az idős kinyitotta szemeit és vett egy utolsó lélegzetet majd apró mosoly jelent meg az arcán, minden elcsendesült. Az arcán béke, megnyugvás és szépség tükröződött.

Döbbenetes isteni időzítés! Mama megvárta a papot! Megvárta  amíg Jézus eljön hozzá az életadó húsvéti szentségekkel és Jézus által megerősítve elindulhatott haza a mennybe vezető úton, tisztán bűnök nélkül! Arcát, testét nem törte össze az agónia, hanem végtelen nyugalmat árasztott. A boldog megérkezés nyugalmát, mint aki az élő víz nyugodt, sima tengerén révbe és biztos partot ért

A láthatatlan élő Isten láthatóan mutatkozott meg, hogy a szentségekben Ő az emberért van jelen és cselekszik az emberért. Igen, Ő jött elébe és Ő befogadta őt az örök életbe azt a Mamát, aki már földi életében befogadta Jézust az életébe. Nos, így történt nagymamám hazaérkezése. Csodálatos volt. Már szégyellem, hogy félelmet éreztem azokban a percekben. Találkozhattam egy igaz hit beteljesedésével, mert Isten jósága és nagysága végtelen.”

 Ha a test szenved, fájdalomcsillapítót adunk könyörületességből, emberiességből a betegnek és nem hagyjuk fájdalmak között kínlódni, gyötrődni. A lélek is tud szenvedni, a léleknek is vannak fájdalmai, erről kivétel nélkül mindenkinek van emberi tapasztalata. Az éretlen és savanyú kiwit úgy kell körülményesen kihámozni darabokban a héjából, míg az érett és édes gyümölcsöt könnyedén ki lehet nyomni vagy kanállal ki lehet emelni a héjából a csak a végén kell egy kicsit bemetszeni.

Az isteni erényekben éretlen és a földi dolgok élvezetében besavanyodott lélek ha ráadásul még a bűn állapotában is van, akkor a halálhoz közeledve iszonyúan szenved, mert mindent itt kell hagynia. Úgy ragaszkodik dolgaihoz, emberi kapcsolataihoz, mint az éretlen kiwi húsa a zöld héjához. A halál könyörtelen hámozó kése pedig kíméletlenül tisztára hámozza a lelket a rendetlen ragaszkodásaitól, eltépi földi kapcsolataitól, kiforgatja és kirázza mindenéből, mint a kesztyűt szokás, és ez a műtét bizony borzasztó lelki kínnal jár. Annál is inkább, mert miután elszenvedte a kínt, hogy minden imádott bálványától megfosztották és úgy érzi magát, mint a kifordított és megtépázott kesztyű, döbbenten és riadtan tapasztalja, hogy mégsem mindentől fosztották meg. Bűnei vele maradtak és továbbra is viszi őket magával, mint a puli bundája a bogáncsot és a paklincsot. Ám hittant nem ismerő vagy tagadó szíve most mégis valami különös természetfeletti ismerettől megvilágosítva tudja, hogy ebben az állapotban nem állhat Isten elé, de ezt is tudja, hogy már késő, már nem tud változtatni rajta. Valami megállíthatatlan erő ui. mint aki futószalagon halad viszi előre az ismeretlen és félelmetes felé, ahol majd bűneiért fizetnie kell. 

Az isteni Orvos ezen a rémült helyzeten szeretne segíteni, ha segítségül hívnák. Ő a szentségek kegyelmeivel enyhíti a távozni készülő lélek fájdalmait, megerősíti az isteni erényekben a hitben, reményben, szeretetben, megadja a bűnbocsánatot és eltölti a haldoklót boldog vágyakozással a mennyei haza szépsége iránt. 

A halál előtt sok lélek olyan, mint a megrémült gyermek, aki a kórházi folyosón görcsösen és sírva kapaszkodik anyja nyakába, mert nem akarja, hogy az orvos kezére adják. Szerető anyja nem is hagyja, hogy az ápolók kitépjék a kezéből, hanem előbb megnyugtatja, elaltatja kimerült és sírásban elfáradt gyermekét és amikor a görcs már elmúlt és szelíden megadóan lógnak az anyja  nyakában alvó gyermek karjai, akkor adja át a gyermekét a műtétre. 
Ugyanezt cselekszi velünk a szentségekben is a mi szerető Atyánk, akinek legyen áldott örökké a Szent Neve. Aki Istenben élte egész életét, annak a halál már nem veszteség hanem nagy nyereség, alleluja!
Édesanyánk Szűz Mária pedig végig velünk van, ölelő karjaiban elaltat minket és így ad át szinte észrevétlen a halál testvérnek, hogy átlépve a küszöböt és feltámadva a halálból az Atya élete, öröme és szerető karjai fogadjanak minket a boldog halál kegyelmében.

A három falumban a haldoklók 99%-a úgy hal meg, hogy nem hívnak hozzá papot. Emberiességből, könyörületességből elvárja a hozzátartozó, hogy az orvosok csillapítsák a beteg testi fájdalmait. Ugyanakkor pedig hagyjuk, hogy a lelke nagyobb kínokat éljen át. mint a teste! Nem értem én ezt!

Az Irgalmasság szent éve van. Gyakoroljuk az irgalmasság lelki és testi cselekedeteit buzgóbban! Fogadjuk meg, szívleljük meg Emese szívből jövő beszámolóját és kövessük jó példáját!  A beteglátogatás mindig ingyenes. Hívjuk időben Jézust szenvedő betegeinkhez!

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK,

MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN