SZERETET BÖRTÖNÉBEN

A SZERETET BÖRTÖNÉBEN

 KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY ÜNNEPÉN

Amikor idehelyeztek tíz évvel ezelőtt és lassan ráeszméltem, hogy hova is kerültem, bizony elszállt a jókedvem. Megértettem, hogy zsákutca ez a hitetlenség, közömbösség, istenkáromlás élettelen sivatagában, ahonnan nem vezet út tovább és minden kezdeményezésem nekiütközött és megtorpant az ellenállás konok falában. Keserűen azt mondtam, hogy akkora itt a hitetlenség, közömbösség, hogy hétViennay Szt. János se tudna itt labdába rúgni. Nem volt örömöm abban, hogy itt élek, és amikor volt rá alkalom kutyaiskolába mentem inkább, ahol örömöt találtam. Tulajdonképpen nem is voltam jó pásztor, mert nem tudtam szeretni Őket, tisztelet a szent maradéknak, akikkel kezdettől fogva megtaláltam a hangot.

GETSEMANE KERT

Az agyműtétem előtti estén Isten küldötteként, mint egy angyal, a pünkösdi Gyula barátom felhívott a kórházban és imádkozott értem a betegágyon. Valószínűleg ilyen beszélgetést még soha nem hallott a telefonos társaság, mert mivel ugyanaz a Szellem élt bennünk, az imát azonnal nyelvimával kezdtük és rögtön látást is kaptam. Láttam a Getsemane kertet az évezredes olajfákkal és láttam, hogy kert végében volt egy pici, fából készült kapu, olyan, mint ami a falubeli kertekben is van. A kapu kinyílt és Jézus jött be rajta, a kert közepén letérdelt és vérrel verejtékezett. Amint az első csepp vér a földre hullott, változott a kép.

A kert átalakult, a talaja az én fejem tetejévé változott, amin Jézus térdelt és vérének minden cseppje immár az én fejemre hullt. A jelenet csendes volt, Jézus nem szólt semmit és rövid ideig tartott ám a megértés ajándéka azóta is tart bennem örömben, hitben, reményben, szeretetben és a túlélésben.

Mert az értettem meg, hogy értem is hullott a vére azért, hogy lemossa rólam a létező legrosszabb típusú agydaganat betegségét, hogy meggyógyuljak és attól a pillanattól kezdve tudtam, reméltem, hogy igaz lesz rám is az a jézusi kijelentés, amit akkor mondott, amikor Lázár halálos betegségéről hallott.

Ez a betegség nem lesz halálos,

 mert Isten dicsőségét fogja szolgálni.

        hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. Jn11.3

Történt, hogy amikor a műtét után első látogatóimat, Barátaimat Ágit és Gábort fogadtam a kórházban és együtt imádkoztunk, megint látást és a látottak megértését kaptam meg. Láttam, hogy Jézussal egy jakuciban ültünk (nincs jakucim és sosem ültem ilyenben) amit hirtelen teljesen feltöltött az ÉLŐ VÍZ, majd a víz elkezdett gyorsan körbe körbe forogni, mint az élményparkok medencéiben. Olyan gyorsan forgott, hogy Jézussal egymásba kellett kapaszkodnunk, hogy ne vágjon a falhoz minket és közben mindketten hangosan nevetve élveztük a forgó hullámok örömét. Majd megállt a víz és a kép. Jézus a tarkóm mögé tette a kezét, kicsit közelebb húzott magához, a szemembe nézett és nagy szeretettel ezt mondta: 

"Barátom." 

Azóta is sokat nevetünk együtt, köszönöm Jézus!

Méltatlanságomban és eltelve szeretetével megrendültem erre a nagy kegyelemre és emlékezetembe jutottak a SZAVAI:

„Nem mondalak többé szolgáknak titeket, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Én azonban mindent tudtul adtam nektek és a barátaimnak mondalak titeket, ha megteszitek azt, amit tudtul adtam nektek.” Jn15.5

https://gloria.tv/audio/zzP48nzxcxzA2KLXfYcE981WR

Ekkor azt kijelentést és látást kaptam, hogy békességben és reménységben menjek haza az élettelen zsákutcámba, mert az lesz az én remeteségem, ahol növekednem kell az engedelmességben, ahol el kell mélyítenem a kapott barátságot és növekedni kell a remete erényekben is. Szent Charbel lesz mellettem, aki majd megmutatja, hogy létezik kiút a kiúttalanságból. 
  Ekkor odaálltam a sivatagi zsákutca végére ahol a hitetlenség fala állt előttem és a tekintetem reménytelenül követte az égbe nyúló függőleges falat fölfelé. Ekkor ismertem fel örömmel: ez a zsákutca azért zsákutca, hogy megtanítson az életszentség útjára. Innen nincs más kiút, csak fölfelé. Hát pont ezt nem akartam korábban.

Mert amikor kigyógyultam a hólyagdaganatból és hazajöttem a plébániára, hálás voltam ugyan a gyógyulásomért, de nem akartam szent lenni. A hozzáállásom nagyjából az volt ehhez, hogy:

„Köszönöm Uram a gyógyulást, de elég nekem ennyi kegyelem, és kérlek, elégedj meg azzal, hogy ilyen közepes vagyok. Nem akarok én már mást, mint csendben, gond nélkül leélni az életem.”

Látjátok, még egy tanult pap is 

mekkora zöldségeket tud mondani.

Bizony szamár vagyok én és dinnye.

Azzal nem is foglalkoztam, hogy Jézus is így gondolja-e ezt. Tiszteletlenül meg sem kérdeztem ŐT és ezt a kérdést én döntöttem el egyedül. Micsoda egy otromba jószág tudok lenni?!


Látjátok! Így alázzuk meg, így ostorozzuk meg ma is a szenvedő URat! 
Mert amikor a Mindenhatót a hátunk mögé állítjuk mint egy szolgát, akkor kizárjuk Őt a döntéseinkből, miközben továbbra is azt hisszük magunkról, hogy jó keresztények vagyunk.Aztán amikor szükségünk van Tőle valamire, akkor persze rögtön előszólítjuk a szolgát, hogy dolgozzon nekünk.

Pedig ha úgy élnénk mint a példabeszédben a virrasztó  szolgák, akik URUK érkezésére várnak, akkor ajándékba kapnánk, hogy leülhetnénk Isten asztalához, és maga Jézus szolgálna nekünk és teljesítené minden kérésünket, mert ezt Ő maga ígérte meg nekünk.

Szegény szenvedő Jó Uram! Hát nem véletlenül nevezett Téged a próféta jövendölése EBED JAHVENEK, vagyis szenvedő szolgának! Óh! TE SZELÍD ÉS ALÁZATOS SZENVEDŐ SZOLGA, A VILÁG VÉGÉIG HAGYOD MAGAD MEGALÁZTATNI BŰNÖS GYERMEKEID ÁLTAL. 

ÓH JÉZUS! KÖNYÖRÜLJ RAJTUNK BŰNÖSÖN!

https://www.youtube.com/watch?v=-uTTVE-J_e8

Mivel nem akartam szent lenni ennek az lett a következménye, hogy másfél évvel a gyógyulásom után ismét visszaestem a régi szokásaimba, bűneimbe. Így  az Úrnak nem maradt más választása, minthogy megfenyítsen, jól fejbe kólintson és kijózanítson, hogy végre komolyan vegyem azt, hogy Neki más tervei vannak velem. A fejbe kólintás az ÚR tockosa, taslija volt amely megajándékozott engem az agydaganattal, az pedig a megtéréssel, ezért minden nap csókolgatom érte Jézus kezét. Ez tehát konkrétan azt jelenti, hogy a balesetem aminek következménye lett az agydaganat, nem volt véletlen baleset. Köszönöm Jézus, szívből köszönöm ezt a betegséget, mert eme tasli nélkül talán soha nem szerettelek volna meg olyan szívből és mélyről, mint ahogyan most szeretlek. 

Megfenyíti az ÚR azt, akit szeret. Zsid12.4

Ha megüt is az Igaz, csak jóságból teszi meg. Zsolt 141.5

 „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”

Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. 

Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.

Senki el ne távolodjék Isten kegyelmétől

Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. Zsid.12.fej.

...inkább meggyógyuljon, inkább meggyógyuljon.

És történt egy áldott szép napon, Tibor atyának a  halálból való feltámadása után, amikor befejeztük az elveszett lelkek tengerén az aznapi munkát, a közös lélekhalászatot,
 - több csodálatos  halfogásunk volt az elmúlt két év alatt:)
 fáradtan leültünk egy kis beszélgetésre. Igaz, nem parázson sült halat adott enni, de a az el nem égő CSIPKEPOKOR tüzénél  lelkem mégis megolvadt és eltelt zsírral és velővel.

Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velővel, 

s a szám ujjongó örömmel mond dicséretet. Zsolt63.6

Letettem saruimat, leborultam és a szám ezt a dicséretet mondta Jézusnak:

URAM TE TUDSZ MINDENT 

Azt is tudod URam, hogy szeretlek Téged.

Azt is tudod URam, hogy szeretlek Téged.

Azt is tudod URam, hogy szeretlek Téged.

Akkor is szeretlek, ha ehhez három rosszindulatú rákos betegséggel kellett megküzdenem ahhoz, hogy végre ide eljussunk. Sőt, annál jobban szeretlek ezért! Akkor is szeretlek és megvédelek minden értetlenkedő és rosszindalatú beszédtől, amikor ez miatt megkérdőjelezik majd szent jóságodat és kérem, hogy inkább rám hulljon a gyalázat és ne RÁD.

Köszönöm jóságod, türelmes irgalmad és bocsánatod kérem, hogy ennyi bajod, munkád volt velem.

A civil életben állatenyésztő és vadgazdasági üzemmérnök voltam, így tehát azt is tudom, hogy mit tesz a juhász, ha a báránya eltévelyeg és tilosba megy? Elküldi utána a puliját! Így tett Jézus is, aki a legjobb Pásztor. Kiküldte utánam a halál pulikutyáját, hogy tereljen vissza a jó útra. Engedélyt is kapott, hogy megharapja a vékonyomat, ha egy kicsit is letérnék az útról, de ugyanakkor, éppen úgy mint Jób esetében akit kikért magának a sátán, az én esetemben is meghúzta neki a határt. Eddig és ne tovább!Jób38.11

Szigorú, nulla százalékos szénhidrát diétán élek 3 éve az agydaganat miatt. Ha ettől eltérek, akkor utolér a halál pulikutyája, es ez a tudat buzgóságot ad, ösztönöz arra, hogy életben maradjak és betartsam a szigorú diétát, de ugyanakkor éppen ezzel a módszerrel az életszentségre is ösztönöz. Korábban a torkosság bűnében éltem és 100kilón felül voltam. Most remetéhez illő aszketikus étrendem van és 78kiló vagyok. És ezért a betegségért, ezért a fülesért, tockosért egy pillanatra sem berzenkedem, hanem együtt nevetek Jézussal, hogy milyen találékony az Ő végtelen szeretetének bölcsessége és miközben e sorokat gépelem, most is eltölt a nevetés és az öröm ajándéka. 
Köszönöm Jézus!

„Megfenyített az ÚR és megpróbált, 

de nem adott halálra engem.” Zsoltár 118.18

Így történt hát, hogy visszatértem/visszatereltettem az első szeretethez a napi szentségimádáshoz és megkaptam ismét a Szentlélek tüzét. Örömmel élek a falumban és a plébánián, és igyekszem sokat imádkozni a remeteségben, amit már ajándéknak tartok és nem zsákutcának. 

Bal sarokban fent: szabadon, de még a bűn börtönében. Jobb alsó sarokban: a szeretet börtönében de szabad lélekkel.

Bal sarokban fent: testben szabadon, egészségben, de a bűn börtönében.
 Jobb alsó sarokban: a szeretet börtönében testi betegségben de lélekben szabadon az Eloldozva lelkigyakorlaton.
Minden nap kérem azt is az Atyától, hogy adjon részt szeretetéből,  jóságából, hogy az Ő jóságos szeretetével tudjam szeretni a rám bízott Bárányait. 
Minden nap úgy tekintek a remeteségemre, mint a szeretet börtönére. A börtön parancsnoka Jézus, akinek önkéntes foglyaként csak azt tehetem, ami a Parancsnok előír és engedélyez. Mielőtt bármiben, akár a legkisebb dologban is döntenék, igyekszem megbeszélni Jézussal, hogy Ő engedélyezi-e.
 Mert ha Jézust nem a szögek, hanem a szeretet tartotta fogva a kereszten, akkor én is önként és dalolva, dicsőítésben, imádásban, engedelmességben, szegénységben élek a szeretet börtönének fogságában, békességben a Pásztor pulijával.:) Ám ez az élet a legnagyobb szabadságot is adja egyben. A szeretet szabadságát, melyben a Szentlélek úgy lakozik, mint a pihenő galamb a fészkében. Jézus szívsebe pedig az a hasadék ahova el lehet rejtőzni a remeteségben, úgy amint az ÉNEKEK ÉNEKE IGÉJE ezt megprófétálta.

„Sziklák hasadékában fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod.”

https://www.youtube.com/watch?v=7kmyOXsdhkA

Az ide történő helyezésem tehát nem büntetés, nem fenyítés volt amint tévesen sokáig erről így gondoltam, hanem a megtérés útja és a szentté válás lehetősége. Az ÚR előre eltervezett ajándéka, az életem nagy lehetősége, hogy betöltsem azt a szent tervet, amit rólam elgondolt. A napi szentségimádásban még a hétköznapokban is nászi örömöket élek meg, mert az ÉÉ Igéi teljesednek be az életembenben, hiszen szemtől szembe látom Jézus bájos arcát az Eucharisztiában, hallom szépen csengő hangját, a szívemben pedig ott fészkel a Szentlélek galambja, aki melegen tartja a fészket azért, hogy életemben a Lélek tojásai-gyümölcsei kikeljenek és megteremjenek.

Kezdem már szeretni a nyájat is, örömmel legeltetem őket, pedig ők még nem változtak meg, de imádkozunk ezért is. 

A papi lelkigyakorlaton belém vésődött B.Balázs atya egy mondata, amely azért teremtő és megszentelő IGAZSÁG mert Balázs atya ebben az igazságban él. 

"Ha te szent vagy mert az életmódod szent, akkor az előbb utóbb átmegy a többiekre is és ők is úgy fognak élni és ők is szentek lesznek!"

Lám ilyen egyszerű és nagyszerű a Szent Isten bölcsessége. Nem kell tudományos pasztorációs terveket készíteni, hanem hagyni kell, hogy az ÚR azt tehesse velünk, ami legjobbat Ő megálmodott rólunk.

Tartsátok meg törvényeimet és éljetek szerintük, 

hiszen én, az Úr teszlek szentté benneteket.Lev20.8

 „Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat,

akik hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket.” Jer3.15

2019. május végén részt vettem Mariakumar atya lelkigyakorlatán, ahol az atya amikor a benső gyógyulásokért imádkozott, belevette ezt a jelenetet is, amit fentebb leírtam. Az én lelkemben ez a jelenet azonban most másképpen játszódott le.

Odajött hozzám Jézus, szembe nézet és háromszor mondta el:

"Most már tudom, hogy szeretsz engem Tibor."

Köszönöm Jézus!

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK,

MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ!AMEN