A húsvét utáni nyolc napot ún. fényes
hétnek hívjuk. Ekkor történt eme fényességes esemény. Később, amikor ismét beleolvastam
Faustina nővér naplójába akkor lettem figyelmes egy addig észre nem vett ígéretre.
„Ha mások imádkozzák az irgalmasság
rózsafüzérét egy haldokló mellett, az is elnyeri ugyanezt a bűnbocsánatot. Ha
ezt az imát haldokló mellett mondják, mérséklődik Isten haragja, és mérhetetlen
irgalom veszi körül a lelket.”
Napló 811
Napló 811
Számomra nagy ajándék, hogy ismét láthattam
Jézus Szíve ígéretei közül egynek a beteljesedését egy haldokló életében. Azt
az ajándékot pedig, hogy ezt láthattam és tapasztaltam a kiáradó irgalmat, annak,
köszönhetem, hogy az irgalmasság rózsafüzért végeztem a haldokló ágyánál és ez
a tanúságtétel és tapasztalat volt a jutalom. A 90 éves nagymama biztos vagyok
abban, hogy életében legalább egyszer, de lehet, hogy többször is elvégezhette
a Jézus Szíve nagy kilencedet. Jézus pedig megígérte, hogy az ilyen személy nem
fog a szentségek megerősítő kegyelme nélkül távozni ebből a világból. Alleluja, alleluja, alleluja!
A történteket az
Elhunyt unokája mondja el.
Zilahy Emese tanúságtétele.
„Látható módon a láthatatlan Isten! A
jó halál, a boldog halál Kegyelméről.
Nem tudom, hogy
kezdjem, és milyen módon próbáljam átadni azt az érzést, amit akkor átéltem.
Nevezzük csodának vagy egy csodálatos pillanatnak, nos, nem tudom. A Nagymamám
velünk lakott az utolsó két évben, Ő soha nem panaszkodott nem betegeskedett
minden jó volt, úgy ahogy mi kialakítottuk a környezetét és csendesen élte
mindennapjait. 90 év hosszú idő és tudtuk, hogy nem marad velünk örökké.
Teltek-múltak a napok és az Idős gyengélkedni kezdett. Minden nap egyre
nehezebbé váltak a mozdulatok. Nem ért minket váratlanul, hiszen a természet
bölcs józan folyamatait megállítani nem lehet. A teljes összeomlás hirtelen
történt a már jól begyakorolt megszokott mozdulatok elmaradtak, és nem lehetett
mit tenni. Egy dolgot kivéve: meghagyni valakinek a hitét és méltóságát az
utolsó napokban vagy éppen órákban! Tudni kell és hozzá tartozik az
előzményekhez, hogy Nagymamám nagyon vallásos ember volt és minden vasárnap tiszteletét
tette az ÚR előtt a Templomban!
Elérkezett az idő tudtuk, hogy segítséget kell
kérnünk, hogy az oda vezető út csodás utazássá váljon és a megbékélés szigetére
vezessen! Ezért megkértem Tibor atyát, hogy jöjjön el a Mamához. Akkor nem
tudott jönni, mivel ő is kezelésen volt Pesten, hanem csak másnapra ígérte a
látogatást. Aggódtam, hogy nem lesz-e későn, mert Mami már nagyon közel állt a
végső pillanathoz.
Másnap reggel
megérkezett Tibor atya. Elmondta, hogy imádkozni fog Mamáért, hogy részesíti a
bűnbocsánat/szentgyónás szentségében és feladja neki a betegek szentségének a
kenetét. Csak csendesen figyeltem az eseményeket és nagyon szomorú voltam és
gyáva módon még a félelem gonosz ereje is a hatalmába kerített. Hallgattam a
Plébános úr bölcs szavait, és amikor tudtam még az imát is vele együtt mondtam.
Folyamatosan figyeltem Nagymamám arcát és apró reakcióit. Nehezen lélegzett
ugyan, de jelen helyzetben valahogy a szenvedés apró jelét sem véltem
felfedezni rajta. A Plébános úr befejezte a szentségek kiszolgáltatását és az
imát, majd pár másodperc csend következett. Álltunk az ágy mellett csendesen és
figyeltünk. Az idős kinyitotta szemeit és vett egy utolsó lélegzetet majd apró
mosoly jelent meg az arcán, minden elcsendesült. Az arcán béke, megnyugvás és
szépség tükröződött.
Döbbenetes isteni
időzítés! Mama megvárta a papot! Megvárta
amíg Jézus eljön hozzá az életadó húsvéti szentségekkel és Jézus által
megerősítve elindulhatott haza a mennybe vezető úton, tisztán bűnök nélkül!
Arcát, testét nem törte össze az agónia, hanem végtelen nyugalmat árasztott. A
boldog megérkezés nyugalmát, mint aki az élő víz nyugodt, sima tengerén révbe
és biztos partot ért
A láthatatlan élő
Isten láthatóan mutatkozott meg, hogy a szentségekben Ő az emberért van jelen és
cselekszik az emberért. Igen, Ő jött elébe és Ő befogadta őt az örök életbe azt
a Mamát, aki már földi életében befogadta Jézust az életébe. Nos, így történt
nagymamám hazaérkezése. Csodálatos volt. Már szégyellem, hogy félelmet éreztem
azokban a percekben. Találkozhattam egy igaz hit beteljesedésével, mert Isten
jósága és nagysága végtelen.”
Ha a test szenved, fájdalomcsillapítót adunk könyörületességből, emberiességből a betegnek és nem hagyjuk fájdalmak között kínlódni, gyötrődni. A lélek is tud szenvedni, a léleknek is vannak fájdalmai, erről kivétel nélkül mindenkinek van emberi tapasztalata. Az éretlen és savanyú kiwit úgy kell körülményesen kihámozni darabokban a héjából, míg az érett és édes gyümölcsöt könnyedén ki lehet nyomni vagy kanállal ki lehet emelni a héjából a csak a végén kell egy kicsit bemetszeni.
Ha a test szenved, fájdalomcsillapítót adunk könyörületességből, emberiességből a betegnek és nem hagyjuk fájdalmak között kínlódni, gyötrődni. A lélek is tud szenvedni, a léleknek is vannak fájdalmai, erről kivétel nélkül mindenkinek van emberi tapasztalata. Az éretlen és savanyú kiwit úgy kell körülményesen kihámozni darabokban a héjából, míg az érett és édes gyümölcsöt könnyedén ki lehet nyomni vagy kanállal ki lehet emelni a héjából a csak a végén kell egy kicsit bemetszeni.
Az isteni erényekben
éretlen és a földi dolgok élvezetében besavanyodott lélek ha ráadásul még a bűn
állapotában is van, akkor a halálhoz közeledve iszonyúan szenved, mert mindent
itt kell hagynia. Úgy ragaszkodik dolgaihoz, emberi kapcsolataihoz, mint az
éretlen kiwi húsa a zöld héjához. A halál könyörtelen hámozó kése pedig
kíméletlenül tisztára hámozza a lelket a rendetlen ragaszkodásaitól, eltépi
földi kapcsolataitól, kiforgatja és kirázza mindenéből, mint a kesztyűt szokás,
és ez a műtét bizony borzasztó lelki kínnal jár. Annál is inkább, mert miután
elszenvedte a kínt, hogy minden imádott bálványától megfosztották és úgy érzi magát,
mint a kifordított és megtépázott kesztyű, döbbenten és riadtan tapasztalja,
hogy mégsem mindentől fosztották meg. Bűnei vele maradtak és továbbra is viszi őket
magával, mint a puli bundája a bogáncsot és a paklincsot. Ám hittant nem ismerő
vagy tagadó szíve most mégis valami különös természetfeletti ismerettől megvilágosítva tudja,
hogy ebben az állapotban nem állhat Isten elé, de ezt is tudja, hogy már késő, már
nem tud változtatni rajta. Valami megállíthatatlan erő ui. mint aki
futószalagon halad viszi előre az ismeretlen és félelmetes felé, ahol majd
bűneiért fizetnie kell.
Az isteni Orvos ezen
a rémült helyzeten szeretne segíteni, ha segítségül hívnák. Ő a szentségek
kegyelmeivel enyhíti a távozni készülő lélek fájdalmait, megerősíti az isteni
erényekben a hitben, reményben, szeretetben, megadja a bűnbocsánatot és eltölti
a haldoklót boldog vágyakozással a mennyei haza szépsége iránt.
A halál előtt sok
lélek olyan, mint a megrémült gyermek, aki a kórházi folyosón görcsösen és sírva
kapaszkodik anyja nyakába, mert nem akarja, hogy az orvos kezére adják. Szerető
anyja nem is hagyja, hogy az ápolók kitépjék a kezéből, hanem előbb megnyugtatja,
elaltatja kimerült és sírásban elfáradt gyermekét és amikor a görcs már elmúlt és szelíden megadóan lógnak az anyja nyakában alvó gyermek karjai, akkor adja át a
gyermekét a műtétre.
Ugyanezt cselekszi velünk a szentségekben is a mi szerető Atyánk, akinek legyen áldott örökké a Szent Neve. Aki Istenben élte egész életét, annak a halál már nem veszteség hanem nagy nyereség, alleluja!
Édesanyánk Szűz Mária pedig végig velünk van, ölelő karjaiban elaltat minket és így ad át szinte észrevétlen a halál testvérnek, hogy átlépve a küszöböt és feltámadva a halálból az Atya élete, öröme és szerető karjai fogadjanak minket a boldog halál kegyelmében.
Ugyanezt cselekszi velünk a szentségekben is a mi szerető Atyánk, akinek legyen áldott örökké a Szent Neve. Aki Istenben élte egész életét, annak a halál már nem veszteség hanem nagy nyereség, alleluja!
Édesanyánk Szűz Mária pedig végig velünk van, ölelő karjaiban elaltat minket és így ad át szinte észrevétlen a halál testvérnek, hogy átlépve a küszöböt és feltámadva a halálból az Atya élete, öröme és szerető karjai fogadjanak minket a boldog halál kegyelmében.
A három falumban a
haldoklók 99%-a úgy hal meg, hogy nem hívnak hozzá papot. Emberiességből,
könyörületességből elvárja a hozzátartozó, hogy az orvosok csillapítsák a beteg
testi fájdalmait. Ugyanakkor pedig hagyjuk, hogy a lelke nagyobb kínokat éljen
át. mint a teste! Nem értem én ezt!
Az Irgalmasság szent
éve van. Gyakoroljuk az irgalmasság lelki és testi cselekedeteit buzgóbban!
Fogadjuk meg, szívleljük meg Emese szívből jövő beszámolóját és kövessük jó
példáját! A beteglátogatás mindig
ingyenes. Hívjuk időben Jézust szenvedő betegeinkhez!
DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK,
MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése