Sugárfertőzött lettem.

A szent nevetés, mint a Lélek ajándéka.

"A szánk megtelt nevetéssel."     Zsolt126.2

Korábban, mint Toronto Blessing/szent nevetés hallottam és olvastam róla, de személyesen nem találkoztam vele egészen addig, amíg Margharita nővér lelkigyakorlatán második alkalommal részt nem vettem Máriabesnyőn.

  Az utolsó nap nyílt nap volt és a Nővér minden jelenlévőért egyenként imádkozott. Én is lélekben nyugodtam és bár életem során már több alkalommal átéltem ezt, most első alkalommal jelentkezett nálam a nevetés ajándéka. A földön fekve azt vettem észre, hogy mint egy gyöngyszem, enyhe, vidám, boldog és hallható nevetés gurult ki az ajkamon, melyben a testem is örömmel vett részt és kellemesen ugrált a rekeszizmom, mint kisborjú a Libanon előtt. Igen, mert ilyen is lehet a Szentlélek, amikor kiárad, erővel, örömmel, gyógyítással, szabadítással! Erről a hatalmas és személyes Isten erejéről zengedez örömmel a zsoltáros:

„Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Jákob háza népe az idegen nyelvű nép közül, Júda lett az ÚR szent népe, Izráel a birodalma. Látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált. A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a bárányok. Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy meghátráltál? Hegyek, mit ugrándoztok, mint a kosok, és ti halmok, mint a bárányok?
Reszkess, te föld, az Úrtól, Jákob Istenétől,
aki a sziklát bővizű tóvá változtatta, a kovakövet forrássá!Zsolt114.1

Az ÚR hangja hatalmas, az ÚR hangja fenséges.
Az ÚR hangja cédrusokat tördel, összetöri az ÚR a Libanon cédrusait. A Libanon ugrál miatta, mint egy borjú, és a Szirjon, mint egy bivalyborjú.
Az ÚR hangjára lángok törnek elő.” Zsolt 29.4

Március harmadik hétvégéjén Margharita nővér meghívására egy imanapon vettem részt a Szent Rafael ház szervezésében a Lisieux-i Kis Szent Teréz Evangélizációs Centrumban, Bad Soden városában, ahol a Nővér él és dolgozik.

   Ez valóban imanap volt, erről az írás végén fogok még említést tenni bővebben. Nos, az evangélizáció végén du. öt óra körül kitették az Oltáriszentséget imádásra és elkezdődött a közbenjáró szolgálat. A Nővéren kívül még két paptestvér imádkozott a résztvevőkért, akik sok százan vártak a sorukra. Mondanom sem kell, hogy Margharita nővér volt az „ügyeletes sztár” és a nagy többség igyekezett az ő keze alá kerülni. Olyannyira, hogy a vége felé már számomra volt kényelmetlen, hogy Huber atya felé szinte üresen állt a sor, míg a Nővérre még sokan várakoztak. Ekkor azt mondtam Gábornak a társamnak, hogy mindjárt megláthatják a többiek, hogy Jézus Krisztus ugyanaz tegnap ma és mindörökké, és hogy Huber atyánál is ugyanaz a Jézus dolgozik, mint a Nővérnél.

  Felálltam és kimentem imát, áldást kérni Huber atyához. Rövid ideig imádkozott értem, amikor éreztem a Szentlélek gyenge hullámát. Nem tudom, hogy mások hogyan élik meg, de számomra ez olyan érzés, mint amikor vállig vízben állok a Balatonban és érzem a tó erejét a testemnek ütköző hullámokban. Ha úgy akarom ellent is tudok állni neki és talpon maradok, a hullám nem dönt fel és a víz ereje csendben kikerüli körben a testemet. 
   Aki nem tud úszni annak csak vizes lesz a bőre a Balatonban és lemarad egy csodás tapasztalatról. Aki csak egyféle leszűkített és bátortalan módon ismeri a Szentlelket arra még vár egy új és csodás élmény. Hiszen kérdezem! Ki az, aki azért megy a Balatonba, hogy ne élvezze azt, amikor a hullámok szelíden feldöntik, körülölelik, fenntartják, ringatják és elragadják? Számomra ilyen a Lélekben való nyugvás is.Amint teljes testemmel ráfekszem a tó vizében az érkező hullámra, így adom át magam teljes bizalommal a Szentléleknek is ajándékul.

Ahhoz azonban, hogy ezt átélhesd, hogy megajándékozott lehessél, olyannak kell lenned, mint a zsoltáros lelke:

62. zsoltár, 2-9

Az Istenre szomjas lélek

Az keresi virrasztva Istent, aki a sötétség cselekedeteit elveti magától.

Isten, te vagy az én Istenem, *

virrasztva kereslek.

Terád szomjas a lelkem, testem utánad eped, *

mint a puszta kiaszott földje.

Szentélyedben hadd jelenjek meg előtted, *

hogy lássam hatalmad és dicsőséged.

Mint dús lakomával, teljék be lelkem, *

ajkam ujjongjon, szám dicsőítsen téged.

    Ha akartam volna természetesen talpon maradok és nem dőlök el. Viszont határozottan éreztem a Szentlélek gyöngéd és alázatos jelenlétét is ezért valami olyasmit mondtam neki, hogy megnyitom a szívem gyermeki bizalommal, rábízom magam és tegyen velem tetszése szerint. A Szentlélek következő hulláma ekkor újra jött és én örömmel vetettem bele magam jelenlétébe. Engedtem, hogy szelíden felkapjon és elragadjon, hogy a hulláma kibillentsen egyensúlyomból és az Élő Víz összecsapott a fejem felett miközben hanyatt dőltem és a segítők lefektettek. Mikor a földön feküdtem, lassan a következőt tapasztaltam magamban. Minden normális volt. Hallottam a hangokat, láttam a fényeket, ha kinyitottam egy pillanatra a szemem, ám lentről a mélyből megindult bennem valami felfelé. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a medencében a víz alatt kiereszt a búvár egy hatalmas buborékot és az szemmel láthatóan tör felfelé. Mint egy Lélek buborék gombóc, úgy indult el bennem az a valami érezhetően bugyogva felfelé és amikor elérte a felszínt a számat, akkor megindult bennem a Lélek spontán nevetése. Szelíd volt, halk volt, de egyre erősödő, erővel, élettel teli gyermeki boldogsága annak, hogy Isten jelenlétét tapasztaltam magamban. Össze sem lehet hasonlítani azzal, mint amikor egy jóízűt nevetsz vagy kacagsz valamin, vagy egy jól sikerült viccet hallasz valakitől. Ismét csak a zsoltáros jut eszembe, amikor így ír:

„Szánk megtelt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással. A pogányok közt ezt mondogatták: „Az Úr nagy dolgot művelt velük!” Zsoltár126.2

  Másodszor éltem át ezt ajándékot, ám most nem egyedül, hanem közösségileg. Arra figyeltem fel, hogy Huber atya közbenjáró imájára sokan kerültek hasonlóan boldog állapotba egymástól függetlenül olykor többen is. Garantálom, hogy itt nem egyik ember generálta a másikat bele a nevetésbe, mert amikor a földön fekszel Lélekben nyugodva, még akkor is ha felfogod a környezeted nem azzal vagy elfoglalva, hanem a benned élő, benned és érted munkálkodó gyógyító, vigasztaló Lélekkel. A mintegy jó két órán át tartó közbenjáró ima alatt, a sok száz főből mintegy 12-15 fő kapta meg ezt az ajándékot, és láttam a boldog arcukat, a Lélek kenetét rajtuk, amikor felkeltek a földről. ( A Toronto Blessing jelenséggel ellentétben ahol a nevetés ellenállhatatlanul elharapódzik a jelenlévőkön, nekem az a saját véleményem, hogy itt is érvényes az elv, hogy a prófétálás Lelke alá van vetve a prófétának és akkor hagyom abba a nevetést, amikor akarom.)

  A legvégén Margharita nővér is imádkozott Huber atyáért, aki szintén Lélekben nyugodott, de ami azután történt az megértetett velem mindent. Huber atyából olyan erővel tört fel a szent nevetés, mint amikor a hullámvasút siklik le a pályán és tör fel újra az emelvény tetejére. Megértettem, hogy ez az alázatos, egyszerű és végtelenül szentéletű gyermeki lélek a Lélek magaslatait és völgyeit járja és Huber atyában lakozik ilyen örömmel a Szentlélek, akit ő bőséggel közvetít mások számára is, akik szintén alázattal és gyermeki lélekkel fogadják Isten ajándékát.

   A Bibliában a Lélek karizmái között nem szerepel a felsorolásban a nevetés ajándéka, azonban az Ige sok helyen számol be nevetésről, ujjongó örömről az Istennel való találkozás sokféle boldogító formáiról. Úgy gondolom, hogy a hiteles Lélekben való életnek szükségszerű velejárója a derű, amely nem lehet oly sovány és savanyú aszkéta, hogy beérné egy fanyar keresztény és illedelmes mosollyal és ne férne bele a boldogító nevetés ujjongó és bőséges ajándéka is.

„Boldog az ember, akinek megadatott Isten félelme! 

Sirák Fia 25.15

   A lelki nap valóban imanap volt. Reggel fél nyolckor már imádkozták a rózsafüzért, amikor odaértünk. Este fél hétig tartott a program, ám ez idő alatt csak egy 45 perces tanítás volt a megbocsátásról és egy tíz perces prédikáció volt a szentmisében. Akkor mivel töltöttük el az egész napot? Imádsággal: volt az összes rózsafüzér, két óra szentségimádás, fél óra tanúságtétel, sok-sok dicsőítés, szentmise, irgalmasság rózsafüzér és a végén a hosszú közbenjáró ima a százakért. A nap folyamán sok százan végezték el a szentgyónásukat, türelmesen várva a sorukra.

  Hálás vagyok, nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ott lehettem és láthattam újra az Élő Isten megmozdulásait, tetteit ahogyan népe között jár és él. Hálásan köszönöm Gábornak és párjának Áginak, hogy vállalták értem ennek a hosszú útnak fizikai és anyagi terheit és a tolmácsolás szintén nem könnyű szolgálatát.

  Hogyan lehetséges ez, hogy a hitében rossz hírű Németországban ilyen dolgok történnek? Mi lehet a titka mindennek? A válasz ott van a lelki atomerőműben, a Nővér Kolostorában a Szent Rafael házban, ahol folyamatosan és szünet nélkül megy a szentségimádás a nap 24 órájában. Sugárzó kolostorból sugárzó emberek lépnek ki, hogy az ÚR nevében és erejében menjenek az emberek közé a világba.

   Egy picit én is sugárfertőzött lettem. A hazaindulás reggelén a szentmise után kéréssel fordultam a kolostor tagjai felé. Elmondtam nekik, hogy korábban úgy éltem tíz éven át, hogy naponta egy óra csendes szentségimádást végeztem, ám mióta plébános vagyok és sok a munkám a három faluban, elhagytam ezt az áldott és jó szokást. Tudtam róla, hogy ez nagyon hiányzott nekem és hiányzott az Úrnak is. Régóta kértem napi imáimban is a Kármelhegyi Boldogasszonyt, hogy segítsen visszatalálni és úgy tűnik, hogy most meghallgatott. Betöltekezve Szentlélekkel és erővel, azóta boldogan ülök le minden nap a plébánián, hogy az ÚR jelenlétében gyönyörködjem és elmerüljek a benső imában. Kérlek téged, aki ezt most olvasod, hogy mondj egy fohászt értem, hogy hátralévő életemben hűséges tudjak maradni ehhez, ami nem más, mint az én elhívásom kegyelme is, amelyről a bemutatkozásomban írtam. Köszönöm és áldjon még érte téged bőséges örömmel, nevetéssel a Kármelhegyi Boldogasszony!
(u.i.: május 08. Az eltelt időben a szentségimádás sok egyéb jótékony hatásai mellett azt is tapasztalom, hogy egyre javulnak a magas vérnyomásom értékei és egyre gyakrabban mérek meglepően jó értékeket és feleannyi tablettát szedek naponta, mint korábban. Máskor pl. egy több órás fűnyírás után a meleg napon mindig az egekbe ugrott az értéke. Most, hogy lenyírtam a nehézsúlyú motoros gépemmel a 90 méter hosszú udvarom, negyed órával a munka befejezése után 121/65/59-t mértem és kitűnő a közérzetem. Ez kész csoda, Deo Gratias)

DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK, MIKÉPPEN KEZDETBEN MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ! AMEN

                                       A Szent Rafael ház.

       

               A Kis Szent Teréz evangélizációs centrum. 

                     Korábban Aldi áruház volt. 

                    Margharita nővér dobol, tanít, imádkozik.

                        
                       Huber atya a nevetés embere.

                          
 60 évet tartó süketségből gyógyult.

                    
 Öt gyermekes anyuka áttétes rákból gyógyult.

Gyermeke autizmusból és epilepsziából gyógyult meg.

A 93 éves Doktornő, aki ingyen adta oda Margharita nővérnek a négy emeletes gyógyhotelt és az Aldi csarnokot. Most boldogan látja megvalósulni Isten munkáját a misszióban.

                                 
1000-1100 fő volt jelen.

Én is tanúságot tettem a gyógyulásomról.

                   A LÉLEK ATOMERŐMŰVE

         Folyamatos volt az ima háttér az ima nap alatt is.

"I am coming back to heart of worship and it is all about you Jesus. I am sorry Lord for the thing I have made it when it is all about you Jesus!" Matt Redman

https://www.youtube.com/watch?v=OD4tB1o6YLw

Eucharisztia! Irgalmassága gyógyít és szabadít!

EGYMÁSSAL BÉKESSÉGBEN ÉLJETEK!"

 1Tessz5,13

Sokan abban a csalódásban mennek haza egy-egy lelkigyakorlatról, hogy nem kapták meg azt, amiért reménnyel mentek oda, nem gyógyultak meg….stb… és keserű marad a lelkük. Nos, számukra legyen nagy tanúság, hogy Isten mindenkor, mindenütt jelen van és akkor is folytatja gyógyító tevékenységét és áldásainak kiosztását, amikor hazamegyünk egy lelkigyakorlatról és már kiléptünk a várakozó hit álláspontjából. Ebből az is következik, hogy mindig a várakozó hit állapotában kell élnünk, nemcsak a lelkigyakorlat idejében.
Margharita nővér első lelkigyakorlata után 2013 novemberében elmentünk ketten Zsolt atyával Krakkowba az Isteni Irgalmasság Centrumba, ahol korábban Jézus megjelent Faustina nővérnek és az irgalmasságról adott kinyilatkoztatást a világnak. Nem sejtettem, hogy mekkora meglepetésben és örömben lesz részem az Irgalmasság Szívében, de boldogan mentem, mert még nem jártam ott és mindig szívbéli lelkesedéssel tanítottam az Isteni Irgalmasságról is. (Sokan nem tudják, hogy az irgalom szó a héber rehem/rahamím vagyis az anyaméh szóból származik. A bűnbocsátó irgalmas Isten úgy óv és véd minket  a bűn következményétől az örök haláltól, amint egy jó anya védi méhében a gyermeke életét. Ezért istentelenül irgalmatlan az abortusz, és ezért jár önmagától beálló egyházi kiközösítéssel, amikor a védtelen életet a saját anyja veti ki méhéből és daraboltatja szét a halál műtőasztalán. A halál urának, az ördögnek a neve a diabolosz, ami azt jelenti, hogy az aki szétdarabol. Az abortuszban tehát az ördög munkatársa az anya, az orvos és bárki, aki ezt elősegíti, támogatja.)

Nos, Krakkow felé útközben sokat imádkoztunk és mindenféle fontos dologról beszélgettünk. Többek között felkerült a lelkem mélyéről az a Személy is, akiről a „Villanyszerelés érintésvédelemmel” c. írásomban szóltam. Ő volt az, aki elvitte a fényképemet egy ingáshoz, hogy az ördögi inga segítségével információkat szerezzen meg rólam. Neki is és magamnak is köszönhettem, hogy mivel a kapcsolatunk nem volt jó, az ingázásával rám is démoni kötelék került és kapcsolatunk tovább romlott.Sokszor vittem szentgyónásban ezt a Személyt Isten Irgalmassága elé, milliószor megáldottam jóakarattal, valahányszor eszembe jutott, kétszer vittem el magammal belső gyógyulás lelkigyakorlatra, sokszor megbocsátottam Neki és ki tudja mi mindent meg tettem Érte az évek során, hogy teljes tisztaság legyen a lelkemben, valamiért mégsem sikerült és nem tudtam az okát. Mint a felső rög, amely mélyszántáskor alulra kerül, így szántottam fel újra és újra a lelkem Őérte, de minden alkalommal a pszichém nagyon mélyre tüntette, temette el előlem a gyökér problémát. Sebeim megmaradtak sötétségben, az évek során a fájdalom enyhült ugyan, de most a Krakkowba vezető úton újra élő fájdalommal szakadtak fel. Rezignáltan konstatáltam, hogy ez bizony még korántsem gyógyult meg.

Krakkowba megérkezvén miután lepakoltuk csomagjainkat a szálláshelyen, első utunk a szentségimádó kápolnába vezetett. Az Isten Irgalmasság Bazilika mellett van egy kis kápolna ahol állandóan 24 órás szentségimádás van. A munkába siető lengyelek buzgón látogatják ezt a helyet, és mindig sokan vannak az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus előtt. Mi is ide siettünk, hiszen Zsolt atyával rokon lelkek lévén, nagyon szeretünk imádásra járni.

Megérkezvén, csendben beléptünk és letérdelve Isten jelenlétébe helyezve magam imádkozni kezdtem.Ekkor azonban egy viszkető érzés jelentkezett a torkomban mely egyre erősebb lett. Elkezdtem visszafojtottan köhögcsélni, de egyre erősebb hullámokban tört fel bennem a köhögés, amit már nem tudtam elnyomni és, hogy ne zavarjam a többieket kiléptem a kápolnából az utcára.

Bántott, hogy ott kellett hagynom Jézust és dühös voltam a testemre, amiért a köhögéssel megzavarta az imádást. A roham azonban ott kezdett el csak igazán heves lenni és kitörni, mígnem a Szentlélek megértette velem a következőt: ez nem spontán köhögés, hanem szabadulás és gyógyulás Isten jelenlétében.

Olyan heves volt a roham, hogy ha fizikailag nem is hánytam, de lelkileg hánytam és öklendeztem és minden feljött belőlem, ami a szívem mélyén volt. Ezután vettem észre, hogy a szabadulásban meggyógyult a lelkem, eltöltött az Isteni Irgalmasság jelenléte azon ingás Személy felé, akit lelkemben tudatlanul, készületlenül, akaratlanul magammal vittem Krakkowba. Szabadságot, békét, megnyugvást, örömet éltem át a fájó múlt eseményeivel kapcsolatban. 

  Lássuk tisztán a Kegyelem fényénél az összefüggéseket. Miért volt sikertelen oly hosszú éveken át, annyi jóakarat és a megoldás kitartó keresése ellenére a békére jutásom? Azt tudtam, hogy nem a megbocsátással volt a problémám az adott Személy felé, mert jóakarattal sokszor és sokszor megbocsátottam Neki, ám valamiért mégsem találtam a békét ezen üggyel kapcsolatban.

   Ahhoz, hogy ez a tanúságtétel megszülethessen előbb arra volt szükség, hogy megszabaduljak két rejtett démoni köteléktől. Egyikről sem tudtam, hogy benne élek, ám ma amikor a Szentlélek föltárta az eseményeket, most már tudom, hogy mindkettőt körülbelül egy időben szedtem össze. Az egyik kötelék az volt, amikor elvitték a fényképem az ingáshoz, hogy rólam, információkat szerezzenek meg. A másik kötelék a törökszem átka volt amit gyanútlanul és tudatlanul fogadtam be egyik Munkatársam ajándékaként.(Margharita nővér és Kapisztrán Szent János c. írásomban erről részletesen írtam.) Mindkettő démoni kötelék úgy jött létre, hogy még csak sejtésem sem volt róluk és így az ördög kihasználva a réseket, beférkőzött a védelmem mögé. Aztán mint amikor bejut valaki egy szobába, megveti magát a sarokban és ott barikádot hoz létre, hogy elrejtse és védje az állását, így rejtette és védte az ördög is a maga pozícióját és ezért volt eredménytelen minden korábbi próbálkozásom. Csak amikor a Szentlélek a Margharita nővér lelkigyakorlatán feltárta a törökszem démonját és attól megszabadultam, csak ezután tudott hozzáférni a kegyelem a következő rejtőzködő ellenséghez is az ingához,hogy aztán az  Eucharisztia jelenléte spontán kipenderítse a fészkéből. Amint másutt is írtam, olyan ez, mint a leveles káposzta. A torzsához nem tudunk eljutni csak úgy, hogy módszeresen leszedegetjük előbb egyenként a leveleit.

"Emlékezetessé tette csodáit, 

kegyelmes és irgalmas az ÚR!"Zsolt111.4

"Azért jelent meg az Isten Fia, 

 hogy az ördög munkáit lerontsa."1Jn3.8

Hálát adva, dicsőítve, imádva erősödtem meg a hitemben és így hirdetem a neten is a világnak, hogy az Oltáriszentségben jelen van Jézus, aki az Eucharisztiában ma is szabadít, ma is gyógyít, ma is  békét és új irgalmas szívet ad.

  Később ellátogattunk az épülő Szent II.János Pál bazilikába is és szentmisét mutattunk be a Szent Pápa és Szent Faustina ereklyéi felett. Szavakkal nem mondható el az az erőtér a Szentlélek jelenléte, amely ott árad és árad. Olajjal fölkenve, friss kenetekkel jöttünk haza és kezdtek olajozottan menni a dolgok.

  A lelki gyógyulást tettek követték. Hazajöttem és hamarosan meglátogattam ingás Barátomat és már nem ingattam a fejem, ha a Lélek arra indított, hogy Őrá gondoljak. Rendeztük barátságunkat, több napot is együtt töltöttünk és Ő, aki korábban rossz híremet keltette, most érdemtelenül jókat mond rólam. Érdemtelenül, hiszen minden érdem egyedül az Irgalmas Istené és az Ő Szent Fiáé Jézusé és a vigasztaló Szentléleké.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és Szentléleknek,

miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen

Villanyszerelés érintésvédelemmel

Megtanítottad kezemet vívni, karomat ércíjat feszíteni. 

Pajzsodat nyújtottad oltalmul és fegyverzeted védelmezett.                2Sámuel.22.35

                                    


 A villanyszerelő szakmunkás amint kikerül az iskolából, annak ellenére, hogy alapos és kitűnő elméleti oktatást kapott érintésvédelemből, mégis a saját bőrén tanulja meg, hogyan védekezzen a nem kívánt áramütések ellen. Ha azonban nincs erősáramú végzettsége, akkor hiába kitűnő villanyszerelő nem  foglalkozhat például nagyfeszültségű vezetékekkel.

Így van ez a pappal is, zöldfülű káplánnal pedig még inkább. Bár az ötéves teológián a sok-sok tantárgy között tanult valamennyi aszketika misztikát, dogmatikát, exegézist….stb, mégis a saját lelkének bőrén tanulja meg, hogy mit jelent és mennyire rázós a szellemi harc. Ez akkor is így van, ha okos, tapasztalt megújult, kitűnő emberektől további remek írásokat olvashat, elméletet tanulhat a démonok módszereiről és a démonoktól való szabadítás teológiájáról. A szabadítás szolgálatát egyébként bárki alkalmas és felkészült, szentségi életet élő hívő elvégezheti, a fölszentelt pap pedig még inkább kellene, hogy gyakorolja ezt a krisztusi küldetést, mint irgalmasságot a lelkek megmentésének szolgálatában.

Hála legyen Istennek, hogy idén nyáron repetázhattam Margharita nővér lelkigyakorlatából.
 Sok új tapasztalattal tértem haza, melyek közül a számomra legfontosabbakat írom le, hátha tanulhat belőle más is, mert most értettem meg a szellemi harcból valami újat a megkülönböztetés által.

  Hazajöttem a lelkigyakorlatról Szentlélekkel eltelve. 150-en voltak a lelkigyakorlaton és csak ketten voltunk résztvevő papok, így a lelki gondozás örömteli, de fárasztó munkájából bőségesen kijutott nekünk. Hazaértem, de nem nagyon pihenhettem meg, mert az ÚR sok munkát tett elém az utógondozásban. Miután a lelkigyakorlaton beszéltem arról, hogy az ezoterika, okkultizmus és köztük a török szem (evil eye) és az egyéb okkult tárgyak milyen súlyos és káros démoni befolyást hoznak létre a gyanútlan és tudatlan, megtévesztett hitetlen és hívő emberek életében, sokan kerestek meg felismerve megtévesztettségüket és kérték tőlem a szabadítás szolgálatát. Volt olyan ház, ahonnan háromdoboznyi okkult tárgyat szedtünk össze és azon a dicsőséges héten több tucat démontól szabadítottam meg a szenvedőket. Deo gratias!

Mindent a tanultak és a szellemi hadviselés szabályai szerint alázattal igyekeztem végezni a megszentelő Kegyelem állapotában. Ennek ellenére a szolgálataim után sorra jöttek a visszajelzések, hogy ilyen és ilyen bajok történtek egymás után a megszabadultak életében. Egyik fájdalmasabb volt, mint a másik, és mint a tőrdöfések úgy érték ezek a bajok őket. Nem értettem.Elgondolkoztam, imádkoztam és kértem a Szentlélek megvilágosító Kegyelmét.

 "Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít. 

Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak. 
Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek. 
Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted."      Zsolt18.35-40

  Amikor  kiderült 3 évvel ezelőtt, hogy a rosszindulatú hólyagrák betegségemet az ördög okozta egy átkon keresztül akkor elmentem egy kitűnő exorcista paphoz, hogy imádkozzon értem. A szentelmény kiszolgáltatása szabályosan, pontosan, védelem alatt történt. Ennek ellenére amint eljöttem, még ki sem értem a városból, az autóm motorja beállt és totál káros lett. Ez volt az ördög bosszúja. Autóm a legprofibb és legmegbízhatóbb szerelő által volt karban tartva, akit valaha csak ismertem, ezért nem is értettem, hogyan történhetett ilyen. (– A Gondviselés ezután másik autót adott, melyről a „Testvéri szeretet csodája” címmel írtam. A történethez tartozik, hogy mielőtt elmentem volna az exorcista paptestvérhez, az urológusomnál voltam Dr.Domján Zsoltnál és egy borítékban egyhavi fizetésem akartam neki átadni. Nem fogadta el. Amikor az exorcizmus után az autóm motorja beállt és haza kellett hozatnom a kocsit autómentővel, a szállítás éppen annyiba került, mint amennyit a Doktornak szántam. Az volt az összes megtakarításom. Ha az orvosom elfogadta volna az összeget, nem tudtam volna az autót hazahozatni.)
 Ekkor a következőre emlékeztetett a Lélek. Az exorcista atyával sok évvel ezelőtt arról beszélgettem, hogy a kápláni éveimben számolatlanul sok és sikeres szabadítást végeztem el úgy, hogy semmilyen baj nem ért sem engem sem a reám bízottakat.. Aztán egyszer csak jöttek a bajok, lavinaszerű támadások, problémák. Abban maradtunk, hogy nem tudtuk az okát, de valamiért többé már nem voltam védelem alatt és abba kellett hagynom a szabadítás szolgálatát. Fájó szívvel tettem meg ezt és ezután évekig nem fogadtam senki bajban lévőt, hiszen magam is bajban voltam. Ez az ördög egyik módszere: ha nagyon zavarod a köreit  előbb kispadra ültet, majd likvidál, mint az erős Sámsonnal is tette. Megértettem, hogy az autóm is azért mehetett tönkre, mert rázós dolgokkal foglalkozván, valamilyen rejtett ok miatt nem voltam teljes körű "érintésvédelem" alatt.

  Tíz év távlatából összefüggéseiben felülről nézve az eseményeket, most már érthető minden a Szentlélekben. „Ő a szabadító” címmel megírtam a blogomban, hogy amikor káplán voltam, a sok-sok szabadítás mellett milyen győzelmet adott Isten az ördög felett. Mai eszemmel már tudom, akkor még nem tudtam, hogy az az esemény valójában már nem is szabadító szolgálat volt, hanem a több órás küzdelem hevében figyelmetlenül, kényszerűen-e nem tudom már, de belecsúsztam az exorcizmusba. Olykor az esetek annyira komplikáltak, és olykor olyan kicsi a mezsgye egy súlyosan démonizált személy állapota és egy megszállott lélek között, hogy kellő tapasztalat és rutin nélkül nagyon nehéz a kettőt már az elején világosan megkülönböztetni. Mentségemre legyen mondva, hogy az én Gondozottam nem mutatta a megszállottság egyértelmű hármas kritériumait és ezért indítottam az imát szabadító szolgálatként. Menet közben azonban lassan kiderült, hogy sokkal súlyosabb esetről volt szó és az  ördögűzést nem lett volna szabad elvégeznem, mert nem volt rá püspöki engedélyem. Azonban már nem volt visszaút abban a helyzetben, menni kellett tovább a megkezdett úton és a beteg érdekében az imát be kellett fejezni. Ha már így alakult, Istennek legyen hála, de a "szabadítás" így is eredményes volt. Mint írtam, akkor a küzdelem hevében csak későn ismertem fel, hogy milyen helyzetbe kerültem, pedig előtte alapos, fél évig tartó diagnózist végeztem. Arra emlékszem, hogy rengeteg démont űztem ki -akkor még tanulatlanul, bárdolatlanul protestáns módon, parancsolva végezve a szolgálatot - és végén nevén szólítva maga Belzebub távozott fájdalmas és fülrepesztő ordítással.(Ma már tudom, hogy ilyen manifesztáció nélkül is el lehet és kell is elvégezni a szabadítást.)

 A szolgálat végén a Szentlélek egy Igét hozott elém az elmémbe: 

„Többet ér az önmagán uralkodó ember a várost hódító hősnél!”Péld 16.32

Tudtam, mert a Lélek figyelmeztetett, hogy az ördög vissza fog vágni, csak azt nem tudtam, hogy hogyan. Igyekeztem hát mindenre nagyon odafigyelni ezután, mégis csak most tíz év után értettem meg, hogy mennyire ravaszul támadott vissza ott, ahol nem is gondoltam volna.

Kiderült, mert a Szentlélek előhozta, feltárta, hogy nem sokkal az exorcizmus után egy hívő Ismerősöm elvitte egy ingáshoz a fényképemet, hogy az inga okkult eszközével és módszerével információkat tudjon meg rólam. Mivel sajnos nem voltunk jó viszonyban –mondhatni bűn volt közöttünk- az ingázás okkult cselekménye által ismerősömön keresztül magam is démoni kötelék alá kerültem.(-Elborzadva hallom, hogy kismamák ezoterikus és okkult eszközökkel tudakolják születendő gyermekeik jövőjét és ezáltal ezek a gyermekek már magzati korukban démonizálódnak és így születnek meg. Milyen lesz az életük folytatása, ha már a kezdetben az ördög az ura a házuknak?)

  Mi történik ilyenkor? Az, hogy az egyik démon bejutván a védelem bástyája mögé, kaput nyit és teret készít a többi és nálánál erősebb démon érkezésének.

Kiderült, mert a Szentlélek ezt is feltárta, hogy az egyik jobb kezem, egy Szentlélekkel betöltekezett munkatársam volt a démon másik eszköze, mert Tőle kaptam tudatlanul azt a török szemet, melytől a Margharita nővér első lelkigyakorlatán szabadultam meg. („Az török áfium ellen való való orvosság” címmel írtam róla.) Nos, ez a démon a többiekkel összefogva aztán csőstől hozta rám és okozta bajokat, kihasználva magam és mások emberi gyengeségeit, bűneit.

   Miután a démonok az évek alatt ronggyá lőtték bástyáimat, mint a török a végvár falait, végső rohamra és gyilkos leszámolásra készültek, amikor rosszindulatú rákos betegséget kaptam egy átok által. Ilyen az ember! Egyszer már voltam rákos beteg átok miatt és most mégsem tudtam kivédeni az újabb támadást és ugyanabba a hibába estem bele.

 Isten azonban megmentett, megszabadított, meggyógyított és tanította kezemet, lelkemet és elmémet a harcra! Dicsőség és hála legyen Szent nevének! Nem csupán megmentett, hanem a betegségem keresztjéből új életek fakadtak. Deo Gratias! Most nyáron ui. már nem egyedül mentem el a Margharita nővér lelkigyakorlatára, hanem a családomból még nyolc személyt vittem magammal. Hatalmas boldogság volt nekem látni azt, hogyan újul meg az életük a Szentlélekben, mert Isten nagy kegyelmeket adott a családtagjaimnak.

Kantikum Iz38.10-20

Így szóltam: „Már életem napjainak közepén *

indulnom kell az alvilág kapui felé.”

Kutattam, életemből mennyi van még hátra; *

azt mondtam: „Nem látom meg az Urat az élők földjén,

és nem látok többé embert *

a föld lakói közül.”

Te azonban kimentettél, hogy el ne vesszek, *

és hátad mögé dobtad minden bűnömet.

Mert nem az alvilág dicsőít téged, †

és a halál sem magasztal; *

akik a sírba hulltak, hűségedben nem remélnek többé.

Csak az élő, csak az élő dicsér, mint ma én is; *

hűségedet az apák hirdessék fiaiknak.

Uram, szabadíts meg, †

hogy énekelhessük dalaidat *

életünk minden napján az Úr házában.

Nos, Szentlélekkel eltelten hazatérve a második Margharita nővér lelkigyakorlatomról, elvállaltam és bátran, hittel elvégeztem itthon a rám váró sok szabadítást. Sok év után örömmel vettem kezembe újra az Ige kardját és örömmel szolgáltam ismét a Szentlélek ezen fegyverével Isten gyermekei felé. Hálás szívvel gondoltam a Gondviselő Istenre, aki ugyan megengedte, hogy megrázzon és megsebezzen a szolgálat, de milyen boldogan ismertem rá a szerető Isten Igéjének szavára:

Megtanítottad kezemet vívni, karomat ércíjat feszíteni. 

Pajzsodat nyújtottad oltalmul és fegyverzeted védelmezett. 2Sámuel.22.35

Mivel a démoni befolyás és ártalom már megszűnt az életemben és ismét teljes védelem alatt voltam, nem is történt semmi baj velem. Voltak ugyan zaklatásaim a szolgálatom után, de használtam lelki fegyvereimet és Isten segítségével megálltam a talpamon.

Ugyanakkor elgondolkodtam azon és megértettem a saját tapasztalatomból, hogy most miért érte baj az általam megszabadítottakat, noha mindent nagyon pontosan, szabályosan és védelem alatt végeztem.

Azért mert az Ő életükben még vannak további behatolási pontjai az ördögnek, melyek még elrejtve maradtak előttük és előttem. Olyan ez, mint amikor a vár falán és a bástyákon felgyújtom a reflektorokat és vele leleplezem a sötétben ólálkodó ellenséget. Ezt a világosságot adja a Szentlélek a lelkipásztori munkában. Igen ám, de ha az ellenség a föld alatt készít alagutakat és azokon keresztül bejut a várfalak mögé, akkor a reflektorral hiába pásztázom az éjjeli sötétséget. Ekkor van szükség a megkülönböztetés karizmájára, további sok-sok imára, böjtre, áldozatra és türelemre, míg a Szentlélek feltárja a rejtett dolgokat.

  Megértettem, hogy ezeknek a Testvéreknek az életében még rejtett bűnök, fel nem ismert, elfelejtett okkult cselekmények lehetnek, melyeket a sötétség gondosan eltakar, hogy állásait, erősségeit és befolyásait fenn tudja tartani. Ezért azt kértem a Gondozottaimtól, hogy minden nap szorgalmasan imádkozzanak a Szentlélekhez, imádkozzák a Szentlélek litániát vagy más imát, hogy a Lélek tárja fel az ördög titkos alagútjait erősségeit az életükben. Mert amikor a Szentlélek segítségével elérjük a gyökérproblémát az emberi lélekben, akkor tudjuk kidobni a viperát a fészkéből.

„A vigasztaló Szentlélek pedig, kit az Atya az én nevemben küld, az titeket megtanít mindenre és eszetekbe juttat mindent, amiket nektek mondottam”     (Jn 14, 26).

64. zsoltár

Ünnepélyes hálaadás

Sion alatt a mennyei várost kell értenünk (Origenész).

Téged illet, Isten, Sion hegyén a dicsérő ének, *

† neked teljesítik Jeruzsálemben

a fogadalmakat.

Mivel te meghallgatod az imát, *

hozzád viszi bűne terhét minden ember.

Terheljenek bár gonosz tetteink, *

eltörlöd azokat irgalmasan.

Boldog, akit kiválasztasz, és magadhoz emelsz, *

hogy csarnokodban élhesse életét.

Ó, hadd telhessünk el házad javaival, *

templomod szentségével!

Mivel igaz vagy, csodákat művelsz, †

s úgy hallgatsz meg minket, szabadító Istenünk, *

minden földhatárnak

és messzi tengernek reménye!

Erőddel szilárd hegyeket emelsz, *

hatalommal övezed derekad.

Megzabolázod a tenger harsogását,

mennydörgő hullámait *

és a népek háborgását.

Csodajeleidet félik, akik a föld határain laknak: *

Keletnek és Nyugatnak te vagy öröme.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen