
A Szentlélek figyelemre méltó jelének és mérföldkőnek tartom
azt, amit Damian Styne által cselekszik Isten ma az Egyházban.
Néhány évvel ezelőtt tartott első alkalommal gyógyító lelki napot Hazánkban
a váci székesegyházban. Ezen a misszión én is ott voltam és szinte kapkodtam
a fejem és a szívem örömömben a rengeteg gyógyulás láttán. A templomban
körülöttem a szemem és fülem láttára elevenedett meg az Evangélium, süketek
hallottak, vakok láttak, sánták jártak és……végre erővel hirdették az Örömhírt a
Szegényeknek.
Február végén ismét Hazánkban járt Damian és az IGE EREJE
címmel tartott lelkigyakorlatot melyen én is részt vettem. Ezen a négy napon
szintén meggyőződhetett Mindenki arról, hogy a Lélek ma is ott fúj ahol akar
és ott ahol hittel, gyermeki bizalommal fogadják az ingyen adakozó Jóságot, ott
megjelennek a karizmák az Egyház javára. Magam is örömmel, hálával és alázattal
fogadtam a Testvéreken keresztül megjelenő és felém is szolgáló karizmákat. A lelkigyakorlat harmadik napján pedig a Gazdagréti templomban lehettünk hálás tanúi a Lélek tömeges gyógyításainak Damian szolgálata által.
A staféta idejét éljük.
Nemrégen halt meg Emiliano Tardif atya aki kat. pap volt és évtizedekig járta az öt kontinenst a gyógyítás szolgálatával.
Nos én valóban a Szentlélek mérföldkövének tartom azt, hogy ez a szolgálat úgy folytatódik tovább a kat. Egyházban, hogy a gyógyítás karizmáját nem egy kisebb vagy nagyobb Valaki kapta meg az egyházi Hierarchia tagjai közül, hanem egy többgyermekes katolikus Édesapa.
Szerintem Tardif atya a mennyből egy nagy mosollyal a szívében és az arcán adta tovább a gyógyítás pásztorbotját Damiannak és ezzel a Lélek mintegy új irányt is mutatott az új évezredben: ez fog következni egyre nagyobb számban és egyre nagyobb erővel, készüljetek fel rá, mert már itt is van az ideje. - A Lelket ki ne oltsátok...1Tessz5.19
Nemrégen halt meg Emiliano Tardif atya aki kat. pap volt és évtizedekig járta az öt kontinenst a gyógyítás szolgálatával.
Nos én valóban a Szentlélek mérföldkövének tartom azt, hogy ez a szolgálat úgy folytatódik tovább a kat. Egyházban, hogy a gyógyítás karizmáját nem egy kisebb vagy nagyobb Valaki kapta meg az egyházi Hierarchia tagjai közül, hanem egy többgyermekes katolikus Édesapa.
Szerintem Tardif atya a mennyből egy nagy mosollyal a szívében és az arcán adta tovább a gyógyítás pásztorbotját Damiannak és ezzel a Lélek mintegy új irányt is mutatott az új évezredben: ez fog következni egyre nagyobb számban és egyre nagyobb erővel, készüljetek fel rá, mert már itt is van az ideje. - A Lelket ki ne oltsátok...1Tessz5.19
Mi következik ebből.
Az, hogy a papi hatalmat gyakorló Klérusnak alázatot kell tanulnia és gyakorolnia és ez az alázat vezeti el őket egy nagyobb szomjúságra a Lélek ajándékai után. Annak, aki még nem tanulta meg a II. Vat. Zsin. tanítását a karizmákról (Lumen
Gentium 12.) most a Lélek ad példát és tanítást arról, hogy a karizmák ma is
élő, eleven és nélkülözhetetlen ajándékok az Egyház, a Test építésében és Isten szuverén módon annak adja, akinek akarja. A csodákat lám most egy laikus által cselekszi immáron évek óta. A Kegyelem vonat ha elindult nem vár, nincs megállás, ám a beszállásra még mindenkinek van lehetősége. A II. Vat.Zsinaton volt olyan vélemény, hogy a karizmák csak az ősegyház idejében működtek és azóta mint idejét múltak nem szükségesek. Ezzel szemben a karizmákkal kapcsolatban a Zsinat Suenens bíboros állásfoglalását fogadta el, mely a már említett LG-ben fogalmazódik meg. Ugyanez a Bíboros mondta - és ezt jobban, szélesebb fórumon és gyakran kellene tudatni újra és újra Mindenkivel, hogy végre megértsék -:
Kis Szent Teréz írja, hogy Istent mélyen megszomorítja, hogy ha akkor, amikor az ÚR az ő adakozó örömét akarja kinyilvánítani, mi nem fogadjuk el azt. Hát ki vagyok én por ember ahhoz, hogy lefogjam az Isten kezét, amikor az ajándékozásra mozdul és azt mondjam: jó, jó ám legyenek csak karizmatikusok is a sokszínű Egyházban, elfogadom őket ha már vannak, még termet is biztosítok számukra.......csak azt ne várják tőlem, hogy én is nyelveken szóljak…….stb.
-Törekedjetek a prófétálásra és ne akadályozzátok meg a nyelveken szólást sem.1Kor14.39
NEM A MEGÚJULÁS A KARIZMATIKUS,
HANEM A TELJES ÉS MINDENKORI EGYHÁZ.
Kis Szent Teréz írja, hogy Istent mélyen megszomorítja, hogy ha akkor, amikor az ÚR az ő adakozó örömét akarja kinyilvánítani, mi nem fogadjuk el azt. Hát ki vagyok én por ember ahhoz, hogy lefogjam az Isten kezét, amikor az ajándékozásra mozdul és azt mondjam: jó, jó ám legyenek csak karizmatikusok is a sokszínű Egyházban, elfogadom őket ha már vannak, még termet is biztosítok számukra.......csak azt ne várják tőlem, hogy én is nyelveken szóljak…….stb.
-Törekedjetek a prófétálásra és ne akadályozzátok meg a nyelveken szólást sem.1Kor14.39
Mióta nincs joga az Úrnak ahhoz (Teréz után szabadon fogalmazva) hogy bármely korban, úgy és olyan módon
nyilvánuljon meg a saját tulajdon Testében, ahogyan Ő tartja a legjobbnak?
Bizony a kishitűség ma a teológiai racionalizmus ruhájába öltözik és rejtőzik és a gőgre érzékeny és megszomorított Lélek más lelket keres, akinek végre örömmel és ingyen adhat.
Bizony a kishitűség ma a teológiai racionalizmus ruhájába öltözik és rejtőzik és a gőgre érzékeny és megszomorított Lélek más lelket keres, akinek végre örömmel és ingyen adhat.
Boldogok a lelki szegények (Mt5.3).....
……mert Isten nem méri szűken a Szentlelket,
amikor adja (Jn3.35)
A karizmatikus Kis
Szent Teréz akiben a Lélek több ajándéka is munkálkodott valóban szegény volt, ezért írhatta a következőket:
„Tudjátok, hogy
én szegény vagyok, de a jó Isten mindig megad nekem mindent,
amire szükségem
van.” (Cs63)
„A Mester művének szolgálata nem tesz engem nagyobbá…csak az
vagyok, amit a jó Isten megálmodott rólam. A lélek attól még nem lesz szent,
hogy Isten eszközül használja. Csak olyan, mint az ecset a művész
kezében.”(CS161)
Daniel Ange testvér a Sebeket gyógyító szeretet című
könyvéből valók az előző idézetek. Daniel Kis Szent Terézről ír ebben a
munkájában, melyben egy fejezetet a karizmatikus Teréz bemutatásának szentel.
Ebből egy rövid részletet begépelek ide:
A derék Asszony keze 71.old.
A kapott karizmák gyakorlásakor tehát engednünk kell, hogy a
Lélek másoknak ajándékozzon bennünket. „Aki önmagára hajlik vissza, az meddővé
teszi a Lelket. Buzgón kell gyakorolni a felebaráti szeretet cselekedeteit.”
(Teréz CJ31) A szeretet pedig éppen a karizmák alázatos elfogadásában és
megfontolt gyakorlásában fejeződik ki. A karizmák olyanok, mint a derék Asszony
keze, mely nélkül nem tudja kiszolgálni a vendégeket, nem képes bekötözni
sebeiket. Láttuk, hogy Teréz összekapcsolta a Korintusiakhoz írt levél 12. és
13. fejezeteit. Most a gyakorlati következtetéseket is levonja abból, a
tényből, hogy Szent Pál a 13. fejezetben szereplő Szeretethimnuszt a 12. és a
14. – a karizmákról szóló – fejezetek közé illesztette. Pál számára ez a három
fejezet szétoldhatatlan egységet képez.
Nagyot téved az, aki kiragadja belőle a 13. fejezetet, azon a
címen, hogy csak a szeretet számít. Teréz egész életével tiltakozik az
ilyesfajta rendellenes értelmezés ellen. Mi lenne a szeretet, ha nem testesülne
meg a karizmákban? Teréz a szívet a Testbe oltotta, a szeretetet pedig a
karizmák éltető elemének jelenti ki. Nem véletlen, hogy Pál, valahányszor a
karizmákról beszél, a test hasonlatba építi őket. Ez a test maga az Egyház,
melyről Teréz világosan látja, hogy nem élhet szív nélkül.
Bővebben Damianról:
…és a karizmatikus kat. Egyházról
Dicsőség az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben most és mindörökké. Amen