Megtérésem után erősen vonzódtam a ferences ideálhoz és meggyőződésem volt, hogy ferencesnek kell lennem. Buzgón el is olvastam akkor szinte az összes fellelhető irodalmat Szent Ferencről. A belső lobogás és hívás ellenére mégis volt bennem egy kis félelem, szorongás, hogy képes leszek-e vállalni a papi, szerzetesi élet nehézségeit.
Ekkor az egyik éjjel álmot láttam:
Egy nagy, magas, világos fenyőerdőben sétáltam az erdei úton illatos nyári melegben az öreg fák hűvöse alatt és határozottan jó kedvem volt. Elértem egy négyes útkereszteződéshez és nem tudtam eldönteni, hogy most melyik irányban kell tovább mennem.
Ekkor balra néztem és azt láttam, hogy három ferences barát közeledett felém. Nagy meglepetésemre mindegyiknek a jobb vállán egy-egy hatalmas zsák volt, olyan nagyok mint a tollas zsákok. Csodálkoztam magamban, hogy egyikük arca sem volt izzadt, a testtartásuk pedig egyenes volt és nem görnyedtek meg az óriási zsákok súlya alatt.
Azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetséges ez, amikor odaértek hozzám és én bátran megszólítottam a legelöl haladó Barátot:
A Barát ezt válaszolta:
Ekkor felébredtem. Az álom mélyen és elevenen megmaradt a lelkem emlékezetében. Még most 19 év után is pontosan látom a részleteket és hallom a szavakat. Az álom az eltelt hosszú idő ellenére sem legendásodott el bennem, hanem megmaradt ilyen egyszerű történetnek.
Amikor felébredtem akkor ismertem fel az arcát annak, akivel beszéltem: Assisi Szent Ferenc testvér volt az. Érdekes, hogy álmomban nem, hanem csak az álom után ébredtem rá, hogy Vele beszéltem, pedig szinte minden festményt, szentképet ismertem róla.
Válasza megértést és erőt adott. Megértettem, hogy nem én viszem a keresztet, hanem a kereszt visz engem és megtart kegyelem, ahogyan Szent Pál is írja:
Utólag az is meglepő volt számomra, amit én kérdeztem Tőle. Akkoriban ui. még nem ismertem a zsoltárokat és nem tudtam, hogy azokban olykor Nagy Királynak szólítják az Urat és olvasni benne az Ő városáról is. Álmomban mégis ezeket a szavakat használtam és tudtam, hogy Istenre vonatkoznak. Azt is tudtam, hogy a zsákok azt az áldozatos szeretetet jelentik, amiből Őneki valóban több van. Megértettem, hogy az odaszánt életnek értelme van a dicséret áldozatában.
Ezután két egymást követő évben jelentkeztem ferencesnek és mindkét alkalommal elutasítottak. A második után a Tartományfőnök atya azt írta nekem egy személyes hangú levélben, hogy szerinte van hivatásom, de nem ferences. Így lettem egyházmegyés pap.
Köszönet és hála a segítségért Assisi Szent Ferencnek!
Ekkor az egyik éjjel álmot láttam:
Egy nagy, magas, világos fenyőerdőben sétáltam az erdei úton illatos nyári melegben az öreg fák hűvöse alatt és határozottan jó kedvem volt. Elértem egy négyes útkereszteződéshez és nem tudtam eldönteni, hogy most melyik irányban kell tovább mennem.
Ekkor balra néztem és azt láttam, hogy három ferences barát közeledett felém. Nagy meglepetésemre mindegyiknek a jobb vállán egy-egy hatalmas zsák volt, olyan nagyok mint a tollas zsákok. Csodálkoztam magamban, hogy egyikük arca sem volt izzadt, a testtartásuk pedig egyenes volt és nem görnyedtek meg az óriási zsákok súlya alatt.
Azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetséges ez, amikor odaértek hozzám és én bátran megszólítottam a legelöl haladó Barátot:
„Miért cipelitek ezeket a hatalmas zsákokat a Nagy Király udvarába, amikor Neki ebből milliószor több van?
Hiszen ez értelmetlen!”
Hiszen ez értelmetlen!”
A Barát ezt válaszolta:
„Igen tudjuk, ám mi mégis ezt cselekedjük egész életünkben.”
Ekkor felébredtem. Az álom mélyen és elevenen megmaradt a lelkem emlékezetében. Még most 19 év után is pontosan látom a részleteket és hallom a szavakat. Az álom az eltelt hosszú idő ellenére sem legendásodott el bennem, hanem megmaradt ilyen egyszerű történetnek.
Amikor felébredtem akkor ismertem fel az arcát annak, akivel beszéltem: Assisi Szent Ferenc testvér volt az. Érdekes, hogy álmomban nem, hanem csak az álom után ébredtem rá, hogy Vele beszéltem, pedig szinte minden festményt, szentképet ismertem róla.
Válasza megértést és erőt adott. Megértettem, hogy nem én viszem a keresztet, hanem a kereszt visz engem és megtart kegyelem, ahogyan Szent Pál is írja:
„mindenre van erőm a Krisztusban,
aki megerősít engem.” FIl4.13
aki megerősít engem.” FIl4.13
Utólag az is meglepő volt számomra, amit én kérdeztem Tőle. Akkoriban ui. még nem ismertem a zsoltárokat és nem tudtam, hogy azokban olykor Nagy Királynak szólítják az Urat és olvasni benne az Ő városáról is. Álmomban mégis ezeket a szavakat használtam és tudtam, hogy Istenre vonatkoznak. Azt is tudtam, hogy a zsákok azt az áldozatos szeretetet jelentik, amiből Őneki valóban több van. Megértettem, hogy az odaszánt életnek értelme van a dicséret áldozatában.
Ezután két egymást követő évben jelentkeztem ferencesnek és mindkét alkalommal elutasítottak. A második után a Tartományfőnök atya azt írta nekem egy személyes hangú levélben, hogy szerinte van hivatásom, de nem ferences. Így lettem egyházmegyés pap.
Köszönet és hála a segítségért Assisi Szent Ferencnek!
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen
1 megjegyzés:
Azt hiszem azt jelenti ez az álom hogy a ferences barátok Isten dicsőségét növelik (dicsőséget hordanak, hoznak Istennek). Pedig Istennek a dicsősége végtelen, nincs erre szüksége. Ők mégis ezt teszik. De talán az is jó értelmezés ha dicsőség helyett szeretet van a zsákokban.
Megjegyzés küldése