HA TE MONDOD URAM

"Istenem, milyen gazdag a te irgalmasságod!
Az emberek fiai szárnyad oltalmába menekülnek. 
Megrészegülnek házad dús javaitól,
gyönyörűséged patakjával itatod őket."
                                  (Zsolt 36,8-9)

HA TE MONDOD URAM!

A Szeretet börtönében c. korábbi írásomban mondtam el azt a történetet, amikor Briege nővér lelkigyakorlatának végén háromszor kérdezte tőlem Jézus azt, amit Pétertől is kérdezett föltámadása után. Én is könnyek között vallottam meg, hogy igen, szeretem ŐT.

Most voltam Mariakumar atya és Mary Pereira nővér lelkigyakorlatán. Amikor Kumar atya a belső gyógyulásokért imádkozott, az imába beleszőtte számunkra ezt a jelenetet is. A történet azonban, most egy kicsit másként alakult.

Jézus odajött és mivel én térdeltem, leguggolt hozzám, a szemembe nézett és ezt mondta.

„Most már tudom Tibor, hogy szeretsz engem.”

„Most már tudom Tibor, hogy szeretsz engem.”

„Most már tudom Tibor, hogy szeretsz engem.”

Most nem sírtam el magam, de tele voltam, vagyok hálával. Nagy utat jártunk be közösen az elmúlt évek alatt, és köszönöm Jézus a változást amit adtál a mindennapos csendes szentségimádások által. Én pedig igyekszem továbbra is mindenről tanúságot tenni, hogy Te dicsőülj meg mindenben. A blog kezdete óta teljes nyíltsággal éltem a lelki életem az Olvasók előtt. 

Nem tudom, hogyan folytatja tovább Jézus, csak azt tudom, hogy most már engedelmes boldog szamárként viszem Őt a szívem hátán oda, ahová csak Ő akarja. Közben boldogan iáákolom el a verseket, melyeket Ő suttog a szívem fülébe, mint most is.!

Köszönöm Jézus!Köszönöm Jézus!Köszönöm Jézus!

PECSÉTRE PECSÉT

Amint a méh szúrása vonzza

a többi mérges méhet,

úgy vonzza az izzó pecsét

a természetfeletti létet,

és ha megfárad bennem a lét

s a bajban a Létért kiált,

 megsegíti rögtön az ÚR

hittel imádkozó fiát,

áldó kezét ráteszi a pecsétre

s újból lángol az ember egész lénye,

voltam nyomorult csődtömeg

kezelhetetlen buta szamár,

tenger sok bűnöm az égre kiált

koboldok rángattak ide és oda,

bennem éltek és majd széttéptek

és csak halódott bennem,

a megszomorított Lélek

de eljött a Pünkösd és Őt,

nem érdekelte semmilyen szabály
 semmilyen akadály, 

leszállt és betöltött,

mert hallotta, 
hogy egy rabszolga

Őhozzá kiált,

nem vagyok költő,
 csak egy sebesült

SZAMÁR, 
kinek szíve lelke 
szüntelen Pünkösdért kiált, 

hogy Te is megismerhesd ŐT,

és csak az Urat imádd

imádd Őt ki megmentett,

imádd Őt ki megszentel

imádd Őt ki el nem égő áldozat,

imádd Őt ki egy nap 
Téged is befogad

mert pecsétre 
tüzet olt a pecsét,

s ha daganat eszi az ember fejét

Ő ráteszi a pecsétre a kezét,

és máris már nem a daganat,

hanem a szerelem emészti fel

a józan hitű ember eszét,

nagyobb ez, mint egy nukleáris hasadás

ez az amiről az IGE igazsága szól

folytonos pünkösdi robbanás!

Itt fejeztem be ennek a bejegyzésnek az írását. Lezártam, elmentettem és elmentem a szentmisét bemutatni, ahonnan prófétai látással tértem vissza és már tudom, hogy hogyan szeretné Jézus folytatni a benei Szent Charbel missziót. Ezért most a bejegyzést megnyitottam és folytattam a gépelést.

A szentmisén ahol szűk családi körben öten voltunk a szent maradékkal mint általában, elmondtam a pünkösdi hálám és örömöm. Húsvétra három verset kaptam/tunk ajándékba Jézustól és most pedig úgy amint írva van, túlcsorduló mértékkel adta a Lelket, mert öt verset kaptam/tunk ajándékba. Arról beszélgettünk, hogy körünkben akik napi imádásra járunk, elindult azóta egy csendes változás és növekedés a lelki életünkben. Én pl. soha nem gondoltam volna arra, hogy valaha is verseket fogok írni. Mind megyeztünk abban - a külső visszajelzésekkel megegyezően amit az Olvasóktól kapok- hogy a versekben jelen van valami szépség is Isten fényéből, szépségéből és ha egymásra nézünk egymásban is Jézus Lelkének szépségét,szelídségét, jóságát, örömét látjuk feltűnni. (Mindez első pénteken történik éppen.)

Ekkor kaptam amit a prófétai látást, amit azonnal meg is osztottam velük, hogy különböztessék meg. Ugrált bennem az öröm és erővel lendült bennem a kijelentés bizonyossága.

A vidámpark elvarázsolt kastélyának tükörszobáját láttam, ahol azon nevettünk, hogy ott álltam középen egyedül és a trükkös tükröknek köszönhetően megsokszorozódva láttam magam. És ha nem tapintottam volna meg a kezem, akkor a sok hasonmás között állva nem tudtam volna, hogy melyik is vagyok én, az igazi és eredeti.

Ekkor az a gondolat jött, hogy a szentségimádásban ugyanez történik. Lassan mind megszépülünk és Krisztusba öltözünk. Már bűn nélkül fedetlen arccal és szívvel Jézus szépségét tükrözzük vissza egymásra és a világra. És el fog jön a nap, hogy Jézus szívének közepében élve tükörként állva, az Ő szentségének fényét fogjuk tükrözni a világba és meg fog sokszorozódni a Krisztus szépségében gyönyörködők és tükrözők száma. És minél több lesz körülöttünk a tükör, annál inkább fog hatványozottan nőni a megtérők és a Krisztust megjelenítő megszentelt lelkek száma. Mert a szép az mindig gyönyörködtet. Az elvarázsolt kastély nem más, mint a szívünk és az Eucharisztia az a tükör amiben elváltozunk és éppen úgy megsokszorozza önmagát az imádók szíve által, amint ugyanezt teszi ezt a szentmisében is a pap által.

A  szentmise után láttam Évát, aki a téren az unokája arcában gyönyörködött. És mivel a jót, a szépet, az igazat mindenki szereti, eme hűséges szent maradék által így fog kiáradni, tükröződni növekő számban Isten szépsége, jósága, öröme a falu lakosságára és a SZÉP JÉZUS fogja magához vonzani és sokszorosítani őket! 

AMEN! HAallelujaAH!

Köszönöm Jézus! Köszönöm Jézus! Köszönöm Jézus!

Szép vagy Jézus, egészen szép!

Néhány óra múlva a Lélek ismét a vers ünneplő lelkével szólt hozzám.

A BOTOR KOBOLDOK

1.    A botor kobold

Súlyzózik a kobold, rajta Kerub nevet,

figyelj, a nagy gőgöd elvette az eszed

hiszen vakmerőn olyan dolgot remélsz,

amelyre lásd be, hogy nincs semmi esély

mivel alázat benned egy csöpp sincsen,

azt hiszed legyőzöd a Mindenható Istent

ám lásd be, értsd meg és halljad,

hogy ehhez Erőt a mennyből,  

te még Pünkösdkor sem kaphatsz,

s így örökre vesztes és legyőzött maradsz,

 eredj és lódulj hát és menj a pokolba

írmagodból semmi se maradjon vissza!

Sela! Sela! Sela!

2.    A besurranó kobold

Fölmászott egy kobold a pokolból

hogy az imádkozó Úrhoz lopódzon,

ám meglátta őt egy Szeráf a toronyból

és  riasztva a mennyet egy nagyot kiáltott,

fogjátok meg és dobjátok ki a koboldot

nem parádézhat itt a mennyei tejúton,

ahol az Atya a Fiúval bensőleg társalog,

és rajtuk a Lélek beszéde átragyog,

ekkor letaszította a Kerub

a visszataszító koboldot,

és zengve kiáltá a világba

nincs neked helyed ott,

hol a szeretet örökké él

és Pünkösdkor még szebben ragyog!

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK

MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN

A Pecsétre Pesét c. a vers.