Kapisztrán Szent János,Margharita nővér és törökszem.

KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS, MARGHARITA NŐVÉR ÉS A TÖRÖKSZEM.
"Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségetek a sátán, mint ordító oroszlán ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el." 1Pét5,8

 Betegségem miatt a fizetésem nagy részét gyógyszerekre költöm, így aztán egyéb dolgokra nem igazán futja. A nyáron váratlanul bejelentkezett hozzám egy imacsoport, hogy eljönnek hozzám. Kiderült, hogy látogatásuk célja az volt, hogy megajándékozzanak egy borítékkal, hogy menjek el ebből az ajándék összegből egy lelkigyakorlatra. Születésnapomra a Családomtól is hasonló ajándékot kaptam ugyanezzel a céllal, így hát keresgélni kezdtem a lelkigyakorlatok között. Keresésem egyetlen szempontja az volt, hogy hétvégére itthon lehessek és ne kelljen helyettest keresni a három faluba a szentmisékre. Így találtam rá egy hétfőtől péntek délig tartó programra melyet Margaritha nővér tartott Huber atyával Máriabesnyőn. Jelentkeztem is.Nem ismertem Margaritha nővért és annak ellenére, hogy világhírű én bizony valamiért nem hallottam róla. Most már sajnálom és igyekszem pótolni hiányosságaimat és a könyveit el fogom olvasni.

   Bár kényelmes fekhelyem volt az egyszemélyes kolostori szobámban, mégis az egyik éjjel alig aludtam, mert fél éjszaka állandóan arra ébredtem, hogy a Szentlélek örömmel énekel bennem és dicsőítem Istent. Ezt az éneket énekeltem:

"Minden nap veled leszek, fogom a kezed, csak őrizd meg mindig tisztán a szíved. El nem hagylak téged, el nem távozom, ha kiáltasz hozzám én meghallgatom. Hát ne félj én népem, hisz tiéd az örökségem, ne félj és ne lankadj el, hisz neked győznöd kell."

   Nagyon jól esett a Léleknek ez a bennem dübörgő látogatása és annak ellenére nem bántam, hogy nem aludtam végig az éjszakát, hogy a lelkigyakorlat reggel hét órától este kilencig tartott. Korán keltem és reggel hétre énekelve mentem át a kápolnába. Szentségimádással kezdtük a napot. Amikor Huber atya ki tette az Oltáriszentséget és énekelni kezdtünk közösen és kimondtam az első szót, hogy: „Jézus”, akkor megindultak a könnyeim és egy órán át csendben sírtam az örömtől. Nem értettem, hogy mire ez a nagy lelki vigasság, miért kapom Istentől már a lelkigyakorlat elején. Hálásan elfogadtam és csendben örültem neki. Felüdített, erőt, szomjúságot, vágyat, örömet adott.

   Aznap a bűnökről szóltak a tanítások, hogy a szentgyónásra jól fel tudjunk készülni, és hogy a Szentlélek kiáradásakor már ne legyenek akadályok bennünk. Az egyik tanítás az ördög megtévesztő praktikáiról, az okkultizmusról szólt. Azt gondoltam magamban, hogy no végre itt az ideje, hogy egy kicsit szundítsak az álmatlan örömteli éj után, mert ennek a témának alapos ismerője vagyok.

   Fél éber szundikálásomban azonban a darázs csípett meg, amikor Margaritha nővér a török szemről beszélt. Eszembe jutott, hogy nekem is van egy otthon a szobámban amiről nem tudtam, hogy valójában török szem vagyis, okkult eszköz, angolul evil eye, vagyis gonosz tekintet.

   Több, mint tíz éve kaptam egy Hittanosomtól, aki Izraelből hozta és kóser zsidó kegytárgy boltban vásárolta. Egy kék színű porcelán kézfej volt - keresztény hal szimbólum is volt rajta és most már tudom, hogy megtévesztésképpen- és a tenyéren egy mindent látó nagy szem volt ábrázolva.

Amikor átvettem az ajándékot és láttam a kézfejet még eszembe is jutott, hogy a héber „Jád” betű is kezet jelent és a rabbik értelmezése szerint aki megtartja a parancsokat az Isten kezének áldó oltalma alatt élhet. Ráadásul az ajándékot is úgy kaptam, hogy ez nem más, mint egy kóser zsidó áldás.

   Az ördög kihasználta, hogy szeretem Izrael titkában azt, amit Isten is szeret benne és amit erről a Biblia tanít a Római levélben. Amúgy is van otthon saját menórám, kippám, zsidó imakönyvem és szeretek héberül énekelgetni, már amit tudok néhány dalt. Figyelmességem tehát alaposan elaltatta a másik cég, eszembe sem jutott, hogy utána nézzek és ami a legfőbb, hogy annak ellenére, hogy naponta ott vagyok a világhálón, az ördög gondoskodott arról, hogy tíz éven át a török szem szóval, fogalommal, jelenséggel, képpel még csak ne is találkozzam és ne is halljak róla.... és én ezzel a tárggyal éltem éveken át....és valóban....az utóbbi tíz év a sok kegyelem mellett/ellenére egy nagy vessző futás volt, sok-sok szenvedéssel. Isteni kegyelem és csoda, hogy egyáltalán még papként munkálkodhatom, hogy egyáltalán még élek. Mert írva van Mózes könyvében a ma is érvényes Ige:

„Utálatnak tárgyát ne vidd házadba,

különben hozzá hasonlóan átok alá kerülsz magad is.

Nagy megvetéssel és utálattal bánj vele, mert átkozott.”   

                                                                           Mtörv7.26

 

Én pedig gyanútlanul, figyelmetlenül behoztam az átkot az életembe. 
   Ám Isten elküldte Margaritha nővért Máriabesnyőre, engem meg elküldött Hozzá a lelkigyakorlatra ahová elküldte az Ő mindent megvilágosító Szentlelkét. Alleluja! Margaritha nővér olyan kicsi, olyan alázatos, hogy nyugodtan megdicsérhetem itt a világhálón: Margaritha nővér egy modern Avilai Teréz. Dicsőség érte Istennek és köszönet a nővér hűséges, engedelmes életének.

   Tehát nagyon megörültem annak, hogy a Gondviselés elhozott a Nővérhez, nagyon hálás voltam a megvilágosító Kegyelemért, a megértés ajándékáért. 
  Amikor elérkezett a napi szentmise ideje, akkor döbbentem meg a Kegyelem időzítésén. Ez a nap, amikor Isten leleplezte az ördögi csapdát az életemben, nos ez a nap Kapisztrán Szent János ünnepe volt. Ki ellen is harcolt a Szent? Nem csupán a török horda ellen, hanem az ellen a démoni sereg ellen is, amely az iszlám téves tanítása és bálványimádása mögött sorakozik fel, amely okkult eszközeivel most is átkozva támadja a katolikus világot és a katolikus papot. Aznap este különösen is nagy öröm ünnep volt a számomra. A Lélek tehát ennek örvendezett bennem már jó előre az éj folyamán, hogy az éjjeli sötétre világosság támad a lelkemben és elmémben.

   Azon az éjjelen álmot láttam. Azt álmodtam, hogy haza mentem a plébániára és a szobámban egy idegen kosár volt, letakarva egy fekete kendővel. Levettem a kendőt és a kosár tele volt patkányokkal, melyek visítva futottak ki a házból amikor engem megláttak. A kosárban ott maradtak a pici patkány fiak, akiket undorodva eltapostam. Megértettem az álom üzenetét.

   Elvégeztem a szentgyónásomat, aztán annak rendje és módja szerint elvégeztem a szabadító imát magamért, hogy megszabaduljak attól az ördögi köteléktől amely a török szemen keresztül kötött össze annak démonjaival és amely akkor is sok bajt okozott a tíz év alatt, ha a rossz döntésekért engem is felelősség terhel. Margaritha nővér ezután háromszor is megáldott és imádkozott értem és bőségesen betöltött a Szentlélek Isten jelenlétével.

   Hazaérvén a lelkigyakorlatról exorcizáltam ezt a tárgyat és betartva a biztonsági szabályokat megsemmisítettem azt. Tíz év rabságból szabadított meg az ÉLŐ ISTEN!!!

   Kapisztrán Szent János viszont előkelő helyet kap ezután a barátaim a szentek között. Tiszteletére kilencedet fogok végezni, emléknapján hálával fogok misézni és sűrűn fogom kérni ezután is további mennyei közbenjárását az életemben.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

A GONDVISELÉS REÁNK MOSOLYGOTT

 „Tudja a ti Atyátok, hogy mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek Tőle”    Máté 6.8                                               

Öt éve gyűjtögettem a vatera kereskedelmi oldalról a használt és főleg olcsó pedálos gyermek gokartokat, melyekkel évek óta jól szórakoztak a hittanos gyerekek, kicsik és nagyok egyaránt. Ugyanakkor nagyon szerettem volna jó minőségű, strapabíró holland berg toys gokartokat venni a gyerekeknek, de még használt állapotban sem tudtuk volna megengedni magunknak ennek a vásárlását.

  Történt, hogy öt évig gyóntatója és lelki gondozója voltam egy idős Hölgynek, aki nem is a falunkban élt. Ági néni tavaly ősszel költözött a mennyei otthonba. Az utolsó hetekben gyakran látogattam, készült haza menni Férje után. Sokat beszélgettünk, de anyagiakról soha nem esett köztünk szó. Az utolsó napokban csak annyit mondott, hogy gondolt a hittanos gyerekekre, de nem részletezte én meg nem kérdeztem, hogy ez mit jelentett.

  Idén nyár végén ért a meglepetés, mert a Közjegyző hagyatéki tárgyalásra idézett be. Kiderült, hogy Ági néni egy nagyobb összeget hagyott rám meghagyva, hogy azt teljes egészében a hittanos gyerekre fordítsam. Az erről szóló határozat hetekig olvasható is volt a templomtéren a hirdetőben.

  Ági néni holland magyar állampolgár volt, gyermeke nem születhetett, de tudott az én gyerekek között végzett munkámról és lélekben szerette őket. Megboldogult lelke most valóban boldog lehet, látva a mennyből a gyerekek nagy-nagy örömét: hat darab új holland gokartot és egy ötméteres trambulint kaptak ajándékba.

  Nem emlékszem rá, hogy szívem vágyát imáimban is kifejezetten mondtam volna-e a Jóistennek, hogy holland berg toys gokartokat szeretnék a gyerekeknek. Nem tettem oda Szent József szobrához sem a kérést leírva egy kis papírosra, amint ez szokás, nem végeztem ima kilencedet erre a szándékra, nem kapaszkodtam a kérésről szóló Igébe sem: "Mert aki kitartóan kér, az megkapja amit kér."Mt7.8....stb. Az azonban biztos, hogy meg nem szűnően ott hordoztam ezt a vágyat a lelkemben kimondatlanul is, mert az évek során újra és újra beírtam a google keresőbe, hogy találok-e olcsó használt holland járgányt.... és lám, most külön kérés nélkül is megkaptuk. 

 

  Hát persze, hogy megkaptuk! Hiszen ilyen a GONDVISELÉS melyről írva van:

„Tudja a ti Atyátok, hogy mire van szükségetek,

mielőtt még kérnétek Tőle” Mt6.8

Hálásan, bizony nagyon hálásan és nagyon szépen köszönjük a gyerekek örömét a Jóisten gondviselő kegyelmének és Ági néni szívbéli jóságának!

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A 
SZENTLÉLEKNEK

MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN

...az új járgányokat megáldva és megszentelve vettük használatba szeptember elején, imádkozva az elhunyt Jótevőinkért:

  http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kozelet/a-gokartparti-plebanos-558844

MINDENSZENTEK - JÉZUS SZÍVE TISZTELETE

Beteglátogatóba mentem a nyáron. Vittem magammal a betegek kenetét is, hogy e szentséggel is megerősítsem, megáldjam a súlyos Beteget.

A látogatás végén azonban én kértem meg Őt, hogy Te aki áldott vagy, Te aki Isten kiválasztottja vagy, Te áldj meg engem. Azóta Ő már a mennyekben van.

   Tizenéves volt, amikor izomsorvadást állapítottak meg Nála, majd néhány év múlva kerekes székbe került. Élete Párja hűséges szeretettel gondozta majd három évtizedig.

  Nyáron a születésnapján fényképek készültek Róla a családi albumba. Akkor még nem tudták, hogy ezután már a mennyei születésnapja következik. Amikor az egyébként sértetlen képeket előhívták, akkor vették észre, hogy az Ünnepelt baloldalán egy fehér folt van a szíve mellett. Kinagyítva a digitális képet jól kivehető volt egy szakállas Jézus arc. Majd a család megmutatott nekem egy Mátraverebély Szentkútról származó asztali szentképet. Kör alakú, talpas, forgatható szentképtartó volt, és az egyik oldalán a Szűzanya a másik oldalon pedig Jézus Szent Szíve kép volt látható a szakállas arccal.

Rögtön eszembe jutottak Jézus Szent Szívének ígéretei melyek közül kettő már akkor beteljesedni látszott:

„megáldom a házakat ahol Szent szívemet tisztelik,

„megvigasztalom őket minden szenvedésükben.”

A Megboldogult sokat szenvedő tisztelte Jézus Szívét és otthonában valóban ki is tette a Szent Szívet mutató képet, amint az Úr ezt kérte az Őt tisztelőktől. Ez volt hát a jutalma: az utolsó vacsorán a szeretett tanítvány, János volt az, aki Jézus keblére hajthatta a fejét. Most az utolsó földi születésnapján Jézus volt az, aki eljött és a Szenvedő szívéhez hajolt, hogy megerősítse és megvigasztalja, szeretetével és jelenlétével elhalmozza.

   Transitusa, mely nemsokára bekövetkezett a kórházban, Istent dicsőíti Jézus Szíve ígéreteinek további beteljesedésével:

„haláluk órájában biztos menedékük leszek.”

Erről írnom nem volna illendő, de a Családtagokkal együtt álmélkodtunk a körülményeken és a szívünk megtelt túlcsorduló kegyelemmel, hálával a megilletődöttségtől, megajándékozottságtól. Bár sírtak, mégis szent öröm élt bennük. Jézus minden elképzelést felülmúlóan jutalmazta az Ő Szent Szívének tiszteletét.

    Őszre elkészült a sír márványborítása is, melyről szintén fénykép készült. Ez a fotó is meglepetést hozott. A képen egy olyan fehér virágcsokor látható, mely a valóságban nem volt ott a síron a fényképezés pillanatában.

   Ezután nemsokára a Megboldogult idős Édesanyja egy üres sms-t kapott az Elhunyt kikapcsolt telefonjáról. A telefonszám stimmelt, Tőle jött. A virággal és az sms-l üzent. Ne aggódjanak Érte, jó helyen van:  Istennél a Mindenszentek között.

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN 

Jézus ígéretei Szent Szíve tisztelőinek:

1. Megvigasztalom őket szenvedéseikben.
2. Megadom nekik mindazokat a kegyelmeket , amelyekre állapotuk szerint szükségük van; minden szükségükben segítségükre sietek.
3. Egyesítem a megosztott családokat, családjukban békességet szerzek.
4. Biztos menedékük leszek életükben, de főképpen haláluk óráján.
5. Minden dolgukat, vállalkozásukat megáldom.
6. A bűnösök szívemben az irgalom forrására, tengerére találnak.
7. A lanyha lelkek buzgókká válnak.
8. A buzgó lelkek még nagyobb tökéletességre emelkednek.
9. Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok , hogy még a legmegrögzöttebb bűnösöket is megtérítik.
10. Megáldom a házakat, ahol szívem képét felfüggesztik és tisztelik.
11. Szívem mindenható szeretete megadja a végső töredelem kegyelmét mindazoknak , akik kilenc egymás után következő hónap első péntekén megáldoznak.
Nem halnak kegyelmem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.
12. Nem engedem elveszni azokat, akik ezen ájtatosságot terjesztik, és buzgóságuk mértéke szerint megszentelem őket.

Sötét Mária.........Soha nem elég

Egyetlen pillantás megsebezte szívem, Mária ó anyám, úrnőm és kedvesem, mert Te vagy a legszebb lány, ó csodálatos Szűz, amiért a Király szépségedben gyönyörködik.    (Fr.Efraim)
                                                     

A napokban megkeresett egy középiskolás Fiatal és elmondta a borzalmat, amit megtapasztalt lidérces rémálmában. Az elmondottak és a körülmények ismeretében azt mondom, hogy valós démoni zaklatásban volt része.

Többek között a következőt is mondtam neki. Amikor Jancsi és Juliska elmennek otthonról, hogy egy kicsit gyönyörködjenek a környező erdőben, minél távolabb kerülnek az atyai háztól, annál nagyobb és élesebb a körülöttük ólálkodó veszély. Ha még csak ötven méterre távolodtak el, akkor bár ugyan a farkasok már észreveszik őket, de még nem támadnak, mert elegendő egyetlen kiáltás a gyerekek részéről és az Atya máris kirohan a házból segíteni. Ha viszont már olyan messze távolodtak el, ahonnan nem hallatszódik vissza a kiáltás, akkor bizony már elkezdik kerülgetni, csipegetni, kóstolgatni a kiszemelt áldozatot……majd ha úgy látják, hogy továbbra is szabad a pálya, akkor támadásba lendülnek. Vajon nem kerültél-e távol az Atyai háztól……? 

 A Fiatal azután még a következőt mondta el. Borzasztó álmában a gonosz lélek még szólt is hozzá és a következőt mondta neki:

„A Tiborhoz meg ne menjél, 
mert az a sötét Máriának adta magát.”

Rögtön megértettem az inverz üzenetet és nagyon örültem a különös megerősítésnek. Igen! Hurrá! Hurrá! Hajrá! Alleluja! Éljen a  Szűz Anya! Máriából soha nem elég, soha nem elég, soha nem elég! Minél inkább Neki adjuk magunkat, Ő annál inkább segít, hogy Jézus jelenlétében éljünk. Minél inkább Neki adja magát valaki, annál inkább elveszett az a lélek a gonosz számára.

  Nagyon régen kezdődött. Még egyetemista voltam, amikor részt vettem egy kilenc napos nemzetközi gyalogos zarándoklaton mely út egyenesen a Szűz Anya szívéhez vezetett és én is ott térdepeltem imádkozva a czestochowai Fekete Madonna  képe előtt. Majd a sok küzdelem után és ellenére most voltam csak különösen hálás Bocsa József piarista atyának, hogy ezen az úton vezetett tovább és azóta háromszorosan is elköteleztem az életem a Szűz Anyának.

- A szemináriumba lépés előtt elvégeztem Monforti Szent Lajos „Tökéletes Mária tisztelet” c. lelkigyakorlatát és azóta is minden reggel ezzel a felajánló imával kezdem a napomat.

- Már pap voltam, amikor kétszer is bejártam másokat is vezetve a harminc napos lelki utat, amely szintén önmagunk felajánlásával végződik a Szentháromságnak és a Szűz Anyának. (Nyolc Boldogság Kat.Köz. lelkigyakorlata)

- Idén tavasszal pedig elvégeztem a bizalom lelkigyakorlatát Kis Szent Terézzel és felvettem a barna skapulárét, mellyel még szorosabbra fűztem Édesanyánkkal a kapcsolatomat.

Igen! Biztatok Mindenkit....
....hogy tegye félre azt, ami helytelent esetleg eddig hallott Márióról és a Hit évében induljon el a hit útján bátran. Máriát boldognak mondja az Ige, mert hitt és éppen ezért Mindenki, aki meri fölvállalni a szeretet eme őrült kalandját, hogy a Szűz Anyának nyújtja a kezét és Vele járja tovább a földi élet útját, azt Ő védi és oltalmazza, mint Anya a gyermekét, a kígyó nem mer belé harapni, mert undorodik tőle, mint pióca az antibiotikumtól és boldog lesz annak a léleknek az élete vége és célja. És mindezt az oltalmat, védelmet, anyai szeretetet Máriától kapjuk!

Ave Maria!  Ave Maria!  Ave Maria!  Ave Maria!  Ave Maria!  

Egyetlen pillantás megsebezte szívem, Mária ó anyám, úrnőm és kedvesem, mert Te vagy a legszebb lány, ó csodálatos Szűz, amiért a Király szépségedben gyönyörködik.

Szerelmesem így szól, elmúlt már a tél, kelj fel már Kedvesem, sziklakert rejtekén. Ébredj fel szerelmesem, rejtőző galambom, a Király téged vár, szépségedet kívánja.

Hallom hogy közeleg az úton Kedvesem, hallom lépteidet Jézus egyetlenem. Bezárt kertembe jöjj, téged vár a szívem, a Király jön hozzám, szépségemben gyönyörködik.

Örömünknek oka, te lettél Mária, neked énekelünk, elűzöd félelmünk, mert Éva bukásából magasba emeltél, amiért a Király a szépségedben gyönyörködik.

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN

Célkeresztben/2.

Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted. Zsolt139.14   

(...ez a bejegyzés csak a Célkeresztben/1.c. írással együtt olvasva érthető)

^{Két nappal a Célkeresztben/1. c. bejegyezésem után telefonon kerestek egy ismeretlen számról. Egy nagycsaládos régi kedves ismerősöm volt, akivel nem találkoztam és nem beszéltem már öt éve.} 

  ^{Elmondta, hogy a napokban álmot látott melyben szomorú voltam és hogy ebben az álomban Jézus üzent nekem. Nehezen szánta rá magát, hogy ennyi év után felhívjon és ezt a hírt elmondja, hiszen semmit nem tudott rólam, hogy mi történt velem mostanában. Nem ismerte a blogomat sem, nem tudott és nem hallott róla, így azt sem tudta, hogy egyáltalán föltettem a célkeresztes álmomat. Íme az üzenet egy részlete, melyet én nagy hálával, örömmel, megvigasztalódva és megerősödve fogadtam.}

                                                          

Drága gyermekem!

Ne csüggedj és ne félj! Légy erős,bátor,kitartó és állhatatos!  
A Gonosz küzd ellened és támad,de ne aggódj,  ne félj,nem győzhet le, mert te Velem vagy,a Mindenható és Hatalmas Istennel, te az Én gyermekem lettél és maradsz örökre. 

Szüntelen meg akar félemlíteni és eltávolítani téged Tőlem. 
Ne engedd, hogy meggyőzzön téged a hazugságaival,a  hazugságairól.
Te is tudod,Ő a hazugság atyja, a diabolos, mindent szétromboló, gonosz angyal, a sötétség fejedelme.
Annyi csodát tettem az életedben akkor,most ne lennék veled és ne támogatnálak? 

Szüntelen közbenjárásaid és könyörgéseid,hidd el, meghallgatásra találnak,de a maga idejében.Fontos,hogy ne add fel a küzdelmet, a harcot, hanem bízz Bennem továbbra is, és Belém kapaszkodva járj tovább a hit útján.A Sátán ott ólálkodik körülötted és lesi,mikor nyelhetne el téged, mikor csaphatna be, ezért hát légy résen és légy óvatos! 
A legfőbb célja az, hogy bekerítsen és a markában tartson téged és minden eszközt megragad, hogy ez sikerüljön neki.
Te az Én kezemet fogod és nem az övét, bármennyire is el akarja hitetni ezt veled. Ne feledd, Én veled vagyok és leszek mindenkor, amiben és ahol jársz.

 Vagyok, Aki Vagyok, a három személyű egy Isten, Aki soha nem hagylak el,veled járok és benned is szeretnék maradni örökre.
 Szeretlek,drága gyermekem! Ezt ne feledd,légy biztos ebben!

 Ugye mennyire igazak az ÚR Igéi?

Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak. Sőt, még a szolgákra és a szolgálókra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban. Joel3.1

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN

Célkeresztben/1.

„Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” Jn15,18-20

Szent István ünnepének éjjelén ismét álmot láttam.

Egy hosszú, poros, homokos tér egyik végében álltam. Meleg volt, erősen sütött a nap. Házak, épületek nem voltak körülöttem, a tér pedig a másik vége felé keskenyedett el, mint egy zárt katlan. A tér puszta volt és üres…

Amint a tekintetemmel a teret pásztáztam, a tér túlsó végén, tőlem kb. 40-60 méterre megláttam Jézust. Háttal állt nekem, de így is azonnal tudtam, hogy a két keze elöl össze volt kötözve és ítélethirdetésre várt.

    Néhány méterre Jézus előtt egy kb. egy méter magas fehér és csupasz márványtömb oltár tetején egy fekete alak volt kétrét görnyedve az oltárra borulva. Azonnal tudtam, hogy az ítéleten dolgozik és a leborulása az oltáron nem volt más, mint „hálaadás” a zsákmányért.

  Ekkor felsikoltottam. Az nem lehet, hogy Jézus a sátáné legyen és előre futottam, hogy Jézust elhozzam onnan. Még nem értem oda Jézushoz, amikor az oltáron a nekem továbbra is háttal kuporgó alak felemelte a fejét és a válla fölött hátra nézett rám.

   Tar kopasz volt a feje, szemei pedig az arcához képest aránytalanul nagyok voltak. Nagy fehér, üveges és jeges szemeivel úgy tekintett rám, mint akit célba vettek. Azonnal megértettem, hogy a céltáblája vagyok és én leszek a következő áldozat, aki után veti majd magát. A tekintetében fölényes gőg is volt és azt üzente, hogy ha Jézust elkapta, akkor nekem meg főleg nincs semmi esélyem ahhoz, hogy megmeneküljek.

  Futásomban megtorpantam a látványtól és a felismeréstől ám ekkor átölelte a vállam egy nagy erős fekete reverendás kéz. Szelíden kezdett elvezetni onnan, hogy ne menjek közelebb én pedig keservesen siratva Jézust, hangosan a következő mondatot ismételgettem: „de hiszen semmi álnokság nem volt benne, de hiszen semmi álnokság nem volt benne.”

   A reverendás kéz továbbra is a vállamat karolta, és hogyan haladtunk kifelé a térről én csak sírtam és sírtam és sirattam az ártatlan Jézust, aki a sátán fogságába került és látszott rajta, hogy az ítélet ellen nem tiltakozott, hanem szelíden és alázatosan várta a további eseményeket és a kivégzést.

   Ekkor ébredtem fel és jeges borzongás vett erőt rajtam. Ismerős volt már ez az érzés, ami valójában nem is érzés volt, hanem egy természetfölötti jelenlét észlelése. Ebben a jelenlétben bár nem láttam, de észleltem azt a két üveges és nagy fehér szemet, amelyek mint egy géppisztoly célkeresztjei rám meredtek a sötétben és tudtam, hogy a céltáblája vagyok. Úgy fókuszált rám, úgy mért be magának, mint egy vadászgép pilótája a célmonitoron befogott és bejelölt másik gépet, mely után már csak a fegyver billentyűjének a meghúzása, a nyomkövető rakéta kilövése és rövidesen és az ellenséges gép megsemmisítése történik. A tekintete félelmet és pánikot akart ébreszteni bennem: amint a rakéta elöl sem tud elbújni a célba vett vadászgép, éppen úgy  nincs menekvésem nekem sem.

   Annak ellenére, hogy Szűz Mária, Kármel Ékessége karjaiba menekültem és felszítva magamban a három isteni erényt a legirgalmasabb Szentháromságnak ajánlottam magam újra és újra, a jeges borzongás sokáig nem hagyott el és csak nagy sokára tudtam ismét elaludni. Zaklatottan, szaggatottan aludtam és nagyon fáradtan és későn ébredtem másnap reggel.

   A fekete reverendás, erős, szelíd és szerető kar, amely átölelt és a elvezetett a térről, Bíró László püspök atya volt.

A napokban kaptam meg hírlevélben a Gospa szeptemberi üzenetét:

Medjugorje, 2012. szeptember 2.

„Drága gyermekek! Míg a szemem néz benneteket, lelkem azokat a lelkeket keresi, akikkel egy szeretne lenni - a lelkeket, akik megértették mennyire fontos imádkozni azokért a gyermekeimért, akik nem ismerték meg a Mennyei Atya szeretetét. Hívlak benneteket, mert szükségem van rátok. Fogadjátok el a missziót és ne féljetek, meg foglak erősíteni benneteket. Be foglak tölteni benneteket kegyelmeimmel. 

Szeretetemmel megvédelek benneteket a gonosz lélektől.

Veletek leszek. Jelenlétemmel vigasztalni foglak benneteket a nehéz pillanatokban. Köszönöm nyitott szíveteket. Imádkozzatok a papokért. Imádkozzatok, hogy a Fiam és a közöttük lévő egység minél erősebb legyen és egyek legyenek. Köszönöm nektek.”

Közeledik Kisboldogasszony ünnepe. Egy évvel ezelőtt ekkor indítottam el ezt a blogot. Hálát adok Istennek a Kegyelmekért, a Szűz Anyáért, az Olvasókért....és imádkozom továbbra is értük.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, 

miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

                   

...aki megerősít engem

„Az isteni bölcsesség szelleme, amely az alázatos lelkekben lakozik, mindig arra törekszik, hogy a lelki kincseket titokban tartsa és a hibákat nyilvánosságra hozza.”

(Keresztes Szent János Aranymondásai XIV/29. Bp.1993)

Tökéletesen egyetértek ezzel az igazsággal. Aki időrendi sorrendben olvassa a blog történeteit, az tudja, hogy a fenti szabályt is igyekeztem betartani. Mint a kármelita Skapuláré Társulat tagja, ha látszólag mégis eme fent megfogalmazott igazsággal szemben ellentétesen cselekszem a blog írása közben és a jelen bejegyzésben is, akkor annak alapos okai vannak.

   Egyrészt már a bemutatkozásban említettem és idéztem a Tóbiás könyvéből vett igei szakaszt, hogy számomra az mindvégig vezérlő Ige marad. Másrészt oly korban élünk, amikor a hit megerősítésére igen nagy szükség van, és úgy gondolom, hogy ezzel Keresztes Szent János a hit nagy mestere és tanítója is egyetértene. Harmadrészt nagyon tisztelem és szeretem azt, amit Isten ad az Egyháznak a Megújuláson keresztül. Ha szerény életem eseményei, ha csak egy picit is de erősítik a Megújulás létjogosultságát, hitelességét, akkor írásra merem adni a fejem és a lelkem.

  Jelen sorokkal hálával szeretnék beszámolni két Ige aktualitásáról az életemben. Az első:

És ez lesz az utolsó napokban, mondja az ÚR:

kiárasztom Lelkemet minden emberre, akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásai lesznek....Joel 3.1-5

Ugyan öregnek még nem mondanám magam a 49 életévemmel, de bizony már az ifjak közé sem tartozom. A második Ige pedig a következő:

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem…Fil 4.13

 Április 25-én a következőt álmodtam.

Szabadtéri szentmisén vettem részt egy nagy zarándok csoporttal. Nem tudtam, hogy hol vagyok, nem tudtam kik vesznek körül, csak azt tudtam, hogy szentmisén vagyok és ott állok magam is a tömegben civil ruhában. Kellemes nyári nap volt és előttem mintegy húsz méterre volt a miséző oltár magas árnyas fák alatt, ám az oltár mögött nem állt senki. Ekkor váratlanul azt tapasztaltam, hogy azonnal összeesek, ha nem megyek ki a tömegből a friss levegőre, mert olyan rosszul éreztem magam. Megjegyzem soha nem ájultam még el és minden sorban állást, akár a katonai díszőrséget, akár az egyházi liturgiákat a kánikulában… mindig jól viseltem.

   Elindultam hát a legrövidebb úton előre az oltár felé, hogy kimegyek a tömegből a szabadba, amikor tudatosult bennem, hogy elkezdődött az áldoztatás. Papot most sem láttam, aki a megszokott módon áldoztatott volna a miséző oltár előtt, és az emberek sem álltak sorba áldozásra várva, ellenben az oltár sarkától kissé oldalt  balra és a tömeg előtt görnyedten ült Valaki aki egy kis sámlin és  én tudtam, hogy rám várt. Egy idős,  hosszú hófehér hajú és szakállú férfi volt, földig érő fehér albában. Haja a vállánál is hosszabban ért alá. Szó nélkül tudtam, hogy engem várt és azt is tudtam, hogy mit kell tennem. Oda térdeltem elébe anélkül, hogy külön hívott volna, Ő pedig a jobb tenyerével a tömeg elöl eltakarta oldalt az arcát, mint aki súgni készül valamit. Közel hajoltam hozzá, Ő is közelebb hajolt az arcomhoz és kinyitotta a száját és a nyelvéről egy kerek, fehér szentostyát nyújtott felém, melyet kézzel át is vettem a kinyújtott tenyeremre és megáldoztam. A szentostya nem volt nedves. Erővel töltött el, felálltam és Közte és a miséző oltár között kisétáltam a szabadba friss levegőt szívni.

   Ekkor ébredtem fel arra, hogy azonnal elájulok, mert olyan rosszul éreztem magam, mint még soha. A fejem forró volt és légkalapácsok dübörögtek benne, a szívem pedig úgy zakatolt mint Keresztfiam kedvenc mozdonya a Thomas. Megmértem a lázam. Még elfogadható lett volna, mert csak 39.3 volt. Ez a láz önmagában még nem igazolta ezt a rendkívüli rosszul létet. Megmértem a vérnyomásom is és a mért értékek normálisak voltak. Ellenben a pulzusszámom majdnem a háromszorosa volt a normál megszokottnak. Reggel négy óra volt, lázcsillapítóm nem volt otthon így elmentem langyos vízzel lezuhanyozni.

   Napközben aztán két lázcsillapítót vettem be és du. kettő órára már csak hőemelkedésem volt. A pulzusszámom ellenben csak másnap délutánra kezdett közelíteni a normális értékhez, a fejfájásom pedig még napokig eltartott. Közben kórházba kerültem és vesegyulladást állapítottak meg. Egy hétig feküdtem az urológián és a májusi eleji négy napos ünnep után kerülhettem haza. Gyógykezelésem jelenleg ambulánsan folytatódik.

 Szívemnek ez a rendkívüli és órákon át tartó zakatolása nagyon elfárasztott, mert a majd háromszor magasabb pulzus szám a véleményem szerint ahhoz hasonlítható, mintha órákon át sprinteltem volna pihenés nélkül. Most adtam hálát a korábbi sportolásért, mely nélkül a szívem talán nem bírta volna ezt a tempót. Ugyanakkor és elsősorban Istennek a mi Urunknak adok hálát, hogy a betegségemben így megerősített és lelkileg ellátva, táplálva nézhettem szembe a reám váró nehéz napoknak......
(Eltelt azóta hat év. Teljesen meggyógyultam. Néhány évvel később ismerkedtem meg Szent Charbellel. Lehet, hogy Ő jelent meg álmomban? Azóta minden nap imádkozom Hozzá.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen