2011. szept. 27.

Szentek közössége.....és a pörkölt




/Ez az emlékkő különösen kedves számomra./

Szegeden történt, amikor még kispap voltam. Egyik szombat este én voltam az ügyeletes a konyhán és miután elmosogattam láttam, hogy sok pörkölt maradt ki a vacsorából. Lábasba tettem és bár tél volt, hideg volt, kisétáltam vele a katolikus kollégiumba, ahol nagy örömmel fogadták a nem várt vacsorát.
Másnap este a szeminárium nyilvános telefon fülkéjéből felhívtam a Kecskeméten élő Édesanyámat, mert szokás volt, hogy mindig vasárnap este beszélgettünk egymással. Megkérdeztem tőle, hogy van, mire ő azt válaszolta, hogy jól is meg nem is. Elmondta, hogy egyrészt jól, mert álmodott a Mamikával (az ő Édesanyja) másrészt nem jól, mert nem érti a furcsa álmot. Hálás volt ugyan az álomért, mert nagyon ritkán álmodik a Mamikával és ezért minden álom öröm számára. Viszont „elvárja”, hogy ha már álmodik, akkor olyasmit álmodjon, ami szép emlék marad számára, amire vissza lehet emlékezni és megvigasztalja az ember szívét, hogy mit is mondott neki az Édesanyja.
Megkérdeztem, hogy hát mi volt a furcsa az álomban, mire elmondta a következőt. Álmában megjelent neki a Mamika aki nagyon szép volt. Mosolygott és csak annyit mondott, hogy köszöni a pörköltet és nem mondott semmi mást.
„Nahát hallod, most mond meg, hogyan vigasztalhatná meg a szívem a pörkölt, miért pont ezt mondta nekem és miért nem valami szebbet” – mondta nekem az Édesanyám a telefonba.
Ekkor én már nevettem a telefon túlsó oldalán és mondtam, hogy én bizony értek már mindent és el is magyaráztam.
Jézus tanítja a végidőről szóló példabeszédben, hogy az amit az embereknek teszünk akár a legkisebbek közül valóval is, az pont olyan, mintha magának Jézusnak tennénk. Úgy gondolom, hogy Ő így üzent nekem, hogy látja, hogyan tevékenykedem kispapként és így buzdított arra, hogy folytassam csak így tovább.
Ugyanakkor igazolta azt, amit a Hitvallásban imádkozunk: „hiszem a szentek közösségét”. Ez a közösség nem csupán horizontálisan, hanem vertikálisan is létezik. A földön élők és a mennyben élők kapcsolatban vannak egymással a Szentlélek által.

Számomra ez a történet Jézus tapintatosságáról és alázatáról is szól. Megtehette volna, hogy az álomban maga Jézus jelent volna meg Édesanyámnak. Tudta, hogy Édesanyám akkor nagyon boldog lett volna. Ő azonban a háttérben maradt és megengedte a Mamikának, hogy ő jelenjen meg és adja át Jézus üzenetét, mert azt is tudta, hogy Anyát és Lányát összeköti a személyes szeretet.
Jézus még a kigúnyolástól is megmentett engem és olyan bizonyítékot adott így a szentek közösségéről, amely éppen úgy megáll a lábán, mint a háromlábú suszterszék.
Egészen másképp hangzott volna ui. a történet, ha én álmodtam volna ugyanezt, miután kivittem a pörköltet a kollégiumba. Akkor joggal mondhatták volna, hogy biztosan torkos voltam és túl sokat ettem a pörköltből vacsorára és azért álmodtam ilyet. Így viszont a tanúságtételt hihetőnek tartom mert a 80 km-el távolabb élő Édesanyám álmodta ezt, akinek fogalma sem volt a szombat esti eseményről.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

1 megjegyzés:

Mirjam írta...

Nagyon kedves ez a bizonyságtétel!